DR. SZABADI BÉLA
DR. SZABADI BÉLA
DR. SZABADI BÉLA (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Burány Sándor felszólalása kiváló lehetőséget adna arra, hogy a különböző állításai mellett ne menjünk el. Én azért mégis úgy gondolom, hogy a kormányprogram megvitatásához az a méltó, ha ezzel a lehetőséggel nem élek teljes mértékben.
(9.40)
Burány Sándor úr egyébként múltelemzéssel foglalkozott; más szocialista felszólalók a bizottságokban sorelemzéseket végeznek, ennek alapján próbálják megállapítani vagy következtetni arra, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami nem. Úgy gondoljuk, itt egy korszakváltás következik a magyar gazdaságpolitikában is, ahol nem mennyiséggel, hanem minőséggel kell mérni a dolgokat.
Egyébként a szocialista párti felszólalók ellentmondásosnak tartják a kormány programját, de önmaguk között sincs meg a szükséges összhang. Kovács László úr ugyanis azt mondta, hogy a kormányprogram olyan, hogy a legjobb elfelejteni, és azt javasolja, hogy azt csinálja a leendő kormány, amit elkezdett tenni, tehát folytassa a Horn-kormány politikáját. Burány úr viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az előterjesztett program tulajdonképpen a Horn-Kuncze-kormány programja. Ennyit az előttem szólóról.
Úgy gondolom, abból kell kiindulni a kormányprogram vitájakor, hogy ez a kormányprogram milyen helyzetre épül, és milyen helyzetből kiindulva határozza meg a feladatokat. Melyek a fő gondjai a magyar gazdaságnak? Az MSZP frakcióvezetője hiányolta az adatokat, és még a televízióban is több híradó idézte, hogy hová lettek az adatok. Ezért az ő igényének a kielégítése céljából is fogok idézni adatokat, és akkor talán világos lesz, hogy miért pont azok a fő feladatok, amelyeket a kormányprogram megjelöl.
Az egyik legsúlyosabb gondja a magyar gazdaságnak az infláció. Ennek visszaszorításában szinte semmi nem történt az elmúlt négy évben. Miközben a jelenlegi ügyvivő kormány állandóan arra hivatkozott, hogy mennyire nemzetközi gyakorlatot folytat a gazdaságban, elhallgatta azokat a sűrű kritikákat, amelyek nemzetközi szervezetek és nyugati közgazdászok részéről érkeztek, akik elképzelhetetlennek tartják azt, hogy egy ország már tizenkettedik éve kétszámjegyű inflációs körülmények között él. Igaz, hogy voltak itt cikcakkok, de nem tartjuk csökkenésnek, nem tartjuk semmilyen tendenciának, de ha tendencia is, ennek az üteme akkor is rendkívül mérsékelt. Ugyanoda jutott el a kormány, ahonnan elindult: egy 18 százalék körüli inflációról indult el, és oda érkezett vissza.
Azért, hogy világos legyen, hogy miért tartjuk mi ezt az egyik legsúlyosabb gondnak, három tényezőt fogok megjelölni. Az egyik a költségvetés kamatkiadása. A belső adósság után fizetett kamat ebben az évben is 727 milliárd forint a 2800 milliárd forintos kiadási főösszegből, tehát a költségvetési kiadásoknak körülbelül az egynegyede kamatfizetésre megy el. 1997-ben 817 milliárd forint kamatot fizettek ki. Abban az esetben, ha az infláció a jelenleginél enyhébb lenne, ami a kormányzati gazdaságpolitika megváltoztatásával elérhető, akkor jelentős kamatkiadások megtakaríthatók lennének, és a gazdaság fejlesztésére lennének átcsoportosíthatók.
Az 1997-es és a '98-as adatok elemzése is egyaránt azt mutatja, hogy egy 5 pontos inflációmérséklés 200-225 milliárd forinttal mérsékelné a költségvetés kamatkiadásait. Ez némi válasz arra, hogy hol van a forrás, amit az ellenzék annyira keres; itt van egy igen jelentős forrás, ebből sok minden felépíthető lenne. Az inflációt azért is vissza kell szorítani, mert dezorganizálja a gazdaságot, és a hatékonyság nem javítható egy olyan gazdaságban, ahol ekkora az infláció.
