SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Ház! "Nem szeretném megismételni a már elhangzott megjegyzéseket az előttünk fekvő kormányprogram általános vagy néhol üres voltáról. Részben a kormányprogram műfajából, részben a koalíciót alkotó pártok eltérő érdekeiből, ellentéteiből és nyilván a megkötött kompromisszumok nagy számából fakad a célkitűzések magas absztrakciós volta, néhol már-már a légüres térbe emelkedése." - mondta Pokorni Zoltán 1994-ben, az akkori kormányprogram vitájakor.
Úgy látszik, kedves képviselőtársaim, hogy nincsen új a nap alatt, hiszen ugyanezekkel a fordulatokkal bírálja az ellenzék a kormányprogram egyes elemeit, és ugyanolyan fordulatokkal - mint amelyekkel Pokorni Zoltán végigmegy ebben a beszédében - próbálja meg az ellenzék kifejteni azokat a nézeteit, amelyeket a kormányprogrammal szemben megfogalmaz.
Pokorni Zoltán szakmai tisztességének hála, akkor, az 1994-es kormányprogram vitájakor nagyon sok pozitívumot is megfogalmazott. Igazi liberális politikusként megengedőleg támogatta az akkori kormánynak azokat a törekvéseit, amelyek meggyőződése - és addigi életútja - szerint számára elfogadhatók.
(15.20)
Két dolgot emelek ki ebből, hogy lássák, mi az, amivel Pokorni Zoltán ma is egyetért, mi az, amivel mint miniszterjelölt ma is azonosulni tud, és mondok egy olyat is, amivel ma már - annak ellenére, hogy akkor egyetértett - nem tud egyetérteni. "A szocialista és szabaddemokrata kormány ki akarja zárni a korai pálya- és iskolaválasztás kényszerét. Csökkentené a családok anyagi helyzete szerinti elkülönülést. Ezt mint alapértéket helyeseljük. Azt is, hogy csak a felső középfok szintjén váljanak el egymástól a képzés különböző irányai. Mi több, e már elvált képzési ágak közötti átjárhatóság garanciáit is meg kívánják teremteni. Ezekkel a célokkal tudunk azonosulni." Hölgyeim és uram, ezek a sorok - hála Istennek - majdnem szó szerint bekerültek a mostani kormányprogramba is, ergo ezeket mi is tudjuk támogatni.
Amiben azonban Pokorni Zoltán véleménye egy kicsit már megváltozott - erre Horn Gábor képviselőtársam az imént már kitért -, az az iskolai hittan kérdése. Erről a következőt mondta 1994-ben: "A másik elem az iskolai hittan kérdése. Az itt - mármint a kormányprogramban - leírtak részleteiben is egyeznek az oktatási törvény vitájában benyújtott 1993-as javaslatainkkal, ezért ezt továbbra is támogatom. A program olyan jogi szabályozás megteremtésére vállal kötelezettséget, amely biztosítja a világnézet szabad megvallását és az arról való hallgatás jogát is. Garantálja a tanteremhasználat lehetőségét a hitoktatás számára, de nem enged állami beavatkozást a felekezetek által szervezett és irányított képzésbe, sőt annak állami regisztrációját sem engedi. Azt gondolom, a mára kialakult gyakorlat és az idő igazolta a másfél-két évvel ezelőtti álláspontunk helyességét."
Valahogy én is így viszonyulok a mostani kormányprogramhoz. Ellenzékiként sem szeretnék mindent tagadni, mert akkor nem lennék igazságos. Az az igazság, hogy a kormányprogram viszonylag legalaposabb, helyenként a részleteket is felvillantó részei az oktatásról, a közoktatásról, a szakképzésről és a felsőoktatásról szóló fejezetek. Ez erénye, mert a program megalkotóinak szándéka a kormányprogram egyéb részeinél jobban kiviláglik, hiszen egy ilyen kormányprogramot nemcsak az jellemez, ami benne foglaltatik, hanem az is - és sokszor jobban -, ami hiányzik belőle. Ami mindenesetre megnyugtató: a program a Fidesz választási programjára épül, és kimaradtak belőle a koalíciós partnerek egész oktatási rendszert felforgatni készülő, a rendszert alapjaiban megrengetni akaró tervei. Ez vitathatatlan erénye, és ezt nagyon tudjuk támogatni.
A program hangneme higgadt, s leendő vezénylője, a miniszterjelölt stílusát, tapasztalatait tükrözi. Számos megállapítása egyenesen szociáldemokrata fordulatot sejtet. Például 12 évfolyamos iskolarendszerről beszél, a 11-12. évfolyamra kiterjesztett NAT-ról, a normatíváknak a bekerülés költségeihez való közelítéséről - ez a bizonyos 80 százalék -, az iskolarendszer 8+4-es stabilitásának védelméről, a kollégiumok nevelési szerepének növeléséről, és ezt mi maximálisan támogatni tudjuk, hiszen ez a mi programunk szerves részét is képezte.
Ennyi - azaz ennyi konkrétumot tartalmaz az a hét oldal, amely a közoktatásról szól. Ezeket a Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatja is. Nem akarok ironizálni, hölgyeim és uraim, ez nem kevés. Ha ezeket a most leírt konkrétumokat a kormány vállalni és teljesíteni tudja, akkor a közoktatásban elég sok lesz a pozitív változás.
