DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az Országgyűlés a törvényjavaslat általános vitáját két részletben, egy általános vitában és egy részletes vitában folytatta le, tekintettel arra, hogy a szocialista frakciótagok az általános vitán nem vettek részt, ezért az ott elmondandó beszédeiket megtartották a részletes vitára. Ebből ugyan fakadtak némi félreértések, így a vita egyoldalúvá vált, hiszen olyan dolgokon vitatkoztak, amiket egyébként az általános vitában már elmondtunk. Ennek ellenére megpróbálok a konkrét hozzászólásokra és módosító indítványokra reagálni, ahogy ez a részletes vita végén a feladatom.
Sándor László úr felszólalására azt tudom válaszolni egyfelől, hogy az alkotmányos legitimáció hiányát nem pótolja semminemű szakmai munka. Másfelől viszont azt gondolom, ami a szakszervezetek 54 százalékos képviseletét jelenti a járulékfizetők körében, ennek az állításnak mint az Alkotmánybíróság megállapításának a felhasználása véleményem szerint túlmegy a politikai jó ízlés határán. Azt gondolom ugyanis, hogy egyfelől az sem egy túl elegáns dolog, ha egy hivatalban levő kormány minisztere nyilvánvalóan hamis adatot közöl az Alkotmánybírósággal egy eljárás folyamán, de ezt az adatot ezek után mint az Alkotmánybíróság megállapítását közölni, azt gondolom, nem túl illendő.
Annak a kérdésnek a felvetése, hogy ebben az esetben itt egy személy kezében összpontosulna majd hatalmas hatalom, a törvényjavaslat végigolvasása kapcsán nem tartjuk indokoltnak. Már csak azért is, mert emlékszünk azokra a hangokra, amelyek az önkormányzatok jogainak szinte teljes elvételéről szólnak. Ez a javaslat a kormánybiztosnak kevesebb jogot biztosít, mint az önkormányzatoknak hatalmuk megnyirbálása alatt volt. Az összes olyan jogot, amely stratégiai döntést igényelhet az Országgyűlés által felállított törvények keretei közül, a kormány hatáskörébe utalja a törvény. A kinevezendő kormánybiztos hatásköre csak az operatív döntési jogkörökre terjed ki.
Annak a kérdésnek az értelmezésével kapcsolatban, hogy mit jelent az Alkotmánybíróság mondata, miszerint az önkormányzat azonnali felszámolása sértette volna a jogbiztonságot, talán legszerencsésebb lett volna Salamon László úr általános vitában elhangzott beszédét meghallgatni, ahol pontosan közölte, hogy a jogutód nélküli megszüntetésre érthető csak ez a mondat, éppen ezért kell ezt a törvényt alkotnunk.
Kökény Mihály felszólalásában megérdeklődte, hogy mi a sietség oka. Ezt már elmondtuk: semmi indokunk nincs várni egy alkotmányellenes helyzet megszüntetésével, sőt az új kormány előtt olyan teendők sorakoznak, amelyek azonnali cselekvést igényelnek.
Arról a kérdésről, hogy ekkora pénzvagyon fölött miért nincs felügyelőbizottság, azt gondolom, először az MSZP-ben tisztázni kellene az álláspontokat, mert Nagy Sándor azt vetette egyébként a szemünkre, hogy a felügyelőbizottság működése alatt is történtek visszaélések. Egyébként ennek mérlegelése után döntöttünk úgy, hogy az egyszemélyi felelősség elvét kell alkalmazni az irányításban.
Sok vita volt akörül is, hogyan is hangzott az ÁSZ elnökének felvetése a vagyongazdálkodást illetően. Az ÁSZ elnöke - mint minden egyes állami számvevőszéki jelentésben - jelezte, hogy a társadalombiztosításhoz juttatott vagyon körüli gazdálkodási szabályok nincsenek megalkotva. Így van ez már hat éve. Ellenben azt gondoljuk, hogy az irányítási rendszer megváltoztatásáról szóló törvénynek nem ez a feladata. Ez az új kormány egyik sürgős feladata lesz. Ellenben egyetértett azzal az Állami Számvevőszék elnöke, hogy az egyszemélyi felelősség érvényesítése nagyban meg fogja könnyíteni ez ügyben az ellenőrzés munkáját.
