KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1990 májusában és az 1994 júliusában megalakult kormányok programjáról folytatott vitában szembeötlő volt a Fidesz kemény hangon megfogalmazott bírálata. 1990-ben a Fidesz vezérszónoka még azt is kétségbe vonta, hogy egyáltalán kormányprogramnak tekinthető-e a beterjesztett dokumentum - ő azt a maga részéről csupán fogalmazványnak tekintette. 1994-ben a Fidesz vezérszónoka bosszantóan üresnek minősítette a kormány programját.
A Fidesz szónokai 1990-ben és 1994-ben is elsősorban azt kifogásolták, hogy a program nem tartalmazza az egyébként általuk is helyeselhetőnek mondott célok elérésére szolgáló eszközöket, vagyis nem ad választ a "hogyan" kérdésére. Ezek után joggal vártuk, hogy a Fidesz vezette koalíció most olyan kormányprogramot terjeszt elő, amely nemcsak célokat tűz a kormány, a társadalom elé, de azt is egyértelművé teszi, hogy a kitűzött célokat milyen módon, milyen eszközökkel akarja elérni.
Őszintén szólva - legalábbis ami a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportját illeti - nagyot csalódtunk. Bár a dokumentum a borítólapon kormányprogramot ígér a polgári Magyarországért, az olvasónak, miután hősiesen átküzdötte magát a betűtengeren, mégis az a benyomása, hogy csupán egy terjedelmesre sikerült választási programot tart a kezében. Választási programot, azaz ígéretek, óhajok, kívánságok listáját.
A kormányprogramok a fejlett demokráciákban mindenütt a győztes párt vagy pártok választási programjaira épülnek. A választások előtt tett ígéreteket fogalmazzák feladattá, megjelölve az eszközöket, a forrásokat, a végrehajtásért felelős intézményeket, gyakran még az előrehaladás időrendjét is.
A Fidesz vezette koalíció esetében mindez éppen fordítva történt. A Fidesz választási programjának ígéretei a kormányprogramnak nevezett dokumentumban nem konkrétabbá, hanem általánosabbá váltak. Az egyértelmű, s ezért számon is kérhető megfogalmazásokat óvatosan kétértelmű, következésképpen számonkérhetetlen stiláris bravúrok váltották fel. Jószerével eltűntek az adatok, mintha csak az lett volna a készítők törekvése, hogy művük a legkevesebb konkrétumot, a legkevesebb adatot tartalmazó kormányprogramként kerüljön említésre a Guinness Rekordok Könyvében. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Az természetesen nem meglepő, hogy a dokumentum a Fidesz választási programjához képest sokkal kevésbé konzisztens. Ennek magyarázata nyilvánvalóan a pár hónapja még rémálomnak, pár hete már csak kényszernek, pár napja viszont valósággal a boldogság csúcsának minősített koalícióban, a sok tekintetben összeegyeztethetetlen nézetek, törekvések összekényszerítésében rejlik. (Derültség az MSZP padsoraiban.)
Tisztelt Ház! A mindezek ellenére kormányprogramnak nevezett írásban nincsenek hangsúlyok, nincsenek prioritások. A betűtengerből nem emelkednek ki szirtek, amelyek megkönnyítenék a tájékozódást. Az olvasó nem tudja eldönteni - mert a jelek szerint a most hivatalba lépő kormány sem tudja eldönteni -, hogy melyek a fontosabb vagy sürgősebb feladatok, s melyek a kevésbé azok. A "Kormányprogram a polgári Magyarországért" című dokumentum végtelen kívánságlistájából az derül ki, hogy az új, polgári kormánynak minden egyformán fontos. A cél, hogy minden legyen polgári, sőt, ha lehet, polgáribb.
Jellemzője a dokumentumnak a feltűnő terjedelmi aránytalanság az egyes fejezetek, témakörök között. A Phare-programokról szóló rész például nagyobb terjedelmet kapott, mint többek között a jogbiztonságról, a bűnmegelőzésről, a nyugdíjakról, az otthonteremtésről, a fogyasztóvédelemről szóló részek, vagy akár a gazdasági stratégia címet viselő alfejezet, bár nem hiszem, hogy ezek a témák kevésbé érintik vagy kevésbé érdeklik a polgárokat.