Kovács László külügyminiszter úr tegnap feltette a kérdést, hogy hol van az államháztartási reform. Mi az elmúlt négy évben is állandóan arra próbáltuk felhívni többek között az ő figyelmét és frakciótársai figyelmét is, hogy az államháztartási reformhoz előbb a kiinduló feltételeket kellene megteremteni. Ezek közül az egyik legfontosabb az infláció visszaszorítása.
A másik feltétel, ami megint csak nem teljesült, a hatásvizsgálatok elvégzése. A kormányprogram hitet tesz a hatékonyságvizsgálatok elkezdése mellett, ami egyébként az 1987. évi XI. törvényből is következik. Ennek a betartása nem következett be az előző kormány tevékenysége alatt.
Az inflációt azért is illendő lenne gyors ütemben visszaszorítani, mert megakadályozhatja az ország Európai Unióhoz való csatlakozását, vagy pedig méltatlan feltételekkel válhatunk az Európai Unió tagjaivá. Az 1997. évi 18 százalék körüli infláció még mindig nyolcszor akkora volt, mint amit az Európai Unióban elfogadhatónak tartanak. Erre az aggályra az szokott lenni a válasz, hogy az ország először az Európai Unióba akar bekerülni, és utána akar megfelelni a maastrichti követelményeknek. Csakhogy a 15 európai uniós tagország közül 14 már megfelel a maastrichti követelményeknek, tehát amennyiben mi nem tudunk ennek megfelelni, akkor perifériáról perifériára kerülhetünk.
Mi a másik lényeges gond, amivel a kormányprogramnak foglalkoznia kell? Ez az ország gazdaságának leszakadása más országok gazdasága mögött. Az, hogy milyen fejlett az ország, megszabja, hogy mennyit fordíthat beruházásokra, megszabja a fogyasztás mértékét. 1997-ben a Központi Statisztikai Hivatal számai szerint a bruttó hazai termék volumene 4,4 százalékkal nőtt. Ezzel a növekedéssel éppen hogy meghaladjuk saját 1981. évi színvonalunkat, de nem érjük el az 1982. évit.
Olyan mértékű a leszakadás más országokhoz képest, hogy az egyenesen elborzasztó. Ausztria 1980-ban még csak kétszer fejlettebb volt, mint Magyarország, ma négyszer fejlettebb. Igaz, hogy a Statisztikai Hivatal számai szerint 1997-ben megindult a gazdasági növekedés Magyarországon. Én most ennek az állításnak a kritikájával nem foglalkozom, csak arra hívom fel a figyelmet, ha ez így is történt volna, ez fenntarthatatlan növekedés lenne, hiszen az infláció, a különböző hiányok, többek között az infrastruktúra hiánya és a belső piac pangása mindenképpen lehűtené ezt a növekedést.
A harmadik lényeges gondnak, amelyre a kormányprogram választ ad, az életszínvonal és a lakossági fogyasztás rendkívül kedvezőtlen állapotát tartjuk. Az előző kormány idejében, 1995-96-ban a reálkereset 17 százalékkal csökkent, a reálnyugdíjak 22 százalékkal; 1997-ben ennek a csökkenésnek a tört részét a kormány, hogy úgy mondjam, visszaadta, 4,9 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek. Ez viszont azt jelenti, hogy 1997-ben a sokak által nagyra becsült Statisztikai Hivatal idősora alapján a 30 évvel ezelőtti színvonalunkat sikerült elérni, az 1967-es színvonalat. 1997-ben 28 ezer lakás épült, ezer lakosra számítva feleannyi sem, mint a jóval jobb lakáskörülményeket reprezentáló Ausztriában. A belső piac rossz helyzete a kis- és középvállalkozások fellendülésének az egyik legfőbb akadálya. Arra, hogy milyen fogyasztáscsökkenés ment végbe különböző naturáliákban, két adatot szeretnék említeni - hogy legyenek adatok.
Az egyik a hús- és halfogyasztás egy főre számított mértéke, ami 1987-ben még 81 kilogramm volt, 1996-ban már csak 62 kilogramm, a csökkenés 19 kilogramm. A csökkenés akkora az ország lakosságára számítva, mint amit a teljes magyar húsexport jelent.
A tej- és tejtermékfogyasztás egy főre számítva '88-ban 195,6 kilogramm volt, '96-ban 138 kilogramm, a csökkenés 58 kilogramm fejenként.
