DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő Képviselő Úr! Magyarországi hagyományok alapján az automatikus tagságot előíró kamarai törvény már a Kossuth-kormányzat idején megszületett, és 1850-1949 között, majdnem száz évig hatályban volt. A rendszerváltozást követően lehetett szó a kamarák újbóli felállításáról a demokrácia alapját megteremtő piacgazdasági fejlődés részeként. Nulláról indulva kellett megteremteni a szolgáltatásokat és a működést biztosító infrastruktúrát. E piacgazdasági intézmény nem rövid- és középtávú fejlődést szolgált, működésének meghatározónak kell lennie a gazdaság, a vállalkozások hosszú távú fejlesztésében.
A több mint hároméves, majdnem négyéves kamarai rendszer mára a regionális gazdaságfejlesztés és a gazdaság, valamint a kereskedelmi szolgáltatások bázisa, különböző jogszabályok révén közfeladatokat lát el. A törvény a kamarákat közjogi státusszal mint gazdasági önkormányzatokat hozta létre.
Mik ennek a jellemzői különösen a törvény alapján? A vállalkozások teljes reprezentációján alapuló kötelező tagság, tagsági kötelék, a gazdálkodó szervezet létrejöttével keletkezik, megszűnésével szűnik meg. Közfeladatok ellátásához a jogrendszer alkotmányos garanciákat, jogokat, a hatósági feladatok körében pedig szankciót biztosít, önkormányzattal rendelkező demokratikus választási rendszerű, illetve működési elvek szerint felépült személyegyesülések, amelyekben minden tagot megillet az aktív és a passzív választójog. Az államtól független szervezetek a feladataik ellátásához szükséges anyagi eszközöket elsősorban az arányos tagi közteherviselésen alapuló kötelező tagdíjból teremtik elő. Végül, tevékenységük felett az állam törvényességi felügyeletet gyakorol.
Mik ezek a jellemzők, különösen a gyakorlat figyelembevételével? A közfeladatokon túl akár százmilliós innovációs kereskedelemfejlesztési és szakképzési pályázati alapokat működtetnek, a kis- és középvállalkozások számára pótolhatatlan szerepet betöltve - gondoljunk az innováció, az üzletszerzés, a kereskedelemtechnika, a szakképesítés, a számvitel, a közigazgatás, a pénzügy területére, csak néhány kulcsszót említve. Mindezt csak a közjogi automatikus tagságú kamara képes ellátni magas színvonalon. Önkéntes tagság esetén szűkebb tagvállalkozói csoportok nyomást gyakorolhatnak a nem tagok számára nyújtott közszolgáltatásokért, továbbá befolyásolhatják a hatósági feladatokat ellátó kamarákat is.
Az önkéntes tagság bevezetésével egyes cégek monopolizálhatják, tisztán lobbyszervezetként használhatják a kamarákat. Mint tudjuk, a lobbysta, pluralista modell az USA-ban terjedt el, ahol az érdekérvényesítés nem egymásért, hanem egymással szemben működik. Magyarországon azonban - mivel a kontinentális hagyományokhoz áll közelebb - az EU-jogharmonizációt is figyelembe véve a közfeladatok ellátását tűzték ki célul, ahogy Nógrádi képviselőtársam előttem ezt említette.
Az eldöntendő kérdés nem az, hogy legyen vagy ne legyen kötelező a tagság, hanem az, hogy milyen funkciókat ellátó kamarát óhajt a jogalkotó. Közfeladatok gyakorlása, állami gazdasági szerepkör átvétele, önkormányzati funkciók, gazdasági élet résztvevőinek teljes körű és pontos nyilvántartása, az üzleti forgalom biztonságának növelése, feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépés önkéntes tagságú kamarai rendszerben nem valósítható meg.
Legalább ilyen fontos a kötelező teljes körű tagsággal együtt járó, az önkéntesség esetén érvényesíthetetlen állami kényszerintézkedéseket is tartalmazó szankciórendszer.
Nem fogadható el a határozati javaslat indokolásának logikája, amely a kamarai rendszer egészéből aránytalan súllyal a kötelező tagság kérdéskörét emeli ki. Ellentmondás az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy amíg a javaslat a felvetett problémák vizsgálatát célozza, addig az indokolás szinte már prejudikál a vizsgálat eredményét illetően, hitet téve az önkéntes kamarai tagság mellett.
