Dr. TABAJDI CSABA
Dr. TABAJDI CSABA
Dr. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A most alakuló kormány programja nagyívű nemzetpolitikai elképzelés felvázolására tesz kísérletet. Önmagában üdvözlendő minden olyan erőfeszítés, amely a nemzeti érzést, a patrióta elkötelezettséget, a modernizáció, az európai felzárkózás eszközeit kívánja emelni. Ez a nemzetpolitikai koncepció azonban már a kezdet kezdetén megbicsaklik és féloldalassá válik, bizonyos értelemben törvényszerűen. Amiként a kormányprogram a polgárok közül kihagyja, kifelejti a magyar társadalom millióit, a bérből és fizetésből élőket, úgy felejti ki a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségeket is, mert a Fidesz vezette kormány nemzetpolitika alatt csak és kizárólag a határon túli magyarokkal való törődést érti.
Való igaz, hogy a nemzetpolitika egyik központi eleme a 15 milliós magyarságban való gondolkodás és cselekvés képessége, de nem kizárólagosan. Vajon hátat fordíthat-e a magyar nemzetpolitika a velünk élő nemzeti és etnikai kisebbségek közel egymilliós közösségeinek? Nem. Miként nem hagyhatók ki a nemzeti erők közül sem a demokratikus baloldal, sem a liberalizmus és a szabadelvűség képviselői. A nemzeti elkötelezettséget senki és semmilyen politikai áramlat nem sajátíthatja ki.
Ez a kormánykoncepció kétféle mércével mér, és a magyarországi kisebbség kérdését a maradékelv alapján kezeli. Az önök kormányprogramja és annak szerkezete ezt bizonyítja, pedig kisebbségeink állampolgárként valamennyien részei a politikai magyar nemzetnek, és amint a kormányprogram más helyütt áttételesen utal rá, kettős kötődésük révén részei a magyar kulturális nemzetnek is.
Önök, remélem, mégiscsak tudják, hogy a magyarországi kisebbségek kettős identitása valódi kettős önazonosság. Ugye, tudják, hogy ezen önazonosság magyar összetevője több, mint magyar állampolgártudat, ez valójában a magyar nyelvvel és kultúrával való teljes érzelmi azonosulás? Ha pedig tudják, akkor önök milyen jogon merészelik a magyarországi kisebbségeken számon kérni "a jövőért viselt közös felelősség érzésének tudatosítását"? Hogyan bátorkodnak önök egy magyarországi sváb, Steindl Imre által tervezett Országházban a magyar kultúrához olyan értékekkel hozzájárult magyarországi kisebbségektől, az együtt felépített és megszenvedett közös hazában a toleráns viselkedés elterjedését számon kérni? Sértő a magyarországi kisebbségekre, de a magyar többségre is ez a bizalmatlanság! S ha már erre nincsenek - szemmel látható módon nincsenek - és nem is akarnak tekintettel lenni, akkor legalább a joggal féltett határon túli magyarságra legyenek tekintettel! Félő ugyanis, hogy a fent idézett mondatoknak, a lojalitás követelménye hangoztatásának a szomszéd országokbéli nacionalisták igen örülni fognak. Számukra ez a szemlélet ürügyet ad, amit amúgy is bőven találnak a nehéz sorsú határon túli magyarok további szorongatására. Kérem, vegyék ezt is számításba, s felejtsük el egyszer s mindenkorra a kormányprogram ezen részeit és ilyen irányú szemléletét!
Tisztelt Ház! Pozitív, hogy az új kormány a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást még intenzívebbé kívánja tenni, és növelni kívánja az anyagi támogatást. Óvnám azonban az új kormányt, nehogy túlzott illúziókat ébresszen a határon túli magyarokban. A magyarországi kormányváltástól független tény marad, hogy sorsukat a jövőben sem elsősorban Budapesten, hanem Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Zágrábban, Ljubljanában vagy éppen Bécsben döntik el.
