CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egymást követő kormányok szinte mindenütt a világon szeretik megtagadva folytatni egymást, igyekeznek hátrafelé mutogatni, pótköltségvetéseket csinálni, ahelyett, hogy gyökeres változásokra törekedve alapelvet változtatnának.
Magyarország elmúlt tíz évének kormányai, amellett, hogy látszólag mindenben különböztek egymástól, lényegileg egyneműek voltak. A nemzetközi pénzvilág és globalizáció szolgálatában állottak, eladtak, feladtak, kiárusítottak és végkiárusítottak, és korszakukban érkezett el a magyar társadalom a visszafordíthatatlan népességfogyás állapotába. Azzal kell szembenéznünk, hogy ha sürgősen nem történik rendkívüli intézkedés, egy-két évtized múltán 7 millióra lefogyatkozva, olyan tömegű vagyonnal, rendelkezési joggal, hatalommal bíró idegen ember között kell élnünk a saját hazánkban, amely már magyarságunk megélését, saját ember voltunk méltóságát és függetlenségünket is veszélyezteti.
Az elmúlt 10-12 év kormányai annak ellenére, hogy látszólagosan más és más történelmi rendszerből, szocializmusból és kapitalizmusból eredeztették önmagukat, e tekintetben teljesen egybehangzóak voltak, és miközben az egyik még szocialistaként elkezdte a közvagyon magánbirtokká szétparcellázását, a másik már mint nemzeti, sőt emez által keresztény kurzus kormányának nevezve folytatta ezt a műveletet, igen drága bankkonszolidációkat hajtott végre, és megalapozta, hogy minden gyakorlati hatalom a pénzvilág néhány ezer családja kezébe kerüljön. A László-, a Máté-, a Hujber-, a Demján Sándor- és a Fekete János-birodalmak alapítása az Antall-kormány idejére esik.
És végül az 1994-től mostanáig terjedő időben erre a pusztító, nemzetgyilkos folyamatra egy magát szocialistának mondó kormány tette fel a koronát, minden idők legkorruptabb közállapotait hozva létre; a magát liberálisnak mondó társával együtt minden értéket viszonylagossá téve magyar milliókat úgy döntöttek a kilátástalanság, a jövőtlenség állapotába, hogy közben villámgyorsan létrehozták a saját köreikből a maharadzsa réteget. (Moraj a bal oldalon.)
Hazánkban ma jóvoltukból kasztrendszer van. Ennek a magát szocialistának nevező kormánynak a dicsőségtábláján szerepel az a segélyező hivatal, amely villanyszámlapótlást ajándékoz a páriák kasztjának, akik már nem képesek kifizetni a számlákat, holott egész életükben dolgoztak.
(15.40)
Mindezt úgy, hogy a kis pénzt nem adja kézbe, hanem átutalja a külföldi áramszolgáltató cégeknek, nehogy a szerencsétlen pária italra költse - vagy esetleg tejre. Miközben vannak havi négy-öt milliós bankelnökfizetések olyan bankokban is természetesen, amelyeket többek között azoknak a tejre, kenyérre, sörre kifizetett áfájából is támogat a költségvetés, akik egyébként villanyszámlasegélyre szorulnak.
Elmondhatjuk: a magyarság történelme során ilyen mélyre még soha nem süllyedt. Ennyi kárt neki tudatosan még egyetlenegy kormány sem okozott, Kun Béla 133 napos és Rákosi-Gerő-Farkas-Révai 11 éves rémuralmi korszakát nem számítva. És most mégis fiatal emberek kormányalakítási kísérletének "Az új évezred küszöbén" című szándéknyilatkozatát tartjuk a kezünkben, holott erre néhány hónappal ezelőtt még semmi remény nem mutatkozott.
Fordulat történt a magyar életben. Ez a fordulat felemás, bizonytalan; hol reményekre jogosító, hol pedig kételyeket ébresztő, de mégis fordulat. Az uralom jellege még nem változott meg: a kisember kiszolgáltatottsága még nem csökkent, különösen attól nem, hogy a kormány által tett nyilatkozatok minden bekezdésében legalább kétszer polgárnak van nevezve mindenki, akár vagyonos, akár vagyontalan.
