DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim, Sándor László és Kökény Mihály már politikai és alkotmányjogi érveket egyaránt felsorakoztattak a Szocialista Párt által benyújtott módosító, illetve kapcsolódó módosító indítványok mellett. Ezeket próbálom néhány további alkotmányjogi és politikai érvvel kiegészíteni, természetesen tudva azt, hogy a parlament ugyan az érvek színtere, ahol a gondolatok érvekként csatáznak, de egyben a többség színtere is, ahol nem az érvek minősége, hanem az éppen aktuális mennyiségi túlsúly dönt.
Éppen ezért érveimet nem azért mondom el, mert akár egy pillanatig is arra gondolnék, hogy ez befolyásolja a végeredményt, hanem azért, hogy ezt a történelem és az utókor számára feljegyezhetővé tegyem, és egyben jelezzem, a Magyar Szocialista Párt képviselői mindent megtettek annak érdekében, hogy megvédjék a társadalombiztosítási önkormányzatokat. (Dr. Balsai István: Elég baj!) Így van, hallom az ellenvéleményeket. Az, hogy önök egész mást mondanak, csak azt jelzi, hogy a mi álláspontunk nem egyezik az önökével, ezért is ülünk a Ház két eltérő oldalán, önök a jobb oldalon, mi a bal oldalon. (Taps az MSZP soraiban.)
Komoly alkotmányos problémák jelentkeznek, amelyek fölött a javaslat elsiklik. A beterjesztett törvényjavaslat 3. §-a szerint az alapokhoz tartozó vagyon - és biztosítási önkormányzatok vagyona - állami tulajdon.
(18.30)
Úgy tűnik tehát, hogy az alkotmány 12. § (2) bekezdése - mely szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát - az önök számára csak igen megszorító értelmezéssel fogadható el.
Felhívnám a figyelmüket arra, hogy nincs egy jelző az "önkormányzat" szó előtt, mégpedig a "helyi" önkormányzat. Ha megnézzük az 1989. évi XXXI. törvény indoklását, valamint az 1990. évi XL. törvény e paragrafushoz fűzött indoklását, akkor azokból egyértelműen kitűnik, hogy az akkori jogalkotási szándék szerint nem szűkült volna le az önkormányzatok köre a helyi önkormányzatokra, hiszen - mint ezt a '89. évi XXXI. törvényhez fűzött, e tárgykörhöz kapcsolódó indoklás egyértelműen jelezte - a társadalomnak különféle új önkormányzati formákat kell kialakítania. Ezek a helyi önkormányzatok, az azóta létrejött nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok, de e körbe tartoznak a társadalombiztosítási önkormányzatok is.
Kétségtelen, hogy hallatlanul nehéz megvédeni egy olyan önkormányzatnak a tulajdonát, amely önkormányzatot az alkotmány nem intézményesít. Visszautalnék egy 1991-es vitanapra, melynek során pártunk korábbi képviselője, Csehák Judit képviselő asszony felhívta a figyelmet e kérdés alkotmányos rendezésének fontosságára, s egyben utalt arra is, hogy félő, hogy amennyiben ez most nem történik meg, akkor végérvényesen elsikkad. S mivel az alkotmány ugyan védi a társadalombiztosítási önkormányzat tulajdonát, de nem védi magát a társadalombiztosítási önkormányzatot, az a helyzet állhat elő, hogy e joghézagot kihasználva az önkormányzatot úgy fosztják meg tulajdonától, hogy magát az önkormányzatot előzőleg jogilag megsemmisítik, ezt követően természetszerű, hogy tulajdona az államra száll át.
De más alkotmányos problémák is jelentkeznek. Vitathatatlan, hogy mivel nem a kormány terjesztette be ezt a javaslatot, az alkotmány 36. §-át nem lehet számon kérni, mely szerint a kormány együttműködik a társadalmi szervezetekkel, hiszen ezzel a kötelezettséggel nem lehet képviselőket terhelni a kormány helyett. Azonban van itt egy konkrét kisegítő szabály, mégpedig az éppen most hatályon kívül helyezendő 1997. évi XLVIII. törvénnyel módosított 1991. évi LXXXIV. törvény 9. § (1) bekezdésének i) pontja, amely kimondja, hogy amennyiben nem áll fenn egyetértési joga a társadalombiztosítási önkormányzatnak, a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok tervezeteit véleményeznie kell, és ez a joga abban az esetben is fennáll, ha nem a kormány az előterjesztő.
