DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat politikai, szakmai természetű indokolásába, érvelésébe, az ezzel kapcsolatos kérdésekbe nem kívánok belebocsátkozni. Felszólalásra azért jelentkeztem, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan felmerült alkotmányjogi és általában jogi természetű aggályokkal foglalkozzam.
Még mielőtt ebbe belekezdenék, legyen szabad - ha már a jognál tartunk - egy észrevételt tennem, ami itt ügyrendi javaslat kapcsán merült föl, és Balsai István képviselő úr az MDF képviseletében tulajdonképpen érintette is ezt; nevezetesen, hogy ha nem a kormány az előterjesztő, akkor a kormány jogosult észrevételt tenni a törvényjavaslatra, és az ügyrendi javaslat azt tartalmazta, hogy ez az észrevételezés nem történt meg. Helyesen mutatott rá Balsai képviselő úr, hogy itt van - mondta akkor még tényszerűen is helyesen - Kökény Mihály népjóléti miniszter úr az ügyvezető kormány képviseletében, és megtehette volna az észrevételt.
Erre most azért térek ki, mert most már nincs itt Kökény Mihály népjóléti miniszter úr, és ennek azért van jelentősége, mert a Magyar Szocialista Párt frakciója élhetett azzal az egyébként ritkán alkalmazandó eszközzel, hogy kivonult az ülésről és távol maradt, de az ügyvezető kormány képviselője szerény véleményem szerint ezt egyszerűen nem tehette volna meg.
Hogy pontosan miről van szó? Hadd idézzem az alkotmány 39/B. §-át, amelynek értelmében az ügyvezető kormány az új kormány hivatalba lépéséig a kormány jogkörét teljes jogkörrel gyakorolja, két kivétellel: nemzetközi szerződést nem köthet, illetőleg rendeletet csak halaszthatatlan esetben és a törvény felhatalmazása alapján alkothat. De minden egyéb tevékenységét illetően az ügyvezető kormány teljes jogkörrel - és hadd tegyem hozzá, teljes felelősséggel - látja el a kormány teendőit, és ez akkor is így van, ha már tudjuk azt, hogy várhatóan néhány nap múlva az ügyvezető kormány helyébe új kormány lép teljes jogkörrel, Orbán Viktor miniszterelnök úr vezetésével.
Azért is tettem ezt szóvá, mert a Házszabály 45. § (4) bekezdése viszont kifejezett kötelezettséget tartalmaz a kormány tagjai részére. Nevezetesen: ők az ülésen akkor is kötelesek részt venni, ha nem a kormány az előterjesztő; akkor nevezetesen az a miniszter, aki tárca szerint az ügyben érintett. Mivel az alkotmányban ez a kötelezettség nincs kivéve az ügyvezető kormány kötelezettsége alól, pillanatnyilag kötelességszegéses miniszteri magatartással állunk szemben. Ezt csak a tényszerűség kedvéért szögezem le, hozzátéve, hogy ezek szerint ez a törvényjavaslat úgy fog elfogadást nyerni, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormány ezzel a törvénnyel szemben egyet nem értő véleményt nem nyilvánított, holott tehette volna. Ennyit erről a kérdésről külön.
És akkor most nézzük a kérdéssel kapcsolatosan felvetett alkotmányjogi aggályokat; nevezetesen, hogy az előterjesztők javaslata nem felelne meg valamilyen tekintetben az alkotmányos követelményeknek. Nos, vegyük elő az alkotmányt, illetőleg vegyük elő az Alkotmánybíróság 16/1998-as határozatát, és nézzük meg, vajon mit mond az alkotmány, illetőleg az alkotmánybírósági határozat ezekről a kérdésekről!