A félrevezetés és a félretájékoztatás még nem szűnt meg. Egy bankártelefonnak - közöljétek, ne közöljétek! - ma még pontosan akkora a súlya, mint tegnap, de azok, akik tegnap még minden hatalommal rendelkeztek, akik mindenkit kioktattak és döngették internacionalista mellüket, akik műveletlenül európáztak, azok ma rugalmasan szakadnak el, mint annak idején a Wehrmacht Ukrajnában. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)
Ez hazánkban a harmadik, szabad választás útján létrejött Országgyűlés 1990 óta. A nép szabadon és titkosan választ, de azt, hogy mi között lehet választania, a sajtót, a pénzt, az összes lehetőséget a kezében tartó, 1945 óta hatalombirtokos elit nyomatja bele az agyába. Ez súlyos és nyomasztó körülmény.
Van azonban a magyar helyzetnek egy olyan különössége, amellyel a birtokos elit most sem számolt, és ez a magyar nép ezeréves államalkotó bölcsessége. Ez a csendes, mondhatni kujtorgó bölcsesség minden kényszeres, korábban saját kezűleg elrontott történelmi helyzetben ösztönösen találja meg a rossz megoldások közül a kevésbé rosszat.
A magyarság úgy is tud kényszeríteni valamit, hogy meg sem mozdul. Ezt a kormányt például úgy kényszerítette ki a csatlós elitből, hogy a második fordulóban a várakozással ellentétben nem maradt otthon. Amikor a hatalombirtokosok már beleélték magukat, hogy minden megy a maga útján, és a Horn-kormányt ugyanúgy rá lehet tukmálni a népre, mint '94-ben a Boross-kormány után, akkor a nép váratlanul azt mondta: nem.
Ezért ennek a kormánynak most nem az a kötelessége, hogy sűrű polgározással köszönetet mondjon a népnek ezért a nemért, hanem az, hogy feltárja előtte az igazságot, és ne hagyja még egyszer a tunyaság bűnébe esni. Mert tudnunk kell, hogy a magyarság tud ennél még sokkal helyesebben is dönteni, ha el van látva információval.
Az új, többnyire fiatal erőkből álló kormánynak tudnia kell, hogy most azért tartunk itt, mert a magyar nép ösztönös, sokszor önpusztító tűrése, tagadása, csendes, visszafojtott szabotázsa, amellyel szétrágta a szovjet szocializmust, miközben együttműködött vele mint legyőzhetetlen túlerővel, hosszas kínlódás után újra olyan, részben nemzeti és keresztény erőket segített kormányra, amelyeknek ilyetén voltáról, hitelességéről nincsen száz százalékig meggyőződve, de amelyeket emezeknél, akik négy év óta uralkodnak, rabolnak, feltétlenül jobbnak tart. A bizalom tehát csak meg van előlegezve.
A helyzetkép másik oldala avagy inkább hátoldala a csatlós elit kettészakadását ábrázolja. A Fidesznek tudnia kell, hogy a bázisa még nem a tömegekben, hanem a hozzá átállt elit rétegekben van, és amennyire ez a körülmény előnyös a kormányzás szempontjából nézve, annyira veszélyes a jövő kilátásait illetően. Mert az átállókkal mindig vigyázni kell! Az átállás korunk szakmájává vált. Mindig az átállók intézik el, hogy lényegében semmi se változzék.
A fordulat lényege tehát az, hogy az uralkodók egyik fele belátta, hogy váltani kell: felemásan, polgárkodva, fal mellett haladva, de nemzeti irányba kell fordítaniuk a szekér rúdját, új emberek mögé kell elbújniuk. Tudnunk kell, hogy ezt nem szerelemből tették, s még mindig sokkal jobban szeretik a bukott SZDSZ-t, a rendkívül olcsón kapható szocialistákat, mint azokat, akiket most felemelni kényszerültek.
Ma Magyarországon még nincs szociális piacgazdaság, de lehet. Ma Magyarországon még nincs szavatolva a magyar nemzet életben maradása, de lehet. Ma Magyarországon még nincs önérdekű gazdasági politika, de lehet. Ma Magyarországon még nincs hiteles tájékoztatás, saját kultúrateremtés, magyar iskola, keresztény erkölcsben nevelés, de lehet.
