DR. SÁNDOR LÁSZLÓ
DR. SÁNDOR LÁSZLÓ
DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat 1. §-a arról szól, hogy az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap felügyelete, továbbá a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítása állami feladat, a (2) bekezdés pedig arról szól, hogy az alapok felügyeletét a kormány, az igazgatási szervek irányítását a kormány rendeletében meghatározott személy útján gyakorolja.
Azt gondolom, itt egy olyan javaslat vitája zajlik, amely ezt megelőzően, más helyen, más összetételben, korábban kellett volna hogy megtörténjen. Tulajdonképpen ezt nevezik egy normál polgári demokráciában érdekegyeztetésnek. Ennek itt nem voltunk tanúi, kimaradt ebből a folyamatból, és azt gondolom, mindenekelőtt ezt az eljárási módot kell és szükséges néhány mondatban minősítenem.
Azt gondolom, ha a parlamentben hat képviselő indítványára, a kormány megalakulása előtt és lényegében a kormányprogram vitájának befejezése előtt, meg sem várva a kormány kialakulását, döntés születik - természetesen a kormány hallgatólagos támogatásával -, ezt kizárólag cinikus, puccsszerű döntési mechanizmusnak lehet minősíteni. (Közbeszólások a jobb oldalról.) Nincs kétségem persze afelől, hogy az írott jog szabályai szerint erre önöknek természetesen módjuk van, és afelől sincs semmi kétségem, hogy meg is fogják tenni. Azt azonban már egy picit merész dolognak tartom az önök részéről, hogy figyelmen kívül hagyják egy kivétellel valamennyi magyar munkáltatószervezet tiltakozását, egy kivétellel valamennyi szakszervezeti konföderáció tiltakozását, figyelmen kívül hagyják a nyugdíjasok országos szerveződéseinek mindennemű megnyilvánulását.
Természetesen tudom azt, az Alkotmánybíróság is utal erre, hogy a munkavállalói szervezetek "mindössze" a társadalom 54 százalékát reprezentálják. De talán meg kellene gondolniuk, hogy önöknek van-e ennél nagyobb legitimitásuk (Közbeszólások a jobb oldalról: Van!), és van-e önöknek nagyobb legitimitásuk attól, hogy amikor ezeket az önkormányzatokat a magyar társadalom először létrehozta, egymillióval többen szavaztak erre a formációra, mint önökre 1998-ban. Azt gondolom, ebből az a következtetés vonható le: önök, akik arra hivatkoznak, hogy a polgárokkal szövetséget kötve alakították ki a programjukat, ezzel a társadalmi csoporttal nem kötötték meg a szövetséget.
Azt gondolom, akiknek volt némi illúziójuk tegnap estig bezárólag, leszámolhatnak egy bizonyos illúzióval, mégpedig azzal, amit önök az előterjesztéseik során kimondtak. (Közbeszólások a jobb oldalról.) Pontosan kimondták azt, hogy nem számít, ki milyen szakmai munkát végzett, hiszen az egyikről jobb véleményt állítottak ki, a másikról rosszabbat; nem számít az, vajon rendezettek voltak-e ezeknek az önkormányzatoknak a működési viszonyai; nem számít az, hogy jól vagy rosszul dolgoztak - egy számít: önök revánsot akarnak venni egy 1993-as döntésért, és ma elégnek tartják, hogy önök ezt így gondolják. Azt gondolom persze, ez valamelyest segíti is a helyzetünket, tudniillik ez világos beszéd, ezt lehet érteni, értheti a magyar társadalom is, és azt gondolom, meg is értette, hogy önök, a társadalom felének ellenérzése ellenére, izomból, erőből végre akarják hajtani ezt a döntést.
Azt gondolom, világos a helyzet, de az önök üzenete nagyon rossz üzenet - engedjék meg! Rossz az üzenet azért, mert felvetődik egy dolog: ha így gondolják a döntés mechanizmusát egy ilyen fontos társadalmi kérdésnél, vajon hihető-e az, hogy egy világos, átgondolt érdekegyeztetésben gondolkodnak a következő négy esztendőre? Számomra ez rendkívül aggályos, és ez egy rendkívül rossz üzenet az Európai Unióhoz történő csatlakozás irányát tekintve is. De rossz üzenet azért is, mert ez a döntés egy precedenst teremthet, mégpedig egy olyan precedenst, amely nagyon furcsa lesz az önök számára: önök a polgárok szervezeteitől féltik a polgárokat. (Közbeszólások a jobb oldalról.) Azt gondolom, azért is rossz üzenet ez a döntési javaslat, mert a törvénytervezet egy olyan hatalmi koncentrációt indít el, amire Magyarországon elég régen nem volt példa. Nagyon vissza kell lapoznia valakinek az emlékeiben, hogy példát találjon arra, hogy egy ember kezében összpontosul (Moraj a jobb oldalon.) egy 1100 milliárdos alap döntési vagy felügyeleti joga és egy 70 milliárdos vagyon feletti döntés joga.