Kérem szépen, az alkotmányban a társadalombiztosítási önkormányzatokról egy árva szó nincs! Sőt arról sincs az alkotmányban rendelkezés, hogy a társadalombiztosítás működéséről miképpen kell gondoskodni. Ezt a körülményt az Alkotmánybíróság határozata is megemlíti. Idézem az indokolás 2. pontját: "Az alkotmány nem rendelkezik a társadalombiztosítási önkormányzatról." Folytatom: "Nincs az államnak az alkotmányból folyó kötelezettsége a társadalombiztosítási önkormányzat létrehozására. Az államnak alkotmányból származó kötelezettsége ugyan a társadalombiztosítási rendszer szabályozása és ezáltal működtetése, de annak önkormányzatiságára vonatkozóan az alkotmány nem határoz meg követelményeket." Folytatom tovább az idézetet: "Az Országgyűlés szabad mérlegelési körébe tartozik, hogy figyelemmel a társadalmi, gazdasági, szervezeti és egyéb célszerűségekre, meghatározza a társadalombiztosítás irányítási, igazgatási rendszerét." Itt most megállok.
Ezt tartalmazza, tisztelt képviselőtársaim, az előterjesztés! Az előterjesztők megítélése szerinti társadalmi, gazdasági, szervezeti és egyéb célszerűségi szempontokra tekintettel előterjesztést, javaslatot tartalmaz a társadalombiztosítás irányítási és igazgatási rendszerére nézve.
Legyen szabad az Alkotmánybíróság ítéletindoklásának egy későbbi részét is érintenem, amely azzal kapcsolatosan állapít meg ugyan követelményeket, ami még a társadalombiztosítási önkormányzatok közgyűlésének létrehozási rendjére vonatkozik, de az ezzel kapcsolatosan megállapított követelményeket általános érvényű elvi megállapításokkal is megspékeli, kiegészíti.
(19.30)
Nevezetesen: azt mondja az Alkotmánybíróság néhány bekezdéssel tovább, hogy "az Országgyűlés az alkotmány keretei között szabadon állapíthatja meg a társadalombiztosítási önkormányzatok közgyűlésének létrehozási rendjére vonatkozó szabályokat, a közhatalom gyakorlásának azonban alkotmányos feltétele, hogy arra demokratikus legitimáció alapján kerüljön sor". Néhány sorral lejjebb pedig kimondja az Alkotmánybíróság: "Demokratikus a legitimáció akkor is, ha a közvetlenül választott szervezet által választott vagy kinevezett szervek, személyek gyakorolnak közhatalmat. Amíg a választások kinevezések láncolata, a választópolgároktól a közhatalmat gyakorló szervig, személyig folyamatos, a demokratikus legitimáció nem vitatható". Itt következik egy további mondata az Alkotmánybíróság indokolásának, amely szinte konkrétan jelzi azt, hogy igenis lehetséges a társadalombiztosítási rendszer működésének államigazgatási irányítása is. A következőképpen szól ez a mondat: "Ezért tekinthető demokratikusan legitimáltnak a kormány és az államigazgatási szervezet is".
Hogy ne legyenek kételyeink, ugorjunk egy nagyot ennek az alkotmánybírósági határozatnak az indokolásában, és nézzük meg a 8. pontot, amelyben a következő mondat található: "A társadalombiztosítási ellátások megszervezésére és igazgatására számos önkormányzati és más megoldást lehet alkotmányosan kidolgozni". Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt nyolc évben már volt olyan, hogy sokszor úgy érezték, éreztük, talán volt olyan eset, amikor én is úgy éreztem: az Alkotmánybíróság döntése nehezen értelmezhető, nehezen megfogalmazható. Egyesek azt is mondták már rá, hogy dodonai, de kérem szépen, erre a mondatra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy dodonai. "A társadalombiztosítási ellátások megszervezésére és igazgatására számos önkormányzati és más megoldást lehet alkotmányosan kidolgozni." Úgy érzem, ebből teljesen világos az, hogy az önkormányzati természetű igazgatás helyett teljesen alkotmányos módon lehet más államigazgatási természetű igazgatást is választani.
