DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Legfőbb Ügyész Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mindössze 6 paragrafusból álló törvényjavaslat és egy mindössze 2 pontból álló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját kezdte meg a Ház. Két ilyen viszonylag rövid előterjesztés ritkán szokott ekkora vihart kavarni ebben a Házban és a Ház falain kívül is, mint ez a két javaslat. Úgy gondolom, ez nem véletlen, terjedelmük ugyanis nem mérhető a hatásukhoz.
Nem csupán egy törvény hatályon kívül helyezéséről és arról van szó, hogy a bírósági eljárások jogorvoslati rendjét felül kell vizsgálni. Nem csak ezt jelentené a két előterjesztés elfogadása. Biztos bírálatot kapok érte, de én is elmondom, hogy igenis 10 éves munka, jogászok százainak hosszú éveken keresztül kifejtett munkájával, előkészítésével született meg az az igazságszolgáltatási reform, amely éppen hogy csak elkezdődött, és amelynek a megtörését javasolja a kormány az Országgyűlésnek.
Az elmúlt esztendők szakmai vitái során egyértelművé vált - és ebben közmegegyezés volt -, hogy a '90-es évek közepére kritikus helyzetbe került a magyar igazságszolgáltatás. A magyar igazságszolgáltatás egész rendszere került válságba, s minden elemében megmutatkozott ez a válság.
Világossá vált az is - és ebben is egyetértés volt a szakmai viták során -, hogy e válságon már nem lehet úgy úrrá lenni, hogy egyes elemeket próbálunk toldozgatni-foldozgatni, bizonyos területekre minél több pénzt próbálunk odatenni, mint ahogy például most a kormány javasolja, hogy a reform végigvitele helyett egyszerűen adjunk egy bizonyos összeget a helyi bíróságoknak, egy akkora összeget, amely egyébként nyilvánvalóan a helyi bíróságok gondjait nem tudja megoldani. Olyan alapvető változtatásokra volt szükség, amelyek egyaránt érintik a bírósági szervezetet, az ügyészségi szervezetet, a bírák, az ügyészek jogállását és természetesen javadalmazását, a bírósági-ügyészségi alkalmazottak jogállását, javadalmazását, az ügyvédséget, az eljárásjogokat, a bíróságok-ügyészségek anyagi ellátottságát, beleértve természetesen az informatikai fejlesztést is.
E változtatások részét képezte a négyszintű bírósági rendszer létrehozása. Hangsúlyozom, hogy csak egy részét, hiszen a reform elemei egymásra épülnek, s egy elem kiemelése az egész rendszer megbicsaklását okozhatja. Az 1997. évi LIX. törvény módosította az alkotmányt, és új bírósági szintként a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok között létrehozta az ítélőtáblákat. Az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló, 1997. évi LXIX. törvény úgy rendelkezett, hogy 1999. január 1. napjától a fővárosban, Szegeden és Pécsett ítélőtábla kezdi meg működését. Ezen ítélőtáblákon kívül legkésőbb 2003. január 1. napjáig Győr és Debrecen székhelyen további két ítélőtáblát kell létesíteni.
A törvény hatálybalépése után természetesen haladéktalanul megkezdődtek az előkészületek. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely 1997. december 1-jén kezdte meg a működését, azóta gondoskodott a három ítélőtábla működési feltételeinek a biztosításáról: létrehozta a személyi, tárgyi, szervezeti feltételeket.
