DR. JÁRAI ZSIGMOND
DR. JÁRAI ZSIGMOND
DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az 1999. évi költségvetés az eddigiektől merőben más felfogásban, más megközelítésben készült. Szeretném megismertetni önöket a költségvetésben tükröződő legfontosabb célkitűzésekkel és súlypontokkal, amelyek összefoglalva a következők.
Először is a magyar gazdaság az elkövetkező évben a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága lesz. (Zaj, moraj az ellenzék soraiban.) Másodszor: az áremelkedések, az infláció üteme jelentősen csökken, javul a pénzügyi, gazdasági egyensúlyi helyzet, csökken a hiány. Harmadszor: a költségvetés a korábbiaknál átláthatóbb, világosabb. Negyedszer: egyértelmű súlypontokat képeztünk, elsősorban a gyermekek és családok helyzetének javítására, a gyermeknevelés terheinek csökkentésére, oktatásra és kultúrára, a vidék- és a vállalkozásfejlesztésre, a közbiztonság növelésére, valamint hazánk euro-atlanti csatlakozásának elősegítésére vonatkozóan. (Szalay Gábor: Ó!)
Tisztelt Országgyűlés! Ezután szeretném részletesebben is megindokolni az összefoglalóban elmondottakat. Először is a gazdasági növekedésről:
A jövő évi költségvetés abból az alapvető feltételezésből indul ki, hogy a közösen megteremtett gazdasági növekedés gazdaságpolitikánk stabilitásának alapja. 1999-ben a bruttó hazai termék 5 százalékkal történő növekedését irányozzuk elő, döntően a termelékenység növekedésére alapozva. Ezzel a várható teljesítménnyel Magyarország a leggyorsabban növekvő térségek egyike lesz a világban. Kétségtelenül ambiciózus ez a célkitűzés, de úgy gondolom, egyúttal reális is.
A magyar gazdaság különlegesen szoros szálakkal kötődik az Európai Unió fejlett országainak gazdaságához, exportunk több mint 70 százaléka ezekbe az országokba irányul. Márpedig Nyugat-Európa - az elmúlt hónapokban kialakult világgazdasági negatív tendenciák közepette is - stabil maradt, jövőre 2-2,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. Magyarországon pedig ennél lényegesen gyorsabb lehet a növekedés, a hazai gazdaság rugalmasságából következően exportkínálatunk reakcióképessége jelentősen növekszik. Így 1999-ben is az export növekedése lesz a gazdaság motorja, bár az 1998-ban kiugró, évi 20 százalék fölötti exportnövekedésnél lassúbb, 12-14 százalékos növekedési ütemre számítunk.
(15.10)
Az export mellett gyors, évi 11-12 százalékos beruházásnövekedés is várható, ami nagymértékben hozzájárul a versenyképesség és az egyensúly javításához. A hazai vállalatok nemzetközi versenyképességének javítása érdekében csökkenni fog a munkabérköltségeket terhelő társadalombiztosítási járulék. Az adótörvények elfogadásával önök már hozzájárultak az említett terhek 45 százalékról 39 százalékra történő csökkentéséhez. Ezáltal csökkennek a gazdaságban az elvonások, a teljes államháztartásijövedelem-centralizáció a bruttó hazai termék 41,9 százalékára csökken, ezzel párhuzamosan szűkül az államháztartás újraelosztó szerepe is, az 1998. évi 47 százalékról 45,8 százalékra. A csökkenő elvonások nagyobb teret nyitnak a gazdaság legaktívabb szereplőinek, vállalkozóknak, munkaadóknak, és hozzájárulnak a gazdasági növekedési ütem gyorsításához.
Az elmúlt néhány hónapban olyan események játszódtak le a világgazdaságban, amelyek negatív irányban befolyásolták a korábbi általános tendenciákat. Délkelet-Ázsiában, Japánban, Latin-Amerikában, majd Oroszországban olyan gazdasági és pénzügyi válság bontakozott ki, amely komoly feszültségeket hozott létre a világgazdaságban. Szerencsére a magyar gazdaságot ez a válsághelyzet nem érinti, hiszen mint említettem, a korábbi ránk erőltetett gazdasági orientáció helyett Magyarország visszatért hagyományos kereskedelmi partnereihez, és kereskedelmi kapcsolatainkban a stabil Európai Unió a meghatározó. A nehézségekkel küzdő Oroszország részesedése külkereskedelmünkben nem haladja meg a forgalom 4 százalékát, így ma már nyilvánvaló, Magyarország nem függ a keleti piacoktól.
