DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A napirend előtti felszólalásának okaként jelölte meg a kormánypártoknak a munkarend megváltoztatására irányuló törekvését, és a felszólalás tárgyát rendkívülinek minősíti, mert az elmúlt nyolc évben kialakult gyakorlatot egyoldalúan kívánja a kormány megszüntetni. (Bauer Tamás: Így van!)
Tisztelt Képviselő Asszony! Ragaszkodva mindahhoz, amit leírt, sem a rendkívüliség nem állja meg a helyét (Derültség az MSZP soraiban. - Horn Gábor: Milyen alapon dönti ezt el?), sem pedig az indokolás. A képviselő asszony nyolc éve itt ül a Magyar Országgyűlésben (Horn Gábor: Milyen alapon minősíti ezt? Azért van a levezető elnök!), és nagyon jól emlékezhet arra az esetre, amikor erőnek erejével, nem konszenzus alapján az MSZP és az SZDSZ módosította a Házszabályt. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tehát az az indokolás, amit ön a leírt beadványában megfogalmazott, hogy az elmúlt nyolc évben kialakult gyakorlatot egyoldalúan kívánja megszüntetni a jelenlegi kormányzat, két okból sántít: nem a kormányzat szünteti meg, nincs ilyen előterjesztés, és önök ajtót nyitottak egyszer, két évvel ezelőtt, hogy ha lesz is ilyen, akkor is egy példával elöljártak abban, hogyan lehet konszenzus nélkül módosítani a Házszabályt; hiszen akkor vették el a kétperces reagálások lehetőségét, akkor módosították az interpellációra vonatkozó beosztásokat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és ez az akkori kormánypártok egyoldalú döntése volt. (Csige József: Soha ilyen nem volt! - Taps a Fidesz soraiban.)
Hangsúlyozom még egyszer: a munkarend megváltoztatására vonatkozó indítvány nincs a Ház előtt. (Csige József: Ne is legyen!) Hogy annak mi lesz a valós tartalma, nyilván akkor meg fogjuk vitatni, de a képviselő asszony ott is téved, hogy ez a Házszabály rendelkezési körébe tartozna, hiszen az Országgyűlés munkarendjének kérdéseit nem a Házszabály tartalmazza, hanem az elmúlt kilenc év óta minden egyes esetben a házbizottság és a plénum döntései körébe tartozott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Egyetlenegy olyan mondat van a Házszabályban, amely valószínűleg megtévesztette a felszólalásakor, hogy az Országgyűlés ülése napirendjének összeállításánál kell ügyelni arra, hogy 90 percnyi időt a kérdések és az interpellációk tárgyalására kell fordítani (Dr. Kóródi Mária közbeszól.); az ülés napirendjének összeállítása - ez volt leírva - azonban mindig a házbizottság és a plénum döntési körébe tartozott. Az ügyrendi bizottság egyébként egy olyan döntést is hozott ennek a szakasznak az értelmezése kapcsán, hogy nem következik a Házszabályból az, hogy az Országgyűlés a rendes és a rendkívüli ülésszak ideje alatt minden naptári héten ülésezzen. (Derültség az MSZP soraiban.)
Tehát ha majd lesz ilyen előterjesztés az Országgyűlés előtt, akkor azt megelőzően a házbizottság el fogja dönteni, hogy lesz vagy nem lesz ilyen munkarend. Ilyen értelemben idő előtti volt a felszólalása a képviselő asszonynak. Azonban ami mégis aktuálissá tette a felszólalást, az az, ami a parlamentből való ellenzéki kiűzetéssel és ennek következményeivel foglalkozott az ön felszólalásában.
Azt, hogy mi bosszantó a kormánynak, köszönjük szépen, hogy ön megelőlegezte, de talán arról beszéljen a képviselő asszony, hogy mi bosszantó az ellenzéknek, mert mi a kormányoldalon jobban tudjuk, hogy számunkra mi bosszantó. Bosszantó az ellenzék felelőtlen viselkedése (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiból.), bosszantó az az örökség, ami az elmúlt hosszú időszakból maradt - és itt most nem négy évről beszélek, hanem a még korábbi, 40 éves időszakunkból eredő morális, gazdasági és politikai problémáinak megoldását jelentené. Bosszantó az is, hogy sokan úgy vélik az ellenzék sorából, hogy minél rosszabb a kormánynak, minél rosszabb az Országgyűlésnek, annál jobb az ellenzéknek. (Bauer Tamás: Ezt hallottuk négy évig!)
Azt, hiszem, ha bozótharcokban gondolkodunk, maximálisan igaz ez a megállapítás, azonban ha történelmi mértékkel mérjük az Országgyűlés munkáját, és belegondolunk a nemzetközi megítélésünkbe, és belegondolunk abba, hogy az állampolgárok értékítéletében hogyan jelenik meg ez a vita, akkor tisztelettel azt tudom tanácsolni, hogy próbáljunk meg az Országgyűléshez és e falakhoz méltó vitákba bocsátkozni napirend előtti felszólalások kapcsán is, gondoljuk végig azt, hogy milyen együttműködés és építő munka az, amely előttünk van, mert ezeknek az öncélú és céltalan vitáknak, azt hiszem, sem Házon belül, sem Házon kívül nem találunk támogatókat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