Szerintem álságos minden ezzel ellentétes állítás, főleg azon kormánypártok részéről, amelyek az utóbbi hónapokban részt vehettek ennek a bizottságnak a munkájában. Lehet, hogy van, aki nem tudja, nem emlékszik pontosan a jogszabály szövegére, de az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak tagja a kormány képviselője, az igazságügy-miniszter - aki személyesen vehet részt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésein, illetve a politikai vagy a közigazgatási államtitkár helyettesítheti -, és ezen kívül tagja két országgyűlési képviselő is: az egyik az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának a delegáltja, a másik pedig az Országgyűlés költségvetési bizottságának a delegáltja. Tehát közelről tapasztalhatták meg, hogyan folyik ez a munka, s tudomásom szerint nem tettek kifogást az előkészületek állásával kapcsolatban.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megállapodott az illetékes önkormányzatokkal, nem kis összegű vagyonról történtek megállapodások - korábban Pécsett magam is megnéztem azt az épületet, amelyben nagyszerűen működhetne a pécsi ítélőtábla -, meg tudtak állapodni, jóhiszeműen jártak el mind az önkormányzatok, mind az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. Kinevezték természetesen a bírósági vezetőket; Solt elnök úr utalt arra, miért volt szükség erre, tényleg nagyon érdekes vádak hangzottak el ezzel kapcsolatban. Megtörténtek azok az építkezések mind a három helyen, amelyekre szükség volt. Nem egész 2 hónappal a jelenleg hatályos törvény szerinti létrehozás előtt, természetesen olyan állapotban vannak már az épületek és a szervezet is, hogy valóban meg is kezdhetnék már a tevékenységet.
Úgy gondolom, amikor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács így járt el, azt a lehető legjobb hiszemben tette, hiszen ez év október végéig semmi jel nem mutatta azt, hogy a kormány megváltoztatta a szándékát. Ilyen szándékot egyébként nem lehetett kiolvasni sem a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjából, sem a kormányprogramból. Sőt, a kormányprogram még azt is mondja: "jogbiztonságot kell teremtenünk, olyan jogalkotási gyakorlatot, amely hosszú távra tervezhetővé teszi az életünket." Nem hiszem, hogy ez jó példája lenne ennek a gyakorlatnak.
A miniszter asszony bizottsági meghallgatása során sem hangzott el semmi, ami arra utalt volna, hogy a kormány meg kívánja akadályozni az ítélőtáblák működésének január 1-jei megkezdését. Talán nem rosszhiszemű megjegyzés a részemről, ha nem tartom véletlennek, hogy a miniszter asszony nemcsak a bizottsági, hanem a parlament ülésén is a távollétével tüntet. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésein a részt vevő kormánytag, illetve a kormánypártok képviselői egyszer sem jelezték a megváltozott kormányzati álláspontot, nem tiltakoztak akkor sem, amikor az ítélőtáblák vezetőinek a kinevezése megtörtént.
Szeptember hónapban a kormány törvényjavaslatot nyújtott be a büntetőeljárás-jogi törvény módosítására. Már csak ezért sem igazán értem Isépy képviselő úr hozzászólását, aki azt mondta, hogy féloldalas lenne az ítélőtábla tevékenysége, mivel csak 1 év múlva foglalkozna büntetőügyekkel, hiszen előttünk van a törvényjavaslat, amely szerint március 1-jétől már büntetőügyekkel is foglalkoznának az ítélőtáblák. A parlament már el is fogadta az illetéktörvény módosítását, amely meghatározza a táblabíróságok előtti eljárás illetékét - e törvény január 1-jén lép hatályba. Az előttünk fekvő javaslat - sajátos megoldással - a vonatkozó rendelkezést január 1-jével hatályon kívül kívánja helyezni. Ez a paragrafus aztán igazán megfelel a kormányprogram követelményeinek: hosszú távra tervezhetővé teszi életünket!
Az önkormányzati választások előtt, mint ahogy ez már elhangzott, fideszes képviselők javaslatot tettek arra, hogy Debrecenben és Győrött is hamarabb jöjjön létre a táblabíróság. Halász János, Kósa Lajos és Pósán László képviselők választási reklámkiadványukban a következőt hirdették: "A Horn-kormány nem támogatta, hogy Debrecenben már 1999-ben felállhasson a táblabíróság. Mi kezdeményeztük, hogy Debrecen regionális szerepköréhez méltóan már jövőre legyen ítélőtáblája városunknak."
(21.10)
Szakács Imre úr - szintén fideszes képviselő - valószínűleg tájékozottabb volt, ő a következőket mondta az alkotmányügyi bizottság múlt szerdai ülésén: "El kellett volna azt is mondani, hogy valóban készült egy ilyen előterjesztés, de azt is, hogy ez szeptember közepén éppen azért került visszavonásra az előterjesztők által, mert konzultáció történt a kormányfővel, aki már akkor jelezte, hogy az ítélőtáblák ügyében elképzelhető valamilyen kormányzati lépés." Talán jobb lett volna, ha a miniszterelnök úr az igazságszolgáltatás vezetőit tájékoztatta volna szándékairól már abban az időpontban. Ezt azonban csak november 2-án tette meg.
