HORVÁTH BÉLA
HORVÁTH BÉLA
HORVÁTH BÉLA (FKGP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Eddig úgy tűnt, hogy csak a tehetségen múlott a jó újságkészítés titka. Az eltelt esztendőkben másról sem lehetett hallani a médiapiacot uraló sajtóberkekben és a holdudvarukhoz tartozó liberális értelmiségi körökben, hogy azért kelendők az általuk jónak tartott újságok, mert ott vannak a legtehetségesebb lapkészítők és újságírók, akik mágusként tudják, hogy milyen újságcikkek, publicisztikák és véleményi rovatok iránt töri kezét-lábát az egyszerű lapolvasó magyar állampolgár. Az senkinek sem tűnt fel, hogy a szocialista-liberális Horn-kormányzat ideje alatt valamennyi nagy állami hirdető kizárólag néhány napilapban hirdetett, és az így befolyt több száz milliók révén könnyen tudtak például színes mellékleteket megjelentetni. Ebben az időszakban a nemzeti polgári oldalon álló lapokat tudatosan elsorvasztották, amikor nyilvánvalóvá tették találkozókon és pezsgős vacsorákon, hogy nem szerencsés 100-200 ezer forintos hirdetéssel segíteni az amúgy is nyomorgó ellenzéki lapokat.
Tisztelt Ház! Amikor az Új Magyarország szerkesztőségében nagykabátban és sísapkában dolgoztak az újságírók, addig például a Népszabadságnál a munkatársak megkapták a 13. vagy 14. havi fizetésüket, szarvaspörköltet ettek Szekeres Imre, akkori MSZP-s frakcióvezető villájának úszómedencéje mellett, élték a világukat, mint Marci Hevesen (Horn Gábor: Ez házszabályszerű?), s ha nagyon téliesnek ítélték Budapesten a szürke, horni hétköznapokat, akkor valamelyik hirdetőnek köszönhetően elrepültek Tunéziába vagy a Dominikai Köztársaság napos tengerpartjára. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Ezzel szemben az MSZP-SZDSZ-es kormányzati időszak alatt hónapokig nem kaptak tisztességes bért az ellenzéki újságírók, miközben egy baloldali napilapnál több mint 50 személygépkocsit bocsátottak kedvezményesen az újságírók rendelkezésére.
A hirdetők tehát fizettek, mint a katonatiszt, mert ezzel is bizonyítani akarták elkötelezettségüket a Horn-kormány mellett. (Horn Gábor: Ilyen nincs!) 1998 májusáig egyetlen szocialista vagy szabaddemokrata politikus - nem beszélve a Nyilvánosság Klubról - nem tette szóvá az állami hirdetők kirekesztő magatartását.
Tisztelt Képviselőtársaim! A májusi választások után valamilyen furcsa emlékezetkiesésbe estek a hatalomból kiesettek, amikor akarva-akaratlanul elismerték, hogy egy lap sikere nemcsak az újságírók tehetségén múlik, hanem a hirdetők jóindulatán is. Legutóbb Lendvai Ildikó, a szocialisták budapesti elnök asszonya rikkantotta világgá nagy félelmét és fájdalmát, amikor kijelentette, hogy a szocialisták véleménye szerint a kormány a szabad, plurális sajtórendszert veszélyezteti azzal, hogy államosítani kíván egy napilapot. Tegnap az egyik SZDSZ-es képviselő is hirtelen siránkozni kezdett napirend előtt, féltve a baloldali sajtó egyeduralmát.
Lendvai Ildikó a hét végén utalt arra is - idézem a Népszabadság újságíróját -: "Az utóbbi időben egy-két állami cég a Napi Magyarországhoz vitte át hirdetéseit, a Bábolna Rt. pedig újabban egyedül egy pártlappal, a Kis Újsággal kötött szerződést."
Tisztelt Országgyűlés! Itt álljunk meg egy pillanatra, mert a szocialista képviselőnő valótlant állít, ugyanis a Bábolna Rt. semmiféle szerződést nem kötött a Kis Újság című hetilappal, pusztán egy alkalommal, a januári Agrárium mellékletében fog megjelenni egy tájékoztató cikk.
(9.00)
Ezzel szemben a valóság a következő, tisztelt szocialista képviselőtársaim: a Bábolna Rt. ebben az évben egyetlen újsággal kötött éves szerződést, nevezetesen éppen Lendvai Ildikó pártjának lapjával, a Népszabadsággal. (Taps és derültség a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások: Pfuj, pfuj! - Dr. Torgyán József: Felháborító! - Dr. Kávássy Sándor: Le kell állítani!)
Kedves Képviselőtársaim! Ennyit a foxi-maxi szoci pletyózásról. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
De térjünk vissza az MSZP-SZDSZ-es sirámokhoz! Ők azt állítják, hogy hirdetések nélkül megszűnik a szociálliberális újságírók tehetsége, a baloldali mágusok nem tudják, milyen újsághírekért törik ezentúl kezüket-lábukat a magyar újságolvasók. Fő jajszavuk az esélyegyenlőség. Szerintünk akkor lenne igazi esélyegyenlőség a magyar sajtóban, ha a polgári lapoknak is lennének tudósítói Brüsszelben, Párizsban vagy Tokióban. (Horn Gábor: Ehhez először megrendelő, olvasó kell!) Akkor lenne esélyegyenlőség, ha a Magyar Nemzet újságírói is kedvezményesen jutnának személygépkocsihoz, vagy a Kis Újság vagy a Napi Magyarország újságírói is elmehetnének a Karib-szigetekre januárban kipihenni fáradalmaikat, mint baloldali kollégáik.
Tisztelt Ház! E hét végén a szocialisták budapesti elnöke éles kirohanást rendezett a kormány és a koalíciós pártok ellen. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Géza! Idő van!) Két nap múlva, azaz tegnap a szocialisták elnöke, Kovács László az MSZP szorult helyzetében jámbor megszólalásával békülékenyebb hangot ütött meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Feltesszük a kérdést: most melyik szocialista szirénhangra figyeljünk oda?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és MIÉP soraiban.)