Októberi amerikai utunk során egyértelművé vált, hogy Magyarország kikerült a külföldi adósság csapdájából, és partnereink is belátják, hogy megálljuk helyünket a világgazdasági versenyben. Ma már a nyugati befektetők is megbízható partnerként tartanak számon bennünket, és úgy látszik, tudatukban is megtörtént az a változás, amellyel a magyar gazdaságban bekövetkezett átalakulást tudomásul veszik. Megszűnt az elmúlt hónapokra jellemző pénzügyi bizonytalanság Magyarországon, a forint stabilitását megőriztük, az értéktőzsde pedig újra növekedésnek indult.
A pozitív tendenciák ellenére különösen óvatosan jártunk el a jövő évi költségvetés összeállításánál, és javasoljuk, hogy az általános tartalék január 1-jétől kerüljön egy rendkívüli zárolásból származó összeggel feltöltésre. Ez az extra 40 milliárd forintos tartalék csak akkor lenne felhasználható, ha arra a tényleges gazdasági folyamatok megfelelő alapot adnak. Így a 19 milliárd forintos általános tartalék, a 33 milliárd forintos központi költségvetési és további 7 milliárd forintos társadalombiztosítási zárolt tartalékok együttes összege az államháztartás kiadásainak másfél százalékát teszi ki; ekkora tartalék a költségvetésben még soha nem volt.
A gazdasági növekedést ösztönző intézkedéscsomag része a vidékfejlesztésre, a kis- és középvállalkozói támogatásra fordított kiadások jelentős növekedése. Jól tudjuk, hogy kevés a hazai tulajdonban levő nagyvállalat, ellenben sok a nehéz helyzetben levő hazai kis- és középvállalkozó. A kormánynak elhatározott szándéka, hogy javít ezek helyzetén. Támogatjuk terveik, beruházásaik megvalósítását. Az eddigiekhez képest jövőre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium számára 40, a Gazdasági Minisztérium számára pedig 37 százalékkal több forrás áll erre a célra rendelkezésre.
A társadalombiztosítási járulékok csökkentésével is elősegítjük, hogy az eddigieknél több munkahelyet teremtsenek, bővítsék vállalkozásaikat és hozzájáruljanak a versenyképes magyar termelés növeléséhez.
A második kérdéskör: csökkenő áremelkedési ütem, egyensúlyhiány.
A stabil gazdasági növekedés kiszámítható gazdasági feltételeket követel meg. Ehhez értékálló pénzre, erős forintra van szükség. Az elmúlt években a gyors ütemű infláció szétzilálta a gazdaságot és a társadalmat, tervezhetetlenné és előreláthatatlanná tette a gazdasági folyamatokat, és döntő mértékben hozzájárult a társadalmi különbségek megengedhetetlen mértékű növekedéséhez. Jövőre gazdaságpolitikánk monetáris politikával összehangolt egyik legfontosabb célkitűzése az infláció csökkentése, a hazai pénz értékállóságának növelése.
Az infláció gyors ütemben csökkent az elmúlt hónapokban, és e csökkenés folytatódásával számolunk 1999-re is. Jövőre éves átlagban 10-11 százalékos lesz az áremelkedés üteme, az év végére pedig egy számjegyűre, 8-9 százalékra csökken. A gyors inflációcsökkentés a költségvetésben megköveteli egyrészt a hiány csökkentését, másrészt a kiáramló vásárlóerő, így a béremelések ütemének szigorú ellenőrzését, harmadrészt pedig megfelelő monetáris politikát, a kamatlábak és a leértékelési ütem csökkentését.