A gazdasági kamarák működésének eddigi tapasztalatait kizárólag kívülről nem lehet vizsgálni. Ennek folyamatába be kell vonni magukat a kamarákat, a gazdasági érdekképviseleteket, valamint elemzés tárgyává kell tenni a kamarák jelenlegi kialakulásához vezető négyéves tapasztalatot. Erre ugyan kísérletet tesz ez a határozati javaslat, de egy szót nem említ arról, hogy hogyan próbálja meg ebbe a folyamatba éppen az önkéntesség elve alapján felépülő kamarákat bevonni.
A határozati javaslat vizsgálat tárgyává teszi továbbá azt is, hogy a gazdaság- és vállalkozásfejlesztési feladatok tekintetében milyen lehetőségek kínálkoznak a gazdasági kamarák szerepének erősítésére. A kamarákkal kapcsolatos elvárások növekedése akkor ésszerű, ha jogi és/vagy pénzügyi helyzetük megerősödik, regisztrációt, pénzforrásokat, bevételi lehetőségeket kell itt tekintetbe venni. Nem veszi azonban figyelembe azt, hogy a kamarák meghatározó bevételi forrását jelentő tagdíjak megkérdőjelezése révén a kamarák pénzügyi kapacitása alapvetően beszűkül.
A másik oldalon meg pontosan ezt próbálja sugallni a határozattervezet. A indítvány megvalósítása elkerülhetetlenné teszi, hogy önkéntes tagság mellett a kamarák valamennyi szolgáltatásukat piaci áron nyújtsák a vállalkozóknak, ami elsősorban a mikro- és középvállalatok számára komoly kiadási többletet jelent.
A javaslat ugyancsak említi a közös szervezetbe történő integráció kérdését. A jelenlegi hármas felosztású modell német mintát követ - mint ahogy már itt elhangzott -, de hazai történelmi előzményei is vannak. Csak megjegyzem, tisztelt képviselőtársaim - ezt éppen a baranyai kamara említette -, hogy elég furcsán nézne ki ott, ahol mondjuk, egy kézműves, egy szemfelszedő kisiparos és mondjuk, egy erőművállalat vezetője egy kamarába tömörülne, az érdekeikről nem is beszélve.
Az integrációhoz több út is vezethet, illetve ezek számos variánsa képzelhető el, egységes kamarai modell, kétpólusú kamarai modell vagy ahogy felvetődött a regionális kamarai modell lehetősége, mely összhangban az EU-csatlakozásból fakadó regionális követelményekkel, területfejlesztéssel szintén felvethető. Azt hiszem, hogy akkor viszont valamennyinek az előnyét és hátrányát is pontról pontra vizsgálni kell, és ezt szintén meg kellene említeni a határozatban.
Összefoglalva, a kamarák a vállalkozási szabadság, az önszerveződés és a közteherviselés általános elveinek érvényesülése alapján jöttek létre. Szakmai kérdésként célszerű kezelni. Félek, hogyha ezen az úton indulunk el, akkor populista pártharcok pengeváltására kerül e tárgyban sor, és lehet, hogy nem érjük el azt a célt, amelyet szerettek volna akár az előterjesztők.
A kamarák mint köztestületek feladata és célja a piacgazdaság kiépítésének és működtetésének hatékony elősegítése. Furcsának tartom, hogy egy éppen magát polgárinak tartó kormányzat mondana le egy ilyen lehetőségről. 1889-ben Baross Gábor pontosan e téma kapcsán úgy fogalmazott: "Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kamarák minden alkalommal teljes szabadsággal és függetlenséggel nyilváníthassák véleményüket."
(4.10)
Azt hiszem, ilyen véleményt valóban a független és erős alapokon álló kamarák képesek kifejteni. Ha ezt a kormányzat valóban igényli és ténylegesen igényli, meggondolandó a kamarai rendszer megreformálása azon gondolatok és gondok mentén, hogy egy történelmileg jelentéktelenül rövid, hároméves időszak alatt a kamarák eddig nem mindenben válthatták be a hozzájuk fűződő reményeket, és félő, hogy ez nemcsak tőlük függött.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