(9.50)
Negyedik lényeges gondnak tartjuk, ami nélkül az ország gazdasági problémáit megoldani nem lehet, és amire az előző kormány semmilyen választ nem adott, ez a munkanélküliség helyzete. Igaz, hogy valamilyen választ adott a munkanélküliségre, számokban mérhető vagy számokban kifejezhető választ, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal egy más skálán is elkezdte mérni a munkanélküliséget. Így bár a regisztrált munkanélküliek száma 450 ezer fő, 328 ezer főt mutat ki a Központi Statisztikai Hivatal, de mi úgy látjuk, hogy végig azonos skálán kellene mérni a munkanélküliség mértékét.
Ha "csak" 450 ezer a regisztrált munkanélküliek száma - és mivel sokan kikerülnek az ellátásból, ezért ez a probléma lényegesen súlyosabb, mint ami ebből az adatból is kiderül -, akkor is másfél millió ember sorsára van rendkívül kedvezőtlen hatással, családján keresztül másfél millió ember helyzetét lehetetleníti el.
Ötödik nagy gondnak a demográfiai helyzetet kell megjelölnünk, az élveszületések számában bekövetkezett drámai csökkenést. Az előző kormánynak sikerült bebizonyítania azt, amiről kétféleképpen is vélekedtek a demográfusok, nevezetesen, hogy a gazdasági helyzet romlása a demográfiai folyamatokra közvetlen hatással lehet-e. Közvetlen hatással van, és bár a '97-es adatot utólag felemelték, még így is mindössze 100 ezer 500 gyermek született 1997-ben, 15 ezerrel vagy csaknem 16 ezerrel kevesebb, mint 1994-ben. A lakosság elfogyásában, fogyásában ma már a születések drámai visszaesése hasonló szerepet játszik, mint a nemzetközileg is igen magas halálozási ráta.
Súlyos gondnak tartjuk az infrastruktúra kiépítetlenségét. Magyarországon 1997-ben 381 kilométer autópálya üzemelt, Ausztriában, amely hasonló gazdaságföldrajzi adottságú, mint Magyarország, már 15 évvel ezelőtt 1500 kilométer.
Nem működőképes az adó- és a tb-járulékrendszer. Nemcsak azért, mert irreálisan magasak az elvonások, ami akadálya a gazdasági növekedésnek, az infláció leszorításának, a feketegazdaság csökkentésének, hanem azért is, mert rendkívül rossz állapotban vannak a nyilvántartások, a szabályozás bonyolult és állandóan változik.
A nyilvántartások rendbetétele is a fontos feladatok közé tartozik. Miközben információs forradalom van az országban, az állami statisztika, a köztartozásokat kezelő, beszedő szervezetek nyilvántartása, az APEH, a VPOP, a tb nyilvántartása, a föld- és ingatlan-nyilvántartás siralmas állapotban van. A mezőgazdaság különböző megrázkódtatásai is részben a termékstatisztika különböző hiányosságaiból adódnak.
Az elmúlt években nem sikerült a kormánynak visszaszorítani a feketegazdaságot, ami különböző szakértői becslések szerint jelenleg is a GDP-hez viszonyítva legalább 30 százalékra tehető.
Bár nem gazdasági kérdés, a tegnapi nap is fölhívta a figyelmet arra, hogy milyen közbiztonsági helyzet állt elő Magyarországon. Ezzel nagyon kevéssé harmonizál az a kedélyes tegnapi csevej, amit az SZDSZ vezérszónoka a közgazdaság állapotáról kifejtett, és amiben különböző, általa triviálisnak tartott és mások által nagyon kevesen osztott elképzelésekről fejtette ki a véleményét. De a feladatok közé kell sorolnunk a mezőgazdaság talpraállítását is, hiszen a mezőgazdaságban egy nagyon lényeges mennyiségi leépülés, minőségromlás következett be, számtalan zavar jellemzi ezt a helyzetet.
Az elmondottak ellenére és azért, hogy a nyugodt működéshez a feltételeket a kormány a maga számára meg tudja teremteni, a kormány és a kormányprogram is úgy nyilatkozik, hogy az ország gazdasága viszonylag jó állapotban van, nincs helye tehát hisztériának. Ezzel viszont nemcsak ezt fejezi ki, hanem azt is, hogy van programja, ellentétben az előző kormánnyal, melynek miniszterelnöke a Bokros-csomag idején úgy nyilatkozott, hogy hét-nyolc hónapig azért tétlenkedett, mert semmilyen használható elképzelés nem volt a kezében, amit meg tudott volna valósítani. Azzal, hogy a kormányprogram viszonylag jó állapotúnak tartja az ország gazdaságát, azt is jelzi és egyértelműen kinyilvánítja, hogy semmilyen megrázkódtatásnak nem óhajtja kitenni ezt a gazdaságot. Az elmondottak természetesen nem jelentik azt, hogy nem kellene jelentősen javítani ezt a gazdasági helyzetet, éppen ezért is készült a kormányprogram. Természetesen semmiféle azonnali váltásnak nem lenne értelme, hiszen a gazdaságban folyamatok vannak.
