DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A dolgok természetes rendje szerint ahányan vagyunk, annyi oldalról és annyiféle súlypont megjelölésével értékeljük a ma gondjait orvosolni hivatott, egyben az új évezredbe vezető kormányprogramot. Azt azonban nehéz lenne elvitatni, noha ezt többen megkísérelték, hogy a jövendő polgári kormányunk programja alapjaiban összhangban van a kormánypártok választási programjával, megfelel a választópolgároknak tett ígéreteknek. Korrekció legfeljebb annyiban történt, amennyi a választási eredmények realitásából következik. A következetesség reményem szerint bizalomerősítő a választópolgárok számára, ugyanakkor fegyelmező erő a kormánypártoknak, és ez így van rendjén.
A polgári Magyarországot építeni hivatott kormány programjában egy merőben új világot mutat, melyben a közhatalom a vállalt és elvégzendő feladatainak középpontjába az ember és a család szolgálatát, valamint az emberi élet feltétlen tiszteletét állítja; egy olyan polgári értékrend helyreállítását célozza, amelynek meghatározó eleme a tisztesség, a munka becsülete és a szeretet. Mindegyik szónak felbecsülhetetlen súlya van, hiszen nélkülük alkotó munka, családi és társadalmi béke aligha létezhet. És mert mi a békét, a megbékélést akarjuk, ezért ez a program, talán mondhatom így is, az újkori kiegyezés programja is lehet, melynek végrehajtásával magyar a magyarnak többé nem ellensége, hanem testvére, lett légyen az határon inneni vagy túli.
Meglehetősen elvadult világunkban a szeretet fontosságának hangsúlyos megjelenítése a programban, úgy vélem, szokatlan élmény - új érzések és remények forrása. Nemcsak azért, mert mint tudjuk, a szeretet az ember legkiválóbb adománya, hanem azért is, mert az elmúlt évtizedekben arra példa nem volt, hogy egy kormányprogram a szeretettel nevesítve és több helyen is foglalkozott volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán rendhagyó, amit most önökkel meg szeretnék osztani, de az induló parlamenti munkában hiszem, hogy nem felesleges emlékezetünkbe idézni Pál apostolnak a szeretet legnagyszerűbb megfogalmazását, amiből engedjék meg, hogy néhány gondolatot, gondolattöredéket a korinthusiaknak írt levélből idézzek: "Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli." Gondolataink áthangolásához, a parlamentben oly gyakran hiányolt egymás iránti tisztelet megadásához talán ennyi is elég.
Mindezek után a programban szereplő költségvetési és adóreform néhány súlyponti kérdésére szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét ráirányítani.
Megítélésem szerint a készülő jövő évi költségvetésben, még ha az, jól tudjuk, az átmenetet is képezi a 2000. évben várható kiforrottabb megoldáshoz képest, erősíteni kell a feladatarányos finanszírozást. Ez tompíthatja a közfeladatok ellátásában, valamint a mezőgazdaság támogatásában tapasztalt alulfinanszírozást, más pontokon viszont a még mindig burjánzó pazarlást. Ennek megfelelően a korábbi gyakorlattól, illetőleg a még ma is dúló gyakorlattól eltérően nagyobb súllyal kell érvényesíteni a közbiztonság, a közoktatás, a közegészségügy, a kultúra és a közigazgatás feladatarányos finanszírozását, hiszen a jelzett ágazatok csődközeli állapotba jutottak. A már említett mezőgazdasági támogatást pedig a vitathatatlan szükség és lehetőség szerint kell fokozatosan közelíteni az európai normákhoz.
A kiemelt figyelmet igénylő közfeladat-finanszírozás és gazdaságtámogatás ad esélyt a válságból való kitörésre, ezzel együtt a társadalmi béke megőrzésére.
Ugyanakkor indokolt alaposan megvizsgálni például azt, hogy a médiatörvény mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket a fegyelmezett pénzügyi gazdálkodás és nem utolsósorban a kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatás tekintetében. Több ismert tényből és körülményből kellő alappal valószínűsíthető, hogy az annak idején 1996-ban, mondhatni, a bizalmatlanság jegyében fogant törvény egy meglehetősen túlszabályozott struktúrát, illetőleg intézményhálózatot hozott létre, ami nem felel meg a költségtakarékos gazdálkodás követelményének. Ez önmagában is több tízmilliárd forint nagyságrendű közpénz gondos vagy kevésbé gondos kezelésének vizsgálatát igényli, elsősorban a közszolgálati szférában. A médiafronton ismét helyzet van, megítélésem szerint cselekvésre késztető helyzet, szoros összhangban a kormányprogram megfogalmazásával, illetőleg gondolataival.
