MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy örömet jelent részt venni ebben a vitában, hiszen visszatért az a régi szellem, ami nyolc éve munkálkodott ebben a Házban és a Ház ernyője alatt az ország biztonságával, védelmével kapcsolatos témákban. Hiszen annak idején, ahogy már tudós kollégáim is említették, az első biztonságpolitikai alapelveket az akkori hatpárti konszenzussal csiszoltuk ki, körülbelül négy hónapon keresztül hat változatát tárgyaltuk meg, és akkor egy ilyen erősen alkotmányozó időszak volt, sőt Tölgyessy Péter kerekasztalbeli nagyon jó kifejezése alapján tulajdonképpen a sarkalatos törvényeket hoztuk meg.
Akkor egy nagyon tudatos építkezés indult meg; azt mondtuk, hogy először a biztonságpolitika alapjait kell lerakni, primátusa van a külpolitikának, tehát az a legnagyobb biztosíték a biztonságunkra. A biztonságpolitikai alapelvekre kell épülnie a honvédelmi alapelveknek, ez már erősebben védelmi orientált és a fegyveres erők felé orientált, de még mindig alapaxiómákat képezett, és ezekre a pillérekre kellett felépíteni a honvédelemmel kapcsolatos sarkalatos törvényeket, magát a honvédelmi kódexszerű kerettörvényt, és az ahhoz csatlakozó szolgálati törvényeket és más honvédelemmel kapcsolatos törvényeket.
Az akkori körülmények között a biztonságpolitikai alapelvekről született határozatunk nagyon jó volt, de természetesen az akkori helyzethez igazodott. Akkor még éppen hogy túl voltunk azon, hogy a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról, éppen hogy átéltük a Szovjetunió felbomlását. Ebben a helyzetben határozottan és világosan más szövetségi rendszerről még nem lehetett beszélni, legfeljebb ahogy a költő mondja, óhajtva sejteni lehetett, ami meg is történt, és ami mint közös szellem ott volt közöttünk a hatpárti egyeztetés során.
Hadd mondjam el azt is, hogy később, amikor már belejöttünk ezekbe az egyeztetésekre, akkor ilyen módon született meg a honvédelmi törvény is, ahol egy idő után már nem tudtuk azt, hogy tulajdonképpen melyik párthoz tartozunk, hanem közösen, egy kollégiumként hoztuk létre ezeket az iratokat, írásokat, alapvető jogszabályokat. Most úgy éreztem, hogy föléledt ez a szellem és ezt nagyon örvendetesnek tartom.
Én is szeretném kiemelni azt, hogy a miniszterelnökség politikai államtitkárának, dr. Gyuricza Bélának rendkívül nagy és fontos szerepe volt a mostani összetett alapelvek kidolgozásában, igen jó alapanyagot kaptunk, és utána az egyeztetések során a szakértőkkel együtt valóban kollégiummá alakultunk, és azt kell mondanom, hogy minden lényeges észrevételt bedolgoztunk, egymás észrevételei hatottak egymásra, gerjesztették, hogy jobb és jobb megoldásokat találjunk. Tehát azt kell mondanom, hogy ez olyan példa és olyan szellemiség, amit tovább kell vinnünk ebben a Házban, és nem arra kell hivatkoznunk, ami elválaszt bennünket, hanem inkább arra, ami összeköt minket.
A biztonság felfogásváltozásáról itt már az előttem szólók beszéltek.
(20.30)
A mai időkben integráns biztonságfelfogás uralkodik, és ezt a maga szikár módján jól tükrözi ez az országgyűlési határozati javaslat. Láng professzor vezette be öt évvel ezelőtt a biztonság integrált felfogását - amit ő környezetbiztonságnak nevezett -, aminek egyik nagy szegmense volt a politikai, katonai biztonság, de a környezeti, az ipari és egyéb biztonsági tényezők erőteljesebben domináltak. Ma jól látjuk, hogy ezek a tényezők mind-mind hatnak, és attól függően, hogy melyik része dominál, abba az irányba kell kiterjeszteni a felfogásunkat.
Az előző megoldással részben szakított a mostani megoldás, nem két alapelvet hozott létre - vagy mondhatom többes számban, hogy hoztunk létre -, hanem egy erőteljesen domináló biztonsági alapelvbe beágyazódtak azok a legfontosabb honvédelmi posztulátumok, amelyek a doktrínák kialakításához tápot adnak. Olyan szempont is volt, hogy világosan el kell választani a kétharmados, konszenzust igénylő alaptörvényeket azoktól a további jogintézményektől, amelyek már a kormány felelősségébe tartoznak és emiatt nem szükségeltetik a kétharmados egyetértés.
A legnagyobb változás, ahogy a miniszter úr is említette, az euro-atlanti integrációhoz való kapcsolódás és annak a világos útnak a felismerése, hogy a nyugat-európai és az euro-atlanti integráció keretében egy nagyobb, tágabb hazának a részeivé fogunk válni. Rendkívül fontos ez a páneurópai, euro-atlanti gondolat, amely ki fogja forrni a maga biztonsági architektúráját. Ma még nem látjuk pontosan ennek a biztonsági architektúrának a teljes struktúráját, de azt tudjuk, hogy ennek a legfontosabb bázisa és alapja a NATO lesz, ami az elmúlt ötven évben bizonyított, rendkívüli rugalmasságról tett tanúbizonyságot és a megváltozott helyzethez nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan alkalmazkodni tudott.
