HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Arról szeretnék beszélni, hogy az utóbbi hetekben vonult le az évszázad legnagyobb árvize a Tiszán. Embert próbáló feladat elé állította ez az ott lakókat, azokat, akik segítettek a mentési munkálatokban, és azt hiszem, az egész ország népét. De komoly feladat és komoly kihívás volt ez azok számára is - és most róluk szeretnék szólni -, akik tudósítottak ezekről az eseményekről, akik az ország nyilvánosságával megismertették az ottani helyzetet. Részükre is embert próbáló feladat volt ez, hiszen nem mindenki volt képes ennek a nagy kihívásnak és ennek a nagy feladatnak szakmai szempontból megfelelni.
Először azokról, akik megmérettettek, de könnyűnek találtattak. Ide lehet sorolni az írott sajtó néhány munkatársát, de az elektronikus sajtó riportereit is. Nem lehet elfeledni azoknak a felelőtlenségét, akik helikopterből vagy motoros csónakokból készült felvételeikkel igyekeztek felnagyítani az amúgy is drámai eseményeket, és meggondolatlan mondataikkal terjesztettek rémhíreket.
Tudjuk, Lónya messze van Budapesttől, de a főszerkesztőt vagy a szerkesztőt ez nem nagyon érdekelte, mert hírverseny van, és kérdés, hogy a hírversenynek áldozatául eshet-e a valóság, elveszítheti-e egy lap az előfizetőit, ha egy hírversenyt elveszít, és ezért akár az igazságot is feláldozza.
Így történhetett meg, hogy Budapesten tartózkodó újságírók némelyike Kárpátaljára "telepítette ki" a beregi település valamennyi lakóját, Lónya lakóit - pedig azok csak a gátakig mentek el, hogy éjjel-nappal védjék házaikat és életüket. Amikor megjelent az újságban az álhír, akkor órákig csengett a telefonkészülék Lónyán, mert a településről eltávozott rokonok és ismerősök híreket akartak hallani a kitelepítettekről, szüleikről, testvéreikről és az otthon maradt szomszédokról. Az ellenőrizetlen, nyegle hírek miatt történhetett meg, hogy egy budapesti hölgy már füzetek és iskolai tankönyvek gyűjtésébe akart kezdeni, és nem akarta elhinni, hogy Lónyáról egyetlen személyt sem kellett kitelepíteni, mert folyton csak azt hangoztatta, hogy az újság megírta, az újság pedig nem hazudik. És valóban, egy színesben megjelenő országos napilapot lobogtatott, amely szó szerint ezt írta: "az ungvári magyar főkonzul szerint példaszerű az együttműködés a magyar és az ukrán hatóságok között". Példaként említette, hogy Lónyáról és környékéről csak Ukrajna felé lehetett kimenekíteni az embereket, a hatóságok azonnal megadták a zöldutat. Ha tőlem függne, rémhírterjesztés miatt eltiltanám szakmája gyakorlásától az illető személyt.
Az sem volt szerencsés, hogy az elektronikus sajtó munkatársai néhány esetben beszámoltak az eseményekről, és tulajdonképpen a bulvársajtó színvonalára vitték le ezeknek a híreknek a szintjét. Üdítő kivétel volt ezek alól a Szamos Televízió, egy helyi televízió, amely megmutatta fiatal, tehetséges munkatársai révén, hogyan kell hitelesen és őszintén beszámolni ezekről az eseményekről, mert ők nem voltak restek, felültek a honvédségi kétéltűekre, járták a gátakat, megszólaltatták a gátőröket és tették a dolgukat. Lehet, hogy néha amatőr módon végezték, amit végeztek, lehet, hogy néha a kevés is több lett volna, mint amit bemutattak, de akik látták képsoraikat, azok nem kételkedtek egy percig sem tisztességükben.
A Szamos Televízió riportereitől példát vehettek volna a sztárok, akik csak az olcsó szenzációt keresték a zsákba erőszakolt malacokat és szakálluknál rángatott kecskéket bemutató képsoraikkal. Ez alól kivétel volt egyébként - üdítő kivétel volt szintén - a közszolgálati televízió híradója, amely mentes volt ezektől a képektől.
És most néhány szó azokról, akik emberi tisztességből, szakmai felkészültségből, helytállásból példát mutattak. Az MTI munkatársairól kell szólnom, akik nemzeti intézményhez méltó hitelességgel és tisztességgel tudósítottak az eseményekről, végig a helyszínen voltak, és sok egyéb sajtóorgánum tőlük vette át a hiteles híreket.
Fontosnak tartottam még így napirend után is, hogy ezeknek az embereknek is köszönetet mondjunk, hiszen ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az évszázad legnagyobb árvize ilyen szerencsés módon zajlott le, bonyolódott le, és ők hitelesen tájékoztatták az ország népét, az ország lakosságát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
