DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1994-ben az előző kormány programjának vitájánál találkoztunk, több kritika érkezett a jelenlegi kormánypártok, az akkori ellenzék oldaláról, miszerint ez a program egy KB-határozatra emlékeztet. Nézegetve ezt a kezemben lévő, "Az új évezred küszöbén" címet viselő programot, nekem is eszembe jut, hogy ez meg úgy néz kb., mint egy határozat, mert az igazi konkrétumok a célok meghatározásában eléggé homályosak - és akkor finoman fogalmaztam, olyan finoman, mint ahogy a szerzők próbálják: "a kormány mindent meg fog tenni", "a kormány arra törekszik", "a kormánynak célja, határozott elképzelése". Ezek a valóban számon kérhető - és gondolom, 2002-ben sor is fog majd erre kerülni - előírások bennünket megnyugvással tölthetnek el, hogy olyan nagy baj nincs, mert ha ezek sikerülnek, akkor "lám, milyen jól dolgoztunk!", ha nem, akkor "keressétek már meg, hol volt ez konkrétan megírva, kedves barátaim, hogy milyen módszerekkel és hogyan tesszük ezt meg".
Sajnos, ez jellemző az agrárfejezetre is, amely azzal az alapmegállapítással kezdi, hogy milyen súllyal, milyen nemzetmegtartó erővel rendelkezik ez az ágazat, és ennek további fejlesztéséért mindent meg kell tenni - egyetértünk. Most innen hogyan tovább, és konkrétan milyen célokat kívánunk elérni, mint ahogy azt mi leírtuk 1994-ben... Kaptunk is utána rendesen interpellációban, kérdésben: "Hogy áll a kormányprogram 5. pontjában megfogalmazott exporttámogatás? Hogy áll az információs rendszer végrehajtása? Hol tartunk a részarány-földtulajdonok kérdésében?". Helyes, nagyon jó, mert megfogható, konkrét előírásokkal szembeni, élvezetes és nagyszerű kritikának voltunk szenvedő alanyai. Úgy hiszem, ez a lehetőség tőlünk egy kicsit ellenzéki pozícióban el lesz véve, mert ilyen konkrét kérdéseket nem tudunk majd feltenni.
Azt írja ez a program, hogy a mezőgazdaság teljesítménye az 1988. évinek 60 százalékára esett vissza. Mikor? 1990-93 között, barátaim! Tehát ha konkrét és valóban arra törekvő kormányprogramot akarunk csinálni, amelyben az elmúlt időszakot is úgy ítéljük meg, és úgy próbáljuk bírálni, ahogy az a valóságban megtörtént, akkor ezt le kell írni. Szembesíteni kell, hogy ez bizony 1990-93 között - amikor a földtulajdonlással kapcsolatos kérdések, a szövetkezetekkel szembeni ellenérzés olyan élvezetes politikai vihart kavartak, amelynek még az állami támogatásban részesülő állatkivágás is áldozatául esett - következett be. Mennyi volt az állami támogatás 1994-ben? 37 milliárd forint. Mennyi volt 1998-ban? 124 milliárd forint. Akkor ezeket is írjuk le, és vessük össze, hogy a támogatásrendszer és a visszaesés miből ered!
Örültem, hogy Medgyasszay László úr előttem azt mondta, hogy "arra kell törekedni a földhasználat esetében, hogy a tulajdonviszonyok igazodjanak a mezőgazdasági termeléshez, és vigyük vissza azt a földet azokhoz, akik bizony ebből élnek". Medgyasszay László hű maradt önmagához - és ennek nagyon örülök -, mert 1990-ben a Nemzeti Megújhodás Programjában Antall József néhai miniszterelnök úr erről a pulpitusról a következőt mondta ki: "A kormányprogram végrehajtása során meg fogjuk teremteni, hogy a földhasználat és a földtulajdonlás ne váljon el egymástól." Miért nem tudta megteremteni? Sajátos koalíció jött akkor létre, amelyben az MDF és a Kisgazdapárt ilyen irányú nézetei nem mindenben voltak azonosak - és akkor nagyon finoman fogalmaztam.
Most óva intenék mindenkit attól, hogy egy újabb koalícióban... - ahol már tudjuk, hogy egyeztetett álláspontok vannak, és mindenben közeledtek a választási programok, tehát megnyugodhatunk, és a jövőre is bizalommal tekinthetünk, mert ilyen koalíciós belső feszültség nem lesz. Jó lett volna, ha ez a kormányprogramban most szerepel, és egy mondattal utalnak rá, de hiszem azt, hogy Medgyasszay László úrnak lesz olyan ereje a koalíción belül, hogy ezt a mondatát meg is tudja majd valósítani.
