ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányprogram sok olyan tartalmi elemet, tisztességes szándékot és törekvést fogalmaz meg, amivel a Magyar Igazság és Élet Pártja - különösen az elmúlt tíz-tizenkét év tényeinek ismeretében - egyetért. Ezért összességében ezt a programot támogatni fogjuk.
Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy néhány esetben célszerű volna egyértelműbbé tenni az anyagot. Több vonatkozásban hiányosnak tartjuk a programot alapvető kérdések tekintetében, és végül félő, hogy pénzügyileg a törekvések jó része az anyagban vázolt módon nem alapozható meg. Idéznék: "A polgári koalíció kormányának programja a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés programja." A gazdasági növekedést a GDP változásán keresztül szoktuk mérni. Horn Gyula úr tavaszi ülésnyitó aktuális öntömjénezése során elmondta: a GDP növekedése a multiknak köszönhető. Magyarra lefordítva: a magyar gazdaság, a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság, kereskedelem, szolgáltatás s a többi teljesítménye továbbra is csökkenő tendenciát mutat, nem fejezte be zuhanórepülését. Ezért nem siker, hanem tragédia az, hogy a GDP növekedése a multik eredménye!
Kérdés: a polgári koalíció kormányának programja milyen gazdasági növekedésről beszél? A válasz egy újabb idézet: "A gazdaságpolitika ösztönzésével kell elérni mind a külföldi tőke beáramlási ütemének fenntartását, illetőleg növekedését, mind pedig a hazai kis- és középvállalati szféra eddigieknél lényegesen dinamikusabb fejlődését." Ezzel egyet is lehetne érteni. A kérdés csak az: mivel, milyen eszközökkel kívánják a hazai kis- és középvállalkozásokat dinamikus fejlődés útján elindítani, illetőleg azon megtartani?
Ha ez pusztán azt jelenti, hogy a multik kegyében bízva több beszállítási és bedolgozói tevékenységet próbálunk számukra kisírni, ez bizony kevés. Szükség van erre is, de csak ez - az életveszélyes. Ez ugyanis egyenlő a modern gyarmatosítással és a teljes függőséggel. Emellett magyar iparra - különösen feldolgozó- és élelmiszeriparra -, magyar mezőgazdaságra, magyar kereskedelemre és szolgáltatásra, valamint magyar kutatási és műszaki fejlesztő tevékenységre van szükség. No meg arra, hogy az okos kisvállalkozó középvállalkozóvá, az okos középvállalkozó nagyvállalkozóvá nőhesse ki magát.
Mi kell ehhez? Hazai tőke és a tisztességes haszonból visszafizethető hitelfeltételek mellett folyósított kölcsön; esetleg még állami támogatás is. No meg egyenlő, a multikkal, a külföldi befektető tőkével azonos versenyfeltételek! Ugye, mindebből semmi nincs - illetőleg pont a fordítottja van. De ma már olyan magyar bankrendszer sincs, amelyik az állami akaratot direkt vagy indirekt hatásokra valóban közvetíti is. Eddig csak a külföldi tőke előtt állt nyitva minden kapu, és még sok minden más is. Fel kell tennem a kérdést: láttak már olyan nemzetgazdaságot, amit kizárólag a külföldi tőke állított talpra, hozott rendbe? Láttak már jótékonykodó külföldi tőkebefektetőt?
Ezt az országot legalább tíz-tizenkét éve több csatornán keresztül egyszerre és állami segédlettel tökéletesen kifosztották. Ha ez a kormány komolyan veszi ígéreteit, vázolt törekvéseit és szándékait, akkor ezt nem hallgathatja el! Az ország népének joga van megtudni, hová lett a nemzeti vagyon jelentős része, a bankkonszolidáció fedőnév alatt hogyan és kik csapolták meg az adóinkból összeállt nemzeti jövedelmet, mindez milyen érdekeket szolgált. De az is alapvető kérdés, hogy mindebből megmenthető-e ma még valami, és ha igen, akkor ezért mit teszünk. Ugyanis véleményünk szerint nem lehet szó nélkül tudomásul venni a ránk hazudott status quót.
Szerintünk a programban minderről beszélni kellett volna. Beszélni kell arról is, hogy a külföldi és a belső adósságállomány mikor és miért keletkezett, a pénzt kik, mire használták fel. De nem a mesék szintjén, ahogy eddig történt! Tudni kell, kik, milyen felhatalmazás alapján vették fel, kik, mire költötték ezeket a kölcsönöket, hiteleket. Tessék végre elszámolni! Tessék bemutatni, hogy eddig mit és mennyit fizettünk vissza, ebből mennyi a kamat, mennyi a tőketörlesztés, kik és miért alakították át az állami kölcsönöket magánhitelekké. Tessék teljeskörűen elszámolni! Mit kell tenni azért, hogy ilyen eladósodás ne ismétlődhessen meg? Hát erről is szólnia kellene a programnak!
Ugyancsak kapcsolódik ehhez, méghozzá igen szorosan, egy alapvető kérdés, nevezetesen az, hogy a deklarált ígéretek, szándékok, törekvések pénzügyi megalapozottsága joggal vitatható. Ha ugyanis - és az anyagból számomra ez derült ki - változatlanul folytatódik a ránk erőltetett ortodox monetáris politika, akkor a szándékokból nem lesz semmi, nem lehet semmi. Ez a monetarizmus a gazdagokból még gazdagabbakat, a szegényekből még szegényebbeket gyárt, ezért lett kitalálva - s ez egyébként az országokra is így igaz -, emellett nagy ívben kerüli a reálszférát. Ezt az agonizáló pénzpolitikát egyébként is el kellene kezdeni fellazítani, lebontani, új utakat kell keresni.
(11.00)
Mindezt azért mondtam el - és még sok mindenről beszélhetnék, ha az időm engedné -, mert szívvel-lélekkel azon vagyok, hogy ez a kormányprogram valóban meg tudjon valósulni. Ezért kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, gondolkodjanak el ezeken a felvetéseken! Köszönöm a türelmüket. (Taps a MIÉP, szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)