Ha az állam többet költ annál, mint amit bevételeiből fedezni tud, ha növeli a költségvetés túlköltekezését, hiányát, ezzel inflációt gerjeszt. Ezért fogalmaztuk meg az államháztartás egyik fő célkitűzéseként az 1998. évi várható közel 5 százalékos hiány 4 százalék alá, 3,95 százalékra történő csökkentését. A hiány csökkentése az infláció egyik legfontosabb ellenszere, ugyanakkor rendkívül erős szigort követel meg a költségvetéstől. E szigor tükröződik vissza, amikor a jövő évi keresetnövekedés ütemét a közszférában 13,3 százalékban maximálja a költségvetés. Ez a 13,3 százalék a tervezett 10-11 százalékos infláció mellett érzékelhető, 2-3 százalék közötti reálkereset-javulást eredményez. A 13,3 százaléknál gyorsabb ütemben, átlagosan 14,2 százalékkal nőnek jövőre a nyugdíjak. Sajnos, ez az a maximális vásárlóerő-kiáramlás, amely a jövő évi gazdasági egyensúlyi és inflációcsökkentési célkitűzésekkel összhangban van. Ehhez kérem most az önök támogatását.
A tervezett keresetemelkedés eloszlásában a korábbi évek elmaradásait és feszültségeit figyelembe véve jelentősen differenciáltunk. 20,9 százalékkal emelkedik a fegyveres testületeknél alkalmazottak keresete, 17 százalékkal a pedagógusoké, 22,5 százalékkal a bírósági, ügyészségi, illetve az igazságügyi alkalmazottak, 14 százalékkal az egészségügyi és szociális dolgozók keresete. Igaz, hogy ez a jelentős bérnövekedés úgy valósul meg, hogy közben nem változnak az illetmény- és pótlékalapok, szeretném azonban felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy az illetményalap növekedése nélkül is megvalósítható a béremelés. Egyrészt a meglevő jogszabályok, másrészt pedig néhány javasolt újabb szabály lehetőséget teremtenek arra, hogy mind a köztisztviselőknél, mind a közalkalmazottaknál a teljesítményektől jobban függő, rugalmasabb bérgazdálkodás valósuljon meg.
Egyszerűen nem igaz az, hogy az illetménytáblázat bármiféle úgynevezett befagyasztása elvenné a lehetőséget a közalkalmazottak és köztisztviselők béremelése elől. Mint mondtam, ebben a szférában átlagosan 13,3 százalék lesz a béremelés, és arra kérek minden közalkalmazottat és köztisztviselőt, értse meg, az illetményalap növelése nélkül is lehetőség van bérének emelésére. Valamennyi pedagógus, egészségügyi dolgozó, minisztériumi és önkormányzati tisztviselő, rendőrségi és honvédségi alkalmazott látni fogja jövőre, hogy jövedelme lényegesen magasabb az 1998. évinél. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Természetesen az átlagosan 13,3 százalékkal növekvő jövedelmek feltételeznek ennél magasabb és ennél alacsonyabb növekedést egyaránt.
A gondos gazdálkodás, a hatékony államigazgatás is feltétele a stabil gazdaságnak.
(15.20)
Ezért kell meggátolni az esetleges pazarlást a különböző költségvetési beruházásoknál és intézményeknél. Ösztönözzük a megfontolt, ésszerű gazdálkodást. Az államháztartási törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormány számára, meghatározott kivételekkel, 3 százalékos mértékű létszámcsökkentésre. Az így elért megtakarítást az intézmények saját kiadásaikra használhatják fel, ezzel is javítva szolgáltatásaik színvonalát, feladataik ellátásának körülményeit.
Szintén az infláció csökkentését szolgálja a Magyar Nemzeti Bankkal közösen tervezett monetáris politika. A forint stabilitásának megőrzése érdekében az elmúlt hónapokban összehangolt központi akciókra került sor, amelyek eredményesnek bizonyultak. A magyar valuta erejének növekedését mutatja az is, hogy 1999. január 1-jétől újabb 0,1 százalékkal, 0,6 százalékra csökkentjük a forint havi leértékelési ütemét, és reméljük, lehetőség lesz az év során újabb ütemcsökkentésre. Abban a valutakosárban, amelyhez mérjük a forint árfolyamát, jelenleg 70 százalékos aránnyal szerepel a német márka, amelyet jövőre az Európai Unió közös pénze, az euro fog felváltani. 2000-től pedig a forint árfolyamát teljes egészében az euróhoz viszonyítva kívánjuk megállapítani.
