DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS, az Országgyűlés elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Senkire sem lehet rábízni, hogy helyettünk emlékezzék. Mégis könnyen félreismerhetjük a múltat, ha megértését csupán kötelességnek tekintjük, hiszen a múlt megértésére való törekvés nem választható el a jövőért viselt felelősségtől. Felelősséggel tartozni a jövőért pedig több, mint közös kötelesség: személyes feladat is egyben.
A hétköznapok sodrásában, a körülmények fogságában bizony gyakran megfeledkezünk erről. Az ünnepek viszont éppen arra nyújtanak alkalmat, hogy néhány pillanatra újra és újra megtorpanjunk az időben, hogy elidőzzünk emberi, közösségi, nemzeti létünk kérdéseinél.
Tisztelt Országgyűlés! Július 4-e nagy nap a magyar demokrácia történetében. Nagy nap, hiszen az első magyar népképviseleti országgyűlés képviselőháza 150 esztendővel ezelőtt ezen a napon tartotta alakuló ülését. Az évfordulóról való megemlékezés számunkra több, mint formális kötelesség. Ha ugyanis március 15-ét méltán tekintjük a magyar szabadság és függetlenség ünnepének, akkor az első népképviseleti országgyűlés megalakulását jó okkal nevezhetjük a magyar polgári demokrácia születésnapjának. E történelmi napok egyik fontos pillanatát örökíti meg s idézi nap mint emlékezetünkbe Vajda Zsigmondnak az elnöki emelvény bal oldalán látható freskója is.
A demokrácia 150 esztendővel ezelőtt - miként a rendszerváltozás idején is - vértelen küzdelmek eredményeként, de nehéz körülmények között született meg. Ezt tanúsítják azok a szavak is, amelyek az országgyűlés megalakulására jelentek meg Kossuth Hírlapjában: "Országot kormányozni ily körülmények között nem gyermekjáték. Zavarni könnyű, csomót oldani nehéz. Teremteni pedig és nem csalatkozni csak Isten képes. Mi nem kérkedünk istenség tulajdonával, de sok csomót oldánk, minek nehéz művére nemes önérzettel tekintünk vissza."
Tisztelt Ház! Minden ünnep és minden megemlékezés arra is jó alkalmat teremt, hogy párhuzamot vonjunk múltunk és jelenünk között. Az imént idézett szavak pedig számomra - és meggyőződésem szerint sokunk számára - nemcsak közös múltunkról, hanem közös jelenünkről is szólnak. Mert a magyar történelemben különös sorsuk van a szavaknak és a gondolatoknak, miként különös, gyakran tragikus sorsuk van a történelmi személyiségeknek és a történelmi idők hétköznapokban helytálló ismeretlen szereplőinek. Hiszen a polgárosodás és a szabadság ügye mellett elkötelezett elődeink sem március 15-én, sem április 7-én, a gróf Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány kinevezésének napján, sem a demokratikusan megválasztott országgyűlés megalakulását követő hetekben nem tudhatták és nem is sejthették, hogy alig másfél év múlva, 1849. december 31-én Pest város tanácsa nem Széchenyit és nem is Kossuthot, nem Petőfit és nem is Bem apót, nem Batthyányt és nem is Deákot, hanem Julius von Haynau táborszernagyot, Joszip Jellasics altábornagyot és Ivan Paszkjevics tábornagyot választja majd díszpolgárává.
Sokatmondó jellegzetessége történelmi tudatunknak, hogy a '48-as forradalmat és szabadságharcot mindennek ellenére kizárólag és megfellebbezhetetlenül dicsőségesnek őriztük meg emlékezetünkben. Hiszen biztosak lehetünk abban, hogy elődeink, ha mégoly világosan is látták volna küzdelmük végkimenetelét, akkor sem adták volna fel elveiket, akkor sem riadtak volna vissza a nehézségektől - mert az 1848-as polgári vívmányokat ők maguk is kiindulópontnak és nem végcélnak tekintették. Amit Kossuth az áprilisi törvények kapcsán mondott, az ma egész '48-hoz való viszonyunkra is igaz: "Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövendő kifejlődésünknek."
