DR. PINTÉR SÁNDOR
DR. PINTÉR SÁNDOR
DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon jelenleg folynak azok a folyamatok (Horn Gábor: Folynak a folyamatok!), amelyeket a szervezett bűnözéssel sújtott államok már végigéltek. A külföldi példák kétségtelenné teszik, hogy a hagyományos jogelvekre épülő büntetőpolitika a szervezett bűnözés ellen kevésbé hatásos. Erélyes, más eszközöket is latba vető fellépésre van szükség. (Folyamatos zaj.)
Ha megvizsgáljuk a kodifikációs munkálatokat, azt is láthatjuk, hogy a vita nem a különleges törvénykezés szükségességéről szólt. Ezt mindenki elfogadta. A képviselői hozzászólások a fellépés erejének arányosságáról, a jogállami tűréshatár hollétéről szóltak. A nagyszámú módosító javaslatban írottak, a parlamenti bizottsági üléseken, az általános és a részletes vitában elhangzottak is ezt bizonyítják.
A kormányzatnak természetesen alaposan meg kell vizsgálni azt, hogy hol húzódik ez a tűréshatár, amely még összeegyeztethető a jogállamiság elveivel, és a társadalom érdekeit szolgálja. Tudjuk, ez a határ nem léphető át, mert ezzel a demokratikus jogállam polgárainak érdekeit sértenénk.
A vita mindenképpen hasznos volt. A módosító javaslatokból közel harmincat elfogadott a kormány.
Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt frakciójának álláspontja szerint a javaslat nem feltétlenül szolgálja azokat a célokat, amelyeket az előterjesztő maga elé tűzött. Szerintük a rendvédelmi szervek számára biztosítani szándékolt jogosítványok túlzóak, helyenként a jogállami korlátokat is nélkülözik. Kritikusan vetették fel, hogy az előterjesztő nem számolt be arról a tényről, hogy a szervezett bűnözés elleni különleges törvénykezés útja minden országban nehéz, és az ilyesfajta jogalkotási törekvések gyakran jogelvi korlátokba ütköznek.
(10.40)
Az MSZP állásfoglalása szerint a koncepcionális jellegű észrevételek figyelmen kívül hagyásával csökkenhet a javaslat hatékonysága.
Felvetődött kritikaként a törvényjavaslat előkészítetlensége, elsietettsége is. A Szabad Demokraták Szövetsége is kételkedik a törvényjavaslatban írottak megalapozottságában. Erőteljesen vitatják a jogsértő külföldiekkel szemben kilátásba helyezett jogszabályok helyességét, az SZDSZ - amint az a részletes vitában elhangzott - a törvényjavaslattól inkább a szervezett bűnözéssel szembeni szabályok megfogalmazását várta, s nem pedig az idegenrendészeti szabályok erélyesebb megfogalmazását.
A bizottsági viták során az ellenzéki felszólalások rendre megjelenítették azokat a félelmeket, amelyek a korlátozhatatlan, ellenőrzés nélküli rendvédelmi szervek majdani szerepéről szóltak. Mindemellett a ius strictus, a szigorú jog érvényesítésétől azért is tartanak, mert megítélésük szerint az alapul szolgálhat a közhatalmi szervezetek önkényének. Szeretném leszögezni, hogy garanciális szabályt nem helyezett hatályon kívül a javaslat egyetlenegy pontja sem, így ez a felvetés nem alapos. A módosító javaslatok egy része azokat a célkitűzéseket bírálta, amelyek működővé tennék a már meglevő, korábban nagy parlamenti többséggel elfogadott, de nem, vagy nehézkesen tevékenykedő jogintézményeket. Ezek pedig új szabályoknak nem tekinthetőek.
Más módosító indítványok azokat a javaslatokat érintették, amelyekkel az Európai Unió joggyakorlatát kívánjuk hazánkban kiterjeszteni. Ezek pedig egyszerűsíthetik és közelebb hozhatják az európai uniós csatlakozást, és demokratikus jellegük sem kérdőjelezhető meg.