Szembeötlő az aránytalanság az egyes fejezetek kimunkálásának mélységében, a részletesség fokában is. Az oktatás kétségkívül igen fontos kérdése például szinte egy minisztériumi feladatterv részletességével szerepel. A mezőgazdaságról szóló rész külön is kitér a szerves trágya használatára vagy a gazdaságos vegyszerhasználatra. (Derültség az MSZP padsoraiban.) A dokumentum készítői szükségesnek tartották megemlíteni a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság, valamint a Malév közötti stratégiai együttműködés kialakításának fontosságát, vagy egy új mobil rádiótelefon-rendszer koncessziós pályázatának kiírását. (Pokorni Zoltán: Bizony, bizony!) Más, nem kevésbé fontos területeken viszont a dokumentum megelégszik a "támogatjuk", "segítjük", "ösztönözzük", "kiemelten kezeljük", "kedvezőbbé tesszük" mélységű konkrétsággal. (Dr. Szabó Zoltán: "Fokozzuk"!)
A dokumentumból jelentős kérdések hiányoznak vagy csak az említés szintjén szerepelnek benne. Alig esik szó a demokrácia és a jogállamiság intézményrendszerének továbbfejlesztéséről, az alkotmányozásról, a közigazgatási szerkezet korszerűsítéséről. Nem is említi a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítását. Nincs érdemben szó az államháztartás reformjáról. A gazdasági növekedés politikája címet viselő alfejezetben nem esik szó a fenntartható növekedés egyik alapvető feltételéről, a finanszírozhatóság követelményéről. Nem tudni, mi lesz a több száz milliárd értékű, állami kézben maradó vállalatok irányításával, hogyan sikerül majd visszaszorítani a feketegazdaságot, a korrupciót.
A Fidesz a beterjesztett program alapján az 1990-ben alakult kormányt a semmitmondás kormányának, az 1994-ben alakult kormányt a nagyotmondás kormányának nevezte. Úgy gondolom, hogy az előttünk levő dokumentum alapján a most hivatalba lépő kabinetet nyugodtan nevezhetjük az ellentmondás kormányának. (Hegyi Gyula tapsol.) Ellentmondanak ugyanis egymásnak a célok, például az erőteljes gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és ezzel egyidejűleg a jelentős mértékű inflációcsökkentés.
(14.30)
A megoldás módjára, a hogyanra természetesen hiába keressük a választ az írásban.
Az 1994-es kormányprogram célul tűzte a gazdaság külső és belső egyensúlyának javítását vagy legalábbis romlásának megállítását. A most hivatalba lépő kormánynak nem kell a költségvetés, a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg növekvő hiányával küszködnie, mert az elmúlt évek gazdaságpolitikája - igaz, a lakosság fájdalmas áldozataival - megteremtette az egyensúly, a stabilitás feltételeit. A dokumentum készítői ilyen formán megelégedhettek azzal, hogy csak általában beszélnek az egyensúly fontosságáról.
Ám ha valaki összeveti a Fidesz vagy a Kisgazdapárt választási ígéreteihez képest kétségkívül szerényebb és főleg jóval homályosabb ígéretek hatását a leendő költségvetések kiadási oldalára a más irányú ígéretek bevételt csökkentő hatásával, hamar rádöbben, hogy a nehezen megteremtett egyensúlyközeli állapotot, a stabilitást igen gyorsan fel fogja élni a következő négy év, meg fogja semmisíteni az ígéretek ellentmondása. Egyetlen példa: a társadalombiztosítási járulék felére csökkentésének ígérete a költségvetés bevételeit a következő ciklusban mintegy 600 milliárd forinttal csökkentené. Az ennek pótlását szolgáló forrásokról említés sem történik. Valószínűleg az ilyen ellentmondások nyilvánvalóvá válásának elkerülése céljából igyekszik a dokumentum mellőzni az ígéretek számszerűsítését.
Tisztelt Ház! A polgári Magyarország kormányától joggal várhatnánk el valóban polgárbarát programot, amely nem statiszta, hanem érdemi szerepet szán a polgároknak. Annál is inkább, mert a gyakran ismételt állítás szerint a programot együtt, közösen dolgozták ki a polgárokkal. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ó!) A dokumentumból azonban egy paternalista, gondoskodó állam képe rajzolódik ki s egy olyan viszonyrendszer, amelyben a "polgár" szó sokkal inkább hangzatos jelző, semmint alany.
