FRITZ PÉTER
FRITZ PÉTER
FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a hosszú vitanapon fogalmazódott meg a mondandóm, és azért mondom el most, mert friss. Volt ma már itt vihar egy pohár vízben, és annak a cizellálása. Én a hozzászólásomnak a műfaját úgy tudnám megfogalmazni, hogy aki szelet vet vihart arat, hét tételben. Egy kicsit sarkítani fogok, mert egy kicsit fáradtak vagyunk már. Elnézést kérek előre is.
Első tétel: a határozati javaslat vajon miért vetődött fel, mi volt a célja? A kamarák szerepének az erősítése? Közjogi feladatok átadásának a fölgyorsítása? A kormányrendelettel átadható közigazgatási feladatok körének biztosítása? Esetleg a közjogi kamarák társadalmi elfogadottságának elősegítése? Lehet, hogy így van. Nem vitatom el, de szerintem nem egészen így van.
Az indokolás alapvetően a kamarák negatív megítélésére épít, és az egésznek ez a logikája a határozati javaslatban. A határozati javaslatban feltett kérdések valójában nem kérdések, hanem állítások, de mind ebből indulnak ki, hogy a kamarák negatív megítélésűek. Én ezt abszolút helytelennek tartom, és az egész egy pesszimista alapállásból indul ki. Na persze, ellendrukkereket könnyű találni ebben az országban, rengeteg ellensége van a kamaráknak. Itt vannak az érdekvédelmi szervezetektől kezdve a kamaráknak mindenféle ellenzői, ők aztán szállítják a példákat, ellenpéldákat. Szerintem nem erre kell építeni egy ilyen határozati javaslatot.
Kérdés az: valóban nem nyújtanak semmit a kamarák, vagy nem arányosan nyújtanak a tagdíjhoz viszonyítottan? Erre azt tudom mondani, hogy aki nem igényli, aki nem akarja, és aki nem fogad el semmiféle segítséget, annak természetesen nem is lehet segíteni. Én ezt tapasztaltam Németországban és Ausztriában, ahol jól működnek a kamarák. Ott is vannak, akik elégedetlenek a kamara működésével, általában azok elégedetlenek, akik az égvilágon semmit nem óhajtanak igénybe venni. Szóval, azt kell mondjam, hogy azoknak a körében is kellett volna tájékozódni, akik igénybe akarnak venni oktatást, képzést, szaktanácsadást és egyebeket, azoknál egy kicsit jobb a megítélése a kamarának.
Hozzá kell tennem, hogy nem tudom, országosan mi a helyzet, de a mi vidékünkön biztosan igaz, hogy egy regionális gazdaságfejlesztési és gazdaságszolgáltatási bázissá alakult a kamara, és ezt a jogosítványát, ezt a szerepét, ezt az eredményét nem lehet elvitatni. Ebbe a társadalmi élet szereplőit is bevonják, és bevonják a tagságot is. Tehát azt kell mondjam, rövid és hosszú távon a kamaráknak már mindenképpen érződik egyfajta hasznossága.
A második tétel: állítom, másról van itt szó, mint ami a határozati javaslat bevezetőjében nagyon szimpatikusan megfogalmazásra került. Például a kötelező tagság megszüntetésével kapcsolatosan az a véleményem, hogy itt kimondottan és egyértelműen arról van szó, hogy a potenciális gazdaságpolitikai önállóságot akarják megszüntetni, a kamarák önállóságát akarják megszüntetni.
Ha elvesszük a kamaráknak a kötelező tagságát, abban az esetben nagymértékben le fog csökkenni a létszámuk, ennek következtében csökkenni fog a kamarák legitimációja, elvesztik a reprezentativitásukat, és gyakorlatilag el fogják veszteni a gazdasági önállóságukat is. Tehát ezek a kamarák már nem azok a kamarák lesznek, mint amiről eddig beszéltünk. Gyakorlatilag a kamarák kezes báránnyá fognak válni, ha kell, akkor a kormány kezes bárány hivatalává, vagy pedig valami sokadrangú érdekvédelmi szervezetté.
