DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Olvasva a kormányprogram tervezetét, illetve téziseit - mert gondolom, hogy emögött lesz még egy nagyon részletesen kidolgozott cselekvési program, részletes időütemezéssel készült kormányprogram -, e tézisekben szereplő alapvető célkitűzésekkel messzemenőkig egyetértek, hiszen hosszú évek óta magam is e célkitűzésekért küzdök különböző hazai és nemzetközi fórumokon.
Egyetértek azzal, hogy munkahelyteremtést kívánnak megvalósítani, hogy végre a családok állnak a program középpontjában, hogy a családok jólétének az emelkedése elsőrangú feladat lesz. Egyetértek a különböző szociálpolitikai intézkedések bevezetésével és ennek céljával, a közép- és kisvállalkozások támogatásával, hiszen mindezek egy megalapozó jóléti társadalomnak csak a minimálprogramját alkotják.
Mégis végiggondolva - hiszen hazai és nemzetközi közgazdasági környezetben játszódnak le majd ezek a programok -, a kérdés az, hogy vajon megvannak-e, vagy megteremtik-e hozzá a megfelelő feltételeket. Ahhoz, hogy ezeket a programpontokat meg lehessen valósítani, mindenekelőtt gyökeresen szakítani kell az eddigi kozmopolita, liberális gazdaságpolitikával. Ez egy közgazdasági alaptétel!
Ez a kozmopolita gazdaságpolitika valójában külföldi, idegen irányítással, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közvetítésével Magyarország nemzeti vagyonának több mint 80 százalékát külföldieknek, idegeneknek juttatta át, óriási korrupcióval kísérve, amelynek következtében gyakorlatilag évek óta Magyarországról tőkekivonás történik, az egyes években vagy az évek jelentős részében nettó tőkekiáramlás történik az országból.
Második jelentős feltétel, hogy bizony végre kell hajtani a felelősségre vonást. Nem lehet büntetlenül éveken keresztül egy nemzet vagyonát megcsapolni, és óriási szegénységbe juttatni családokat, hiszen ma Magyarországon a 10,1 millió lakosságból hétmillióan élnek a létminimum szintjén vagy az alatt. Mindazokat, akik közreműködtek a nemzet vagyonának elherdálásában, a nemzetközileg is páratlan eladósítási folyamatban, egy nemzet elszegényítésében, tessék felelősségre vonni és számon kérni!
Ennek persze feltétele az is, hogy a 20-30 évre szigorúan titkosított adatokat - hiszen elzárták a közvéleménytől mindazokat a forrásokat, amelyeket innen az országból kivittek, és rosszul használtak föl - tessék nyilvánosságra hozni, és ezeket a titkosított adatokat a közvéleménnyel is meg kell ismertetni, televízión, rádión és sajtón keresztül, és folyamatosan tudatni kell vele!
(13.40)
A harmadik nagy terület, hogy honnan lehet forrásokat teremteni, hiszen erről már napok óta zajlik itt a vita. Azt mondják, hogy nincs Magyarországon forrás. Ez nem igaz! Magyarországon elegendő forrás van, csak nem ott kerül felhasználásra, ahol az szükséges, nem ott használják fel az adófizetők bérét, pénzét és befizetett adóit, amiért azok befizetik, amire az valójában fordítható. Ezt nagyon jól mutatja, hogy a költségvetés kiadási oldalának több mint egyharmadát a spekulatív pénzpiacra kiáramló, multinacionális cégek által realizált kötvénykamat-törlesztés teszi ki, és nem a jóléti intézkedéseknek a finanszírozása. Ezért szükséges, hogy a privatizációt teljes mértékben, teljeskörűen vizsgálják felül, valamennyi idegen kézre került bank, multinacionális cég szerződéseit - a programnak ezt a pontját messzemenőkig támogatjuk - felül kell vizsgálni, és természetesen abban az esetben, ha olyan multinacionális cég vagy bank van az országban, amely a nemzet jólétét nem szolgálja, azt el kell távolítani az országból.
Szükségesnek tartjuk továbbá azt is, hogy ebben az elszámolási folyamatban készüljön egy vagyonleltár, hiszen lehetetlen, hogy kormányok jönnek és mennek, átveszik az ország sorsának az irányítását, és nem tudják, mit vesznek át. Nem készül el a vagyonleltár, nem tudni, hova történik a vagyonok eláramoltatása. Magyarországon több mint 4 ezer milliárd forint nemzetivagyon-rész tűnt el, vándorolt idegenek, vándorolt a hazai nómenklatúra, a milliárdosok zsebébe. Ezeket a vagyonokat vissza kell szerezni! Ez az egyik alapja és forrása a jóléti intézkedések megvalósításának.
Meg kell szüntetni a multinacionális cégek és a külföldiek adómentességét, ugyanakkor a hazai kis- és középvállalkozókat kell támogatni, hogy itt, Magyarországon a jó minőségű hazai termékek kapjanak lehetőséget a realizálásra a belső piacon, és külföldre is ezek kerüljenek ki.
