IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bibó István "Eltorzult magyar alkat - zsákutcás magyar történelem" című tanulmányában az 1867-es kiegyezésről írja, hogy Deák felfogása, miszerint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt nem rendezhető közös ügyeket - hadügyet, külügyet és pénzügyet - tettek közös üggyé, alapvetően téves, hiszen ezek a duális rendszer jogi keretei között nem közös üggyé, hanem a Habsburg császári udvar belügyeivé váltak. Innen egyenes út vezetett - nemcsak Bibó, hanem Szabó Dezső, Németh László és Ady Endre szerint is - a történelmi magyar állam felosztásáig, Trianonig. Állami szuverenitásunk legdöntőbb pilléreiről, garanciáiról mondtak le a kiegyezés támogatói, s ezáltal odaláncolták Magyarországot a legkritikusabb élethelyzetre nézve is - első világháború - egy haldokló birodalomhoz.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának megítélése szerint a NATO-hoz és az EU-hoz történő csatlakozásunk hasonló módon lemond állami szuverenitásunk eme legdöntőbb pilléreiről. A NATO-csatlakozással összefüggésben beterjesztendő alkotmánymódosítás a történelem ódivatú kacatjai közé kívánja sorolni 1848. március 15-ének magyar polgári forradalmát, s azon követelését, miszerint magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vigyék el tőlünk.
A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló T/459. számú törvényjavaslat mindezek értelmében szintén magyar állami szuverenitásunk feladásának egyik mérföldkövét jelenti. Azzal természetesen egyetérthetünk, amit szocialista képviselőtársunk mondott: korrektül kidolgozott, kifaragott mérföldkőről van szó, egyeztetve a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvénnyel. A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvény a NATO-val és az EU-val kötött biztonsági megállapodásban rögzített kötelezettségek teljesítésének kereteit teremti meg, és - véleményünk szerint - éppen ezáltal lehetetlenné teszi a nemzeti érdek érvényesítését. Aligha jelentheti a magyar szuverenitás megőrzésének irányát egy ilyen törvény elfogadása, mely szerint nincs más lehetőségünk, mint EU- és NATO-titkok őrzése.
Az elmúlt héten rendezett NATO-konferencián megfellebbezhetetlen igazságként hangzott el, hogy a NATO-csatlakozás alapvető nemzeti érdek. Történelmi időkre visszatekintve legtöbbször mindig a hatalmon lévők értelmezték a nemzeti érdeket, azonban később a történelem ezt megfelelő helyére rakta. Hiszen annak idején alapvető nemzeti érdeknek minősítették az első világháborúba vagy a második világháborúba történő belépésünket is.
A NATO-csatlakozásnak mint alapvető nemzeti érdeknek a feltüntetése legtöbbször arra a népszavazásra való hivatkozással történik, melyet a nyugati sajtó jelentős része undorító NATO-propagandának minősített, noha erről a hazai - ezen NATO-propagandát végző - tömegtájékoztatás mélyen hallgatott.
A Magyar Igazság és Élet Pártja tagjainak, a nemzeti radikalizmus képviselőinek mérhetetlen csalódást jelentett, hogy annak idején a mai kormánypártok ellenzékként feltétel nélkül csatlakoztak a NATO-csatlakozást támogatók táborához.
Mindehhez hozzá kell tennünk, ez viszont nem csalódás számunkra: a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége, akiknek kormánya a feltétel nélküli NATO- és EU-csatlakozást képviselte az előkészítő tárgyalásokon - és ezáltal pozicionálisan kritikus helyzetbe hozták a jelenlegi Orbán-kormányt -, a nemzeti érdek minimális képviselete szempontjából tűrhetetlen módon, olcsó politikai zsarolásként kezeli az általunk egyébként nem támogatott, a nemzet függetlenségét alapvetően érintő ügyet. Természetesen mi mindezzel nem azonosulunk, és elvi szempontból ellenezzük ezt a törvényjavaslatot.
Ugyanakkor szükségesnek tartjuk megjegyezni - ami a mai vitában elhangzott -, hogy az a szocialista indoklás, miszerint bizalmatlanság folytán van szükség a jelenlegi kormánykoalíció naponkénti parlamenti kontrolljára, felveti az előző négyéves időszak kontroll nélküli állapotát. Bár elmondhattuk volna, hogy hasonló, naponkénti kontroll alatt hozta volna meg a Horn-kormány minden egyes döntését, mely a magyar nemzetet ellehetetlenítette, melyben valóban fel kell vetni azt a kérdést, hogy mit fog védeni a NATO: ténylegesen a magyar államot, vagy pedig pusztán egy olyan közigazgatási képződményt, melyet az EU keretei között egyre inkább feloldanak a határokon átnyúló régiók keretei között.
Közismert az a tény, miszerint az EU kezdeményezésére, mintegy kötelező ajánlására például a magyar közigazgatási rendszert is fel kell oldani ezen EU-régiókövetelések szempontja szerint. A nemzeti érdek érvényesítésére szükség van, ezért nincs lehetőségünk ennek a törvényjavaslatnak a támogatására, de ezen visszautasításunk mellett is szeretnénk a kormányt arra kérni, hogy ennek a törvényjavaslatnak az igazi megfogalmazását változtassa meg, és nemzeti biztonsági felügyelet helyett - a törvényjavaslat tartalmának sokkal inkább megfelelő módon - magyarországi biztonsági felügyeletnek hívja ezt a testületet, hiszen itt nemzeti érdeket nem vélünk felfedezni, a magyarországi pedig talán nem sérti sem a NATO-t, sem az Európai Uniót.
Köszönjük. (Taps a MIÉP soraiban.)
