SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vonható kétségbe, hogy erőteljes elégedetlenség kísérte a tagok részéről a kamarák eddigi működését. Aki volt vállalkozói fórumokon, gyűléseken, számtalanszor hallhatta azt az éles kritikát, amit a tagok nyilvánítottak a kamarák felé, akik értékelésük szerint csak a tagdíj beszedésében szorgoskodnak, és ezzel szemben nem mutatnak igazán teljesítményt, nem mutatnak igazán szolgáltatásokat a tagjaik felé.
De ha az ember részt vett a gazdasági bizottság ülésein, ahová a különféle gazdasági kamarák vezetői hivatalosak voltak az elmúlt négy évben, ugyancsak sok panaszt hallhatott a részükről a minisztériumok irányába, a kamarák pedig arra panaszkodtak, hogy a minisztériumok nem igazán hajlamosak megválni a saját jogosítványaiktól, nem hajlamosak leadni a jogosítványokat, azokat a jogosítványokat, amelyeket a törvény átadásra megfogalmazott, és amelyre a törvény kötelezte volna a minisztériumokat, hogy átadják a kamaráknak. Így tehát a kamarák nem is igazán tudhattak működni. Hosszú évek harca volt - igazi harc volt ez -, míg a kamarák elérték, hogy megkapják azokat a jogosítványokat, amelyekkel végül talpra állva elkezdhették a működésüket. Ennek eredményeként az utóbbi időben már elmondható, hogy a kamarák végre működhetnek, megfelelő infrastruktúrájuk van, megkapták a jogosítványukat, és most már elkezdhettek működni a tagságuk érdekében, a tagságuk részére.
Most már az egyéni vállalkozók nyilvántartása, az engedélyezési rendszer, az egyablakos ügyintézés, a taxisengedélyek kiadása, az állami pályázati rendszerben a véleményezés, utazásszervező cégek hatósági nyilvántartása, nagykereskedelmi cégek nyilvántartása és a többi - nem kívánom felsorolni azt, hogy a kamarák mikkel foglalkoznak. Tehát úgy tűnik, hogy hosszú évek vajúdása után talpára állt a rendszer, és megvan a remény arra, hogy a kötelező tagság nemcsak kötelező tagdíjbefizetést jelent, de megfelelő szolgáltatások végzését is ellenértékként a kamarák részéről.
Ilyen helyzetben kaptuk ezt a képviselői önálló módosító indítványt, pontosabban országgyűlési határozattervezet-indítványt négy képviselő aláírásával, mely országgyűlési határozati javaslat a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szól, és azt javasolja, a kormány az elmúlt évek tapasztalatainak birtokában vizsgálja meg, hogy a kamarák hogy váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, indokolt-e a kötelező kamarai tagság fenntartása többek között.
Azt hiszem, itt elérkeztünk a dolog lényegéhez, mert ez a képviselői határozati javaslat legneuralgikusabb kérdése. Azt hiszem, bármennyire erőteljes is a tagok részéről megnyilvánuló kritika a kamarákkal szemben, nem igazán a kötelező tagság az, amit a tagok sérelmeznek, sokkal inkább a kötelező tagdíjfizetés. Azt gondolom, hogy a kötelező tagságnak sok előnye van; ez a kötelező regisztrációt is magába foglalja, és a kötelező regisztrációtól, úgy gondolom, kár lenne megszabadítanunk magunkat. Azt azonban valóban meg kellene vizsgálni, hogy ez a kötelező tagdíjfizetés nem lenne-e enyhíthető, nem lenne-e enyhíthető például a legkisebb tagdíjat befizetők körében a legalsó tagdíjfizetési kategóriában, mondjuk, úgy az 5 millió forint korrigált nettó árbevételig, amikor is a vállalkozókat mentesíteni lehetne a tagdíjfizetési kötelezettség alól, legfeljebb megalakuláskor egy egyszeri 1000 forintos regisztrációs díjat kellene csak befizetni ezeknek az alsó kategóriába tartozó vállalkozóknak.
