BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem merészeltem volna szót kérni ebben a vitában, ha a vita kizárólag katonai és külpolitikai vonatkozásokat érintene, ha a napirenden lévő két törvényjavaslat, az alkotmánymódosítás és a honvédelmi törvény módosítása valóban semmi másról, mint a NATO-csatlakozásról nem szólna.
De valójában - szemben azzal a beállítással, amit a következő napokban is sokat fogunk hallani, miszerint ez az alkotmánymódosítás ugyanúgy, mint a honvédelmi törvény módosítása a NATO-csatlakozásunk előfeltétele - nem erről van szó. A honvédelmi törvény módosítása valóban a NATO-csatlakozáshoz szükséges ugyanúgy, mint a később tárgyalandó két törvényjavaslat, a nemzeti biztonsági felügyeletről, valamint az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény módosítása. E három törvény közül kettő kétharmados, de ettől függetlenül Szabad Demokraták Szövetsége mind a három törvény módosítását, mint ezt képviselőtársaim már elmondották, támogatja. Támogatja, mert ezekre a NATO-csatlakozáshoz valóban szükség van, és az SZDSZ elkötelezett híve Magyarország NATO-csatlakozásának.
A negyedik javaslat, amit elsőként ismertetett az előterjesztő - az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat - nem a NATO-csatlakozásról szól, nem előfeltétele a NATO-csatlakozásnak. Szeretném elmondani, hogy miután a tegnapi affér bekövetkezett az Országgyűlésben, ezek után még egyszer megnéztük, még egyszer végignéztük a szabaddemokratáknál ezt a törvényjavaslatot, ezt az alkotmánymódosítási javaslatot, hogy van-e ennek olyan rendelkezése, amely valóban nélkülözhetetlen a NATO-csatlakozáshoz, és megnyugodva állapítottuk meg, hogy nincs. Ez a törvényjavaslat, ez az alkotmánymódosítási javaslat, tisztelt Országgyűlés, az Országgyűlés és a kormány viszonyáról szól, az Országgyűlés és a kormány közötti hatáskörmegosztásról szól, és hadd tegyem hozzá, hogy az 1990 nyári alkotmánymódosítás óta a legjelentősebb alkotmánymódosítási javaslat Országgyűlés és kormány viszonyában.
Az 1990 nyári - az akkori legnagyobb kormány- és ellenzéki párt megállapodásán alapuló - alkotmánymódosítás volt az, ami újrarendezte kormány és Országgyűlés viszonyát. És itt jutunk el a kérdés lényegéhez. Hogy 1990 nyarán lehetőség volt arra, hogy az Országgyűlés hatáskörét szűkítsék, és a kormány hatáskörét kibővítsék akkor, amikor az alkotmánymódosításban meghatározták, szűkítették a kétharmados törvények körét, ezt az az elemi bizalom tette lehetővé, ami 1990 nyarán, a rendszerváltásnak ebben a szép időpontjában az akkori kormány és az ellenzék között fennállt. Mert a demokráciának, a parlamenti demokráciának - és erről paradox módon az idei zárszámadási törvény vitájában már beszéltem ősszel az Országgyűlésben - elemi feltétele kormányoldal és ellenzék közötti bizalom bizonyos alapvető kérdésekben.
Csak ez a bizalom tesz lehetővé alkotmánymódosítást egy olyan helyzetben, amikor a kormányoldalnak nincs egyedül kétharmados többsége. De hadd tegyem hozzá, nekem az volt a véleményem és ezt kormánypárti képviselőként is érvényesítettem, hogy még ha van is a kormányoldalnak kétharmados többsége, olyan alkotmánymódosítást, olyan kétharmados törvénymódosítást, amely kormány és ellenzék, parlament és ellenzék viszonyát érinti, akkor sem lett volna helyes elfogadni, és nem is fogadtunk el például az alkotmánybíráskodással kapcsolatban - noha a kormány ezt előterjesztette - , éppen az SZDSZ fellépése nyomán alkotmánybírósági törvénymódosítást és ehhez tartozó alkotmánymódosítást, mert ez a bizalom elemi feltétel.
A mai vitánk lényegében arról szól, hogy mi egészen tegnapig feltételeztük, hogy ennek a bizalomnak legalább a minimuma létezik kormány és ellenzék között, és a kormányoldal tegnap esti lépése azt tette világossá, hogy a jelenlegi ellenzék még ebben a minimális mértékben sem tud bizalommal viseltetni a kormányoldal iránt, mert a Fidesz vezette jobboldali kormány a parlamentáris demokrácia legalapvetőbb szabályait kész bármikor áthágni.
Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlen, hogy az önök kormányprogramjában egyáltalán nem szerepeltek kétharmados törvények, mert eleve abból indultak ki, amit a miniszterelnök úr most ki is mondott, hogy a tisztelt Házban nincs szükségük az ellenzék közreműködésére. Tulajdonképpen, ha ez a mondat nem hangzott volna el tegnap este, ha csak az a szavazás került volna sorra, ha csak annyi történt volna, hogy nem szavazzák meg a kormány tevékenységét vizsgáló bizottságok összetételét, és nem akadályozzák meg ezeknek a vizsgálóbizottságoknak a létrejöttét, akkor talán még nem kellene visszavonnunk azt a bizalmat, amit addig önökbe fektettünk. De miután a miniszterelnök úr ki is mondta, hogy miről van szó, hogy nem tartanak igényt az ellenzék együttműködésére, igazán nincs szükség arra, hogy mi együttműködjünk. Ennek ellenére abban, amire a NATO-csatlakozáshoz valóban szükség van, együttműködünk, tehát azokban a kétharmados törvényekben, amelyek valóban szükségesek a NATO-csatlakozáshoz. Amire azonban nincs szükség a NATO-csatlakozáshoz, abban ne várjon tőlünk együttműködést az a miniszterelnök, aki fölöslegesnek tartja, nélkülözhetőnek tartja az ellenzéket az Országgyűlésben.
Hiszen amióta megalakult ez az Országgyűlés, kezdve az alakuló ülés előkészítésétől - lásd bizottsági helyek megosztása -, azon keresztül, hogy különböző ügyrendi bizottsági döntésekkel igyekeznek a maguk módján értelmezni az Országgyűlés Házszabályát, és ilyen módon is akadályozni az ellenzék ellenőrző tevékenységét - gondoljanak csak a parlament ülésezési módjával, az őszi szünettel, a kormánytagok megjelenési kötelezettségével kapcsolatos sajátos ügyrendi bizottsági értelmezésekre -, ez mind-mind azt mutatja, hogy nem tart igényt a kormánytöbbség az ellenzék szerepére, az ellenzék ellenőrző szerepére az Országgyűlésben. És aztán, amikor a vizsgálóbizottságok megalakítását kezdeményeztük, először a vizsgálóbizottságok tárgyával kapcsolatos módosító indítványok házszabályellenes elfogadása, hogy ezzel akadályozzák a vizsgálóbizottságok munkáját; majd ezt követően a vizsgálóbizottságok összetételével kapcsolatos kötélhúzás, hogy hányan innen, hányan onnan; a kormánytöbbség biztosítására való törekvés; és végül ez a szégyenletes tegnapi szavazás, tisztelt Országgyűlés. Ezek után valóban a kormányoldal és ellenzéki oldal közötti bizalom maradéka is összeomlott, ezek után igazán nem tudom, hogy miféle együttműködésre számítanak önök a szocialisták és a szabaddemokraták részéről!
Hadd tegyem föl még egyszer a kérdést az itt jelen lévő fideszes képviselőtársaimnak, a frakcióvezető-helyettesnek: árulják már el, hogy mikor döntöttek arról, hogy nem fogják megszavazni ennek a két bizottságnak az összetételét!? Hiszen a Házbizottságban csütörtökön és hétfőn közöltük önökkel, hogy kik a jelöltjeink. A szokásos módon miért nem adtak jelzést, hogy keressünk más jelöltet, ha valóban azt akarták, hogy létrejöjjenek ezek a bizottságok?! Az a bizonyos Eörsi Mátyás elleni feljelentés akkor született, tisztelt frakcióvezető-helyettes asszony, amikor önök már tudták, hogy Eörsi Mátyás a jelöltünk ebbe a bizottságba!
(11.10)
Azért született, hogy erre hivatkozhassanak! Az adóhivatal elnökét önök ismét egy parlamenti politikai játszma szereplőjévé tették, mint ahogy végig a politikai játszma szereplője volt az adóhivatal elnöke.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben alkotmánymódosítást a Szabad Demokraták Szövetsége csak akkor tud támogatni, ha a kormányoldal és az ellenzéki oldal közötti bizalomnak azt a minimumát a kormányoldal helyreállítja, amely minimum nélkül normális parlamenti demokrácia nem működhet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
