KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy ilyen sűrűn emlegették a Mol elnökének a nevét, holott igazából, ha belegondolnak, neki szegénynek nincs is semmi köze ehhez a módosító indítványhoz, illetőleg az egész történethez.
Nyilván azért emlegették olyan gyakran, hiszen önök sem titkolták azt a döntést, amikor őt kinevezték oda, hogy ez abszolút pártdöntés, hiszen emlékezzenek rá, hogy a Mol elnöke akkor, amikor elfogadtuk a képviselői jogállásról szóló törvényben a különböző képviselői státuszokat érintő összeférhetetlenségeket, írt egy levelet az MSZP elnökségének - majd adott esetben a párt levéltárában nézzék meg -, amelyben megkérdezte a párttól, hogy döntse el ezt MSZP elnöksége, hogy a párt számára hol fontosabb az ő személye, mint képviselő a parlamentben - ahol egyébként nem a párttól, hanem a választópolgároktól kapta a mandátumát - vagy a Mol élén. És nyilván azért döntött akkor ő úgy, hogy lemond a képviselőségről, ahogy ezt meg is tette, hiszen a párt elnöksége mint pártelnökség a párt számára fontosabbnak tartotta azt, hogy Pál László a Mol élén az igazgatóság elnökeként folytassa a munkáját.
(2.20)
Tehát én meg tudom érteni - bár még egyszer mondom, Pál Lászlónak ehhez a törvényjavaslathoz, illetőleg módosításhoz semmi köze -, hogy az önök lelkiismerete nem nyugodt, és nyilván a rossz lelkiismeretük az oka annak, hogy állandóan szegény elnök úr nevét emlegetik, illetőleg az ő esetleges leváltását. Holott önök is többen hangsúlyozták, Szalay úr is, Göndör úr is és mások, Kovács Tibor úr is, hogy igazából miről is van szó. Arról van szó, hogy van egy, a magyar energetikában minden szempontból kulcsfontosságú vállalat, amelynek a privatizációját önök úgy folytatták le, ahogy lefolytatták, ezt nyilván önök jobban tudják. És azt is tudják, hogy a privatizációs vitákban, illetőleg itt az energetikai koncepció vitájában elmondták, hogy úgy szeretnék a Molban az állami részesedést 25 százalék plusz 1 részvény arányában megtartani, hogy az állam ettől függetlenül az alapszabályban rögzített jogi megoldásokkal összefüggésben jelentős rendelkezéssel, jelentős többletjogosítvánnyal rendelkezzen a közgyűlésen.
Ennek a megoldása az volt, az alapszabály így rögzíti, hogy az állam mint tulajdonos az összes részvényével szavaz, ez most 25 százalék plusz 1, míg a többi tulajdonos, bármennyi részvényt is birtokol a Mol részvényeiből, csak a szavazatok 10 százalékával szavazhat egyben.
Önök is elmondták, teljesen igazuk van, a Mol egy egészen fontos vállalat, nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európában, sőt, a világ energetikai iparában is jegyzett vállalat. Egy ilyen vállalat esetében, amit ráadásul önök úgy privatizáltak, hogy egyébként mint monopóliumot privatizálták - a hazai energetikai piacon a Mol mint gázértékesítő és kizárólagos gázértékesítő, vagy mint kizárólagos koncesszor a gázkitermelés esetében -, mert bár koncessziós próbálkozások vannak, de ténylegesen Magyarországon gázkitermelést csak a Mol végez; teljesen világos, hogy a Mol szerepe a hazai energetikában, a hazai gazdaságban kulcsfontosságú.