Wiener Györgynek azt tudom válaszolni, hogy az alkotmánynak abból a pontjából, miszerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzat tulajdonát, csak igen kiterjesztő jogértelmezéssel lehet arra a következtetésre jutni, hogyha bármilyen szervezetet önkormányzatnak nevezünk, az eme alkotmányos védelem alá esik. Az alkotmány megfelelő értelmezéséből egyértelműen kiderül, hogy ez a helyi és a települési önkormányzatokra vonatkozik.
Hegyi Gyulának azt tudom válaszolni, hogy szintén a törvény elég kiterjesztő értelmezéséből lehet csak arra a következtetésre jutni, hogy innentől kezdve a legapróbb, az egészségügyben előforduló hiányosságért közvetlenül a kormány tagjait fogja terhelni a felelősség. De azt tudom mondani a Fidesz-frakció nevében, várjuk az olyan interpellációit, hogy például hová tűnt az injekciós tű a vértesacsai orvosi rendelőből. (Derültség, zaj a Fidesz padsoraiban.)
A nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás munkájának értékelése kapcsán Nagy Sándor hozzászólására azt tudom mondani, meg kellett volna hallgatni az előterjesztői expozémat. Éles különbséget tettem a két testület szakmai munkája között. De, mint Sándor Lászlónak is, azt tudom válaszolni, hogy ez az alkotmányos legitimáció hiányát továbbra sem pótolja.
Azzal a felvetéssel, hogy miért csak a szakszervezetek között folyt választás 1993-ban, azt tudom mondani, egyetértek, egyetértettünk ebben a kérdésben '93-ban is, egyetértettünk '97-ben is. Nem gondoltuk azt az ügyletet, hogy az egyik fél választása pótolja egyébként a teljes körű választásokat.
Az a felvetés, hogy ezzel a szabályozási forma megváltozása az egészségügy privatizációját készíti elő, azt kell mondanom, hogy igazából a törvény ismeretében érthetetlen számunkra. A társadalombiztosítás igazából szerencsére egyetlenegy egészségügyi intézménynek nem tulajdonosa, így eladni sem tudja ezeket az intézményeket. Vannak aggasztó jelek az egészségügy kapcsán a privatizáció környékén, amelyeket rendezni kell, de ehhez a társadalombiztosításnak jelenleg semmi köze, végképp nincsen semmi tulajdonosi befolyása.
A nyugdíjemelés kérdése pedig, azt hiszem, már elhangzott a szájából a kormányprogram kapcsán, és azt gondolom, a kormányprogramban a kormány elvi elkötelezettségét a nyugdíjak értékmegőrzése kapcsán csak igen nagy rosszindulattal lehet úgy kiforgatni, miszerint nem szeretné ez a kormány a törvényes emelést megadni a nyugdíjasoknak részére.
Gidai Erzsébetnek csak megköszönném személyes élményeit a társadalombiztosítási önkormányzatok működésével kapcsolatban. Azt gondolom, ez több egyéb szempontból is indokolja a javaslatot.
Keller László két olyan módosító indítvány jegyzője, amely, mondjuk, annál konkrétabb, minthogy maradjon el az egész törvény. A problémám az vele, hogy nehéz vitatkozni Keller Lászlóval, valószínűleg némi feledékenység vehetett rajta erőt. Ugyanis azon módosító indítványa kapcsán, amely arról szól, hogy a törvény a kihirdetést követő 120. napon lépjen hatályba, arra hivatkozván, hogy van egy 90 napos határidő a kormány részére ebben a törvényben, ezt előző nap a költségvetési bizottság ülésén elmondtam neki, megmutattam neki, milyen, a magyar jogban szemétként ott maradó hivatkozások kigyomlálására szólítja fel a kormányt, s nem pedig egyéb más szükséges teendők kapcsán.
