DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvénytervezet az ítélőtáblák és fellebbviteli főügyészségek működésének 1999. január 1-jei megkezdését kívánja most megakadályozni, esetleg reményeink szerint csupán rövid időre elhalasztani. Ebből következőleg ezzel összhangba kívánja hozni az ott érintett jogszabályokat.
Az országgyűlési határozat egy utólagos vizsgálódással kívánja talán igazolni, bizonyítani az igazságügyi szervezetekkel kapcsolatos kormányzati álláspontot, amelyet e két, most tárgyalásba vett jogszabálytervezet tükröz.
Tisztelt Ház! Az elmúlt év július 8. napján fogadta el az Országgyűlés többek között a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatokat.
Úgy gondolom, hogy ezen jogszabályok nem sorolhatók a semmire sem kötelező törvények soraiba. Az igazságügyi reformcsomag törvényeinek akkori megalkotása tízéves előkészítő munka eredménye volt. A tudományos, szakmai elemző munka folyamán fogalmazódott meg többek között a négyszintű bírósági szervezet létrehozásának - talán úgy is fogalmazhatunk: feltámasztásának - és a jogorvoslati rendszer átalakításának igénye. Az előző igazságügyi kormányzat külső szakmai, tudományos segítséggel pontos helyzetfelmérést végzett a bírósági hatáskörök alakulásáról, a bíróságok ügyforgalmáról, és elemzés alá került a bírói kar összetétele is.
Mindezek alapján vált szükségessé többek között a négyszintű bírósági szervezetekről törvényben rendelkezni. A bírói és ügyészi kar stabilizálódott. Lényegesen csökkent a pályaelhagyás, az új előmeneteli rendszer erősítette a pályamegtartó képességet. Ugyanakkor a bíróvá válás feltételeinek szigorítása lehetőséget ad arra, hogy csak a pályára mindenben alkalmas szakember kerülhessen abba a helyzetbe, hogy döntsön mások sorsáról. A törvények vitájában az akkori ellenzéki, tisztelt mostani kormánypárti képviselők a négyszintű bírói szervezettel szemben vetették fel, hogy ezzel tovább nőhet az ügyek amúgy is hosszú ideig tartó elintézése, befejezése. Ezt halljuk most is az egyik fő érvüknek, amikor egy csapásra le akarják söpörni a két jogszabállyal a tízéves munka eredményeképp 1997 nyár elején megalkotott, jogállamiságnak megfelelő, az alkotmányunkkal összhangban álló és arra alapított törvényeket.
A kormány T/383. számú törvényjavaslata és a H/377. szám alatt benyújtott határozati javaslata minden szakmai alapot és indokot nélkülöz, minden - a tényeket tartalmazó - érvanyag nélkül, politikai megfontolásból bizonytalan ideig kívánja elhalasztani a négyszintű bírósági szervezet munkájának megindítását, holott - mint ahogy ezt az OIT elnökétől és a legfőbb ügyésztől a bizottsági ülésen megtudtuk - minden feltétel adott erre, úgy személyi, mind tárgyi vonatkozásban.
Az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló H/377. számú országgyűlési határozati javaslatban, valamint a törvényjavaslatban megfogalmazódott a kormánykoalíció üzenete, mint ahogy mostanában egyéb kormányzati megnyilvánulásokban is. Ez az elmúlt évek elképzeléseinek, tetteinek, alkotásainak feltétel nélküli tagadása, legyen az akár köztudottan progresszív természetű. A határozat első pontjában a következőket olvashatjuk: "Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy vizsgálja meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész bevonásával, hogy az ítélőtáblák, valamint a fellebbviteli főügyészségek felállításának személyi és tárgyi feltételei milyen határidővel és milyen módon biztosíthatók. A felülvizsgálat terjedjen ki a büntetőeljárás és a polgári perrendtartás jogorvoslati rendszerének átgondolására is. A felülvizsgálat eredményeként a kormány 1999. június 30-áig nyújtson be az alkotmánnyal összhangban álló törvényjavaslatot az Országgyűléshez."
A határozati javaslat indoklásából az alábbiakat tudhatjuk meg. "Az igazságügyi reform részét képező, 1997. október 1-jén hatályba lépett Bsz. és Bjt. ez idáig érzékelhető javulást nem eredményezett az igazságszolgáltatás működésében. A legnagyobb munkateherrel küzdő helyi bíróságok működési feltételei nem javultak, és ennek érdekben az OIT közel egyéves működése alatt sem tett olyan intézkedéseket, amelyek kézzelfogható eredményt jelentenének." Megjegyzem: ezek súlyos, kritikus szavak egy olyan testület tevékenységéről, amely hivatott igazgatni a bíróságokat, egy olyan testület, amelynek többek között tagja a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az igazságügy-miniszter és már lassan fél éve a mostani kormány igazságügy-miniszter asszonya, aki egyben a most tárgyalandó jogszabályok előterjesztője, és aki ezzel talán saját és két kormánypárti képviselőtársának munkáját is minősíti. Ezekre most nyilván nem kívánok kitérni, miután Solt Pál úr tényekkel alátámasztotta, hogy mennyire más a valós helyzet.