A szándéknyilatkozatban zavarosan fogalmazott, előregyártott mondatok vannak. A szöveg elkészítői be is vallják, hogy nincsenek a kellő tényanyag birtokában, mert mindeddig nem jutottak hozzá az adatokhoz. Ezt az érvelést egy kis jóindulattal el is lehet fogadni. Az óvatosságot is meg lehet érteni, amivel a kormányra készülők az előttük járók teljesítményét értékelik. Láthatóan félnek. Nem akarják elveszíteni azt a szalonbizalmat, amit eddig élveztek. Figyelmeztetnünk kell őket: ez tévút.
A gyarmatosító hatalmasságokkal szembe kell szállni, sem hallgatással, sem visszavonulással nem lehet kiérdemelni a jóindulatukat, mert az nincs is nekik. Csak önző érdekeik által vezérelve cselekszenek. A szembeszállást nem lehet megspórolni. Ez pedig azt jelenti, hogy semmilyen toldozott-foldozott gazdasági és pénzügyi politika nem vezet eredményre. A privatizáció felülvizsgálatát, a bankkonszolidációnak az Állami Számvevőszék jelentései alapján történő átvilágítását és a személyes felelősség megállapítását, a törvénytelenül, nexusokkal és konnexusokkal szerzett irdatlan nagy vagyonokat külön adókkal kell sújtani, ezeket nem lehet megspórolni. A kormány nem takaríthatja meg, ha komolyan veszi a feladatát, és nem akar súlyos csalódást okozni azoknak, akik megválasztották.
A földkiadások, a korrupciós birtokszerzések dzsungelében utat kell vágni. A magyar vállalkozót lebunkózó, a külföldit vagy álkülföldit pedig felemelő adókat, illetve adókedvezményeket meg kell változtatni, vagy meg kell szüntetni.
(15.50)
Kemény különadókat kell kivetni a mérhetetlen vagyonokra, mert a kis- és középvállalkozásoknak forrás másként nem teremthető. A belső államadósság rendszerét is felül kell vizsgálni. A köznépre most a terhek végtelen sora nehezedik. Ha ezeket a terheket nem veszik le a kisemberek válláról, bekövetkezik a nemzeti katasztrófa.
A rendteremtés más okból is szükséges. Hiú ábránd európai csatlakozásról beszélni addig, amíg az országban ilyen rendetlenség, korrupció és törvénytelenség uralkodik. Az Európai Unió előrelátó tervezési rendszerének német alaposságú bürokráciájához a francia gyarmati csendőrség kegyetlensége társul, és ez sokszor már a bent levő fejlett országok közigazgatásának, üzleti életének is gondot okoz, s egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ez befogadja a kijárásokon alapuló magyar fekete-, fehér-, szürke-, hupikék- és pirosgazdaságot, a magyar rendetlenséget.
Az EU-ban nincs szabadosság, hanem fegyelem van. Nemcsak a piaci kofákat kell számlaadásra kötelezni, hanem a milliárdosokat kell a törvények betartására. A kormánynak meg kell tanulni előrelátni, és az előrelátást megkövetelni. A magyar társadalom egyetlen esetben zárkózhat fel a fejlettekhez: ha minden erővel fejleszti emberi erőforrásait. Mindezekről a vita során még szólni fogunk.
Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja világosan megfogalmazott fenntartásaival együtt ezt a szándéknyilatkozatot elfogadja. Azt kívánjuk a nemsokára hivatalba lépő kormánynak, hogy nyisson ki minden elzárt páncélszekrényt, lásson hozzá a leltározáshoz, és ne rejtsen el semmilyen tényt a köz elől. Hasson oda, hogy a magyarság végre megtudja: miben él, mit hagyott rá az évtizedek során a feje fölé gyülemlett rendetlenség, és minek kell nekifognia. Még nincs demokrácia Magyarországon, mert akik eddig uralkodtak, nem tekintették a nemzetet közös vállalkozásnak. Mi annak tekintjük. Ez előlegezett bizalmunk alapja.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon. - Nagy taps a MIÉP padsoraiban.)