Kuncze Gábor úr tegnapi nagyon tartalmas felszólalásából én arra szeretném a jelenlévőket emlékeztetni, hogy a csúsztatás sem áll távol az SZDSZ vezérszónokától, hiszen ő olyanokat állított, hogy a Kisgazdapárt szerint azonnal meg kell szüntetni a csúszóleértékelést (Kuncze Gábor kezét széttárva: Háát! - Zaj.), azonnal 15 százalékponttal csökkenteni kell az általános forgalmi adót és egyebeket. Ez annál is sajnálatosabb, hiszen Kuncze Gábor úr a Független Kisgazdapárt frakcióvezetőjével számtalan vitán vett részt, ahol tapasztalhatta, hogy nem ez a Független Kisgazdapárt álláspontja. De ha nem hitt volna a fülének, akkor a szemének hihetett volna, mert ha elolvassa a Független Kisgazdapárt programját, abban minden esetben oda van írva az intézkedésekhez, hogy "előkészítés után". (Derültség a bal oldalon. - Taps az FKGP soraiban.) Tehát mi semmiképpen nem óhajtjuk megrázkódtatásnak kitenni a gazdaságot.
A helyzetből adódnak a célok. Azért beszéltem a helyzetről ilyen viszonylag hosszasan, hogy ebből kiderüljön, mennyire logikusak a kormányprogram céljai.
Kovács László külügyminiszter úr, frakcióvezető a közgazdaság területére kalandozva azt állítja, hogy ebben a kormányprogramban nincsenek hangsúlyok és prioritások. Kuncze Gábor pedig úgy fogalmaz, hogy koraszülött kormányprogramot készített a koalíció, és ha még egy kicsit vártak volna, akkor elképzelhető, hogy jobb változat született volna meg. Én mindkettejüknek azt szeretném mondani, amit Kant egyik művében leírt, nevezetesen, hogy az emberi felfogóképesség az illetők agyának szerkezetétől függ. (Derültség, taps a jobb oldalon. - Dr. Torgyán József: Óriási!) Bár négy év óta próbálja az ellenzék felvilágosítani a korábbi kormánypártokat arról, hogy a gazdaságnak nem lehet egy célja, mert ha egy célja van a gazdaságnak, akkor az a gazdaság nem tud rendszerben fejlődni. Egyidejűleg több célja kell hogy legyen a gazdaságnak, ezért is van a kormányprogramnak több célja, és ezek a célok feltételezik egymást.
(10.00)
Az SZDSZ egyik volt frakcióvezetője a Népszabadságnak körülbelül másfél évvel ezelőtt adott egy nyilatkozatot, és ebben a nyilatkozatban arra hívta fel az olvasók figyelmét, hogy az akkori ellenzéki pártoknak nem lehet programjuk, mert nincsen megszorítás ezekben a leírásokban, márpedig milyen program az, amiben nincsen megszorítás. A kormányprogram bebizonyítja, hogy igenis, lehet olyan programot készíteni, ami a folyamatok jobb összehangolására épül, és amiben szükségtelen megrázkódtatásoknak nem tesszük ki a gazdálkodókat és a lakosságot.
Melyek a kormányprogram fő céljai? Ezek a feladatokból egyértelműen következnek: az infláció leszorítása 2000-re, 10 százalék alá. A kormányprogram egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy egy intézkedéscsomaggal gyorsabb előrehaladás is elérhető ezen a téren, például a valutaárfolyam felülvizsgálatával, az előretekintő indexeléssel és egyéb módokkal. Mi mindenképpen támogatnánk egy ilyen csomag elfogadását.
A lakásépítésben a kormány megszünteti az általános forgalmi adót, felső korláttal. Ez is válasz arra, hogy nem helyes az a felvetés, hogy nincsenek ebben a programban konkrétumok, hiszen minden esetben meg vannak jelölve azok az eszközök, amelyekkel a célok elérhetőek.