A legfőbb ügyész úr még furcsábban értesült a fejleményekről. Ő a következőket mondta a bizottság ülésén: "Aminek a megvalósulását sajnálatosnak tartom, az, hogy egy államtitkári költségvetési egyeztetésen derül ki, hogy 607,5 millió forint el van véve." Ezt az eljárást sokféleképpen lehet minősíteni - én nem kívánom. Álljon itt inkább egy kormánypárti képviselő, Horváth Balázs úr minősítése, ő ezeket mondta: "Meg kell hogy mondjam, akár kormánypárti vagyok, akár nem, hogy ez az eljárás valóban nem éppen a leggusztusosabb." (Dr. Géczi József Alajos közbeszólása.)
Előttünk fekszik tehát egy törvényjavaslat és egy országgyűlési határozati javaslat. Mivel indokolják az előterjesztők a reform egyik legfontosabb elemének félresöprését? Az indoklásban a következő állítások szerepelnek: "Sem a szervezeti törvény módosítása, sem pedig az eljárások gyorsítását szolgáló módosítások ez időpontig érzékelhető javulást nem eredményeztek az igazságszolgáltatás működésében. A legnagyobb munkateherrel küzdő helyi bíróságok működési feltételei nem javultak, ennek érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az 1997. december 1-jén megkezdett működése óta sem tett olyan intézkedéseket, amelyek kézzelfogható eredményt jelentenének." Ezekre az állításokra Solt elnök úr válaszolt már.
Én szeretném hozzátenni, hogy mint ezt a bizottság ülésén is megtudhattuk, 1998 első háromnegyed évében az országban minden területen csökkent a folyamatban lévő ügyek száma. De azt is szeretném hozzátenni, hogy jóhiszeműen naivitásnak tartom azt, ha valaki egy éppen hogy csak beindult igazságszolgáltatási reformtól, amelynek minden eleme még nem kezdődhetett meg, azt követeli meg, hogy máris látványos, nagy eredmények legyenek, és ha ez nem történik meg, akkor úgy dönt, hogy a reform többi részét arrébb kell tenni, el kell halasztani valami olyan időpontra, amit nem is tudunk, hogy mikor lesz.
Az indoklás következő sommás kijelentése szerint a fővárosi ítélőtábla majdnem kizárólag az alacsonyabb szintű bíróságok bíráiból töltődik fel. Ez az állítás ugyan igaz, csak jó tudni hozzá néhány fontos adatot, amelyek már a vitában, főleg a bizottsági ülésen is elhangzottak. Nem igazán arról szeretnék csak beszélni, hogy az országban több mint 2500 bíró van, és a három táblabíróságon összesen 62-en fognak dolgozni, hogy 650 budapesti bíró közül mindössze 20-an pályáztak a három ítélőtáblára. Nyilván ez a minimális mozgás nem teszi lehetetlenné a helyi bíróságok munkáját.
Ugyanakkor ez a javaslat - és ezt jó, ha tudja mindenki - el akarja venni ezt a plusz 62 bírót az igazságszolgáltatástól. Szeretném hozzátenni, hogy ugyanakkor, amikor a kormány azt állítja, hogy a helyi bíróságokon szeretne segíteni, a költségvetési javaslatban a bírósági fejezetre és az ügyészségre is kötelezővé teszi a 3 százalékos csökkentést. Nem igazán hiszem azt, hogy ez a helyi bíróságok támogatása lenne.
A következő érv: "Nem látszik biztosítottnak, hogy az egyes bíróságok, bírósági szintek létszám-, eszköz- és épületigénye megfelelően került-e felmérésre, illetőleg hogy a rendelkezésre álló költségvetési eszközök felhasználása a szükségletekkel arányosan történik."
