BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gratulációval szeretném kezdeni: gratulálni szeretnék a kijelölt miniszterelnök úrnak, természetesen először a választási eredményéhez, ahogy ez illik, másodszor pedig a gazdasági miniszterjelöltjeihez.
Őszintén teszem ezt, hiszen jól ismerjük a gazdasági miniszterjelöltjeit. 1994 februárjában-márciusában, amikor még közös kormányzásra gondoltunk a Fidesszel, több héten keresztül egyeztettük a Fidesz és az SZDSZ gazdaságpolitikai elképzeléseit. Tardos Mártonnal és Soós Attilával együtt voltam az SZDSZ-csoportban, a Fidesz-csoport történetesen Urbán Lászlóból, Chikán Attilából és Járai Zsigmondból állt. Mindenben egyetértésre jutottunk a többhetes egyeztetésen, minden lényeges gazdaságpolitikai kérdésben egyet tudtunk érteni.
El kell mondanom, hogy megismerve a gazdasági miniszterjelölteknek az elmúlt hetekben elhangzott nyilatkozatait, az az érzésem, hogy ma is minden lényeges kérdésben egyetértünk velük. Egyet tudunk érteni azzal, hogy az a választási program, amelyet a két nagy kormánypárt megfogalmazott a választások előtt, nem alkalmas működőképes kormányprogramnak; ez az, amit úgy fogalmaztak, hogy más dolog a választási program, és más dolog a kormányprogram. Egyetértünk azzal, hogy komoly gazdaságpolitikus nem fogalmazhatta meg a 7 százalékos növekedés célját. Chikán Attila ezt úgy fogalmazta meg a Magyar Nemzet június 20-ai számában, hogy a 7 százalék politikai kijelentés, a gazdaság működését egyetlen jelzőszámmal megítélni szakszerűtlen dolog. Ennek a funkciója a kampányban az volt, hogy ez a szám nagyobb legyen, mint amit az MSZP mond. (Derültség az SZDSZ padsoraiból.)
Egyetértünk azzal, hogy az alapkérdésekben az új kormánynak is folytatnia kell az eddigi gazdaságpolitikát, törekednie kell a költségvetési deficit csökkentésére. Azzal is egyetértünk továbbá, hogy azt a bizonyos adó- és járulékcsökkentést először egy jelképes mértékkel kell kipróbálni, és akkor majd kiderül, hogy az ettől elvárt hatások, vagyis hogy az adóbevételek ettől nem csökkennek, megvalósulnak-e, avagy sem. Egyetértünk tehát a kormány gazdasági miniszterjelöltjének a fő törekvéseivel ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt.
Sajnos azt kell azonban mondanunk, hogy az előttünk levő kormányprogram nem tükrözi ezt a felfogást, nem tükrözi a gazdasági miniszterjelöltek felfogását. Ebben a kormányprogramban a 8. oldalon ma is ott van az az illúzió, amelyik azt képzeli, hogy az adó- és járulékkulcsok csökkentése mellett is nőhet a bevétel. Ha a szövegben nincs is benne a 7 százalék, de a kijelölt miniszterelnök úr tegnapi expozéja utolsó percében bizony megfogalmazódott ugyanez a gondolat, amikor azt mondta, úgy gondolja, hogy egy nagy elhatározással a felére lehet csökkenteni a fejlett európai országok utolérésének idejét - ez áll a 7 százalékos gondolat mögött.
A kormányprogramban ott van a költségvetést terhelő ígéreteknek a tömege az oktatásban, a kultúrában, az egészségügyben, a vidékfejlesztésben, a lakásgazdálkodásban, az egyházakkal kapcsolatos politikájában, és folytathatnám ezt, ha nem lenne korlátozott a frakciómtól kapott időm.
A kormányprogram legsúlyosabb két pontja közül az egyik - amelyik a legélesebben áll ellentétben azzal a racionális gazdaságpolitikai felfogással, amelyben a kormány gazdasági miniszterjelöltjével egyet tudunk érteni - az agrárprogram.
Azt gondolom, ez az agrárprogram, amelyik visszatér ahhoz a kisgazda agrárprogramhoz, ami az MDF-kormányt is nyomta az előző ciklusban, amely - szemben a fejlett országok törekvéseivel: a mezőgazdaság, és ezen belül a birtokszerkezet racionalizálására, korszerűsítésére törekszik, ezzel próbálja csökkenteni azt a terhet, amit az agrártámogatások jelentenek a gazdaságnak; nézzük meg, mire készül az Európai Unió! - kitart és erőlteti a kisparaszti mezőgazdaság kisgazda ábrándját, kerül amibe kerül. Ha ez az agrárprogram megvalósulna, távolítaná Magyarországot a fejlett Európától.
Hasonlóképpen a jóléti rendszerekkel kapcsolatos az a kormányprogramban megfogalmazódó felfogás, amelyik nem az elesetteknek, a rászorulóknak, hanem éppen a legkevésbé rászorulóknak juttatott, adófizetők pénzéből finanszírozott támogatásokat kívánja bővíteni. Ha a kommunisták annak idején azt mondták, hogy fizessenek a gazdagok, akkor ez a kormányprogram azt mondja, hogy az adófizetők pénzéből fizessünk a gazdagoknak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)
A fejlett európai országok arra törekszenek, hogy csökkentsék azokat a költségvetési terheket, amelyek a jóléti rendszerek kiterjedéséből és nem megfelelő irányából fakadnak, ez jellemzi valamennyi fejlett európai országot. Ez a kormányprogram - a kormánypártok választási programjaihoz hűen - az ellentétes irányba vinné a következő években a jóléti rendszereket. Nem közeledünk, hanem távolodunk a fejlett Európától ebben a kormányprogramban. Ez a kormányprogram meggyőződésem szerint nem alkalmas arra, hogy sikerrel vezesse át Magyarországot a harmadik évezredbe.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azokra a gazdasági miniszterekre, akiket sorsuk a Fidesz vezette kormányba vetett, kemény harcok várnak a következő években, ahhoz hasonló kemény harcok, amely harcokban Rabár Ferenc, Kupa Mihály vagy Békesi László elbukott. Ezzel szemben az ehhez hasonló harcokban Bokros Lajosnak és Medgyessy Péternek igen jó eredményeket sikerült elérnie.
A magam részéről kitartást, állhatatosságot, jó erőt, sok sikert kívánok a gazdasági minisztereknek abban a harcban, amelyet saját kormányprogramjuk legfontosabb elemeivel szemben kell a következő években vívniuk! Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