A családtámogatások: a Független Kisgazdapárt helyesli, hogy a kormány visszaállítja a családi pótlék alanyi jogosultságát. Mivel helyesli és mivel ez az egyik változat, teljesen értelmetlen dolog úgy feltenni a kérdést, hogy hol van akkor a rászorultság elve. Először is mérni kellene tudni ezt a rászorultságot, ha el is fogadnánk, hogy ilyen alapon kellene családi pótlékot adni. Mérni nem tudja a kormány, hiszen egészen más különböző embereknek a lehetősége a jövedelemeltitkolásra, tehát ez mérhetetlen, elsősorban az alsó középosztályokat sújtja egy ilyen limit bevezetése. A mi véleményünk az, hogy a családi pótlékot a gyerek kapja és nem a szülő, és ezért alanyi jogon jár neki. Helyeseljük azt is, hogy a gyes intézményét alanyi alapon állítják helyre.
Ugyanilyen megoldások vannak az autópálya-építésre és -használatra, az adó- és járulékreformra. Az adó- és járulékreform kapcsán kifejtett ellenzéki felszólalások arra hívják fel a figyelmet, hogy változatlanul igaz az a mondás, hogy semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek.
Tehát ha valaki nincs tisztában azzal, hogy az adó- és járulékrendszer egy rendszer, s ha annak bármelyik pontját megbontják, akkor ott a többi eleme is másként fog működni, akkor az nagyon téved. Éppen ezért teljesen értelmetlen, metafizikus és a dolgok megértésének teljes hiányáról tanúskodik az a nézet, miszerint 600 milliárd forintos járulékbevétel-csökkenés következne be akkor, "ha...". Mi nem a bevételeket, hanem a mértékeket akarjuk mindenképpen csökkenteni.
Olcsó és hatékony államot fogunk felépíteni. Kovács László miniszter úr a paternalista állam kialakulásától szeretne óvni. Mi nem paternalista, hanem olyan államot kívánunk felépíteni, amely hasonló, mint ami a modern, fejlett tőkés országokban látható, amely hatékony állam, és nem szükségszerű az, hogy ez az újraelosztás növekedésével járjon együtt.
A társadalombiztosítás gazdálkodásának rendbetételét a Független Kisgazdapárt hosszú-hosszú évek óta szorgalmazza. Nem kell óvni egyébként a leendő kormányt az egyensúly fenntartásától, mert ha önök nem vették volna észre, sajnos még mindig nincsen egyensúly ebben a magyar gazdaságban. Az 1999-es, önök által elkészített költségvetés (Sic!) ugyanerről tanúskodik, ezt mutatja a társadalombiztosítás állandóan újratermelődő hiánya és egyebek. Át kell világítani a társadalombiztosítást, és az a demokratikus, ha 1400 milliárd forint felhasználására odafigyel az ország, odafigyelhet rá, és nem pedig egy szűk kör tetszésére van ez bízva. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)
Kovács László ügyvivő külügyminiszter úr ellentmondást vél felfedezni a növekedés, a munkahelyteremtés, a stabilizáció és az infláció között. Azt hiszem, saját pártjával is ellentmondásba kerül ilyen módon, mert a Szocialista Párt hol azt állította, hogy minden összehangolható, bekövetkezett a csoda, száguld ez a gazdaság, mint a gőzmozdony, és közben, lám-lám, még az egyensúlya is javul. Tehát ha önök csinálják, akkor biztosan minden megvalósítható lenne.
Kovács László külügyminiszter úr azt mondja, hogy helyes, ha a kormány eltér a programjától, ha nem kéri számon. Én azt hiszem, nagyon helytelenül teszi, hogyha ilyen álláspontra helyezkedik, hiszen az én érzésem szerint az ő frakciójának is az egyik fő feladata számon kérni a kormányprogram végrehajtását. Mi úgy látjuk, nagyon is jó az, ha van egy kormánynak programja, mert akkor kevésbé sodródhat, például három-négy havonta nem rögtönöz, nem mondja azt, hogy vagyonadót kellene bevezetni, kamatadót kellene bevezetni, ki nyilatkozott így, mégsem kellene bevezetni.
A Független Kisgazdapárt az elmondottak alapján is, és azért is, mert a célok azonossága és közelisége miatt együtt kíván kormányozni a Fidesz-Magyar Polgári Párttal és a Magyar Demokrata Fórummal, szavazataival támogatja a kormányprogram elfogadását, és erre kérek fel mindenkit az ellenzéki oldalon is. (Taps a Fidesz, az FKGP, az MDF és a MIÉP padsoraiban.)