A kormány és az országgyűlés tagjai 150 esztendővel ezelőtt tisztában voltak feladatukkal. A reformkor évtizedes tapasztalatai alapján korrigálni akarták a rendszert ott, ahol korrekcióra szorult. De abban is elszántak voltak, hogy szakítsanak a múlt beidegződéseivel, hogy új megoldásokat keressenek ott, ahol az egyszerű javítgatás már nem oldott volna meg semmit.
"Szabadság és tulajdon, haza és haladás." Ezek voltak a kor meghatározó jelszavai. Hazát akartak, tehát a nemzeti érdekek következetes képviseletét és érvényesítését.
(17.10)
Haladást akartak, tehát a polgári szabadságjogok kiterjesztését. A polgári szabadságjogok mellé polgári tulajdont akartak, tehát olyan fejlődést szorgalmaztak, amely a szerzett vagyoni előjogok helyett a polgárok kezdeményezőkészségére és alkotóerejére épít.
E jelszavak és gondolatok a reformkor emlékezetes vitáiban értek valódi eszmékké. 1848-ban egy ország fogott össze a közösen kitűzött célok megvalósításáért. A kor uralkodó eszméi pedig egyesítették és egy táborba tömörítették a különböző reformnemzedékekhez tartozókat. Osvát Ernő egyik aforizmája szerint jó az, aki jobb akar lenni. Ennek alapján is bátran kijelenthetjük tehát, hogy 1848-ban jó kormánya és jó országgyűlése volt a hazának.
A Batthyány-kormánynak bár biztos többsége volt az új országgyűlésben, de korántsem volt könnyű dolga. A belső gondok megoldása, a polgári átalakulás kereteinek kialakítása önmagában is komoly kihívást jelentett. A kormány tagjai és a törvényhozók egyaránt tudták, hogy Magyarország pillanatai drágák. Tudták, hogy sok kérdésben a kapkodás éppúgy végzetes lehet, mint a tétovaság. Tudták, hogy döntéseiken a nemzet jövője múlik. Tudták, hogy a polgári átalakulást sok külső és belső veszély fenyegeti.
Az ország 1848 őszén belesodródott egy olyan háborúba, amelyet nem keresett, de amelyet önfeladás nélkül nem kerülhetett el. Az új állam erejét és életképességét azonban jól mutatja, hogy a háborús időkben is megmaradt népképviseleti alapon működő parlamentáris demokráciának, hogy a honvédelem nemzetet próbára tevő ügye sem szorította háttérbe a polgári átalakulás ügyét, és az is, hogy az ország 1849 tavaszára minden nehézség ellenére képes volt megvédeni szuverenitását. I. Ferenc József ezt a teljesítményt - a reformpolitikusok, a márciusi ifjak, a népképviselők és a honvédek teljesítményét - ismerte el akkor, amikor a magyar szabadságharc elfojtására küldött kétszázezer katonát megköszönve Varsóban féltérdre ereszkedett I. Miklós cár előtt.
Tisztelt Országgyűlés! Ma más a helyzetünk, mint eddig bármikor. Most először érezhetjük úgy, hogy valóban rajtunk, a magyar állam polgárain múlik, tudunk-e élni lehetőségeinkkel. Feladatunk a szabadság és a jólét feltételeinek megteremtése és a demokrácia kiteljesítése Magyarországon. Az 1848-as népképviseleti országgyűlés a merre és miért kérdéseiben a nemzeti egység, a mit és a hogyan kérdéseiben pedig a komoly viták és ütközetek országgyűlése volt.
A választók ma nem azt várják tőlünk, hogy félretegyük vitáinkat, s hogy a szőnyeg alá söpörjük nézetkülönbségeinket. De azt igenis joggal várják el mindannyiunktól, hogy következetesen képviseljük a polgárok, a családok, az ország és a nemzet érdekeit.
Az európai demokráciák közössége vár bennünket. Most végre valóra válthatjuk másfél évszázados álmainkat. Ez a mi közös nemzeti vállalkozásunk tétje és értelme az új évezred küszöbén.
Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps. - Dr. Áder János elfoglalja helyét a patkóban.)