Ezért szerintem érthető, ha minden kormány azon töri a fejét, hogy azt a status quót minimálisan megőrizze, amit a privatizációnak köszönhetően önök alakítottak ki, és pont olyan jogi konstrukciókkal, amelyeket önök tettek bele annak idején, illetőleg az önök privatizációs megbízottjai tettek bele a privatizáció előtt a Mol alapító okiratába akkor, amikor ezt az állami többség még lehetővé tette. Tehát itt nem a személyekről van szó, hanem arról, amiben ezek szerint önök sem vitatkoztak velünk, hogy legalább ha már voltak szívesek egy olyan Gt.-t elfogadni, ami ezt a status quót módosította volna az állami tulajdon lehetőségeinek a rovására a Mol életében, akkor ezen változtassunk, mert úgy gondolom, hogy ez közérdek.
De nemcsak a Molnál van ilyen probléma, hanem más energetikai vállalatnál is, hiszen az a privatizációs kényszer, amelyet önök megvalósítottak, azt eredményezte, hogy olyan vállalatok esetében is jelentősen lecsökkent az állami tulajdon a nemzetgazdasági szempontból indokolható mérték alá, amelyeknél ezt nem kellett volna megengedni, és különböző trükkös megoldásokkal, illetőleg utólagos jogi eszközökkel... - emlékezzenek vissza az aranyrészvénnyel kapcsolatos vitáinkra az előző ciklus végén, amiben pont önök voltak az előterjesztők, és annak a jogi konstrukciónak a gyengeségeire, hogy nagyon megfontolandó, lehet-e egyáltalán egy kormánynak ebben a helyzetben semleges magatartást tanúsítani, és nem törekedni arra, hogy legalább a fennmaradt status quót őrizzük meg. Mondom még egyszer, azzal együtt, hogy ráadásul a Molt nem egy versenypiacon privatizálták, hanem a magyar energetikai piacon, a Mol tulajdonosai abszolút monopolhelyzetben vannak a különböző többletjogosítványok kapcsán.
Éppen ezért, ha most a dolog érdemi részét tekintjük, az nem Pál László vagy a Mol vezetésének a kérdése, mert ez a javaslat még Pál László vagy a Mol teljes igazgatóságának az egyetértését is bírja, hiszen ők is úgy gondolkoznak - hiszen annak idején önök alakították ki ezt a koncepciót -, hogy az állami diszponanciát és lehetőséget az alapszabályi jogi konstrukciók kapcsán meg kell őrizni. Tehát ez nem egy trükkös - vagy nem tudom én, minek tiszteltek meg a képviselőtársak jelzőikben - törvényjavaslat, hanem egy elemi nemzetgazdasági igényt próbálunk úgy megfogalmazni, hogy ez ne ússzon el akkor, amikor adott esetben a Molnál cégadatváltozás következik be - amúgy egyébként az bekövetkezhet.
Persze az is egy jó dolog, hogy most már innentől kezdve életfogytig mindenki, aki, mondjuk, az igazgatóság tagja, az a Mol igazgatóságának tagja lesz, és nem lehet elmozdítani, mert akkor sem változik a status quo, mert nem változnak a cégadatok. De hát tudjuk azt, a Molnál is bekövetkezett az, hogy, mondjuk, a felügyelőbizottság elnöke két közgyűlés között szegény meghalt, és ezért pótolni kellett. Tehát sajnos önmagában a személyekhez fűződő biztosítékok gyenge biztosítékok, főleg akkor, ha nemzetgazdasági ügyről van szó. Természetesen én nagyon bízom abban, hogy a Mol összes vezetője kitűnő egészségnek örvend, hiszen ad absurdum előfordulhatna az is, hogy valami katasztrófa kapcsán úgy úszna el a Molban az a jelenlegi status quo, hogy nem is értenénk, hogy mi következett be.