Nyilvánvaló, hogy önök ezt a törvényt hatályon kívül akarják helyezni. Ám ameddig ez a törvény nincs hatályon kívül helyezve, e törvény előírásait be kellene tartani. E törvény előírása nincs betartva, ennek következtében nem lehet azzal érvelni, hogy csak a kormányt terheli ez a kötelezettség, mert itt egy konkretizált, pontosan megfogalmazott, az állam esetében fennálló kötelezettségről és egyben a társadalombiztosítási önkormányzatokat megillető jogosultságról van szó.
Nem teljesen korrekt - hogy óvatosan fogalmazzak - az az érvelés sem, hogy az Alkotmánybíróság említett határozata kihúzta a talajt az önkormányzatok alól. Ezzel kapcsolatosan Sándor László és Kökény Mihály képviselőtársaim már részletes okfejtést adtak, idézték az alkotmánybírósági határozat indoklásának azokat a pontjait, amelyek ezt egyértelműen rögzítik. Ehhez számszerűen azt tudnám hozzátenni, hogy nincs megsemmisítve a (12) bekezdése annak a bizonyos 7. §-nak, amelynek egyébként valóban számos bekezdését megsemmisítette az Alkotmánybíróság.
Hozzátenném azonban azt, hogy ha valaki nagyon figyelmesen végigolvassa a '91-es parlamenti vitát, akkor látható, hogy a delegálás kapcsán mindazok az alkotmányos aggályok, amelyek felmerültek az Alkotmánybíróság szempontjai között, már akkoriban jórészt megfogalmazódtak.
Nagyon röviden az akkori vitára is utalnék. Frajna Imre fideszes képviselő többször kifejtette álláspontját a társadalombiztosítási önkormányzatokkal szemben, és akkor a jelenlegi koalíciós partnereinek jó néhány képviselője, elsősorban kereszténydemokrata képviselők nagyon határozottan a társadalombiztosítási önkormányzatok mellett érveltek. Frajna Imre egyik érve az volt, hogy nem lesz jobb a társadalombiztosítás attól, ha önkormányzati formában történik az igazgatása. Ezt meg is lehet fordítani: nem lesz jobb a társadalombiztosítás attól, ha most eltöröljük az önkormányzati formáját - tehát ennek a fordítottja éppúgy helytálló!
Nem egyszerűen a szakmai minőség itt az alapvető kérdés, hanem az, hogy a járulékfizetők számára milyen képviseleti jogosultságokat biztosítanak a biztosítási képviselők útján. Ez pedig egy alapvető politikai kérdés. Nem lehet pusztán elintézni azzal, hogy komoly anomáliák mutatkoztak az önkormányzatnál és igazgatási szerveinél, hiszen ezen az alapon, ha komoly anomáliák mutatkoznak, mondjuk, a minisztériumoknál - hiszen korrupciógyanús ügyek ott is előfordulhatnak -, akkor nem az a megoldás, hogy feloszlatom a minisztériumokat, és egészen más jellegű szerveket hozok létre - más elnevezéssel természetesen ugyanazokat -, hanem megpróbálkozunk azzal, miként erre az önök kormányprogramja is több alkalommal utalt, hogy ezek a minisztériumok, és itt konkrét esetben átvive a társadalombiztosítási önkormányzatra ezt a megoldási lehetőséget, ezek a társadalombiztosítási önkormányzatok ezeket az anomáliákat kiküszöbölve működjenek. Bár megjegyzem, korrupciógyanús ügyekről beszéltek, de végül is - hogy úgy fogalmazzak - konkrét bizonyítékokon alapuló vádak természetesen ebben az esetben sem hangzottak el; gyanúsítgatások, kiszivárogtatások és viták annál inkább.
Az is teljesen egyértelmű - és ezzel le is zárnám ezt a rövid hozzászólást -, hogy valóban, 1991 májusától novemberéig hosszú hónapokon keresztül folyt a munka, hogy egy új intézmény létrejöjjön. Ez azt mutatta, hogy építeni mindig rendkívül nehéz.
Jelenleg három nap alatt kívánják eltörölni a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Ez azt mutatja, hogy rombolni rendkívül könnyű.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
