DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a most vitatott program előkészítésén dolgoztunk, alapvetően és mindig a feladatokból indultunk ki. Először megfogalmaztuk azokat a problémákat, azokat a feladatokat, amelyeknek megoldása ránk vár, majd ehhez igazítottuk az eszközöket, és ehhez igazítottuk azt az igazgatási szerkezetet, amelyben majd ezek a feladatok megoldhatóak.
A polgári koalíció programjában külön fejezet foglalkozik a munka világával. Ebben a fejezetben, de a program más részeiben is, akár a gazdasági részekre gondolunk, akár más vonatkozásokban is, hangsúlyosan találkozhatunk újra és újra a munkanélküliség problémájával és azzal az igénnyel, hogy új munkahelyeket kell létrehozni. Hogy a munkanélküliség az egyik legégetőbb társadalmi-gazdasági probléma, gondolom, semmiféle vita tárgyát nem képezi.
Bizonytalanságban vagyunk ugyanakkor abban a tekintetben, hogy ez a baj - amely itt van közöttünk, és szinte minden családot megérint - mekkora is valójában, ugyanis a statisztikák eltérő számokat használnak, eltérő adatokat közölnek. Másként számol a Központi Statisztikai Hivatal, megint más adatokat közöl a Munkaügyi Módszertani Központ, és más következtetésre juthatunk különféle reprezentatív felmérések eredményeinek figyelembevételével. A nyilvántartott munkanélküliek száma - ez az a szám, amelyet a leggyakrabban hallunk, és amelyet a leggyakrabban közölnek - félmillió körül mozog, már hosszú idő óta van egy ingadozás, de ez a szám jelentősen eltér attól a másik adattól, attól a másik számtól, amely arra ad választ, hogy hányan vannak olyan életkorban, mekkora azoknak a száma, akik vállalhatnának munkát, ha lenne rá lehetőségük. Az egyik esetben körülbelül 3,6 millió a mostani foglalkoztatottaknak a száma, akik dolgoznak, míg ugyanakkor körülbelül 6 millióan vannak az olyan polgártársaink, akik dolgozhatnának, hiszen munkaképes korúak, csak éppen nem találkoznak össze azzal a lehetőséggel - normális körülmények között így lenne.
Jószerivel ugyanakkor azt sem tudjuk biztosan, hogy aki munkanélküliként van nyilvántartva, az valójában ténylegesen munkanélküli-e, vagy ellenkezőleg, akik semmilyen nyilvántartásban nem szerepelnek, vajon valamiféle munkából - legális munkából, vagy félig-meddig legális munkából, vagy éppenséggel feketemunkából - vagy valamilyen más forrásból biztosítják megélhetésüket.
Amikor először megfogalmaztuk teendőinket, nyilvánvaló volt számunkra, hogy rendet kell teremteni ebben a dzsungelben, rendet kell teremteni a statisztikai adatszolgáltatásoknak ebben a zavarában, és lehetővé kell tenni, hogy ne csak a regisztrált munkanélküliekhez mérjük a probléma nagyságát, hanem legyen tiszta képünk arról, hogy vajon mekkora lehetőség kínálkozik a foglalkoztatásra, és mennyien vannak a ténylegesen foglalkoztatottak. Ezért meg fogjuk teremteni, és világossá fogjuk tenni a nyilvántartott és a nyilván nem tartott munka közötti különbséget, meg fogjuk teremteni a foglalkoztatottak nyilvántartásának feltételeit.
Amikor munkahelyteremtésről beszélünk, és ezt a társadalmi-gazdasági program központi törekvésének látjuk - a polgári jövő programjának ez az egyik központi eleme -, akkor azt is egyértelművé tesszük, hogy itt alapvetően gazdaságpolitikai erőfeszítéseket kell tennünk. Amikor a közép- és kisvállalkozások számára kedvező adózási, társadalombiztosítási feltételekről - nevezetesen ezeknek a terheknek az ésszerű és fokozatos mérsékléséről - beszélünk; amikor arról beszélünk, hogy egyszerűsíteni kell a nyilvántartásokat, egyszerűsíteni kell azt a szabálydzsungelt, amely akadályozza és nehezíti ebben a szférában az egészséges és normális működés lehetőségét, akkor mind-mind abból a feltételezésből - és azt gondolom, jogos feltételezésből - indulunk ki, hogy igazából itt van esély a közép- és kisvállalkozások körében arra, hogy új munkahelyeket teremtsünk. Itt számíthatunk arra, hogy valamilyen eredményt fogunk elérni. Nem véletlen, hogy ebben a programban súlyponti kérdésként, központi kérdésként kezeljük ezt a problémát.
Ugyanezt a célt szolgálják azok a szervezeti változások is, amelyeket elhatároztunk. Nehezen vitatható, hogy a munkahelyteremtéssel foglalkozó - szaknyelven van idegen szóval - aktív eszközök, amelyek új munkahelyek létrehozására irányulnak, kerüljenek közelebb a gazdasági tervezés, a gazdaságpolitika irányításának központjaihoz, tehát legjobb helyen a most létrehozandó gazdasági minisztériumban vannak. Mint ahogy sajnálatos módon az is nehezen vitatható, hogy szembesülnünk kell a ténnyel: sokan vannak olyanok, akik nagyon nehezen, nagyon nagy erőfeszítésekkel vagy szinte már alig beazonosítható eséllyel juthatnak munkához. Ezen a területen pedig nyilvánvaló, hogy a szociális szféra eszközeinek, a szociálpolitika eszközeinek és a foglalkoztatáspolitika hagyományos eszközeinek közelítésére, összehangolására, jobb együttműködtetésére van szükség.
Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a gondolat - nevezetesen a szociális területnek és a foglalkoztatáspolitikai területnek az összekapcsolása - nagyon is gyakori megoldás. Európa országainak többségében ilyen megoldásokkal találkozunk. Ha megnézzük a szociális chartát, jó kétharmada a munka világának kérdéseit taglalja, vagy ha megnézzük azt az itthon gyakran megütközést keltő körülményt, hogy amit nálunk munkajognak vagy a munka világára vonatkozó szabályozásnak neveznek, Európában többnyire a szociális jog keretében találhatjuk meg.
Még valamiről érdemes és szükséges beszélni: ha a munkanélküliség kiváltó okait nézzük, akkor az összes bajnál és az összes kedvezőtlen körülménynél - legyen szó infrastruktúráról, gazdasági alulfejlettségről -, egy sokkal súlyosabban latba eső problémával kell szembenéznünk, ez pedig a megfelelő képzettség hiánya. Ez indokolja azt az elhatározásunkat, hogy a szakképzés területét közelebb vigyük az oktatáshoz. Ez jótékony hatással lesz majd az oktatás szemléletére, az oktatáshoz közelebb hozza a munkaerő-piaci igényeket, és fordítva, a szakképzés bekerülése egy egységesebb szemléletű oktatásba jótékony hatással lesz a munkaerő-piaci kapcsolatokra is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
