DR. BOGNÁR LÁSZLÓ
DR. BOGNÁR LÁSZLÓ
DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy most már én is a helyemen mondjam el, ezzel is időt spórolnánk.
Amikor az elmúlt évben kézbe vettem az ítélőtáblák létrehozásáról szóló törvényszöveget, igencsak megörültem, mégpedig azért, mert úgy éreztem, hogy az akkori törvényhozók végre belátták egyrészt azt, hogy tarthatatlan az igazságszolgáltatás lassúsága, másrészt pedig azért, hogy lehetett azért valami jó is, szakszerű is a háború előtti jogszolgáltatásban.
Bíztam abban, és még most is bízom, hogy az ítélőtáblák újraindulásával esetleg elindulhat egy folyamat, amely a hagyományos és jól bevált törvénykezési szerkezeti felépítés és gyakorlat visszaállítására irányuló első lépés lehet. Ezt követhetné a bíróságoknak ismét törvényszékké alakítása, nem csupán a nevében, hanem tekintélyében is, hiszen sokan még most is, fél évszázad után is törvényszéknek nevezik a bíróságokat, annyira meggyökeresedett ez a magyar köznyelvben.
De az akkori törvényt olvasva sem értettem, és ma sem értem, ha a táblabíráskodást általánossá és országossá akarjuk tenni, akkor hogyan lehetséges az, hogy ez a fejlesztés az ügyfelek tömegét hozza rosszabb és nehezebb helyzetbe. Hogyan lehetséges olyan kiegyensúlyozatlanul kijelölni az ítélőtáblák helyszínét, hogy először a fővároson kívül csak két dél-magyarországi városban hozza létre, majd több év múlva az északi rész két városában is megkezdhetné a munkáját? A következő években az észak-magyarországi, a dél-magyarországi ítélőtáblákhoz kellene az ügyfeleknek fordulniuk, és ez - a magyar közlekedési hálózat központosított voltát ismerve - nagyobb nehézséget jelent számukra, mint a jelenlegi helyzet, amikor is a megyei bíróságok után Budapestre kell utazniuk.
Úgy gondolom, hogy egy jobbító szándékú lépés, mint amilyen az ítélőtáblák létrehozása, nem járhat együtt jelentős létszám hátrányosabb helyzetbe hozásával. Ezt két módon látjuk kiküszöbölhetőnek: vagy az eredetileg debreceni és győri ítélőtáblák hatáskörébe és illetékessége alá tartozó ügyfélkörnek ezen táblák megnyitásáig a fővárosi ítélőtáblához való átcsoportosításával, vagy pedig az összes ítélőtábla egyidejű megindításával. Tudom, hogy mindkét megoldás problémákat okoz, de csak így lehet elkerülni a tavalyi módosítás során nyilván kellően át nem gondolt hátrányokat.
A felmerült problémák pedig egyáltalán nem megoldhatatlanok. Az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott: a három, 1999. január 1-jén beindítani tervezett ítélőtábla működéséhez szükséges 62 főből 9 vezetőnek a kinevezése történt meg már korábban, hogy előkészítsék a januári indulást, és hogy elvégezzék az azzal kapcsolatos feladatokat. A többi 53 bíró kinevezése tehát még nem történt meg.
Nem történt tehát és nem történik olyan cselekmény, amely valakit vagy valakiket kellemetlen helyzetbe hozna olyan módon, hogy egy már betöltött állásból el kelljen mozdítani.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén a Magyar Igazság és Élet Pártja jelezte, hogy szeretne olyan hatástanulmányt kapni, amelyből világosan láthatóvá válna, hogy milyen pozitív, illetve negatív hatása van az egyik vagy a másik döntésnek. Ilyen tájékoztatást, sajnos, nem kaptunk. A három tervezett ítélőtábla januári bevezetésének egyik súlyos negatívuma nyilvánvaló, és azt már említettem is, ez jelentős számú ügyfél lényegesen hosszabb, bonyolultabb és nem utolsó sorban drágább utazásra kényszerítése. A másik negatívum lehet - nem tudom, hogy lesz-e, mert erre csak a hiányolt hatástanulmány adhatna megnyugtató választ - az, hogy a helyi bíróságoktól az ítélőtáblákhoz áthelyezésre kerülő bírák helyébe kerülők még gyakorlatlanok.
(22.20)
Ezáltal még jobban lelassulhat a legalsóbb fokú helyi bíróságok eljárási ideje. Egy későbbi beindítással a kezdő bírák megfelelő begyakorlása is lehetővé válna. Mivel jelenleg sem pro, sem kontra nem áll rendelkezésre hatástanulmány, enélkül pedig nem lehet tisztán látni a három ítélőtábla bevezetésének következményeit - ezt sajnos az előző kormány elmulasztotta megtenni -, ezért egyetértünk azzal, hogy időt kell adni a szükséges vizsgálat lefolytatására. Meggyőződésünk, hogy az ítélőtáblák intézményére szükség van, de nem sikerült arról meggyőződnünk, hogy erre most és a hatályos törvényben meghatározott módon van szükség. Ez azt jelenti, hogy támogatjuk a törvénymódosító javaslatot és a határozati javaslatot egyaránt.
Ugyanakkor bízunk abban, hogy a kormány folytatni kívánja az igazságügyi reformot a magyar törvénykezési szerkezet korábban jól bevált gyakorlatának és hagyományainak figyelembevételével, de várhatóan talán korábban, mint a 2003. esztendő.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiban.)