Amennyire hiányoznak a prioritások a dokumentumban szereplő célok esetében, olyannyira jól érzékelhető viszont a hangsúly a demokrácia, a jogállamiság intézményrendszere tekintetében. A főszereplő egyértelműen a kormány, sőt, a kancellárságra törekvő kormányfő és a kancelláriává váló Miniszterelnöki Hivatal. Hozzájuk képest statiszta szerepet vagy még azt sem kapnak az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a pártok, az önkormányzatok, az érdekegyeztetési mechanizmusok és intézmények vagy a civil szervezetek.
A polgárbarátság sajátos értelmezéséről árulkodik a különféle költségvetési támogatások elosztásának módja. A rászorultságot az alanyi jog váltja fel, ami tovább növeli a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek helyzetében meglévő - amúgy is túlzottan nagy - különbségeket.
A gyorsaság, a következetesség fontos erények. Riasztó azonban az a kapkodó sietség, amellyel a még hivatalba sem lépett kormány az érintettekkel történő bármiféle egyeztetés nélkül, pusztán parlamenti erőfölényére támaszkodva próbálja felszámolni a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Ez az eljárás a most hivatalba lépő kormány demokrácia iránti érzéketlenségét jelzi. (Felzúdulás és derültség a jobb oldalon. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Úgy látszik, túl erős a társadalombiztosítás tulajdonában lévő vagyon mielőbbi megszerzésének csábítása. (Taps az MSZP padsoraiban. - Zaj a jobb oldalon.) Erősebb, mint a demokrácia elvei és a legutóbbi nyolc esztendő gyakorlata iránti elkötelezettség.
Nem kevésbé aggasztó az a sietség sem, amellyel a koalíció megkezdte a családi támogatások rendszerének átalakítását, makacsul ragaszkodva az esélyegyenlőség helyett az esélyegyenlőtlenség növelésének elvéhez.
Tisztelt Ház! Nem lennék igazságos, ha nem szólnék a dokumentum érdemeiről. Kétségkívül dicséri a szerzőket, hogy elhagyták a koalíciós partnerek a fiataldemokraták és a kisgazdák választási ígéreteinek jelentős részét. Másutt a konkrét számok vagy a megvalósítás időhatárainak mellőzésével igyekeztek visszalépni azoktól az ígéretektől, amelyekről ők is pontosan tudták, hogy legfeljebb szavazatok megszerzésére lehetnek alkalmasak, felelős kormányzást azonban aligha tesznek lehetővé. Eltűnt a 7 százalékos növekedés, a bérjárulékok gyors és radikális csökkentése, az ingyenes autópálya-használat, az ingyenes első diploma és a választási kampány televíziós és rádiós hirdetéseinek megannyi más, szépen csengő jelszava. Nincs többé szó a köztársasági elnök közvetlenül történő megválasztásáról, a kétkamarás parlamentről, a halálbüntetés visszaállításáról.
Tudom, hogy sokak számára a cél szentesíti az eszközt, ezért nem kívánom vitatni a tudatosan tett hamis ígéretek, valamint a választási módszer tisztességét. Az ellenzék előtt erről amúgy sem kell számot adniuk a koalíciós partnereknek, a választóknak azonban előbb-utóbb el kell számolniuk.
Szeretném hangsúlyozni, nemzetközi pozícióink, megítélésünk alakulása, a térség stabilitása, a jószomszédi viszony és euro-atlanti integrációs esélyeink megőrzése szempontjából egyaránt örvendetes, hogy a dokumentumban a szomszédos országokkal kötött alapszerződések korábban többször is kilátásba helyezett felülvizsgálata, netán felmondása helyett azok tiszteletben tartása szerepel, hogy a most hivatalba lépő kormány nem akadályozni, hanem támogatni fogja szomszédaink csatlakozását a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Úgy gondolom, hogy a külpolitika, a szomszédságpolitika vagy az integrációs politika területén a választók nem fogják számon kérni a koalíciót alkotó pártokon a korábbi megnyilatkozásaikhoz képest most igen mértéktartó szemléletet.