A kérdés az, hogy ezt vajon azért kell-e megcsinálni, hogy a tagdíjfizetés elmaradjon. Egyetértek Szalay képviselő úrral, nem fejtem ki a dolgot. A kötelező kamarai tagság és a tagdíjfizetés egyáltalán nincs szoros összefüggésben, a kettőnek meg lehet találni a technikáját, hogy ne legyen kötelező tagdíjfizetés a kötelező kamarai tagság mellett. Ezt egyébként különösen az Agrárkamaránál tudom megemlíteni. Ha az Agrárkamarának a kötelező tagságát elveszítjük, ennek a kamarának nincs meg az a jogosítványa, mint a két másik kamarának, hogy bizonyos pénzszerzésekkel tudja pótolni a kiesett forrásokat. Ez gyakorlatilag ennek a kamarának az egyértelmű ellehetetlenítését jelenti. A kérdésem: vajon ez a hatalomnak a célja?
Itt általában hivatkozás történik olyan országokra, ahol nem kötelező a kamarai tagság. Igen, angolszász országokra lehet hivatkozni. De kérdezem én: nekünk Magyarországon ugyan mi közünk van az angolszász országok fejlődéséhez? Mi egy olyan gazdasági kultúrkörben vagyunk, ahol azok az országok szerepelnek, amelyekkel mi együtt éltük végig a gazdasági fejlődés különböző szakaszait. Azokban az országokban jellemzően éppen a kötelező gazdasági kamarai tagság van, elég ha Németországra, Ausztriára hivatkozom, és Ausztria az egyik legerősebb ország ilyen szempontból, ahol nagyon erős kamarák vannak kötelező tagsággal.
(4.50)
Állítom, pontosan az ő tapasztalataikra építve kimondhatjuk, hogy közfeladat csak közjogi kötelező tagságú kamarával láttatható el.
Itt kérdésem van egyébként az előterjesztőkhöz is és a kormányhoz is, ha a kormány elfogadja az előterjesztést. Nem zavarja önöket az, hogy a kötelező tagsággal kapcsolatosan van egy alkotmánybírósági határozat, amely gyakorlatilag elfogadta, hogy Magyarországon kötelező kamarai tagság legyen? Ez sem számít?
Harmadik tétel: az időszerűségről. Itt több képviselőtársam szintén szólt. Én azt kérdezném, miért most, miért ez az időzítés. Vajon olyan sok idő telt el a kamarák teljes jogú működéséhez adott feltételekben, hogy most már azt lehet mondani, hogy rengeteg időtök volt, miért nem teljesítettetek, letelt valamilyen határidő? Nem értem ezt a sietséget, nem értem ezt a türelmetlenséget.
Egyértelműen politikai szándék áll a mozgató erő mögött. Méghozzá sejthetően az a politikai szándék állt mögötte, hogy ma itt ez az általános vita gyorsan lebonyolódjon, esetleg eltolódik a jövő hétre, de mindenképpen december első hetében a határozat megszülessen. Ebben az esetben 60 nap áll a kormány rendelkezésére, hogy elkészítse azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a parlament elé kell terjeszteni. Tehát a miniszterelnök úr által olyan sokszor és dédelgetetten emlegetett február végi határidőt be tudja tartani, amikor is mindent meg akar oldani erre az időpontra. Tehát magyarán mondva, van egy olyan gyanúm, hogy ez is része az egészpályás letámadásnak. De kicsinyessége miatt azt hiszem, ő egy kispályás módszerű egészpályás letámadás.
Egyébként kicsinyes, öntelt és cinikus, s egyébként mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amire már Szalay képviselőtársam utalt, hogy meg sem született még ez a határozat, sőt, meg sem kezdtük még a tárgyalását, de a költségvetésben máris benne van mint egy eldöntött tény. Tehát már formailag sem kell megvárni azt, hogy végigmenjen egy határozatnak a tárgyalása a parlamentben? Vagy megengedhetjük azt, hogy a három kamara elnökének aláírásával a parlamenthez érkezett levélre valamilyen módon ne reagáljunk, ne reflektáljunk? Én erről a helyről is kérem, adjunk helyet annak a levélnek, abban a levélben megfogalmazott kérdésnek, amit a három kamara elnöke küldött. Igenis addig más törvényekben azok a cikkelyek ne szerepeljenek, amíg e határozati javaslattal kapcsolatos vita le nem zárul.