De nem szabad elfelejtenünk, hogy több európai integráló szervezet van, amelyik a biztonsággal is foglalkozik. Ezek közül a legjelentősebb a Nyugat-európai Unió, ami évtizedeken keresztül szunnyadó állapotban volt, most azonban szerepet kapott. Nem látjuk még pontosan, hogy az Európai Unió, a Nyugat-európai Unió és a NATO kapcsolatrendszere a jövőben hogyan fog változni, de ez a jelen okmány olyan meghatározásokat tartalmaz, hogy bármilyen irányban változnak az arányok, ezen az okmányon nem kell változtatni.
Hosszú vita folyt arról, hogy milyen nemzetközi integráló szervezeteket vegyünk be a biztonságpolitikai alapelvekbe. Megállapodtunk azokban a legfontosabbakban, amelyek ebbe az okmányba kerülnek, és külön törvényben módot nyitunk vagy mód nyílik arra, hogy további, időközben, az eljövendő öt-tíz évben létrejövő újabb szervezetek számára is megnyíljon az a törvényes út, amit ebben az alapelvben fölvázoltunk.
Igen jól sikerült a regionalitások, a közép-európaiságnak és a határon túli magyarság érdekei védelme felvállalásának a megfogalmazása azzal, hogy közösen kiókumuláltuk a határon túli magyarság boldogulásának a formuláját. Úgy gondolom, hogy ez Illyés Gyula szellemének megfelelő, olyan, ami senkit sem sérthet, semmilyen más nemzetet, nációt nem sérthet, ugyanakkor stabil biztonságot nyújt a magyar nemzet bármely tagjának vagy részének.
Nem akarom végigvenni az anyagot, hiszen ezt képviselőtársaim kézhez vehették és vizsgálhatták. Két dolgot szeretnék megemlíteni, amelyet a magam és a Szabad Demokraták Szövetsége részéről még fontosnak tartanánk, hogy az anyagba bekerüljön.
Az egyik a cím. Az okmány jelenlegi címe: "A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről". Van nekünk egy gyönyörű szavunk, a "honvéd" szó. Éppen 150 éve, hogy megszületett ez a gyönyörű szó, nem sokkal a reformkor után, nem sokkal a nyelvújítás után, a '48-as forradalom hevében. A "honvédelem" szó a "honvéd" szóból ered, és úgy gondolom, hogy ezt a szót a magyar szövegben fenn kellene tartani. Vita volt erről az egyeztetésen, hogy nem lehet lefordítani, problémát jelent. A "verteidigung", a "defence" meg a többi szó megfelelő, azokra lefordítható, nem jelent problémát. De a magunk számára ennek van bizonyos érzelmi jellege, van nemzeti értéke, úgy gondolom, hogy ezt meg kellene tartani, tehát "biztonsági és honvédelmi politikájának alapelveiről".
A másik észrevétel az, hogy túl súlyossá vált a biztonságpolitikai rész ebben az anyagban, és túl kevés foglalkozik a fegyveres erőkkel, jelesül a Magyar Honvédség szerepével. Ezért úgy gondoltuk, hogy a 15. pontot ki kellene egészíteni egy egész rövid mondattal, amely az alkotmánnyal koherens módon meghatározná a fegyveres erők legfontosabb fejlődési irányát. Ez így szólna: "A meghatározott feladatoknak egy korszerű, ütőképes, rugalmas, a minőségi követelményeket előtérbe helyező, önkéntes fegyveres erő felel meg, amelynek kialakítását a haderőreform, a Magyar Honvédség közép- és hosszú távú átalakítása alapvető célkitűzésének kell tekinteni." Ezzel megalapoznánk a haderőreform magját és azt az irányt, hogy miképp kell a doktrínáknak és miképp kell a haderőreformnak ezt gyakorlati tervekre átalakítania.
Évek óta abban is konszenzus van a politikai erők között - talán egy párt kivételével -, hogy idővel önkéntes és hivatásos hadseregre célszerű áttérnünk, minden szempontból ez lenne az előnyös. A vita közöttünk ennek az ütemezésében van. Mi úgy látjuk, hogy a NATO-ba való belépés alkalmával, a NATO-integrációval kapcsolatban, amikor a hadseregünket modernizálni kell, amikor sokkal jobb eszközökkel kell ellátnunk, akkor a bonyolult, precíz eszközök használatához nagyobb szakértelem, kevesebb ember és jobban képzett katona, nagyobb hivatástudatú katona kell. Sajnos én is azt tudom mondani, hogy évtizedek vagy talán évszázad során a magyar fiatalokból kiölték az egészséges hazaszeretetet, és ebben nem a magyar fiatalok a hibásak, hanem az a rettentő rossz történelmünk, ami volt, hiszen legtöbbször idegen célokért idegen világháborúkba kellett menni idegen koalíciókban, és pusztult a magyarság. Tehát nem csoda, ha kialakult a passzív rezisztenciának egy ilyen válfaja, ami aztán a fiataloknál odáig ment, hogy nincs kedvük katonáskodni.
(20.40)
Úgy gondolom, hogy ezt tudomásul kell venni, mert nem tudjuk megváltoztatni, illetve meg kell találnunk azokat az embereket, akikben él a hivatástudat az ország, a nemzet védelmére, és akik vállalják ezt a feladatot, akik élethivatásuknak tekintik; meg kell erősíteni őket. Meg vagyok győződve arról, hogy ha lehetővé tesszük, hogy önkéntesen lehessen katonai szolgálatot teljesíteni, ha vonzóvá tesszük a katonai szolgálatot, akkor a fiatalok jelentős része fog erre vállalkozni.
Mindent egybevéve ezt a két módosító indítványt kívánjuk becsatolni, és teljes egészében támogatni tudjuk a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveit, és javaslom az Országgyűlésnek is, hogy ezt kellő vita után fogadjuk el. Köszönöm szépen.