Tisztelt Ház! A pártok a választási programot a választók számára készítik, a cél az ő szavazataik megnyerése. A választásokon győztesek a kormányprogramot viszont már elsősorban saját maguknak csinálják. Az átfogó, de egyértelmű hangsúlyokat meghatározó kormányprogram ugyanis az átgondolt, hatékony és eredményes kormányzás fontos feltétele. A választók a választási ígéreteket kérik számon, a kormányprogramra nem fordítanak különösebb figyelmet. Valószínűleg nem lesz ez másként ezzel a dokumentummal sem, annál is inkább, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy a választópolgárok nagy tömegei küzdik majd magukat keresztül a főként jelszavakat tartalmazó, nehezen áttekinthető szerkezetű, egyes kérdéseknek négy-ötször is újból és újból nekirugaszkodó írásművön.
A Magyar Szocialista Párt és annak országgyűlési képviselőcsoportja a konstruktív ellenzékiség jegyében (Felzúdulás a jobb oldalon.) nem fogja arra ösztönözni a kormányt, hogy a dokumentumban foglaltak szerint kormányozzon. Még azt sem fogja kifogásolni, ha az egészet félreteszi. A vitával és a vitát követő szavazással, amelyen a szocialista képviselőcsoport nemmel fog szavazni, a kormányprogram ügyét a magunk részéről lezártnak tekintjük. A kormányt ettől kezdve nem a programja, hanem a tettei szerint fogjuk megítélni. Annál is inkább, mert változatlanul érvényesnek tartjuk Széchenyi István megállapítását: "A nagyobb rész inkább javasolni szerint nagy dolgokat, mint azokat gyakorolni."
S ha már a legnagyobb magyart idéztem, hadd utaljak egy másik Széchenyi-idézetre is, amely szerepel ugyan a dokumentum preambulumában, ám a kötelező idézőjel nélkül, mintegy a dokumentum szerzői írói munkásságának termékeként. Ez úgy szól: "Magyarország pillanatai drágák." Valóban azok. Ezért nem elég csupán a dokumentum címében hivatkozni az új évezred küszöbére, amely átfogó jövőkép hiányában csupán egy dátum, amely a számítógép-programozók számára jelent megoldandó feladatot. Ez az átfogó jövőkép az, ami a sok hiányolt konkrétum mellett a legjobban hiányzik a most hivatalba lépő koalíció elképzeléseiből. Ez a jövőben a szocialisták szerint évezredes történelmünk megőrzendő hagyományaira, a rendszerváltozás által megnyitott lehetőségekre, az elmúlt négy év áldozataival megteremtett alapokra és feltételekre épülhet. Ez a jövőkép folytatása kell legyen az elmúlt években kibontakozott modernizációs folyamatoknak, ez a jövőkép a harmadik évezred Európájában kell kijelölje Magyarország helyét. Egy ilyen jövőképnek tartalmaznia kell Magyarország felzárkóztatását a fejlett országokhoz, csatlakozását a fejlett demokráciák családjához, az euro-atlanti közösséghez. Építenie kell Magyarország emberi erőforrásainak, szellemi kapacitásának maradéktalan hasznosítására, természetföldrajzi adottságainkra, a térségben elfoglalt helyzetünkre, gazdag nemzetközi kapcsolatrendszerünkre.
Magyarország nem lesz sikeres ország, nem tud harmonikusan beilleszkedni a fejlett demokráciák családjába átfogó és egymással összhangban lévő fejlesztési programok nélkül. Nem tudja elérni céljait, ha nem jön létre nemzeti összefogás, nemcsak a határon túli magyarságot, de a Magyarországon élő nemzeti-etnikai kisebbségeket is magában foglaló összefogás a felzárkózás, a felemelkedés, a mielőbbi integráció érdekében.
(14.40)
Közös erővel kell olyan országot teremtenünk, ahol a hatalom burkoltan sem törekszik a demokrácia korlátozására; ahol az intézményrendszer biztosítja a tehetség, a szorgalom, a tudás akadálytalan kibontakozását; ahol a rászorulókat, a leszakadókat a társadalom szolidaritása óvja; ahol a társadalmi vitákat, az elkerülhetetlen érdek-összeütközéseket párbeszéddel, érdekegyeztetés útján oldják fel.
Egy ilyen Magyarország megteremtéséhez a Magyar Szocialista Párt és annak országgyűlési képviselőcsoportja ellenzékben is kész minden lehetséges módon hozzájárulni. Ez a dokumentum azonban nem jelent erre biztosítékot - a még hivatalba sem lépett kormányt alkotó pártok koalíciójának első lépései pedig kifejezetten ellentétes irányba mutatnak. Ezért nem támogatjuk, tisztelt Ház, a kormány programját.
Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