A másik, amit szeretnék önöknek említeni, bizonyára azért van, mert késő az éjszaka, és én nem próbáltam a kifejtésemben kellően hangsúlyozni, de most még egyszer megteszem: a másik ok egy elvi ok, és az is egy jelentős ok, hogy ezt a módosítást beterjesztettük. Ezt egyébként annak idején a Gt.-módosítás kapcsán is voltunk bátrak elmondani önöknek, csak akkor nyilván gyengébb volt a hangunk, és nem keltette fel az önök érdeklődését. A Ptk. 226. §-ának (2) bekezdése azt mondja, hogy "jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg". És egyébként ráadásul specifikálja is ezt a kivételes helyzetet, mégpedig azt mondja, hogy abban az esetben, ha a szerződéskötést követően beállott olyan körülmény következik be, amely ad 1. valamely fél lényeges jogos érdekét sérti, ad 2. a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki.
Ha belegondolnak ezekbe a szavakba, akkor ez pont az ellenkezője, mondjuk, a Mol esetében. De egyébként is, persze önök hivatkoznak a jogbiztonságra, meg hogy mit fognak szólni a nemzetközi befektetők; és mit szóljanak azok a tulajdonosok, akik beszálltak egy részvénytársaságba, ott szereztek valamilyen jogot, mert erre lehetőséget adott a Gt., és most fogja magát az új Gt., és ezt kiveszi a kezükből. Ez pedig, úgy gondolom, egyrészt a visszamenőlegesség miatt különösen aggályos jogilag, másrészt pedig még egyszer hangsúlyoznám, az is elgondolkodtató, hogy mennyire szabad a Gt.-ben a tulajdonosoknak a tulajdonuk rendelkezése fölötti jogosítványait korlátozni. Tehát ez az a két ok, ami miatt ezt a törvényjavaslatot beterjesztettük.
Még egy apróságra hadd hívjam fel a figyelmet, mert azt hiszem, valamelyikőjük említette - most már sajnos nem tudom, hogy melyikőjük -: valójában az új Gt. ténylegesen lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos azonos sorozatú részvénytulajdonosok között - mármint természetesen a részvényeseket nevezi meg a Gt., de a részvénytulajdonosokat kell ez alatt érteni - többletjogosítványok biztosíthatók. Ennek a mértéke is megvan. A probléma az, hogy egy csomó jogi konstrukció nem többletjogosítványokat adott a tulajdonosoknak, vagy nem így differenciált közöttük, hanem kifejezetten diszpreferált, és az egyébként a részvénytársaságok általános működési menetében elérhető jogokat csökkentette bizonyos részvénytulajdonosok esetében - ilyen például a Mol szerződése -, és erre az új Gt. viszont nem ad megoldást.
Éppen ezért a mi javaslatunk pusztán arról szól, még egyszer szeretném a figyelmükbe idézni, hogy az új Gt. visszamenőlegességét szüntetnénk meg - csak a visszamenőlegességet. Tehát azok a felvetések, amelyek azt fejtették ki itt részletesen, hogy mi nem értünk egyet a kisebbségi jogok védelmével meg az eurokonformitást bolygatjuk meg a Gt.-ben, ezek nem igazak, mert csak a visszamenőlegességet szüntetjük meg, tehát úgy a 220. § (3) bekezdése, mind a 229. § (2) bekezdése azokra a társaságokra, amelyek az új Gt. hatálybalépése után alakultak, érvényben marad. Ezek új lehetőséget jelentenek.
És engedjenek meg még egy szót, csak egészen halkan jegyzem meg: a letétkezelő meg a tulajdonos egyáltalán nem ugyanaz, és azt is tudjuk, hogy a Mol tulajdonosi struktúrájában vannak olyan tulajdonosok, amelyeket rendkívül nehéz beazonosítani. Mondjuk, egy ilyen jelentőségű vállalatnál, azt hiszem, ez az összes képviselőt aggaszthatja, mert szeretjük tudni azt, hogy egy ekkora jelentőségű magyar vállalatnak pontosan hogyan is van a tulajdonosi struktúrája.