A központi költségvetés adósságát 1999-ben csökkenő kamatterhek mellett kívánjuk finanszírozni. Maga az adósságállomány ugyan az 1998. évi körülbelül 5900 milliárd forintról 1999-re 6460 milliárd forintra növekszik, a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya azonban eközben az idei 59 százalékról 56 százalékra csökken. Az adósság szerkezetének alakulásában növekszik a hosszú lejáratú állampapírok, azon belül is a hiányfinanszírozó és adósságmegújító kötvények részaránya. 1999-ben csökkenő kamatterhek mellett a központi költségvetés a tavalyinál kevesebbet, mintegy 753 milliárd forintot fog kamatfizetésre fordítani.
A harmadik kérdéskör: átláthatóbb, világosabb költségvetés.
Tisztelt Ház! A korábbi évek költségvetési előterjesztéseihez képest fontos előrelépést jelent az átláthatóság növelésének irányába az elkülönített állami pénzalapok számának jelentős csökkentése. A korábbi hat helyett, ezúttal kettőre csökken az elkülönült alapok száma; az Útalap, a Vízügyi Alap, a Központi Környezetvédelmi Alap és a Nemzeti Kulturális Alap beolvasztását javasoljuk a költségvetés egyes fejezeteibe. Nincs szükség ugyanis a nagy költségvetésen belül alapszerűen működő kis költségvetésekre és ezek elkülönült működtetésére. Az alapok költségvetésbe történő beemelésével megteremtjük az egységes és felelős költségvetési gazdálkodás feltételeit. További, az áttekinthetőséget és a tisztánlátást javító javaslatokat is teszünk.
Ezúttal igyekeztünk reálisan megtervezni a költségvetési intézmények saját bevételeit, véget vetve a korábbi évek rendszeres alultervezési gyakorlatának. Az Állami Számvevőszék által is többször kifogásolt alultervezés ugyanis néha több száz milliárd forintnyi költségvetési bevétel ellenőrzésének lehetőségét vonta ki az Országgyűlés hatásköre alól. Az Állami Számvevőszék javaslatára megváltozott a törvényjavaslat I. számú mellékletének szerkezete. Ezúttal egy mellékletben jelennek meg a korábban részekre tagolt bevételek és kiadások, továbbá újszerű a támogatási előirányzatok ugyanazon táblában való megjelenítése is. Ugyancsak az államháztartási törvény javasolt új előírását jelenti, hogy előbbre hoztuk a következő évekre vonatkozó, gazdaságpolitikai elképzeléseken alapuló költségvetési politika fő irányait meghatározó költségvetési irányelvek beterjesztésének időpontját.
Hölgyeim és Uraim! Először fordul elő, hogy az önök elé beterjesztett törvényjavaslatok eleget tesznek annak az évek óta megfogalmazott elvárásnak, amely szerint a központi költségvetés és a társadalombiztosítások költségvetése egy időben kerüljön benyújtásra. Így először van lehetőség arra, hogy az államháztartás eme két fontos alrendszerét meghatározó költségvetések belső kapcsolatrendszerét, összefüggéseit is világosan át lehessen tekinteni. A társadalombiztosítás költségvetését külön vitatja ugyan a parlament, de lehetőség van az együttes áttekintésre.
A költségvetés tisztaságát igyekszik növelni az az intézkedéscsomag is, amely az adó- és járulékbevételek korábbiaknál hatékonyabb beszedését, behajtását szolgálja. Véget kívánunk vetni annak a tisztességtelen gyakorlatnak, hogy gazdálkodók és magánszemélyek tömegesen nem tesznek eleget társadalombiztosítási járulék- és adófizetési kötelezettségeiknek. Ha az állam nem szedi be tisztességesen a neki járó adókat és járulékokat, ha kivételeket lehet tenni vagy nem kell szigorúan fizetni, akkor a tisztességes adófizetők terhei növekednek. Valamennyi állampolgár érdeke, hogy lehetőségeihez, tehetségéhez mérten mindenki hozzájáruljon a közterhek viseléséhez, csökkenjen a kivételezettek és az adócsalók száma. Ezzel valamennyiünk terhei csökkennek.
A negyedik kérdéskör: a költségvetés legfontosabb súlypontjai.
