DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti oldalról Isépy Tamás és Balsai István is felvetette azt a kérdést, hogy miért tulajdonítunk politikai szándékot ennek a javaslatnak, miért nem fogadjuk el, hogy a kormány alaposan, körültekintően elemezve a helyzetet arra a következtetésre jutott, hogy nem időszerű az ítélőtáblák működésének a megkezdése. Nos, én erre a kérdésre szeretnék válaszolni.
Azért nem tudjuk ezt elfogadni, mert a kormánynak ebben a kérdésben nem volt két olyan mondata, ami egymással összecsengett volna. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az imént Horváth Balázs képviselőtársam - nyilván nem értesülve arról, hogy a kormány azóta új érvekkel állt elő - ugyanazokat az érveket sorolta fel, amikkel a kormány elindította a vitát, hogy nincsenek meg a tárgyi és a személyi feltételek. Ezen kijelentést követően 24 órán belül az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tényekkel, dokumentumokkal bizonyította, hogy mind a tárgyi, mind a személyi feltételek rendelkezésre állnak, ezt mindenki, aki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács működését figyelemmel követte - és a kormány is ezt megtehette -, bizonyosan tudhatta.
A kormány is látta, hogy tarthatatlan ez az álláspont, ezt követően kezdett el azzal az érvvel foglalkozni, hogy a kormány úgy ítéli meg, hogy a helyi bíróságok hátrányára fog történni ez a változás, és ezért kell inkább a helyi bíróságokat megerősíteni, erre 450 millió forintot rendelne el. Amiről persze kiderült, hogy ez a helyi bíróságok helyzetét érdemben természetesen nem fogja megváltoztatni, mert ez a 110 helyi bíróságnál bíróságonként 4,5 millió forintot jelentene, ez az ő helyzetükön érdemben semmifajta változást nem fog eredményezni, miközben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács korábban csak a kiemelt hatáskörű székhelyi helyi bíróságok számítógépes fejlesztésére az 1998. évben 500 millió forintot fordított. Ez húsz bíróságot érintett.
Ezek után elhangzott az az érv, amire most is történt hivatkozás, hogy már 1997-ben sem volt konszenzus, hogy honnan lesznek a bírók, mert ez a helyi bíróságoktól, illetve a megyei bíróságoktól von el bírókat, és egy csomó olyan érv - amiben lehet, hogy Isépy Tamás nem akart vitába szállni Bauer Tamással, de felhívom a figyelmét, hogy Bauer Tamás érvei helytállóak -, az Isépy képviselő úr által elmondottak, a Balsai képviselő úr és a kormány által elmondottak mind amellett szólnak, hogy ne legyenek ítélőtáblák. Az egész érvrendszer arra épül, hogy mert honnan lesz majd 2000-ben bíró az ítélőtáblákra, hogyan tudja a kormány azt garantálni, hogy elvonja a legfelsőbb bírósági bíróktól a 62 bírót, ami után a Legfelsőbb Bíróság megszűnik létezni, mert a nyugdíjazásokkal tulajdonképpen a létszáma elenyészik, honnan tudja garantálni a kormány azt, hogy azok a problémák, amelyek most felvetődnek, nem vetődnek majd fel egy, kettő vagy három év múlva.
(21.50)
Szeretném itt felhívni a figyelmet, hogy egyetértek Vastagh Pál képviselő úrral: jogilag elkülönül ez a helyzet attól, ami az ombudsmanok esetében volt, hiszen itt az alkotmány végrehajtásáról törvény rendelkezik, és éppen ezt a törvényt akarja most megtorpedózni a kormány. De azért politikailag nem különül el ez a helyzet, bizonyos értelemben ott folytatja az MDF, ahol 1994-ben abbahagyta, amikor is négy éven keresztül sikeresen szabotálta a mindenkori kormány ujja alatt tüskét jelentő ombudsmani hivatal felállítását.
Nem is volt az önök kormányzása alatt - részint Isépy Tamás aktív közreműködése következtében sem - olyan hivatal, amely az akkori kormány emberi jogi tevékenységét ellenőrizte volna. Csak az azt követő kormányzati ciklusban jöhetett létre egyáltalán az az ombudsmani hivatal, amely azóta is következetesen a mindenkori kormányt kritizálja, és a kormányra súlyos - annak idején a Fidesz és más ellenzéki pártok által is joggal a kormány fejére olvasott - kritikákat fogalmazott meg. Ennyiben hasonlít ez a helyzet, és számunkra azt a szándékot sugallja, mintha most is ugyanezt a taktikát akarná választani a kormányzat, bizonytalan időre elhalasztani ezeknek a szervezeteknek a működését.
