DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ajánlás 1. pontjában szereplő módosító indítványt indokolva szeretném elmondani önöknek azt, amit tegnap az általános vita kezdetén ügyvivő miniszterként nem tehettem meg. Nem tehettem, mivel - hasonlóan a felsőoktatásról és a családtámogatásokról szóló tervezetek tárgyalásához - az előterjesztőt követően, a kijelölt bizottság képviselőit megelőzve nem kapott szót a kormány képviselője úgy, ahogy a Házszabály 101. § (3) bekezdése erről rendelkezik.
Tisztelt Balsai István Frakcióvezető Úr! Ez a házszabályi passzus nemcsak lehetőség, nem csupán jog, hanem alkalmazása az ülést vezető elnök számára kötelezettség, mint ahogy a kormány nyilatkozata is kötelező. Egyébként magam folyamatosan jeleztem hozzászólási szándékomat az ügyrendi vita alatt, de sajnos nem vették figyelembe akkor, amikor kellett volna.
Ami pedig a dolog érdemi részét illeti, tisztelt képviselőtársaim, azért kérdőjelezzük meg a törvényjavaslat egészét, mert alkotmányossági, politikai és szakmai aggályok egész sora késztet bennünket erre. Az Alkotmánybíróság május 8-i döntéséről sokat beszéltünk. Önök sokat idéztek ebből az alkotmánybírósági határozatból. Azt a gondolatot azonban nem emelték ki kormánypárti oldalon, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte az önkormányzati képviselők kiválasztására a delegálás módszerét, továbbá azt, hogy a biztosítási képviselők kiválasztása körében a címzettek körét - a nyugdíjasok kivételével - a törvény a biztosítási teherviselőkre korlátozta. Megítélésem szerint ennek az üzenete mindenképpen az, hogy a társadalombiztosítási ágak irányításában nem nélkülözhető a társadalmi kontroll, és ebben a tekintetben az Országgyűlés mérlegelési köre nem parttalan.
A Szocialista Párt soha nem állította, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási igazgatási rendszert nem kell korrigálni, hogy az úgy tökéletes, ahogy van. Azt azonban nem látjuk be, milyen társadalmi okok indokolják, hogy még a kormány megalakulása előtt ilyen mértékű, a járulékfizetőket kizáró, a szociális partnerekkel való párbeszéd minimumát nélkülöző javaslatokat kelljen áterőszakolni a törvényhozáson. Mi indokolja azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előterjesztők még saját, öt éven át hangoztatott elképzelésüket is feladták, és a parlamenti felügyelőbizottság létrehozását sem tartják szükségesnek az államháztartás második legnagyobb alrendszerének az ellenőrzésére. Cui prodest? - kérdezték a régiek. Kinek az érdeke ez? S itt nagyon sokféle kérdés vethető fel. Megfogalmazható például az a kérdés, nem arról van-e szó, hogy az egységes kötelező biztosítás helyett a versengő magánbiztosítások térnyerésének kívánnak így, ilyen módon zöld utat adni.
Visszatérve a sietségre: figyelmet érdemel, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseket nem azonnali hatállyal semmisítette meg, s maga is fontosabbnak ítélte a legitimációs zavarnál a jogbiztonságot. Maga is időigényesnek ítélte az átrendezést, tekintettel annak államháztartási, vagyongazdálkodási kapcsolatrendszerére. Sándor László képviselőtársam már hivatkozott erre, de hadd idézzek klasszikust, magát az Alkotmánybíróságot: "Azt kellett tekintetbe venni, hogy az önkormányzat működése biztosítja gyakorlatilag a szociális ellátáshoz való jog, az alkotmány 70/E. §-a megvalósulásának tekintélyes részét. Az önkormányzat azonnali megszűnése a biztosítási ellátásokat, s így az említett jog gyakorlását veszélyeztetné. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonságnak ezt a sokakat érintő gyakorlati oldalát ítélte fontosabbnak. Tekintettel volt arra is, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok mandátuma legkésőbb 2000. január 1-jén megszűnik, addigra a törvényhozásnak a megsemmisített szabályok helyett a társadalombiztosítás megszervezésére és igazgatására mindenképpen új alkotmányos szabályokat kell kidolgoznia."
Ezért nem értem, tisztelt Országgyűlés, hogy az előterjesztő miért nem tette magáévá az Alkotmánybíróság bölcs önmérsékletét. Miért nem veszi figyelembe, mondjuk, az Állami Számvevőszék intelmeit, például azt, ami az alapok vagyonának állami tulajdonba vételére vonatkozik, és amit részletesen elmondott a bizottságok ülésén az Állami Számvevőszék elnöke? Miért találnak süket fülekre a munkaadók és munkavállalók képviseletének a felhívásai? És miért mond nemet az előterjesztő az egyeztetésre?
Miután ezekre a kérdésekre sem az általános vita, sem a bizottsági eszmecsere nem adott választ - legalábbis megnyugtatót nem -, szükségesnek láttuk a törvényjavaslat egészének elhagyását kezdeményezni, és ilyen módosító indítványt benyújtani. Már csak azért is, tisztelt Országgyűlés, mert a Népszava e hét hétfőjén interjút közölt Gógl Árpád miniszterjelölt úrral, aki ebben az interjúban a konkrét kérdésre válaszolva azt mondta, hogy szó sincs a társadalombiztosítási önkormányzatok feloszlatásáról.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