Az 1999. évi költségvetés alapvetően a kormányprogram alapelveire épül, ezért nem véletlen, hogy legfontosabb súlypontja a gyermeknevelés terheinek csökkentése, a családok helyzetének javítása. Azt kívánjuk visszatükrözni, hogy a gyermek nemcsak a család, hanem az egész közösség számára is érték. A költségvetés nemcsak szavakkal, hanem a számok nyelvén, anyagi juttatásokkal is kifejezi, hogy a kormány elismeri és támogatja a gyermeknevelést.
Engedjék meg, hogy néhányat felsoroljak a családokat érintő legfontosabb intézkedésekből. Januártól minden gyermek után adókedvezményt vezetünk be. Az adókedvezmény mértéke az Országgyűlés döntésének megfelelően egy gyermek esetében évi 20 400 forint, két gyermek esetében 40 800 forint, háromgyermekes családnál pedig évi 82 800 forint. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden szülő fizetése kellően magas ahhoz, hogy élni tudjon ezzel a kedvezménnyel. Éppen ezért, ha az egyik szülő nem tudja igénybe venni a családi kedvezményt, akkor a fennmaradó részt a másik szülő írhatja le az adójából. A változtatásokkal a gyermeket vállaló családok járnak jobban. Ez az adókedvezmény a családi típusú adózás felé megtett első jelentős lépés.
Személyesen is szeretném, hogy a négyéves kormányzati ciklus végére egyrészt növelni lehessen a gyermekkedvezmények mértékét, másrészt pedig más eltartott családtag után is járjon adókedvezmény. Az 1999-től járó, gyermekek utáni adókedvezmény 30-31 milliárd forint elkölthető többletjövedelmet eredményez az érintett családoknál. További segítség a gyermeknevelés után az, hogy a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj a jövő évtől alanyi jogon jár, 150 ezer gyermekkel bővül például a családi pótlékra jogosultak köre.
Szinte valamennyiünk életének legnagyobb beruházása egy saját otthon megteremtése. A fiatalok kezdeti lépéseit támogatja a kormány azzal, hogy felére csökkentjük az első lakás vásárlásának illetékét. Ez összességében 2,5-3 milliárd forinttal csökkenti költségeiket. Az új lakást építők körében pedig új kedvezményt vezettünk be, az általános forgalmi adó legfeljebb 400 ezer forint értékű kompenzációjaként, melynek összes költségvetési kihatása a jövő évre 12 milliárd forintra tehető.
A családok terheinek enyhítését szolgálja a tandíj eltörlése, valamint a tankönyvek általános forgalmi adójának megszüntetése. A költségvetésben összességében az ideinél egyharmaddal többet fordítunk oktatásra. Különösen gyorsan nő a legnagyobb lemaradásokkal küzdő felsőoktatás, de végre az átlagot meghaladó béremelésre számíthatnak a méltatlan helyzetben lévő pedagógusok is.
Kiemelten kezeli a költségvetés a kulturális értékek létrehozásának és fenntartásának támogatását is. Átlagosan az ideinél 60 százalékkal magasabb összeg áll a kulturális tárca rendelkezésére, kiemelten kezelve az egyházi intézmények és műemlékek rekonstrukcióját, a nemzeti örökség program megvalósítását, az államalapítás és a kereszténység felvételének ezredik évfordulójához kapcsolódó millenniumi ünnepségeket.
Nem véletlenül fordítunk minden korábbinál lényegesen nagyobb összeget a gyermeknevelés, az oktatás és a kultúra támogatására, ugyanis a kormány meggyőződése, hogy hosszabb távon Magyarország helye a nemzetközi munkamegosztásban nem az olcsó és képzetlen munkaerőt nyújtó országok, hanem a versenyben előnyt a magasan képzett munkaerő kihasználásával szerző országok között lesz. A gyermeknevelési, oktatási és kulturális költségeket döntően beruházásnak, befektetésnek tekintjük, amelyek 5-15 éves távlatban gazdasági versenyképességünk növekedésével térülnek meg.
Hölgyeim és Uraim! E hosszú távon megtérülő befektetéseken túl szükség van azonban olyan gazdaságfejlesztési kiadásokra is, amelyek megtérülési ideje rövidebb. Ilyennek tekintjük a vidékfejlesztésre, agrártámogatásra, a kis- és a középvállalatok fejlesztésére elköltött pénzeket.