Negyedik tétel: miért sugalljuk a három közjogi kamara összevonását? Ha ez így van, akkor kérdezem, hogy bontakozik ki a verseny, amiről itt szó volt egyébként a gazdasági bizottság előadójának beszédében, hogy a kamarák nem tettek eleget igazából a versenynek. Ha összevonjuk a három kamarát, akkor milyen verseny lesz a kamarák között? Jó ez így, ha összevonjuk a három kamarát?
Három olyan eltérő gazdasági szereplő rétegről van szó a három kamara állományában, amely ma Magyarországon elképzelhetetlen, hogy egy egységes kamarában szerepeljen. Teljesen eltérő típusú, nagyságú és erősségű vállalkozásokról van itt szó. Németországban is és Ausztriában is ez egy nagyon komoly politikai kérdés, hogy azokat a rétegeket külön kezeljék, amelyeknek gazdasági jelentősége más, viszont létszámuk megkívánja, hogy velük külön foglalkozzon a mindenkori kormány. Ez egyébként nem kormányspecifikus, ez minden kormányra igaz. Egyszerűen nem értem, hogy a mostani kormány, ha nyilatkozik ebben, miért nem érzi azt, hogy - olyan sokan elmondták képviselőtársaim - ha egyszer egy kamarán belül is nagy különbség van a nagy- és a kisvállalkozók között, ha ezt a hármat még egybetesszük, akkor milyen különbség lesz közöttük?
Az egységes kamaránál nyilván nem az lesz a szándéka a kormánynak, hogy egy megerősödött és gazdasági önállósággal rendelkező kamara legyen, amelyik az ő kontrollját jelenti. Van egy gyanúm. Ezt a sürgetést az is okozhatja, ha a három kamara összevonását napirendre lehet tűzni, akkor ki lehet írni a kamarai választásokat. Ebben az esetben folytatódhat az a folyamat, amely jelenleg teljesen egyértelműen látszik: mindenkit lecserélni, mindenkinek a helyére a saját emberét kell beültetni. Cáfoljanak meg kedves képviselőtársaim, ha nem így van!
Ötödik tétel: az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörének kiterjesztése. Ebben kivételesen egyetértek az Ipartestületek Országos Szövetségének állásfoglalásával, véleményével, amely azt mondja, hogy az Állami Számvevőszék az államháztartás gazdálkodását és a költségvetés megvalósítását jogosult ellenőrizni. Tehát ha megszűnik a kötelező tagság, és ilyen módon megszűnik a kötelező tagsági díj is, és a kamarák csak költségvetésből tudnak forráshoz jutni, ebben az esetben teljesen természetesen szükség van arra, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzi azt, hogy a költségvetési juttatásokat milyen módon fogják felhasználni a kamarák.
De ellentétben Sümeghy képviselőtársammal, én csak ebben az esetben látom szükségességét annak, hogy az Állami Számvevőszék ezt így végezze. Ebben az esetben viszont nagyon fontosnak tartom, hogy meglegyen ez. Ugyanis ebben az esetben mindenképpen kell egy kontroll, hogy ne folytatódjék a kormány centralizálási és a központtól való függőségi elképzelésének kiteljesítése. Erre egy jó példát is tudok mondani. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban most már közismert az az állásfoglalás, amelyet szó szerint szeretnék elmondani önöknek: "Az agrárágazat jelenlegi és közeljövőbeli problémái nem a további decentralizálás szükségességét erősítik.
Az uniós csatlakozáshoz való felkészülés, illetve a csatlakozást követő időszak ágazatirányítási feladatai inkább centralizálást, állami szakigazgatást és intézményi rendszert kívánnak." Ezt ez az általam említett minisztérium írta le a gazdasági kamarákról szóló törvény módosításának általános indokolásában. Megkérdezném: ez a minisztériumi állásfoglalás megfelel a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek és törekvéseinek? Mert nem így ismertem a kormányprogramot.