A Szocialista Párt oktatáspolitikájának középpontjában a társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklése áll. A kormányprogram természetesen erről is ír. Hogy milyen konkrétsággal? Tehetséggondozásról szól, felzárkóztatásról. Arról azonban egy sort sem ír, hogy milyen módszerekkel és gazdasági eszközökkel kívánja ezt elérni. Beszél az iskoláztatási támogatásról. Ha elmondjuk, hogy ez a családi pótlék hétéves kor utáni új neve, akkor láthatjuk, hogy nem teljesen új dologról van szó, és ráadásul tegnap óta tudjuk Kósa Lajostól, bizonyos feltételektől függ az, hogy ezt megkapják-e a családok vagy sem. A tartós tankönyvek kiadását támogatjuk.
Most jön azonban az, amit szerintünk nem tartalmaz a kormányprogram közoktatási része. Sajnos egyetlenegy árva szó sincs a kormányprogram hét oldalán az óvodai nevelésről, pedig köztudott - a pedagógusok, de nemcsak ők, hanem azok is, akiknek gyerekük van, tudják -, hogy a gyerekek sorsa leginkább 3-6 éves kor között dől el. Igaz, hogy determináló szerepe van a családba való születésnek, de annak a nevelésében, aki óvodába jár, 3-6 éves kora között sok mindent korrigálni lehet. Mi dől el ilyenkor? A társadalmi beilleszkedés, a magyar nyelv megtanulásának megerősítése, a kommunikációs készség és hadd ne folytassam. Ezért az ingyenes óvodai ellátásról jó lenne közösen gondolkodni, mert ha a kormány ezt beveszi a programjába - főleg később, amikor gazdasági lehetőségei növekednek -, akkor ezt mi támogatni tudjuk.
Örömmel láttam, hogy a nevelés és az oktatás egységéről is ír a program. Viszont nem ír a nevelés egy fontos terepéről, a napközi otthonról, ami a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásának, nevelésének egyik legfontosabb tere. Külön érdekes, hogy szinte valamennyi párt oktatási programjában - így a Fideszében is - szerepel, hogy GDP-arányosan 5 százalékra kívánja felemelni az oktatás támogatását. Erről egy szó konkrétum sincs a programban! A Fidesz választási programjának egyik nagy fegyvere volt - elismerem, ezt jobban csinálták, mint mi -, hogy a pedagógusoknak állandóan azt mondták, a közoktatás GDP-arányos 5 százalékos támogatása meglesz. Sajnos, ez kifelejtődött a kormányprogramból. Igaz, hogy van helyette a normatívák inflációkövető emelése, azonban gondoljuk meg, ha csak inflációkövető, akkor ezzel a lemaradást nem lehet csökkenteni, sokkal inkább az elmaradást növelni.
Szól ez a program a pedagógusokról, és szól a pedagógusbérek elmaradásáról is. Be kell vallanom, az elmúlt négy évben számomra ez volt a legnagyobb kudarc. Amikor hazamentem, meggyőződhettem róla, hogy pedagógustársaimnak is a pedagógusbérek vészes elmaradása volt a legnagyobb sérelme. Szó van a programban a bérek felzárkóztatásáról, de arról egy szó sincs, hogy mihez képest. A versenyszférához? A GDP arányához? Vagy valami máshoz? A választási küzdelemben még az infláció feletti évi 10 százalékos reálbérnövelést ígért a Fidesz. Erről már egy szó sincs a programban.
Én is kénytelen vagyok elmondani legalább egy mondatban, hogy sajnos ebben a programban nincsenek prioritások, valamint - pedig tudom, hogy az oktatási tárca várományosa ezt szívén viseli - egy sor sem szól a kisebbségek és a cigányság oktatásáról.
Összefoglalóan - mivel időm lejárt, és a felsőoktatásról már nincs időm beszéli - hadd mondjam el, hogy nagyon sok helyes törekvés van ebben a programban. Sok sikert hozzá, kedves kormánykoalíció! Drukkolni fogok, nem leszek ellendrukker, hiszen - mint egy elmaradott térség egyéni választókerületében megválasztott képviselő - nem lehetek annyira önfejű és buta, hogy egy kormányprogram ellen drukkoljak. Azonban jó lett volna több konkrétum, és kevesebb "legyen, hátha lőn" attitűd. A program inkább a folyamatosságot, mint a megszakítást tükrözi. Örülök annak, hogy a Fidesz vezette kormánykoalíció nem elölről akarja kezdeni az oktatáspolitikáját.
Akár optimista is lehetnék, de az utóbbi napok történései az optimizmusomat kezdik megtörni. Ugyanis önök azt mondták, hogy esélyegyenlőség, esélyegyenlőség, esélyegyenlőség és az esélyegyenlőtlenség csökkentése. Mindkét beterjesztett határozati törvényjavaslatuk - a tandíjmentesség körének kiterjesztése, illetve a családi támogatások rendszere - sajnos ez ellen dolgozik. Kívülre nyilván jól el lehetett adni, hogy a családi pótlékot visszaadjuk alanyi jogon, vagy hogy a tandíjmentesség körét kiterjesztjük, ez azonban nem azoknak szól, akiknek rossz esélyük van a tanulásra, hanem azoknak, akiknek az esélye eddig is jobb volt az átlagosnál. Ezért önök valóban a polgári jövő kormánya, hiszen a polgárok, a vagyonos polgárok érdekében hozzák ezeket az intézkedéseket, így hát ennyiben rászolgálnak erre a jelzőre.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
