DR. KOLESZÁR LAJOS
DR. KOLESZÁR LAJOS
DR. KOLESZÁR LAJOS, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt - kicsit álmos, enyhén megviselt - Képviselőtársaim! Bizottságunk megvitatta a szóban forgó törvényjavaslatot, de akkor még nem tudtuk, hogy ennek a megtárgyalására olyan időben kerül majd sor, amiért máshol műszakpótlék jár.
Körülbelül olyan vehemenciával vitattuk meg, mint 1997-ben Wekler és Kóródi képviselőtársunk enyhén nagyvonalú javaslatát, hogy ezt a törvényjavaslatot egy rövid fordulattal hatályon kívül helyezzék. A vitában az előterjesztők is elismerték, hogy az önkormányzati intézményeknek igenis van felelősségük a saját tulajdonukban lévő intézmények gazdálkodásáért, elismerték azt, hogy nem kívánják egyértelműen mentesíteni az intézményt abból a helyzetből, amennyiben csőd vagy csődközeli helyzet áll elő, és azt is mindannyian elismertük, hogy az önkormányzatok valóban nem minden esetben rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy ezeket az intézményeket működtessék. Igaz, gondként jelentkezik, hogy az önkormányzatok ezen intézményei nemcsak az önkormányzat területén lakó lakosokat, hanem azon kívül élőket is ellátnak.
Azt bizonyára mindenki tudja, hogy ebben az ügyben vannak kötelezettségeik és feladataik az önkormányzatoknak, hiszen az épületet, a létesítményeket, azok állagát, valamint az itt lévő műszereket, eszközöket az önkormányzat biztosítja, noha az állam a cél- és címzett támogatásokból is szerepel. A létesítmények, intézmények működésének finanszírozását, magát a betegellátást viszont a társadalombiztosítás biztosítja.
A kormánypárti képviselőtársak is a forráshiányt említették, viszont azt is elmondták, hogy nem a legjobb megoldás az, ha ezt a törvényt egyértelműen megszüntetjük, hiszen légüres térbe kerülnek az intézmények. Az volt a javaslat, hogy a hatálybalépés időpontját próbáljuk meg áttolni, noha ez az idő elkövetkezhet, hogy csődközeli helyzet alakul ki, és a kérdés csak nincs megoldva. A Belügyminisztérium és a Kórházszövetség bizottsági ülésen jelen lévő képviselője is némi aggályt fogalmazott meg. Úgy gondoltuk, hogy az egészségügyi reform keretén belül kellene olyan megoldást találni, amely kezelni tudja ezt a kérdést. A jelen lévő államtitkár asszony ígéretet tett arra, hogy az elkövetkezendő időszakban egy mindenki számára elfogadható megoldást igyekszik találni, egy építkezést, amely a régóta vitatott amortizáció kérdését próbálja megoldani az egészségügyben.
Azt hiszem, hogy a törvény megjelenése óta az önkormányzatok számára egy olyan figyelmeztetés - és bátran állíthatom: felelős együttműködés - kezdődött, amely egy preventív intézkedéssorozatra adott lehetőséget, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az utóbbi időben csődközeli helyzetben lévő kórházakról vagy kórházcsődről nem nagyon hallunk.
Azt hiszem, hogy jó kezdeményezés volt az a megoldás is, hogy egymilliárd forintot biztosítsanak a tb keretén belül a csődközeli helyzetű kórházak rendezésére; mert mindenképpen forráshoz kell juttatni azokat az önkormányzatokat, amelyek kórházakat tartanak fönn. Azt is vitattuk, hogy ez a csődhelyzet azonban nem ugyanaz, mint amikor a vállalkozások csőd- és felszámolási eljárásáról beszélünk. Úgy gondoltuk - bízva az államtitkár asszony ígéretében -, hogy el tudjuk fogadni a halasztó javaslatot, és bízva abban, hogy az amortizáció kérdése is megoldódik, a heves tárgyalás 9 igen és 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps.)