Itt legyen szabad nekem Keller László képviselő úr - aki a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét adta elő - szintén egy jogi természetű észrevételére reflektálnom. Nevezetesen, Keller képviselő úr azt mondotta, hogy az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményére tekintettel nem járt el úgy, mint most az előterjesztők. Ez volt az ő mondanivalójának az értelme. Kérem szépen, nem egészen erről van szó. Az Alkotmánybíróság azt fejtette ki a döntésében, hogy nem semmisíti meg magukat az önkormányzatokat, abban az értelemben nem mondja ki, hogy működésük alkotmányellenes, mert úgy, hogy nincs, aki a társadalombiztosítási tevékenységek igazgatását átvegye, hogy nincs az önkormányzatoknak jogutódja, úgy gyakorlatilag megbénulna a társadalombiztosítás működése. Ez pedig nagyobb sérelem - mondja az Alkotmánybíróság -, mint az, hogy egy alkotmányellenesen létrehozott szervezet működne tovább egy meghatározott ideig. Tehát erről van szó, nem pedig arról, hogy amit most az előterjesztők javaslata tartalmaz, az a jogbiztonság követelményével nem lenne összeegyeztethető vagy azt sértené, hiszen az előterjesztők javaslata úgy szünteti meg az önkormányzatokat, hogy a társadalombiztosítás folyamatos működését lehetővé teszi. A törvényjavaslat világosan kimondja mindazokat a rendelkezéseket, amelyek alapján ez megvalósul.
Legyen szabad még egyébként más alkotmányos összefüggésekre is rámutatnom. A kormány feladatáról fogok beszélni, arról a kormányéról, nyilvánvalóan - legalábbis politikai értelemben - a jövő héten megalakuló kormányról, amely azonban világossá teszi azt, hogy felelős politikai erő nem lehet tétlen egy olyan helyzetben, mint ami a társadalombiztosítási rendszer működésénél előállt.
Az alkotmány 35. § (1) bekezdésének g) pontját idézem: "A kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről". Ehhez képest van egy általános lehetőséget biztosító szabály is: "A kormány ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket a törvény a hatáskörébe utal".
Végezetül - bár nem kifejezetten erről, de egy kicsit hasonló esetről van szó - az alkotmány 40. § (3) bekezdését is idéznem, amely azt mondja: "A kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonni és erre külön szerveket létrehozni". Tehát mindezekből a szabályokból világosan kiderül, hogy aki politikai felelősséggel tartozik mindezekért - és ez ma formailag valóban a fel nem állt kormány, zárójelben hozzáteszem, jogi értelemben az ügyvezető kormány az, de ezzel most ne komplikáljuk a kérdést -, politikailag mindenképpen a várható kormánytöbbséget képviselő koalíció nem tekinthet el ezektől a kötelezettségektől, és nem lehet tétlen akkor, amikor a társadalombiztosítási problémák rendezéséről van szó.
Legyen szabad végül egy harmadik problematikát érinteni. Beszélnek az önkormányzati tulajdon államosításáról. Nos, kérem szépen, ez az érvrendszer vagy érvkör, ami az önkormányzati tulajdon államosításáról beszél, több szempontból sem jó. Egyrészt államosítás nem történt, másrészt nem volt önkormányzati tulajdon. Harmadik: ha lett volna önkormányzati tulajdon, akkor sem a tulajdont vették el, hanem az önkormányzatot szüntették meg, ami teljesen más. Államosítás nincs, mert hiszen a társadalombiztosítási javak vagyoni, tulajdoni állapotában nem következett be olyan változás, amely állami tulajdont keletkeztetett volna.
Egy másik: a társadalombiztosítási önkormányzatok nem tulajdonosként kezelték ezt a vagyont, hiszen a járulékok, a befizetések nem kerültek ezen önkormányzatok tulajdonába, hanem tulajdonképpen kezelői voltak ennek a vagyonnak. Tehát államosításról ilyen értelemben sem lehet beszélni.
Végezetül pedig - mint mondottam volt, csak megismétlem - egyébként sem az történt, hogy egy önkormányzatot megfosztottak volna a tulajdonától, hanem az, hogy az állam magát az önkormányzatot, ezt a fajta önkormányzatot szünteti meg az Országgyűlés törvényhozó aktusa által - teszi ezt teljesen alkotmányosan, teszi ezt úgy, hogy erre a jogszabályi lehetősége, a törvényalkotási kompetenciája fennáll.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján a törvényjavaslat elfogadásának alkotmányjogi vagy akár csak távlati értelemben vett jogi akadályát semmiben sem látom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