Engedtessék meg, hogy néhány szót szóljak az adóreformról is. Nem halasztható feladat az immár tíz éve működő központi és nyolcéves múltra visszatekintő helyi adók felülvizsgálata. Ehhez azonban gondos felkészülésre van szükség, a feladat megfelelő tartalmi áttekintésével, végrehajtásának időbeni ütemezésével és a várható gazdasági, társadalmi hatások felmérésével, hogy elkerülhető legyen a korábbi évek jól ismert szabályozási és végrehajtási gondja. Az adótörvények állandó módosítása rendre tervezhetetlen és kiszámíthatatlan helyzetbe hozzák mind a vállalkozókat, mind a magánszemélyeket, ami ellen persze védekeznek úgy, ahogyan tudnak - hogy hogyan, azt már jól ismerjük. Ezért most a feketegazdaság súlyos pénzügyi és nem utolsósorban morális problémáit nem is részletezem.
Ha tehát hozzáfogunk az adóbürokrácia visszaszorításához, a közterhek mértéktartó újraszabályozásához, ügyelni kell arra, hogy a számításom szerint legkorábban - és hangsúlyozom, legkorábban - 2000-re megújítható adórendszer legyen időálló, kiszámítható, feleljen meg a jövedelem-, illetőleg vagyonarányos közteherviselés alkotmányos követelményeinek. Szakítani kell azzal a többéves gyakorlattal, amit nem tudok másként jellemezni, mint a harácsképzés pusztító gyakorlata.
(11.20)
Végre meg kell oldani azt a strukturális feszültséget is, ami a helyi adók és a központi adók nem kellő összehangolásából keletkezett. Ennek végeredménye, hogy az évek óta csúcsrajáratott központi és helyi adók összhatásukban kényszerhelyzetbe hozzák a vállalkozókat. A fővárosban például az elmúlt években az iparengedélyek ezerszámra történő visszaadása mellett további ezrek települtek ki azokba a főváros környéki településekbe, ahol az önkormányzatok belátták, hogy a helyi adók túlhajtása vállalkozásellenes és ütközik a lakosság elemi érdekével.
Ezzel persze nem a helyi adók ellen kívánok szólni, csupán azt a gyakorlatot kifogásolom, mely szerint egy rókáról mindenáron két bőrt kívánnak lenyúzni - miközben már egy bőr sincs a rókán. Mértéktartóbb központi adók mellett természetesen jó szolgálatot tehetnek a helyi adók is az önkormányzatok gazdálkodásában.
Végezetül, persze a teljesség igénye nélkül jelzem, hogy az adóhalmozódás ugyancsak feszítő gondjáról sem feledkezhetünk meg. Arról például, hogy az elmúlt években folyamatosan növekvő, úgynevezett visszterhes vagyonszerzési illeték alapja az áfával növelt forgalmi érték. Elméletileg is nehezen védhető, hogy ugyanazon vagyontárgy, föld, lakóház, üzlet és még hasonló más ingatlan és vagyoni értékű jogok megszerzését egyidejűleg kétfajta forgalmi, illetőleg forgalmi típusú adó terhelje. Az azonban végképp védhetetlen és tarthatatlan, hogy az így bekövetkező adóhalmozódás akadályozza a magántulajdon kiépülését, azzal együtt a polgárosodás folyamatát.
A jelzett adózási gondok megoldása, amely nyilván meg kell hogy történjék, a program szellemében és megfelelő ütemezéssel enyhíti az inflációs nyomást és hozzájárul a vállalkozások élénkítéséhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Örökségünk meglehetősen terhes, noha csupán egy szűk keresztmetszetét adtam a megoldásra váró pénzügyi és egyéb problémáknak. A kormányprogramnak persze nem feladata az orvoslást igénylő gondok ilyen mélységben történő elemzése, ami azonban nem változtat azon, hogy a megoldást nekünk kell megtalálnunk, de mihamarabb.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint látható, feladatunk számos, de a várakozással együtt növekvő bizalom légkörében meggyőződésem, hogy képesek leszünk teljesíteni országépítő küldetésünket. Ezért a magam részéről jó szívvel támogatom a rövidesen megalakuló polgári kormányunk programját, és tisztelt képviselőtársaimnak is javasolom az elfogadását.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