Azt írja öt helyen ez a mezőgazdasági fejezet, hogy "az információs rendszert ki kell építeni, működtetni kell annak érdekében, hogy a támogatások megtalálják a termelőt", és ami ennél fontosabb vagy legalább ilyen fontos: "az európai uniós tárgyalásokon megfelelő kvótákkal, kvótaigényekkel tudjunk fellépni, amihez hozzárendelten megjelenik a támogatás a lehető legkevesebb derogáció mellett". Ez nagyon jó dolog. Ha ezt öt helyen így megemlíti, és ilyen komolyan gondolja a kormány, akkor kérem önöket - bízom benne, hogy ez így is lesz -, hogy azt, amit mi 1997-ben megkíséreltünk, és sajnos nem járt teljes sikerrel az ominózus traktoros blokád miatt, hajtsák végre, és ígérem önöknek, hogy ha esetleges engedetlenségi mozgalom indul el az adatszolgáltatási kötelezettség és a valós nyilvántartás megadásával szemben, akkor mi ellenzéki oldalról nem fogunk sem hallgatólagos, sem tényleges támogatást adni olyanok számára, akik nyilvánvaló érdekeik miatt szítanak ilyen feszültséget és visznek ki embereket az utcára, mert nem érdekük, hogy az ágazatban jelenleg szelíd becslésekkel mozgó, közel 300 milliárd forintnyi feketegazdasági mozgótőke nyilvánosságra kerüljön. Nem érdekük, hogy a borhamisítók, nem érdekük, hogy a gázolajszőkítők, nem érdekük, hogy a közvetítőkereskedelemben indokolatlanul részt vevő személyek zsebe továbbra is duzzadjon, és olyan pénzek kerüljenek oda, amit az adófizetők bizony, kénytelenek megszenvedni. Ezen törekvéseiket maximálisan támogatni fogjuk.
Azt írja a program - bocsánat, letelik az időm -, hogy "vidékbankot kell létrehozni". Nem újabb bankra van szükség, hanem olcsó hitelekre van szükség, olyan olcsó hitelekre, aminek az első lépéseit megtettük, és nemcsak a földhitelintézet felállításával, hanem azzal a tőkepótló hitellel, amely az elmúlt évben 100 milliárd forint volt, egyebekben az éven belüli kamattámogatással elérhető forgóeszközhiteleket 117 milliárd forintos nagyságrenddel növelte. Ezt kell továbbfolytatni! És hogy a hitelekhez hozzájuthassanak a kicsik is, az a hiteles nyilvántartás kell, amely mögött látható, hogy ki mit termel, milyen földön termeli, milyen minőségben, és hogyan tudja ezt értékesíteni.
Még egy apró megjegyzést tennék, mielőtt befejezném. A koalíció egyértelműen kijelentette, hogy a vízgazdálkodás terén a Dunával kapcsolatos gátépítési ambíciókat visszafogja, és ez ellen minden eszközzel harcolni fog. Egy mondat szerepel a programban, amely kétségessé teszi, hogy ezt hogyan fogják majd megoldani: "A kormány támogatja az öntözőkapacitás kihasználását, illetve bővítését. Külön figyelmet fordít a Duna-Tisza közi homokhátság vízutánpótlásának megteremtésére, megakadályozza e terület elsivatagosodását." Uraim! Ha ezt szakmailag nézzük, akkor a Duna és a Tisza alsó duzzasztását valahogy meg kell oldani, mert a homokhátságra a víz egyébként nehezen megy. Nem tudom, de örülök, hogy ez így szerepel, sőt, Lezsák Sándor képviselő úr volt annak idején ennek szószólója, és országgyűlési határozat is született erről, amelyet majd végre kell hajtani - önöknek lesz ez a feladatuk. Hajtsuk ezt úgy végre, hogy se természetrombolás ne legyen, se az elsivatagosodás ne következzen be!
Azt hiszem, ha ezt a kormányprogramot, ennek elképzeléseit, célkitűzéseit mind a kormányzati oldalon, mind az ellenzéki oldalon komolyan gondoljuk, és ezt komolyan számon kérhetővé is tesszük, akkor ez mindenkinek, sőt, elsősorban azoknak lesz jó, akik ebből kénytelenek élni, és a vidéket együtt kell megtartaniuk; még akkor is, ha visszautalok Orbán Viktor tegnapi felszólalásra, mely szerint nem mindenkinek adatott meg egyformán a tehetség és a szorgalom.
Ezért, kedves barátaim, engedjük már azokat az embereket is élni vidéken, akik nem annyira tehetségesek, nem annyira szorgalmasak, és soha nem lesz belőlük családi gazdaság, mert nem lesz, mert nem képesek rá, és kénytelenek szövetkezésben, csoportos munkavállalásban élni. Erről ez a program így nem szólt. Engedjük meg... (Dr. Medgyasszay László: Én szóltam!) Ön szólt, így van, Medgyasszay László úr, az ön szava ér az én szememben annyit mint ez a kormányprogram.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
(11.50)