(17.40)
Úgy látszik, ez a tájékoztatás nem győzte őt meg kellőképpen, mert ugyanazokat az érveket ismét előadta a plenáris ülésen, mint a költségvetési bizottság ülésén. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Illetve jó néhány érvet nem adott elő, arra hivatkozván, hogy a Fidesz-frakcióból hallott beszólások szerinte ezt értelmetlenné teszik. Én azt gondolom, hogy a felsorolt érv maga tette értelmetlenné a többi elmondását.
Azt gondolom, hogy a szakszerűség hiányát szemére vetni egy törvényjavaslatnak, amikor azt mondja ki az államháztartási törvény, hogy a járulék beszedésére a kormány jogosult, s ebből arra a következtetésre jutni, hogy innentől kezdve az igazgatási apparátus jutalmazása a járulék behajtásáért ezzel szöges ellentmondásban van, azt gondolom, hogy az államháztartási törvény teljes nem ismerését vagy szándékos ferdítését jelenti.
Az adók beszedésére szintén a kormány jogosult, de mégsem látta senki Horn Gyulát a választópolgároknál személyesen adókért kilincselni, sőt, a prémiumot is az APEH dolgozói kapták, úgyhogy ebből a szempontból, azt gondolom, a felvetés szakmai minősége nem az előterjesztők munkáját, hanem a felszólalót érinti. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Derültség és taps a jobb oldalon.)
Nehezen tudok az alkotmánymódosítási javaslathoz is komoly érveket találni. Egyfelől azt gondolom, hogy az a frakció, amelyik megteremtette a jelenlegi helyzetet, amikor egy teljes politikai és jogi felelőtlenség állapotában leledző testület kezelhet állami pénzeket, az, mondjuk, kevés morális alappal nyújthat be javaslatot arra, hogy állami tisztviselőt lehessen a kormány tagjain kívül interpellálni. Ha másfelől nézem a javaslatot, akkor pedig azt gondolom, hogy a választókerületi ellenfél interpellálhatóságának alkotmányba rögzítése végképp nem tartozik a méltányolható alkotmányos alapelvek közé. (Derültség és szórványos taps a jobb oldalon.)
Az utolsó, amit a vita lezárásaként szeretnék mondani: megválaszolnám Csákabonyi képviselő úrnak az alkotmányügyi bizottságban feltett kérdését, amelyre ügyrendi okok miatt akkor nem sikerült válaszolni. Csákabonyi képviselő úr arra hívta fel a figyelmünket, hogy súlyos törvénysértés történt a javaslat előterjesztése kapcsán, és válaszoljon arra az előterjesztő, hogy történt-e ez ügyben érdekegyeztetés, és ha igen, kivel és miért nem. (Derültség a jobb oldalon. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez nem így volt!)
Azt kell mondanom, hogy Csákabonyi úrnak egyfelől igaza van, történt törvénysértés itt ennek a törvénynek az előterjesztése kapcsán. A Fidesz megítélése szerint ez a törvénysértés viszont messze nem súlyos, azt kell mondanom, inkább szokványosnak tekinthető. Igaza van Csákabonyi képviselő úrnak, a jogalkotási törvény előírja azt... (Taps az MSZP padsoraiban.) Teljesen igaza van Csákabonyi képviselő úrnak, a jogalkotási törvény előírja, hogy még az egyéni képviselő által beterjesztett törvényjavaslatot is érdekegyeztetésre kell küldeni. Ellenben a hivatkozott 20. §-on kívül vannak eljárási szabályok is ebben a törvényben. Így a jogalkotási törvény 38. §-ának (3) bekezdése szerint, amennyiben országgyűlési képviselő vagy országgyűlési bizottság nyújt be önálló törvényjavaslatot, az érdekegyeztetés lefolytatása a kormány feladata. Azt gondoljuk: konstatálhatjuk, hogy Horn Gyula kormánya elkövette utolsó törvénysértését (Derültség és taps a jobb oldalon és a MIÉP padsoraiban.), de magunk részéről ezt azért ilyen súlyúnak nem tartjuk.
Végezetül arra kérném képviselőtársaimat, hogy az indokolás miatt nem támogatván egyetlen módosító indítványt sem, szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, hogy a társadalombiztosítás két alapja fölött tiszta és világos felelősségi viszonyokat teremthessünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és a MIÉP padsoraiban.)