A gazdajegyzői hálózattal kapcsolatban szintén van egy kérdésem. El kívánnák venni az agrárkamarától a gazdajegyzői hálózatot. Ezt ugyancsak a gazdasági önigazgatás szándékos visszafejlesztésének tekintem. Akkor előre Európába, de rák módjára? Egy ilyen központosított és elidegenedő közalkalmazotti intézmény hogyan fogja ellátni azt a feladatot, amelyet az agrárkamarán belül sem tudott igazán jól ellátni? Tehát kérdésem az, ez a döntés melyik program szerinti döntés? Melyik párt programjának vagy kormányprogram politikai döntése?
Hatodik tétel: hogyan lehet a kamarákról a kamarák nélkül dönteni? Egyszerűen el sem tudom képzelni. Egy döntés megtörtént, hiszen a költségvetésben már benne van a kamarákról szóló döntés. A kamarák intézményes részvétele a teljes eljárásban nélkülözhetetlen. Én kérem, hogy a kamarákat minden további nélkül, azonnal vonjuk be az országgyűlési határozat további menetébe.
Végül a hetedik tétel: eddig beszéltem a miértről, a miért mostról, a hogyanról és a kinek kérdésekről. Felvetődhet az is, hogy kinek jó ez. Most nemcsak a kormányra és a kormánypártokra gondolok, amikor egy-két kérdést megfogalmazok. Vajon kinek jó ez? A becsületes vállalkozóknak, vagy az ügyeskedőknek, ha ezt a határozati javaslatot megvalósítjuk? A nemzetgazdaságnak vagy a feketegazdaságnak jó? Az integrációs folyamatban Magyarországnak vagy pedig az azt ellenzőknek? A tagdíjat rendszeresen fizetőknek vagy a köztartozással rendelkezőknek?
Nem értem azt sem, hogy miért kell kormánypárti képviselőknek egy ilyen országgyűlési határozati javaslatot előterjeszteni. Ez egy klasszikusan és tipikusan ellenzéki stílusú cselekedet. Miért így akarják a kormányt rávenni, hogy a törvényt módosítsa? Persze erre van egy elképzelésem. Ennek az lehet az oka egyébként, hogy az ilyen módon történő törvénykezési folyamatba az érdekelt gazdasági kamarák nem olyan módon és nem úgy tudnak belefolyni, mint ahogy egy törvény előkészítésébe bele tudnának folyni, hiszen a törvény-előkészítésben már a kezdet kezdetén minden anyagot megkapnának. Magyarán mondva, az érdekelteket kizárjuk ebből a dologból. Ezt cinikus és elvetendő módszernek tartom.
Szeretném biztosítani az előterjesztő képviselőtársaimat, akikről nekem nagyon jó véleményem van: kérdéseim és gyanúim nem személy szerint nekik szólnak.
(5.00)
Ezek általános kérdések voltak, és az elején elmondtam, hogy kicsit sarkítani fogok, mert már fáradtak vagyunk, valószínűleg másként nem értenénk meg. De szeretném elmondani, hogy május óta olyan sok minden történt, olyan sok ígérgetés, olyan sok kijelentés volt, hogy ígérgetésekkel már tele van a padlás.
Én önöktől, képviselőtársaim, nem azt várom, hogy megcáfolják, amiket mondottam, vagy pedig személy szerint válaszoljanak esetleg személyes érintettség révén. Én önöktől cselekedeteket várok! Én önöktől azt várom, hogy ne adják a nevüket egy ilyen, minden bizonnyal rendkívül rossz kimenetelű törvénykezési folyamathoz, mert önöknek a gazdasági kamarák területén sokkal jobb nevük van, mint hogy ilyenhez adnák a nevüket. Egyébként ebben nekem felcsillant az optimizmus, mert amit Nógrádi képviselőtársam elmondott, az máris a kiutat jelentette, hiszen az egész előterjesztett anyaghoz képest egy teljesen új dolgot mondott el. Talán ezen az úton kellene elindulnunk, talán további tárgyalási időszakot kellene kapnunk. Ebbe bele kellene a kamarákat kapcsolnunk, és meggyőződésem szerint nem kell február végéig befejezni ezt a dolgot, mert másként egyébként én magam nem fogom elhinni, hogy nem az volt a szándék, amit elmondottam.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