A bizottsági ülésen megtudtuk azokat a tényeket is, hogy javult a helyi bíróságok helyzete, csökkent az ügyhátralék, a tavalyihoz képest mindenütt növekedett a befejezett ügyek száma. Tehát alaptalan a határozat, és a törvénytervezet egyébként szó szerint megegyező, korábban felhozott indoklása. A reformcsomag akkori vitájában elmondtuk, hogy nem várható látványos eredmény rövid időn belül az ügyek elintézési idejének rövidülésében, ehhez több évre van szükség, de minél később kezd dolgozni a négyszintű bírósági szervezet, annál később érezhetik majd a jogkereső emberek a pozitív változást. Mert a szervezet átalakítása és a hatásköri szabályok változása a hatályos törvényeinknek megfelelően mindenképpen kulcskérdése az eljárások gyorsításának, ezzel együtt a jogbiztonság erősödésének - ez meggyőződésem.
A kormány egyébként objektíve nem észlelhette a fenti változások hatását a bíróságok tevékenységében, hiszen az ezeket célzó jogszabályok még nem léptek hatályba. Nem nehéz viszont belátni, hogy az ítélőtábla mint másodfokú bíróság - más hatásköre nincs is - felállása, illetve tevékenységének mielőbbi megkezdése a két legjobban leterhelt bíróság - a helyi és a Legfelsőbb Bíróság - ügybefejezését segítheti elő.
(22.30)
A ügyek egyszerűen jobban megoszlanak a különböző bíróságok között. Úgy gondolom, az elmondottakból kitűnik, semmi szükség nincs olyan vizsgálódásokra, amelyeket a most tárgyalandó jogszabályok mint kardinális kérdéseket megfogalmaznak. Egyébként is tudjuk, hogy mind a bíróságoknál, mind az ügyészi szervezetnél minden feltétel adott a hatályos törvényben meghatározott ítélőtáblák 1999. január 1-jei felállásához. Az illetékesek mindent időben megtettek a feltételek megteremtése érdekében, hisz ez volt a kötelességük. A kormányban mégis bizonytalanság honol, hiszen kételkedik, aggályoskodik, mint ahogy tisztelt kormánypárti képviselőtársaim is tették ezt többségükben. Ha szunnyadó kételyük előbb ébred fel, talán eljutnak annak felismeréséhez, hogy a szervezeti és hatásköri változások bevezethetőségének állásáról informálódnak ott, ahol ezen dolgoznak, és nem bocsátkoznak feltételezésekbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ez történt, a kormány nem tájékozódott. Lehet, hogy már korábban tudta - legalábbis az elnöke -, hogy nem lesz táblabíróság, nem lesz fellebbviteli főügyészség 1999. január 1-jén Budapesten, Pécsett és Szegeden? Csak erről épp a legilletékesebbeket nem értesítette.
Az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtt az egyik nagyrabecsült kormánypárti képviselőtársam elszólta magát, miszerint - mint ahogy az előttem szólók is említették már - szeptember közepén konzultált a kormányfővel, aki már akkor jelezte, hogy az ítélőtáblák ügyében elképzelhető valamilyen kormányzati lépés. Tehát tudták, de nem mondták; nem mondták, titokban tartották egészen november elejéig. Ezt az eljárást egyébként az OIT két kormánypárti országgyűlési képviselője is lehetetlennek tartotta.
Megjegyzem, közben voltak elterelő hadműveletek is: a költségvetési egyeztetések megtörténtek, a Be. ez év őszén beterjesztett módosítási javaslata számolt az ítélőtáblákkal; a javaslat szerint ott már '99. március 1-jén megindulhat az ítélkezési munka. Mindezek ellenére sajnálattal fogjuk tudomásul venni, hogy a kormány tovább folytatja a kőműveskelemenesdit.
Bízunk abban, hogy a féléves alapos elemzés és vizsgálódás ugyanolyan eredményt fog mutatni, mint a tízéves szakmai-tudományos előkészítő munka, és a kormány most már előrukkolhat a saját javaslatával.
Végezetül csak megemlítem: képviselőtársaim, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke részletesen kifejtették a törvénnyel és a határozattervezettel kapcsolatos alkotmányossági aggályaikat. Az alkotmányban rögzített bírósági szervezet működtetése vagy nem működtetése a kérdés. A határozat csak az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításának elhalasztásáról szól, de ebben - kormánypárti képviselők által is megerősítetten - az is benne van, hogy el is maradhat. Ezzel elő is állhat az alkotmányos mulasztás helyzete.
A törvényjavaslat az ítélőtáblákat kiemeli hatályos jogunkból, így az alkotmány, amely rögzíti a négyszintű bírósági szervezetet, nem hatályosulhat. Megismétlem: minden feltétel adott ahhoz, hogy a táblabíróságok január 1-jén Szegeden, Pécsett és Budapesten megkezdjék a működésüket, majd bizonyára 2003. január 1-jéig meglesznek a feltételek ahhoz, hogy Debrecenben és Győrben is ítélőtáblák álljanak fel. Így nem látom alapos okát annak, hogy ezen ítélőtáblák működése megkezdésének időpontját elhalasszák.
Csatlakozom előttem szóló ellenzéki képviselőtársaimhoz, és kérem a kormányt, hogy vonják vissza e két jogszabálytervezetet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