Egyébként persze, meg kell mondjam, ha nem volna ilyen kőkemény és fontos ez a döntés, akár még humorhoz is volna kedvem, és azt mondanám: gratulálok, hiszen a dolog ügyes. Főleg akkor ügyes, ha a kormánybiztos személye ennek a javaslatnak az egyik beterjesztője lesz. Ilyen értelemben akár még gratulálni is lehetne.
De még valamiért rossz az üzenet, tisztelt kormánypárti képviselők, mégpedig azért, mert ebben a vitában nem lehetett meghallgatni a jövendő kormány ez üggyel kapcsolatos, felelős tisztségviselőinek a véleményét - és itt bizony felvetődik a kérdés, hogy miért. Talán azért, mert nincs véleményük az ügyről? Talán azért, mert egy rossz nyilatkozat súlyos következményekkel járhat? Talán azért, mert valaki lakatot tett a szájukra? Ez a kérdés mindenekelőtt azért vetődik fel, mert jó néhány miniszter úr a meghallgatásakor ennek az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot.
Célszerű lenne, ha a döntés előtt a parlamentnek is volna lehetősége megismerni ezeknek a miniszteriális vezető személyeknek a véleményét, mert így az embernek az a kényszerképzete támadhat: nem is biztos, hogy azonosulnak ugyanazok a személyek ezzel a megoldással, akiknek ezzel az üggyel dolguk lesz.
Azt gondolom, persze még egy vonatkozásban is érdemes lenne megismerni a jövendőbeli miniszter urak véleményét, hiszen ha igent vagy nemet mondanak rá, vagy ha őszintén elmondják a személyes álláspontjukat, lehet, hogy az a következő időszak érdekegyeztetésére nézve egy bizalomnövelő lehetőséget adna.
Engedjenek meg még valamit! Önök az Alkotmánybíróságra hivatkoznak az indoklásban; azt gondolom, ez azonban már egy más műfajhoz tartozik. Ez ahhoz a műfajhoz tartozik, hogy önök tetszetős módon az Alkotmánybíróság önöknek tetsző mondatait egymás mellé ollózták, és ezzel azt a látszatot akarják kelteni, hogy teljes egészében az Alkotmánybíróság által kialakított álláspont bázisán vannak. Erre én csak azt tudom mondani: nemcsak az hazudik, aki nem a valóságot állítja, hanem az is, aki a teljes igazságot nem mondja el. (Közbeszólások a jobb oldalról. - Selmeczi Gabriella: Úgy van! Erről beszélünk mi is!) Ez pedig hangsúlyozottan arról szól, hogy az Alkotmánybíróság legfontosabb álláspontja az volt, hogy az ellátások jogbiztonsága minden más hiányossághoz képest elsőrangú szempont, és ha elsőrangú szempont, akkor nem támasztja alá a puccsszerűséget, nem támasztja alá azt a céltalan rohanást, hogy az érdekegyeztetés megkerülésével ilyen döntés szülessen.
(18.20)
Ellenkezőleg: az Alkotmánybíróság pontosan azt az álláspontot erősítette meg, ha az ellátások jogbiztonságos helyzetének fenntartását támogatjuk, akkor ezen a ponton a társadalom meghallgatásával kell a döntést kialakítani. Ilyen értelemben az önök érvelése kifejezett félrevezetése a magyar társadalomnak.
Mindezt természetesen azon a bázison mondom el - s ezt mindenki ellenőrizheti a jelenlévők közül -, hogy soha nem állítottuk, hogy az önkormányzatok munkája, működése hibátlan lenne, soha nem állítottuk azt, hogy nincs javítanivaló benne. Csak önök megfordították a megoldás logikáját. Azt gondolom, ha legalább ennyi erőfeszítést fognak tenni az alapok makroszintű finanszírozásának rendbetételére, ha tisztázzák azokat a törvényi feltételeket, amelyek között a társadalombiztosítás dolgozik, ha eredményes erőfeszítéseket fognak tenni a járulékok behajtására, akkor majd igazolva lehet legalább az alapprobléma rendezésére irányuló szándék.
Mindezek után értelmesen mit lehet tenni ebben a helyzetben? Két dolgot ajánlanék; az egyik: ha önökben még van valamennyi maradék bölcsesség, akkor a legjobban tennék, ha visszavonnák a javaslatukat. De ebben nem is reménykedem, mert azt láttam az eddigi vita során, hogy erre a legminimálisabb remény sincs. Ezek után azt tudom mondani, talán gondolják meg azt az alternatívát, hogy a mostani döntés helyett egy országgyűlési határozatban fogalmazzák meg azt, amit tenni akarnak, és ez az országgyűlési határozat lehetőséget nyújt az általam jelzett hiányosságok kiküszöbölésére.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
