DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tőlem még az is lehet... Engedtessék meg, hogy egy egészen kicsit a történelmi múltjával, azaz az örökséggel foglalkozzak, ami a területfejlesztést és e minisztérium kialakítását illeti.
Nyilván majd nagyon sokat le kell vonni abból, amit én mondok, mert lehetséges, hogy ebben az ügyben túlzottan érintett voltam. De szeretném elmondani, hogy 1998-ban, amikor megszűnt az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, és kialakult a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium, új államtitkárként többek között a városrendezés, a területrendezés feladatainak az új minisztériumba történő átviteléért voltam felelős. Majd amikor az igen nagy tiszteletű rendszerváltó miniszterelnök úr, Antall miniszterelnök úr felkérte, kijelölte Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszternek, akkor én voltam az, aki Keresztes K. Sándor segítségével megkerestem Antall miniszterelnök urat, mikor már ki volt jelölve mint környezetvédelmi miniszter - a szakma teljes támogatásával -, hogy az adott új kormányzat adjon a területfejlesztésnek területet. Hosszú egyeztetés után - egy-két elvet elmondanék majd, hogy miért - a Környezetvédelmi Minisztériumhoz került Antall József úr bölcs döntése alapján először a magyar kormányzati struktúrán belül a területfejlesztés.
Nevezetesen a legegyszerűbbet mondanám - hogy rövid legyek -: általában a fejlett országok fejlett területein a legfejlettebb a környezetvédelem tevékenysége, és a környezetre legkevésbé ártalmas a gazdasági tevékenység és minden más, példának okáért a mezőgazdasági tevékenység.
Azt gondolom, ha örökségről beszélünk, az antalli örökség egyik szerves része volt, hogy felismerte azt, hogy ez egy milyen jelentős tevékenység, és felismerte azt, hogy olyan helyre kell tenni, ahol egy másik olyan tevékenységgel van együtt, amely szintén ágazatközi tevékenység, tehát különböző tényezők közötti együttműködésen, a közöttük lévő koordináción és kooperáción alapul; ez okozta azt, hogy abban a tárcában volt. Én tehát azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy lépés. Azzal, hogy megszüntette az antalli örökséget hirdető új polgári kormány ezt a tevékenységet a címében is, rendkívül veszélyes helyzetbe sodorta a tevékenység lényegét.
Azon kívül, hogy veszélybe sodorta a tevékenység lényegét, rögtön nagyon kemény belső ellentmondásokat is beépített a kormányzati szerkezetbe. Nevezetesen, amikor gazdasági csúcsminisztériumról van szó, akkor tudni kellene azt, hogy Torgyán miniszter úr tulajdonképpen megkapta a gazdasági csúcsminiszter szerepét anélkül, hogy őt annak neveznénk - most már kettő van a kormányzatban -, pedig nyilvánvaló, hogy az ügyek jelentős vitelében kancelláriába is tartozni fog mindez a tevékenység. Apropó kancellária: egyébként Ausztriában, Németországban is a kancellária tevékenysége a területfejlesztés. Azt gondolom, hogy itt is egyfajta csúszás van, akár a dolog logikáját nézzük, akár pedig az örökséget.
Azt hiszem, jó volna felidézni azt, hogy ebben a Házban az akkori ellenzék - a Fidesz és a Kisgazdapárt - támogatásával úgy lett elfogadva a területfejlesztési törvény, majd az országos területfejlesztési koncepció, hogy annak lényegét mindenki osztotta, nevezetesen: az önkormányzatok, az állam és a komplex gazdasági szféra közötti együttműködést biztosítja. Ennek az együttműködésnek a kiépítésére létrehozta az adott tanácsot, az Országos Területfejlesztési Tanácsot, a Regionális Területfejlesztési Tanácsot és így tovább. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez a törvény például két olyan térségben nevezett meg regionális tanácsot, mint a Balaton vagy a budapesti agglomeráció, amely semmiféleképpen nem lehet a rosszul fordított és félreértelmezett vidékfejlesztés terrénuma.
Mindenkinek szívesen felhívnám a figyelmét arra, hogy a vidékfejlesztés egy kiváló fordítása egyébként a vidék örökségének, természeti, társadalmi örökségének megőrzése tevékenységének, de nem pedig az ipari parkoknak, a határon átnyúló fejlesztéseknek, az új regionalizmusnak, a vállalkozói övezeteknek, az infrastruktúrának és egyéb más fejlesztésnek. Ezek mind olyan eszközök, amelyek ha normálisan működik a területfejlesztés irányítása, akkor egy mezőgazdasági minisztérium irányítása alá kerülnek - földművelésügyi minisztérium, agrárium, teljesen mindegy -, amelynek egyébként a búza problémájával és nagyon keményen az európai uniós csatlakozásban olyan ágazati tevékenységgel kell megküzdeni, amelynek a világon semmi köze nincs a területfejlesztési tevékenység lényegéhez.
Azt gondolom tehát, hogy ha engem az a megtisztelés érhetett - egyszerű mezei államtitkárként és természetesen ellenzéki államtitkárként, hiszen Németh Miklós kormányában voltam államtitkár -, hogy a miniszterelnök úr meghallgatott ebben az ügyben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), akkor hadd fejezzem ki azt a sajnálatomat, hogy egy ilyen, látszólag lényegtelen ügyben, mint a minisztériumok felsorolása - hiszen ez csak egyszerű tartalmi kérdés és a jövő kérdése -, sem a kijelölt miniszterelnök úr, sem pedig Torgyán úr nincs itt, hogy esetleg meghallgathassa (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) az ember érveléseit.
Az az igazság, hogy 5 perc 50 másodpercet beszélt az első hozzászóló is a Fidesz részéről, ezért igyekszem még 10 másodpercben összefoglalni: azt gondolom, hogy egy olyan dinamikus, az Európai Unióhoz csatlakozás szempontjából, a magyar regionális jövő szempontjából fontos tevékenységet adtak át - a Fidesz - a Kisgazdapárt kezébe, amelyben, úgy gondolom, hogy a kormányzati koordinációt is átadták a koalíciós partnernek. Gratulálok! (Taps a bal oldalon.)