Meg lehetne vizsgálni a felső határ célszerű leszállítását is, meg lehetne vizsgálni azt például, hogy valamifajta keresztfinanszírozás lehetőségét nem lehetne-e megvalósítani, amikor a kamarák, a kamarai tagdíj - mármint a felsőbb kategóriába tartozó tagoktól beszedhető kamarai tagdíj meghatározott részét - szakmai szövetségeknek, illetve munkaadó szervezeteknek utalják át. Tehát lehet és lehetne itt sok mindent megvizsgálni, és én reménykedem és bízom abban, hogy ez a határozati javaslat tulajdonképpen jó szándékú vizsgálatot javasol, és nem prejudikálja a végeredményt, mert az tulajdonképpen az egész kamarai rendszert dugába döntené. Hiszen könnyű belátni, hogy amint eltörölnénk a kötelező tagságot, akkor pont azok a nagyvállalkozók, akik a tagdíjbefizetések zömét jelentik, válnának meg elsősorban a kamarai tagságtól, és akkor valóban a kamarák tulajdonképpen igen-igen gyorsan képtelenek lennének a legminimálisabb feladatoknak is eleget tenni.
Tehát azt gondolom, hogy van alapja és van jogosultsága ennek a képviselői javaslatnak, és jóhiszeműen próbálom értékelni az ebben megfogalmazott javaslatokat és kérdéseket. Azonban nem hallgathatom el, hogy óriási meglepetéssel és óriási csalódással vettem kézbe a költségvetés vaskos első kötetét, amely ugyan nem a mostani témánk, de mivel van kamarai vonatkozása is, megemlíteném, hogy miközben például a képviselői határozati javaslat finoman kérdésként fogalmazza meg, hogy a kormány vizsgálja meg, van-e lehetőségük a gazdajegyzőknek a megyei földművelési és vidékfejlesztési hivatalok felügyelete alá helyezésére, addig a költségvetési javaslat egyetlen ügyes mozdulattal ezt már megszüntetni kívánja.
Tehát egyrészt adva van számunkra a képviselői javaslat, hogy mit vizsgáljon a kormány, másrészt a kormány a költségvetési javaslatban már mindezt hatályon kívül is kívánja helyezni, mindenféle vizsgálódás nélkül. Az ember nehezen tudja minősíteni ezt a - fait accompli - kész tények politikáját, amikor is a kormány egyszerűen cselekszik, és majd azután nyilván fog valami magyarázatot adni, és talán a képviselői határozati javaslatra is fog valamit mondani, de ezt mind azok után, hogy mondjuk, a költségvetési törvénnyel már hatálytalanítottunk lényeges kamarai jogosítványokat. Úgyhogy azt gondolom, elmondható, hogy az ilyenfajta törvénykezés nem tisztességes, mert az ilyenfajta törvénykezés kész tények elé kívánja állítani a kamarákat, azokat a kamarákat, amelyek egyébként partnerek lennének abban, hogy a saját tevékenységük vizsgálatában segítsék a kormányt, de az ilyenfajta megmozdulás őket is értetlenséggel tölti el.
(4.20)
Itt van a három kamara közösen megfogalmazott levele, amit az Országgyűlés gazdasági bizottsága részére írtak, és ebben a három kamara vezetője azt fogalmazza meg, hogy szívesen részt vennének a H/206. számon benyújtott országgyűlési határozattervezet tárgyalásában, a szükséges felülvizsgálatok elvégzésében, mindebben szívesen részt vennének, úgy ítélik meg azonban, hogy a költségvetési törvénytervezetben szereplő kamarai törvényt módosító javaslatok kész helyzet elé állítják őket - ezek idő előttiek.
Én tehát azt gondolom, hogy ennek a határozati javaslatnak az őszintesége legalábbis megkérdőjelezhető a költségvetési törvény olvasata után. Azt szeretném kérni a határozati javaslatot előterjesztő képviselőtársaktól, hogy próbáljanak oda hatni, hogy a kormány elfogadja majd azokat a költségvetéshez beterjesztésre kerülő módosító javaslatokat, amelyekkel a költségvetésből ezeket a pontokat kivenni szándékozik az ellenzék, vagyis nem kész tények elé kívánná állítani a kamarai törvény tapasztalatainak megvizsgálását, hanem valóban azt szeretnénk elérni, hogy komoly vizsgálat folyjon, és ne a kész tények után kerüljünk abba a helyzetbe, hogy értékeljük, mi volt a múlt és mi is történt velünk.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
