DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Hajnali háromnegyed három felé egy olyan törvénymódosító javaslatot terjesztek elő a tisztelt Ház elé megvitatásra, amely nagyon rövid, de azt gondolom, hogy hatásaiban nagyon komoly lehet abban az esetben, ha nem sikerül konszenzussal valamilyen megoldást találnunk arra a problémakörre, amelyről ez a törvényjavaslat szól.
Rövid emlékeztető azoknak, akik esetleg nem tudnák, bár kevesen vannak itt a teremben, akik a bizottsági üléseken ne ismerkedhettek volna meg ennek a törvényjavaslatnak a lényegével. A lényeg az, hogy közel egy évvel ezelőtt az idei költségvetés tárgyalásakor egy módosító javaslat kapcsán bekerült az önkormányzati csődtörvény hatálya alá az önkormányzati kórházak kérdése, vagyis az önkormányzati kórházak a csődtörvény hatálya alá kerültek, ami magyarul azt jelenti, hogy amennyiben egy kórház gazdasági problémákkal küzdve csődhelyzetbe kerül, ezért a pénzügyi, a gazdasági felelősséget a kórházat fenntartó települési önkormányzatnak kell viselnie. Ez a felelőség teljes körű, ugyanis az önkormányzati csődtörvény azt mondja, hogy amennyiben a település valamilyen módon csődhelyzetbe kerül, akkor a település teljes vagyonával és pénzügyi helyzetével felel a csődért, amelynek a legrosszabb következménye adott esetben az is lehet, hogy a település vagyonát elárverezik mindaddig, amíg ezt a pénzügyi helyzetet a település nem tudja orvosolni. Hosszú távon megbéníthatja egy település fejlődését a települési csőd. Természetesen ez az abszolút negatív forgatókönyv.
A lényege ennek a javaslatnak, amit én beterjesztettem az, hogy ez a rendelkezés ne lépjen hatályba most december 1-jével. Azért ne lépjen hatályba véleményem szerint, mert a kórházak finanszírozása több lábon álló Magyarországon, és ebből az egyik szereplő vagy az egyik láb a települési önkormányzat, ezenkívül a társadalombiztosítás és alapvetően az állam, illetve a mindenkori költségvetés az, amely az önkormányzati kórházak finanszírozását és működését és fejlesztéseit biztosítani hivatott. Úgy gondolom, hogy nem etikus, ha úgy tetszik, vagy nem szakmai az a megoldás, amely a több lábon állás egyik szereplőjét hozza vagy hozhatja adott esetben olyan helyzetbe, hogy egyedül kell felelősséget vállalnia egy pénzügyi problémáért, jelesül egy kórháznak az esetlegesen rossz, esetleg önhibáján, mármint a kórház hibáján kívüli rossz gazdálkodásért.
Én pontosan tudom, az akkori javaslattevők szándéka az volt, hogy a fenntartó önkormányzat felelősségét vagy felelősségérzetét javítsák és gazdát tegyünk a kórházak mögé, egy olyan gazdát, amely felelősséggel képes a kórházak működését ellenőrizni és szükség esetén be tud avatkozni ebbe a működésbe.
Tulajdonképpen ezt a célt magam is támogatom és támogattam mindig is, a gond csak az, hogy ez a felelősség nem korlátlan és az önkormányzatok keze, ha úgy tetszik, megvan kötve több irányból is. Egyrészt szakmailag nem az önkormányzatok bírálják el a kórház működését, a kórház vezetőinek kinevezése ugyan az önkormányzatok kezében van, de itt természetesen figyelembe kell venniük a szakma véleményét is. Másrészt az önkormányzatok finanszírozási rendszere ugyanolyan bizonytalan lábakon áll, mint a kórházak finanszírozási rendszere, erről majd még itt a költségvetés vitájában, azt gondolom, sokat fogunk beszélni.
Nem sikerült az elmúlt nyolc évben egy stabil, kiszámítható és az önkormányzatiság elvének megfelelő költségvetési rendszert kialakítanunk, így az önkormányzati kórházakhoz hasonlóan az önkormányzatok önmaguk is finanszírozási problémákkal küzdenek. Különösen igaz ez azokra az önkormányzatokra, amelyek kórházfenntartó önkormányzatok, amelyek nagyrészt, számukat tekintve kisvárosi önkormányzatok, és nemcsak az adott önkormányzat lakossága számára nyújtanak szolgáltatást ezek a kórházak, hanem úgynevezett térségi ellátó funkciójuk is van, és azokról a településekről, ahonnan igénybe veszik a kórház szolgáltatását, nem járulnak hozzá a kórházak fenntartásához.
(2.50)
Azt gondolom, mindezek az indokok önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy azt javasoljam, hogy egy ilyen rendelkezés ne lépjen életbe. De azt is előrebocsátanám mindjárt a javaslat kapcsán és a bizottsági vitákra utalva, hogy természetesen egyetértek azzal, hogy kitaláljunk valamilyen módot, vagy kitaláljon az egészségügyi kormányzat - azt is elfogadom - ennek a problémának a végleges kezelésére valamit. Részemről az is elfogadható, ha a rendelkezés érvényben marad, de később lép hatályba, és időt adunk önmagunknak arra, hogy újra végiggondoljuk ezt a hosszú évek óta húzódó problémát, és találjunk egy olyan megoldást, amely e problémakör minden szereplője számára elfogadható, és amely talán hosszú időre rendezheti a kórházak fenntartását és a kórházak finanszírozásának kérdéseit. Ezzel a bevezetővel bocsátanám általános vitára ezt a rövid törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