(15.30)
A magyar gazdaság elmúlt évi fejlődésének egyik fő tapasztalata az, hogy miközben makroszinten egyértelműen javuló teljesítményi, egyensúlyi, foglalkoztatási mutatókat tudunk felmutatni, addig az országos jellemzők mögött továbbra is igen jelentős regionális és kistérségi aránytalanságok húzódnak meg, amelyek a gazdasági teljesítmények, beruházások, külföldi befektetések, a foglalkoztatás magas szinten állandósult területi különbségeiben egyaránt kimutathatók. Ezért az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatban a kormány programjával összhangban prioritást kap a mezőgazdaság, a szélesebb értelemben vett vidékfejlesztés, a gazdaság regionális versenyképességének erősítése, az elmaradott régiók, megyék és kistérségek felzárkózási esélyének javítása.
A területi aránytalanságok mérséklésének fő eszköze a beruházások, fejlesztések növelése, az ezt segítő gazdasági környezet javítása. Ezért 1999-ben a vidékfejlesztés mozgásterét bővítik a vállalkozások makrofeltételeiben tervezett változások, a beruházások növeléséhez szükséges önfinanszírozó képességük javítása, a foglalkoztatással kapcsolatos terheik mérséklése. Ezentúl a legsúlyosabb helyzetű megyék, kistérségek, vállalkozási övezetek térségi, a beruházásokat ösztönző adókedvezményei megmaradnak. Ennek költségvetési kihatása 1999-ben 8,3 milliárd forintot tesz ki. Költségvetési támogatásból és privatizációs bevételekből növekednek a területi gazdaságfejlesztést segítő támogatások. Ez közel 12 milliárd forintot jelent. Erősödő hangsúlyt kapnak a munkahelyteremtő beruházások, a kis- és középvállalkozások, valamint a kedvezőtlen adottságú agrártérségek fejlesztéseinek támogatásai.
A vállalkozások, külföldi befektetések infrastrukturális feltételeinek javítását szolgálják az ipari parkprogram folytatása, a vállalkozási övezetek fejlesztésének felgyorsítása. A hátrányos helyzetű térségek önkormányzatai fejlesztéseinek támogatására fordítható, a megyei területfejlesztési tanácsok döntési körében működő eszközök bővülnek: a területi kiegyenlítést segítő fejlesztési támogatás, amely 10 milliárd forint, emellett másfélszeresére növekszik a céljellegű decentralizált támogatások mértéke, és eléri a 6 milliárd forintot.
A vidékfejlesztés szempontjából kiemelendő, hogy az elmaradott települések mellett a tanyás térségek önkormányzatai is kiegészítő támogatást kapnak a személyi jövedelemadóból.
A központi intézményrendszeren keresztül teljesülő állami feladatok közül az 1999. évi költségvetésben kiemelten javasoljuk kezelni a közrendet, a közbiztonság elősegítését. A polgári lét biztonságát veszélyeztető események romboló hatásával szemben a kormány vissza kívánja szorítani az erőszakos, terrorisztikus eseteket, a szervezett bűnözést. Ezért például 27 százalékkal nő a rendőrség költségvetése, amelyből az átlagot meghaladó mértékben lehet emelni a hivatásos állomány tagjainak fizetését, de több jut az elérhető eszközpark fejlesztésére, autók, számítógépek, új berendezések megvásárlására.
A rend és a jogbiztonság növelése mellett jelzi a költségvetés országunk elkötelezettségét az Európai Unió és a NATO-csatlakozások felé is. Gazdaságilag felkészülten kívánunk belépni az egységesülő Európába. Az Európai Unió elvárásaival egyezően és felkészülésünket erősítve a korábbi évekkel ellentétben a csatlakozást segítő előirányzatok jobb átláthatóságát biztosítjuk a költségvetésben. A felkészülés feladatait tartalmazó nemzeti program megvalósítását a Phare-segélyek mellett mintegy 17 milliárd forint költségvetési támogatás biztosítja.
