TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A számvevőszéki bizottság megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot és az Állami Számvevőszék véleményét. A bizottsági ülésen érdemi vita nem alakult ki. A képviselők részéről konszolidált, de egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el.
A Pénzügyminisztérium az előterjesztő képviseletében ismertette, hogy a törvényjavaslat három fő részből tevődik össze: egy normatív szabályozási részből, az eljárási szabályokat tartalmazó részből, illetve a költségvetés megalapozását szolgáló törvénymódosításokból. Az Állami Számvevőszék javaslatait részben elfogadhatónak, a törvényben realizálhatónak tekinti a minisztérium.
Az Állami Számvevőszék képviselője egy elvi dilemmát hangsúlyozott, ami szerint rendkívül nagy szakmai kihívást jelent számukra ez a feladat, de ennek évről évre mind magasabb színvonalon sikerül megfelelniük. Fontos megállapítás, hogy ez a feladat még az egypártrendszerben került a számvevőszéki törvénybe, ami alapján jelenleg is dolgoznak. Szerencsés lenne, ha a jövőben ezzel a kérdéssel nem kellene foglalkozniuk a számvevőknek.
Nagy a veszélye annak, hogy amikor véleményt mondanak a mindenkori kormány költségvetési javaslatáról, óhatatlanul is belesodródnak gazdaságpolitikai kérdésekbe, ami nem lehet a legfőbb ellenőrző szerv kompetenciája. A szabályozás újragondolását az uniós tagállamok gyakorlata is indokolja.
Megfogalmazódott továbbá, hogy ellenőrzési szempontból is számos pozitív átalakulás történik a költségvetési javaslatban. Többek között az, hogy a kormány az Országgyűlés bölcsességére bízza a támogatások odaítélését. Fontos feladatként és nem kritikaként elhangzott, hogy az 1999. évi pénzügyi terv még nem nevezhető reformköltségvetésnek.
A kormánypárti képviselők által elmondott véleményekből kitűnt, hogy a kormány folytatja programjának valóra váltását. A bevételi és kiadási oldal megalapozott, teljesíthető, ugyanakkor feszes, a kedvezőtlen gazdasági folyamatokra is felkészült. Jól érzékelhetők a prioritások, amelyeket a polgárok többsége elfogad és helyesnek tart. Ki mondhat nemet a családok támogatására, a közbiztonság, az oktatás feltételeinek javítására, a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozására? Sajnos, vannak ilyenek! Nem lehet azt mondani, hogy ők az ellenzék, hiszen ez nem igaz. Van olyan ellenzéki párt, amelyik nem mond nemet ezekre a célokra. A nemmel szavazók azok, akik elvesztették hatalmukat, akik politikusként és nem családapaként, állampolgárként vagy vállalkozóként mondják a nemet. Ők kénytelenek nemet mondani. Mindezt teszik azért, hogy politikusok maradhassanak.
Néhány, a költségvetés tervezését nehezítő körülményre szeretnék figyelmet fordítani, mindezt nem a teljesség igényével, számok nélkül. Az első: az idő rövidsége, hiszen mindössze négy hónap állt rendelkezésre a javaslat benyújtására.
A második: a polgári kormány által örökölt körülmények, például a nyugdíjreform negatív költségvetési kihatása, a társadalombiztosítási alapok hiánya, a Horn-Kuncze-kormány által tudott, de a nyilvánosság előtt eltitkolt banki szponzorálások - aminek a lényege a közpénzek magánszférába való átjátszása volt -, a nem számszerűsített, gigantomániás beruházási ígérvények - lásd Nemzeti Színház, metróépítés.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen minden párt elismerését és köszönetét fejezte ki az Állami Számvevőszék vezetőjének és munkatársainak a lelkiismeretes, alapos, szakszerű és gyors munkáért.
(18.50)
Az elismerésnek - bízom benne, hogy képviselőtársaim egyetértésével - az Országgyűlés nevében is el kell hangoznia. A bizottság az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatot 9 igen, 5 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
