MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Már több ízben kifejtettem a saját gyakorlati tapasztalataim alapján az életfogytiglani büntetéssel kapcsolatos nézeteimet. Szomorúan kell megállapítanom, hogy azok egyáltalán nem vétettek figyelembe.
A magam részéről támogatom dr. Ábrahám János teljesen életszerű törvényjavaslatát. Számomra érthetetlen, hogy a bizottságok - az emberi jogi, az alkotmányügyi bizottság - és az előterjesztő egyaránt támogatták a 4. szám alatti javaslatot, amely szerint ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg. Ezek elképesztően nagy idők: a húsz év is, és a harminc év is.
Az elkövetők büntetése, ilyen iszonyatosan hosszú büntetése miért függ attól, hogy a nemzetközi jog megtiltja az elévülését egy cselekménynek, mondjuk, egy háborús, népellenes bűncselekmény esetében? Harminc év alatt az ember teljesen megváltozhat. Miért zárjuk ki azt, hogy nem javulhat meg valaki? Ha valaki nem javul meg, akkor genetikailag hibás, beteg ember, akit megfelelően a szakembereknek ki kell szűrniük, és védőőrizetben kell tartaniuk: elmegyógyintézetben vagy kórházban. De ha az illető normális ember, akkor tíz, tizenöt, húsz év alatt igenis átnevelhető. Felelősséget kell vállalniuk azoknak, akik a nevelését irányítják, hogy kiengedhetik-e. A szabadlábra helyezés teljes kizárása hallatlanul embertelen dolog; embertelen, és praktikusan is helytelen, úgy, ahogy ezt Ábrahám dr. kifejtette. Hiszen ember nem élhet remény nélkül, nem maradhat remény nélkül, és valóban állattá, vadállattá vagy növénnyé változhat ennek következtében.
Ne felejtsük el, hogy János Pál pápa is elment a börtönbe a merénylőjéhez, és megbocsátott neki, vagy Martin Luther King özvegye és gyermekei is bementek a börtönbe, és megbocsátottak a merénylőnek, aki rákbetegségben halt meg. Mi keresztények vagyunk, és ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumot, Krisztus példáját, Krisztus megbocsátott azoknak, akiket megkövezésre ítéltek, és amikor ő maga a legszörnyűbb kínhalált szenvedte, akkor a vele együtt elítélt köztörvényeseknek is megbocsátott - tehát ezt a szellemet nem látni.
De ezen túlmenően, ha a gyakorlati részét nézzük, egyszerűen szinte lehetetlen megfelelően kezelni a büntetés-végrehajtás során ezeket az elítélteket. Az őrök állandó rettegésben és félelemben élhetnek, hiszen egy teljesen reménytelenné vált, életfogytiglanra elítélt valóban akár meg is ölheti az őröket, vagy megölheti a társait, mint ahogy ez nagyon sok esetben meg is történt - ha nem is nálunk, de egyébként nálunk is megtörtént -, külföldön feltétlenül. Ezt át kell gondolni. Könnyű a törvényhozói vagy a törvény-előkészítői ceruzával nagyobb számokat írni, és nagyobb ítélkezésre, magasabb büntetések meghozására szorítani a bíróságot, de valójában nem segít. Nem segít! A törvények következetes, céltudatos és szigorú végrehajtása a legfontosabb. Ez a lehető legfontosabb!
Bent, a börtönben találkoztam köztörvényes életfogytiglanra elítéltekkel, és láttam a változásukat. Igenis, lehet rájuk hatni! Ha nem hinnénk ebben, akkor teljesen felesleges lenne, hogy társadalomban éljünk, felesleges lenne, hogy jogállamot alkossunk. Ha ebben nem hiszünk, ha kizárjuk ennek a lehetőségét, ha nem engedjük meg, hogy a független bíróság időnként megvizsgálhassa és eldönthesse a nevelő szakemberek, az orvosok felelős segítségével - hangsúlyozom, felelős segítségével -, hogy fejlődött-e az illető, és valóban ártalmatlan-e a társadalom számára, állítom a praxisomból, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy 15-20 év erre tökéletesen elegendő. Sem az abszolút kizárást nem tudom elfogadni, sem ezt a 30 éves határt, amit ráadásul az előterjesztő elfogadott.
Megint nem tudom igazán megérteni, hogy ha az Igazságügyi Minisztérium letett egy koherens törvényjavaslatot, amit a szakértők tucatjaival átrágott, akkor hogy lehet az, hogy deus ex machina, néhány képviselő javaslata alapján az előterjesztő mégis ezt a koherens rendszert megengedi megváltoztatni. Nem értem ezt a dolgot, és nem is értek vele egyet.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