1999 tavaszán Magyarország teljes jogú NATO-tagországgá válik. Ezért a jövő évi költségvetésben a védelmi kiadások növekednek, és megfelelnek a NATO-csatlakozási jegyzőkönyv szerint vállaltaknak. A bruttó hazai termék 1,61 százalékát fordítjuk védelmi kiadásokra.
Tisztelt Ház! Áttérnék az önkormányzatok forrásszabályozási kérdéseire. A helyi önkormányzatok az 1999. évben közfeladataik teljesítéséhez a központi költségvetésből 648,2 milliárd forint állami támogatást és személyi jövedelemadó-részesedést kapnak, összehasonlító szerkezetben ez 14,1 százalékkal több az 1998. évinél. Ebből 2,5 százalékot a bérjárulékok csökkenése miatti megtakarítás okoz.
A személyi jövedelemadó átengedése 1999-ben is változatlanul 40 százalék. Azt javasoljuk, hogy ezen belül 20 százalékról 15 százalékra csökkenjen a lakóhelyen maradó rész, és 25 százalék normatívan kerüljön elosztásra. Ezt abból a megfontolásból javasoljuk, hogy szükséges az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbségek mérséklése, ezáltal a közszolgáltatások kiegyensúlyozottabb feltételeinek biztosítása, a forrásallokáció javítása. A helyi önkormányzatok feladat- és hatásköri rendszere 1999-re nem változik, ezért a költségvetési szabályozásban is csak kisebb módosításokra kerülhet sor.
Ugyanakkor előrelépésnek tartjuk, hogy erősödik a normativitás a források elosztásában, fokozódik a társulásos feladatmegoldások pénzügyi ösztönzése, erőteljesebbé válik a kedvezőtlen jövedelmi helyzetben lévő önkormányzatok támogatása, az esélyegyenlőség javítása. Fontos cél a területkiegyenlítés, a decentralizált támogatások rendszerének pénzügyi megalapozása.
Szintén a jövedelemkülönbségek mérséklését, a feladatellátás feltételeinek kiegyensúlyozottabb biztosítását célozza az a javaslatunk, amely szerint 1999-től már nem csupán a személyi jövedelemadó, hanem az iparűzési adóbevételek okozta különbségek mérséklésére is forráskiegészítést kapnak a helyi önkormányzatok. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyították, hogy a települések közötti jövedelemkülönbségeket a személyi jövedelemadó és az iparűzési adó együttes figyelembevétele mellett célszerű mérsékelni.
A helyi önkormányzatok kiemelt feladatainak ellátását segíti, hogy 1999-ben a közoktatási feladatokhoz kapcsolódó állami hozzájárulások és támogatások aránya a közoktatási törvényben megszabott finanszírozási követelményeket túlteljesítve növekszik. Ennek összege az 1999. évre számított nettó működési kiadások 69 százalékára nyújt fedezetet az ez évi 63 százalékkal szemben.
A helyi önkormányzatok erőteljesen emelkedő saját bevételeikkel együtt összesen több mint 1400 milliárd forint bevétellel gazdálkodhatnak 1999-ben, ami 18,5 százalékkal nagyobb összeg az 1998. évi országgyűlési előirányzathoz képest, és több mint 10 százalékkal meghaladja a várható teljesítést is. Ez a jelentős pénzügyi háttér körültekintő gazdálkodással megalapozza a közfeladatok 1999. évi sikeres teljesítését.
Tisztelt Ház! Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak az 1999. évi költségvetés előkészítéséhez, különösen az egyes minisztériumok és az Állami Számvevőszék munkatársainak, a különböző szervezetek képviselőinek, a kutatóknak, a gazdasági szakembereknek. Úgy gondolom, hogy az 1999. évi költségvetés a korábbiaknál átláthatóbb, nagymértékben hozzájárul a gazdasági teljesítmények növekedéséhez, elősegíti az áremelkedési ütem csökkentését, hozzájárul a családok helyzetének javításához, jelentős növekedést tesz lehetővé az oktatási és a kulturális területeken, ezzel jó irányba befolyásolva a gazdaság és a társadalom fejlődését hosszabb távon is.
Kérem önöket, hogy kezdjék meg az alkotó vitára épülő törvénykezési munkájukat, konstruktív javaslataikkal segítsék a benyújtott költségvetési törvényjavaslat véglegesítését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