A módosító javaslatok harmadik része az üzletek bezárására vonatkozott, a jogerős határozat meghozatalát megelőző időszak szabályait vitatta. Azt javasolták, hogy az üzemeltetővel szembeni hatósági fellépés jogalapját döntően a jogerős határozathoz kelljen kapcsolni. E módosító javaslatok szerint a hatósági eljárások önmagukban nem szolgálhatnak okként arra, hogy az üzleteket bezárathassák - pedig van erre példa a magyar joggyakorlatban. A módosító javaslatok a továbbiakban az adatkezelést érintették akként, hogy a titkos információgyűjtés keretében is megkövetelték volna az ügyész jóváhagyását. Ebben a kérdésben a bizottságokban konszenzus született.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat konkrét megfogalmazása iránti igény ez év nyarán született meg kormányhatározatban. De a javaslat hosszú évek munkájának a terméke. A törvényjavaslatban írottak többsége már az elmúlt években szakmai viták során érlelődött. Utalhatok itt a közveszélyes üzletek bezárására, a prostitúció kezelésére, az idegenrendészeti szabályokra, a fedőintézmények működésére vagy éppenséggel a tanúvédelmet célzó szabályozási kísérletekre. Így nem ismeretlen e gondolatiság a szakmai közvélemény előtt, a politika szembesült első ízben e gondolatok jogszabályjavaslatokba öntött, rendezett formájával.
Úgy vélem, elhibázott az a megközelítés, amely a javaslatról annak egyes elemeit önmagában górcső alá véve von le következtetést. A szervezett bűnözés elleni fellépés eszköztára ugyanis egységes egészet alkot, egyes rendelkezései egymást kiegészítve, megerősítve érvényesülhetnek a gyakorlatban. Valóban nagy hiba lenne hinnünk abban, hogy a javaslat egyes rendelkezései önmagukban, egymástól elszigetelve szolgálhatnák a törvény végső célját.
Szó sincs arról, hogy a közveszélyes üzletekkel szemben megfogalmazott, a prostitúció kezelését szolgáló, illetve a jogsértő külföldiekkel szemben kilátásba helyezett idegenrendészeti szabályok érvényesítésével egy csapásra megszüntethető a szervezett bűnözés. Az előterjesztő ezt sohasem hitte. Abban hiszünk, hogy e szabályok együttesen alkalmasak arra, hogy a szervezett bűnözéssel összefüggő, azt elősegítő vagy tápláló jelenségeket visszaszorítsák. A kérdés tehát komplex megközelítést igényel.
Megalapozatlan a félelem, hogy a rendvédelmi szervek kontroll nélkül, a törvényesség garanciáit nélkülözve működhetnének a jövőben. Dr. Gál Zoltán képviselő úr különösen aggasztónak tartotta a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata - új nevén a megelőzési szolgálat - hatáskörének egyes civil szervezetekre történő kiterjesztését. Ez nem alapos, hiszen jelen pillanatban is valamennyi civil szervezetre a rendőrség hatásköre kiterjed. Itt arról van szó, hogy a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata jelen pillanatban csak a hivatásos állományúak ellen dolgozhat, ugyanakkor célkitűzés az, hogy a Belügyminisztériumon belül a köztisztviselői kart megnöveljük. Nem lenne megfelelő az, ha a rendőrség dolgozna a köztisztviselőkre, és ugyanakkor a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata a hivatásos állományúakra. Hisz a megelőzésben közös feladatokat kell ellátniuk, és nem kellene a feladatokat megosztaniuk.
Úgy gondolom, a jogalkotás nem indulhat ki abból a feltételezésből, hogy a rendvédelmi szerveket sanda szándék vezérli működésük során. Meggyőződésem, hogy az államnak a jogsértő nyomozók kiszűrésére kell törekednie, mintsem e kockázat puszta ismeretében önmaga kezét gúzsba kötni. A rendőrség kontroll nélküli működésének vélelmezése jobbára az ügyészi jóváhagyást nélkülöző adatigénylési lehetőségekhez kapcsolódik. Elfogadjuk azt a módosító javaslatot, amely az ilyen adatigényléshez az ügyész egyidejű értesítését követelné meg.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A célunk az, hogy az új módszerek, eszközök igénybevételével az állam képes legyen visszaszorítani a szervezett bűnözést. Felderíthető és bizonyítható legyen mindaz, amit jelenleg, a hagyományos bűnözéssel szembeni küzdelmet szolgáló eszközök alkalmazásával aligha tud eredményesen elérni.
Meggyőződésünk, hogy a büntető jogszabályokat érintő törvényjavaslatok, valamint a Belügyminisztérium által előkészített, jórészt a nyomozó szervek eljárását új alapokra helyező javaslat jelentősen növeli a bűnüldöző szervek esélyeit, növeli valamennyiünk biztonságát. Egy biztos: a parlament sem nézheti karba tett kézzel a szervezett bűnözés előretörését. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