Ide sorolom továbbá mint forrásteremtőt a belső és a külső adósság felszámolásának megkezdését, hiszen 1994-ben 3 ezer milliárd forintot tett ki a belső adósság nagysága, '98-ra 5400 milliárd forintot tett ki, tehát közel megduplázódott. A '98-as év 24 milliárd dollár bruttó külső adósságállománnyal kezdődött. Ma Magyarország a világ egyik legeladósodottabb országa, és efelett nem lehet szemet hunyni. Számtalan hazai és nemzetközi statisztikai és komoly tanulmányok, elemzések közlik ezt. Ezért az adósság felszámolását meg kell kezdeni az adósság teljes körű adatainak a nyilvánosságra hozatalával.
Végül forrásteremtőnek sorolom az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásunk költségvonatkozásait. Egyetlenegy olyan anyag nem látott még napvilágot, amely arról szól: mibe kerül ez a nagy kaland, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való hozzácsatlakoztatásunk. Magyarországot nem lehet egy átlagos ország szintjén nézni, hiszen Magyarország az egyetlen olyan ország a világon, amely elveszítette a kétharmadát, saját területeivel határos, és ha figyelmen kívül hagyjuk az elcsatolt területeken élő magyarság sorsát, akkor teljes mértékben csatlós országgá válunk. Ezért az európai integráció folyamatát, még mielőtt a szerződések megköttetnek, véleményünk szerint csak magyar és magyar integráció keretében lehet végrehajtani, és biztosítani kell - ahogy ezt a miniszterelnök-jelölt úr is megnevezte - a nemzet egészének a részvételét egy nemzetközi munkamegosztásban, vagy ha szükséges és elkerülhetetlen, egy nemzetközi integrációs folyamatban.
Ezzel kapcsolatban idesorolom mint forrásteremtőt is, hogy szükséges lenne elkészíteni - ami eddig nem történt meg - egy nagyon komoly, teljes körű, tételes hatástanulmányt az Európai Unióhoz való hozzácsatlakoztatásunk költségeiről és hasznáról, mi az, amibe nekünk kerül. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a Phare-programok keretében is sok milliárd forintot vagy dollárt áldozott az ország, anélkül, hogy abból egy fillér is visszajött volna. Ha ezeket a pénzeket itt tartottuk volna az országban, akkor a növekedési források egy kis része legalábbis már jelen lett volna. Ezért egy költség-haszon elemzés elvégzése szükséges tételesen, és természetesen amennyiben számunkra ez többe kerül, nagy a költségráfordítás, és nem éri meg - mert ezt az alternatívát is fel lehet vetni, hiszen Nyugat-Európában óriási viták zajlanak az integráció körül a nagyon magas munkanélküliségi ráta és a szociális konfliktusok miatt -, akkor ezt a kérdést el kell halasztani.
Mára Magyarország mint perifériaország sokkal távolabbra került a centrumtól, mint amilyen távol voltak annak idején azok az országok, amelyekkel össze szoktak bennünket hasonlítania: Portugália, Spanyolország, Írország vagy Görögország mint az unió perifériaországai. Ezek az országok a maastrichti egyezményt követően nagyon sok szociális konfliktussal küzdenek, és ma már a munkanélküliségnek elérték egy olyan határát - ami Spanyolországban 26 százalék, Portugáliában és Görögországban is 10 százalék felett van -, amely megoldhatatlan szociális konfliktusokat gerjesztett. Ezeket Magyarország nem kívánja követni, mert nagyon komoly szociális és politikai konfliktusokkal terhelt, hiszen ma már Magyarországon a tényleges munkanélküliek száma meghaladja az egymillió főt.
Befejezésül: Magyarországnak természetesen szüksége van egy nemzeti értékeket és érdekeket védő programra, létszükséglete ez, de minden program és minden kormányzat tevékenysége annyit ér, amennyit a nemzet jólétének emelésében segít és hozzájárul a jólét emeléséhez. Ha ez nem következik be, és csak az ígéretek szintjén maradunk vagy maradnak önök, ahogy eddig minden kormányzat csak ígéretekkel állt elő, de még egyetlenegy ígéretet nem teljesített... - és a magyarság, ha csak egy ígéret teljesül is, hálás azért. Ezért tisztelettel kérem, felhívom az önök figyelmét arra - mert hiszen ezt a programot mi is, a Magyar Igazság és Élet Pártja is támogatja ezt a programot -: vegyék figyelembe, hogy a magyar nemzet katasztrofális mértékben elszegényedett, a többszörösen hátrányos helyzetű nemzetek közé tartozik, és tegyenek meg mindent azért, ha csak egy lépést is, hogy az elmaradottság megszűnjön, és hogy ez a nemzeti jóléti minimumprogram legalább nagy részében teljesüljön.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a MIÉP soraiban.)