Nos, a mondat, az állítás első fele egyszerűen nem igaz! Igenis, pontos számítások történtek az ügyforgalom elemzése alapján! Azok az országgyűlési képviselők, akik az előző ciklusban is képviselők voltak, és főleg akik az alkotmányügyi bizottság tagjai voltak, ezt pontosan tudhatják, hiszen az akkori Igazságügyi Minisztérium mindenről teljesen pontosan és rendszeresen tájékoztatta az alkotmányügyi bizottságot, illetve annak albizottságát. A mondat második részére pedig azt kell mondanom, hogy a kormánynak ehhez sok köze nincsen, valóban csak az ÁSZ jogosult arra, hogy ezt vizsgálja.
(Az elnöki széket
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Mindebből az indokolás a következő következtetést vonja le: "Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel indokolt az ítélőtáblák felállításának oly módon való elhalasztása, hogy a jogintézmény bevezetése konkrét időpontjának meghatározására csak a tárgykörben benyújtott országgyűlési határozattal elrendelt felülvizsgálatot követően kerüljön sor." Ebből a megfogalmazásból a laikus szemlélődő valóban úgy gondolhatná, hogy csak a január 1-jei időpont válik kérdésessé. Ez azonban nem így van! A törvényjavaslat az egész törvényt kívánja hatályon kívül helyezni, időpontokkal, székhelyekkel együtt. Kit érdekel a befektetett több száz millió, az önkormányzatok együttműködése, a kinevezett emberek sorsa!
Az már csak hab a tortán, hogy Kaposvár fideszes polgármestere rögtön fölveti a pécsi helyszín revízióját, legfeljebb a pécsiek majd megbánják, hogy Toller Lászlót választották polgármesternek! De aki azt hitte eddig, hogy ez valami tévedés lehet, ez egy túlbuzgó helyi polgármesternek a nyilatkozata, most Isépy Tamás képviselő úr hozzászólásából megtudhatta: sajnos, valóban ez az igazság, nemcsak az időpont, ma már a helyszín is kétséges! És akkor sajnos, Solt elnök úr, meg kell mondanom, hogy nem megoldás az, amit ön az előbb javasolt, hiszen amikor már a helyszín is bizonytalan, amikor új helyszínekben gondolkodnak, akkor nem lehet egyszerűen egy évvel arrébb tenni az ítélőtáblák felállítását!
Milyen érv merült még fel kormánypárti képviselők részéről a törvényjavaslat védelmében? Természetesen az, hogy az ítélőtáblák felállítása lelassítaná az ügyek intézését. Erre egyébként az, aki a szakmában megnyilatkozott, majdnem mindenki azt mondta, hogy ez szakmai nonszensz! Mindenki számára világos, hogy az a rendszer, amelyik tehermentesíti a helyi bíróságokat, tehermentesíti a Legfelsőbb Bíróságot - és természetesen felesleges olyan számokkal, időpontokkal dobálózni, amelyek abból indulnak ki, hogy minden egyes büntetőügyben háromfokú eljárás lenne, ez nyilván nem így van, nem is lehet így -, azt hiszem, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy igenis, segítené, gyorsítaná az eljárásokat.
Az alkotmányos aggályokról nem sokat kívánok beszélni, hiszen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke elég pontosan és alaposan elmondta alkotmányos aggályait. Én egy dologra térnék csak ki: a Bokros-csomag alkotmányossági revíziója óta tudjuk, hogyan értelmezi az Alkotmánybíróság a jogbiztonság kérdését. Abszurd, hogy egy alkotmányos intézménnyel kapcsolatban, amelyet január 1-jén kellene létrehozni, novemberben ilyen javaslatot tesz a kormány. Ezen nem segítenek olyan praktikák, hogy egy ilyen súlyú törvényjavaslatot nyolc nap alatt kívánt volna végigverni a kormány a Házon! És ha ezt ma az ellenzéki képviselők, az MSZP és az SZDSZ képviselői nem akadályozzák meg, akkor ezt meg is tették volna!
Ezek a javaslatok, tisztelt képviselőtársaim, sok sebből véreznek! A kormánypártok megtehetik - persze, az alkotmánysértést kockáztatva -, hogy többségüket kihasználva megszavazzák a törvénymódosítást és határozati javaslatot. Mi ehhez nem kívánunk asszisztálni. Miután a javaslatok javíthatatlanok, módosító javaslatot sem nyújtunk be. A zárószavazáson nemmel fogunk szavazni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
