DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyi és szociális bizottság többségi véleményét fogom ismertetni. Bizottságunk, mint a felvezetésből is látszik, megtárgyalta az előterjesztést. A vita főbb pontjai a következők voltak: alkotmányossági kérdések, az önkormányzatiság kérdése, a most bevezetett irányítási forma ideiglenes jellege, ennek a beterjesztésnek az időzítése.
Az alkotmányosságra vonatkozó aggályokat képviselőtársaink annyira komolyan vették, hogy még olyan ügyrendi indítvány is elhangzott, hogy a bizottság szakítsa meg a tárgyalást, kérje ki az alkotmányügyi bizottság véleményét, majd annak ismeretében folytassuk ülésünket. Ez az ügyrendi indítvány elbukott a szavazása során, hiszen egyrészt rendelkezésünkre állt az Alkotmánybíróság ítélete, amely teljes világossággal kimondja, hogy ennek a testületnek - mármint az Országgyűlésnek - szuverén joga meghatározni azt, hogy mit tart a legalkalmasabb formának a társadalombiztosítási alapok fölötti felügyelet kérdésében. Valóban nincs alkotmányos kényszer megszüntetni jelen pillanatban az önkormányzatokat, de nincs alkotmányos akadálya annak sem, hogy bármilyen más irányítási formát hozzunk elő. Egyébként is meggyőződésünk, hogy az alkotmányügyi bizottságnak minden törvénytervezetet tárgyalnia kell, erre is sor fog majd kerülni, tehát semmi értelme nem lett volna valamiképpen átadni ezt az anyagot. Úgy ítéltük meg, hogy némi obstrukciós íze is van egy ilyen javaslatnak.
Vita bontakozott ki arról, hogy az önkormányzat egyáltalán jó irányítási forma-e. Itt képviselőtársaim egy része azokat az érveket hozta elő, amik az eredeti törvény preambulumában is szerepelnek, amelyek egy várakozást fogalmaznak meg, hogy ez a forma tényleg egy bevált, jó dolog lesz, valamiképpen együttműködés alakul ki az érintett szereplők között. Azonban ezek az érvek elfeledkeztek egy nagyon jelentős dologról. Ma az önkormányzatok jogköre köszönő viszonyban sincs azzal a jogkörrel, amely megalakulásuk idején létezett. Az elmúlt négy év fejlődése eredményeképpen az önkormányzatok kiürültek funkciójukat tekintve, alig van valamifajta érdemi jogosítványuk, azok gyakorlatilag díszfunkciók. Ma már a kérdés nem az, ami '93-ban vagy korábban volt, hogy érdemes-e ezeket létrehozni, jól fognak-e működni. Egyrészt tudjuk, hogy nem jól működtek, másrészt akárhogy működtek egy darabig, most már, a jelenlegi törvényi helyzetben nincs érdemi ráhatásuk a társadalombiztosítást érintő folyamatokra.
Az előterjesztők céloztak arra, hogy ez a megoldás, amelyről a mostani javaslat szól, nem egy végső lezárása a folyamatnak, egy azonnali beavatkozásról van szó, amelyet később a szabályozásnak egy újabb hulláma követ. Ez fölvetette egyes képviselőtársainkban az időzítés kérdését: miért nem várjuk meg akkor, amíg ez az új struktúra előáll, és miért most húzzuk elő az ideiglenes beavatkozás dolgát? Nem folytatom ezt a részt, mert Frajna Imre képviselőtársam mint előterjesztő a bevezetőben az ezzel kapcsolatos gondokat már ismertette.
Meg kell mondanom, hogy kicsit humoros elemei is voltak a vitának, amikor arról hallottunk, hogy nem jó, ha a kormány átveszi ezt a felelősséget, amely a társadalombiztosítási alapok fölött van, hiszen a vagyon egy része Postabank-részvényekben található, és akkor majd a kormánynak kell megoldania ezt a problémát is. Azt gondolom, hogy ez már tényleg a vicc kategóriája, hiszen ha a biztosítóra hárítjuk a Postabank szanálásának kérdését, akkor ennél nagyobb bajt a biztosítottak számára nem lehet hozni; ez sokkal inkább kormányzati beavatkozást igényel, ha már a kettő között választani kell.
Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy ebben a vitában a bizottságban nagyon élesen elváltak egymástól a szemléletek, és világossá lehetett tenni, hogy kezdetben alkotmányossági-jogi formába burkoltan ugyan, de valójában politikai nézetkülönbségek csaptak össze, és én nem tartom helyesnek, hogy jogi mázzal öntsünk le egy politikai véleménykülönbséget. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az ellenzék egy része, jelesül a Szocialista Párt, föltétlenül jónak tartja és meg akarja óvni ezeket az önkormányzatokat, a pártok többsége - legalábbis a kormánypárti oldal egyértelműen - viszont ezt az irányítási formát nem tartja jónak. És innentől fogva, azt hiszem, az Alkotmánybíróság döntésének szemelgetésére, kiragadott félmondatoknak egymás fejéhez vagdosására a vita folyamán, azt hiszem, semmi szükség nincs.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a vitában bizonyos pontokban közeledés is jelent meg a két fél között.
(18.20)
Három ilyen pontot tudok említeni. Az egyik pont arról szólt, hogy akármilyen rendszer is lesz, valamilyen formában nyitottnak kell lennie arra, hogy a járulékfizetők ráláthassanak a folyamatokra. Azt állítom az előterjesztővel egyetértésben - és ez a bizottság többségi véleménye -, hogy jelen pillanatban nincs ilyenfajta rálátás.
A másik pont, ahol bizonyos közeledés látszott: az ÁSZ jelen lévő képviselője felvetette azt a gondot, hogy az előterjesztésben nem látja megnyugtatónak az ÁSZ felügyeleti rendszerének működési részleteit. Az előterjesztő nyitottságot mutatott arra, hogy módosító indítványok formájában ezt a kérdést, amely nem szándékot tükröz, és talán egyszerűen is megoldható, de ha meg kell oldani módosítással, akkor módosítással oldjuk meg.
A harmadik, amit az előterjesztő már szintén megemlített, az a megjegyzés volt, hogy a két alap működése között bizottságunk is egyértelmű különbséget észlelt. A két alap közti különbség működésének különbsége: az egyik sok problémát vetett fel, a másik keveset. Nem jelenti azonban ez azt, hogy a későbbiekben az irányításban kétfajta megoldást lehetne elképzelni.
Ezen szempontok hangzottak el a vitában, ahol végül is 12:8 arányban a bizottságunk tárgyalásra alkalmasnak minősítette az előterjesztést.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