(2.30)
Hogy önmagában van néhány százaléknyi Mol-tulajdon beazonosíthatóan orosz kézben, és egyébként harminc-valahány százalék a Bank of New York letétkezelő kezelésében, nem oltja ki egymást a két érv, mert a Bank of New York csak letétkezelő, és tudjuk azt is, hogy az orosz olajiparnak a világ számos részén vannak olyan érdekeltségei, amelyek vásároltak magyar energetikai részvényeket - természetesen nem mint Gazprom meg mint Nyeftyehim és a többi, hanem egészen más cégeken keresztül.
Azonban szeretném a részvények árfolyamával kapcsolatos felvetésüket azzal a kiegészítéssel módosítani, hogy miről is van szó. A Mol-nak vagy bármelyik energetikai vállalatnak van egy alapszabálya, van egy alapító okirata. Amikor a privatizációról szó van, ahhoz képest kialakítja a privatizatőr az árfolyamot, majd ezt eladja valahogy. Igen ám, de ennek az árfolyamnak a kialakulásakor nyilvánvalóan szerepet játszik az, hogy egyes részvények, amelyeket megvesznek, kevesebb jogosítványt tartalmaznak, mint, mondjuk, az állami részvény. Az teljesen világos, hogy az a részvény, amelyik, mondjuk, csak korlátozott szavazást tesz lehetővé a közgyűlésen, annak az árfolyama gyengébb, kevesebb, mert kevesebb jogosítvány tartozik hozzá, mint, mondjuk, annak a részvénynek az értéke, amelyik teljes jogú szavazást biztosít a közgyűlésen. Így privatizáltak egy csomó energetikai vállalatot.
Most mi is következik be? A korábbi vevők, akik most már tulajdonosok, nem fizették meg az árban azt, hogy nekik most már innentől, ha így működne a dolog, az új Gt. hatálybalépésével teljes jogú és körű részvényük lesz, ezért nagyobb értéket képvisel, hanem azt a csökkentett értékű részvényt vették meg különböző megfontolásokból. Igazából teljesen igaz az, hogy a részvények árfolyama egy ilyen törvénymódosítás kapcsán módosul, mert lehetett azt látni, hogy a piaci várakozások - hiszen a tulajdonosok is olvassák az új Gt.-t - működtek, és bizony, nem utolsósorban ennek a Gt.-módosításnak a kapcsán például bizonyos energetikai vállalatok részvényei felértékelődtek a piacon. De már csak a piacon értékelődtek fel, ebből a köz, aki az eredeti tulajdonosa volt a Molnak, semmit nem lát.
Azt gondolom, ha már úgy adtuk el a részvényeket, olyan árfolyamon, hogy kalkulálták a részvények árfolyamában jelentkező lehetőséget, akkor ne adjunk már potyára az új tulajdonosoknak valami többletlehetőséget, mert ezért nem fizettek egyáltalán. Azt gondolom egyébként, hogy a Mol értékében ezek a hatások ráadásul nem is perdöntőek, mert, mondjuk, egy világgazdasági befektetői válság - ami Kelet-Ázsiából kiindulva végigsöpör a világ tőzsdéjén - sokkal nagyobb mértékben mozgatja a nagy tőzsdéken mozgó vállalatok részvényeit, mint egy ilyen apró módosítás. Ez csak nekünk jelentős, itt Magyarországon. Biztos vagyok benne, hogy egy Bank of New York vagy egy Salamon Brothers szemszögéből ezek nagyon pici, mondhatnám delta-T hatóerőt jelentenek a részvények kialakításakor.
Nem hiszem, hogy önmagában ettől bárkinek a bizalma meginog, legfeljebb azt tapasztalja, hogy nincsen potyára gazdagodás, és potyára az új kormány nem akar nekik többletjogosítványokat adni, mert ezért igazából nem fizettek. A mi javaslatunk pusztán erre irányul. Szeretném még egyszer a Mol menedzsmentjének és elnökének védelmében azt mondani, hogy ehhez az ő személyüknek az égvilágon semmi köze nincs.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