(11.30)
A mellettük, értük való határozott kiállás valóban elengedhetetlen, de csak akkor használ, ha bölcsen taktikus, ha csupán keménykedő, akkor inkább árt. Egy dolog az, amit tenni vágyunk, és más dolog, amit ténylegesen tenni lehet. A mindenkori magyar kormány csak olyan reális autonómiaelképzeléseket támogathat, amelyekhez megszerezhető a többségi társadalom egyetértése és a nyugati demokráciák támogatása. Felelős magyar kormánypolitika ábrándokat nem táplálhat. Bármiféle magyar-magyar csúcsnak csak akkor van rendeltetése, ha konkrét feladatok megoldását szolgálja, s nem vált ki félreérthető nemzetközi fogadtatást, az eredeti szándékkal ellentétes hatást.
Tisztelt Ház! Az 1993-as kisebbségi törvény a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer megteremtésével Európában is példamutató politikai, s nem pusztán kulturális autonómiát biztosít. Bizonyára elírás vagy nyomdahiba következtében "kulturális autonómiáról" szól a kormányprogram. Remélem, hogy nem a kétharmados kisebbségi törvény felülvizsgálatát célozza.
Változatlanul támogatjuk az önök által is megerősített elképzelést, hogy a magyarországi kisebbségek legyenek tényleges gazdái, tulajdonosai, fenntartói a személyelvű autonómia jegyében oktatási és kulturális intézményeiknek. Az erre vonatkozó első intézkedések már megtörténtek, az új kormány e tekintetben is pozitív örökséget kap feladata ellátásához.
Elengedhetetlen lett volna, hogy az európai normákra építő kormányprogram legalább utalt volna a nemzeti vagy vallási alapon való hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció elleni fellépés szükségességére, és elsősorban nem a kisebbségektől, nemcsak a kisebbségektől, hanem a többségtől kérné számon a toleráns viselkedés elterjedését.
Az is elgondolkodtató, hogy míg tegnap a társadalombiztosítási önkormányzatok kapcsán kormányzati részről erőteljesen hangoztatták alkotmányossági aggályaikat, addig ma szavuk sincs a nyolc éve fennálló mulasztásos alkotmánysértés orvoslására, a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldására. Igaz, hogy a Fidesz részéről ezzel kapcsolatban sem '93-ban, sem '97-98-ban soha egyetlen érdemi megoldást nem támogattak.
A magyarországi cigányság problémáinak kezelése nagyon bonyolult, nehéz, évtizedes távlatú feladat. A kormányprogram kizárólag "A gyámolítandók, akiknek segítenünk kell" fejezetben említi ezt a félmilliós közösséget, nem épít az egyén polgári felelősségére és a cigány kisebbségek helyi önszervező képességére. Reménykeltő, hogy az új kormány a cigányság legitim szervezeteivel, a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal intézményesített párbeszéd kialakítására törekszik. Halvány utalás sejteti, hogy talán folytatják azokat a középtávú programokat, amelyek a cigányság társadalmi integrációját, a munka világába való visszavezetését, az oktatási esélyegyenlőség javítását szolgálják.
Torgyán elnök úr a '96-os parlamenti vitában még úgy fogalmazott, hogy a cigányság problémáinak kezelése nemzeti ügy. Kár, hogy ebből a programból, a cigányságra vonatkozó három mondatából ez a szemlélet és ez a megállapítás hiányzik. Az is kár, hogy vélhetőleg koalíciós egyeztetés következtében kimaradt a Fidesz részletes elképzelése a cigányság problémáinak kezeléséről.
Tisztelt Ház! A kormányprogram, az elmúlt hetek gyakorlata alapján nagy kérdés, hogy kisebbségbarát környezet alakul-e ki a Magyar Köztársaságban. Ha az új kormány erőből akar kormányozni, miként az elmúlt két hét erőfitogtatása jelzi, akkor sem valódi megegyezéses demokrácia, sem nemzeti összetartozás, sem kisebbségbarát környezet nem lesz.
Mi, szocialisták partnerek vagyunk a nemzeti kérdések megoldásában, a megegyezéses, de nem a szkanderező demokrácia alakításában, a kisebbségbarát környezet megteremtésében, abban, hogy mássága miatt senki ne szorongjon ebben a hazában. Ha ez megvalósul, akkor nagy lépést tehetünk előre az Orbán Viktor leendő miniszterelnök úr által megfogalmazott nemzeti összetartozás és összefogás erősítésének érdekében.
Hölgyeim és Uraim! Erre oly nagy szükség lenne hazánkban többség és kisebbség és a határon túl élő magyar nemzeti közösségek érdekében!
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