Ez tartalmilag miért jelent problémát? És ebben a tekintetben az a kivételes lehetőség adatik meg, hogy egy közbeszólásomat megindokolhatom. Miért tartom elképesztőnek azokat a számokat, amelyeket Balsai képviselő úr nagyon megalapozottaknak tartott a büntetőeljárások időtartamának elhúzódására? Erre két okom van. Az egyik ok, amire már szintén történt utalás, hogy ezeknek a büntetőeljárási adatoknak az égvilágon semmi közük nincsen a '99. január 1-jén beinduló táblákhoz. Ugyanis ez jóhiszeműen nem hozható fel a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban, mert ezek a kérdések 2000. január 1-jéig megoldandó kérdések.
A másik okom, amiért elképesztőnek minősítettem a bekiabálásomban vagy a parlamentben szokásos közbeszólásomban - amiért ezúton is államtitkár úr elnézését kérem - ezeket a számokat, mert ezekhez a számokhoz nyugodtan hozzá lehetett volna adni a jelen levő képviselők életkorát is, és hozzá lehetett volna adni a parlament különböző méreteit, hosszát, szélességét és magasságát, ugyanis ezek össze nem illő számok! Ezek abból a téves és teljesen elhibázott, szakmailag semmilyen tekintetben nem indokolható feltevésből indulnak ki, hogy ha létrejön az ítélőtábla, akkor egyébként minden más ugyanúgy marad, ahogy volt, csak hozzátesszük az ítélőtáblák ítélkezési gyakorlatát.
Ennek semmilyen szakmai alapja nincs, államtitkár úr! És ha az önök szakértői erre építették a véleményüket, akkor én nagyon súlyosan aggódom a kormány szakmai megalapozottságáért! Hiszen az egész probléma, amire sokan utaltak, az egész probléma, amit egyébként a kormány most benyújtott törvényjavaslata hosszú időre konzervál, abból indul ki, hogy nem az ügyek kitűzése és az elsőfokú ítélet meghozatala között telik el a hosszú idő, hanem a kereset, illetőleg a vádirat benyújtása és a tárgyalás kitűzése között, mert a bírók túl vannak terhelve munkával.
Megpróbálom megmagyarázni, hogy szerintem miért igaz az az állítás, amelyet a korábbi kormány és az igazságszolgáltatási szakma jelentős része hisz, miért igaz az, hogy a háromfokú jogorvoslattal rövidülni fognak az eljárások. Emlékezzünk vissza, tisztelt képviselőtársaim, 1993-ban, még az MDF-kormány idején benyújtott a kormány egy szerintem jóhiszemű törvényjavaslatot, ami nagyon sok kárt okozott a későbbiekben. Ez az úgynevezett hatásköri törvény. A magam részéről is támogattam és elfogadtam azt az elképzelést, hogy minél több ügy kerüljön le a helyi bíróságokra. Ezt keresztülvitték a büntetőeljárási törvényen és a polgári perrendtartáson is. Ennek a döntésnek a következményeként a megyei bíróságokon a bírósági létszám nem csökkent, egyetlenegy bíróval sem csökkent akkor a megyei bíróságon a bírói létszám.
Az 1997-es különböző adatok, amelyeket az alkotmányügyi bizottság az igazságszolgáltatási nyílt nap keretében megvizsgált, ahol jelen voltak a Magyar Bírói Egyesület, az Ügyészek Országos Egyesülete és más szakmai szervezetek képviselői, arról szóltak, hogy ennek a hatásköri törvénynek - és ezt annak idején még Kutrucz képviselő asszony is elismerte, aki '93-ban a törvényjavaslat egyik aktív támogatója volt - egy előre nem számított hatása lett az, hogy a három meglevő bírósági szint között egyfajta homokóraszerű munkateher-megosztás jött létre. A helyi bíróságoknál és a Legfelsőbb Bíróságnál nagyon nagy a terhelés, a megyei bíróságoknál ehhez képest kisebb a munkaterhelés - most a büntető- és a polgári ügyekről beszélek.
Ebben a helyzetben hogyan lehet csökkenteni a helyi bíróságok munkaterhét? Erre az egyik megoldás, hogy növeljük a helyi bíróságnál a bírók létszámát. De ehhez 100-150-200 bíróra lenne szükség, akiket megint csak a titkárokból kellene előhozni, tehát az a szempont, amire önök hivatkoznak - hogy ez a mostani változás a helyi bíróságokon a szakmai színvonalat nem növeli -, annál a megoldásnál is felvetődik. A másik lehetséges megoldás, hogy visszaállítjuk a '93 előtti állapotokat, és a súlyosabb bűncselekményeknél, a súlyosabb megítélésű polgári ügyeknél újra a megyei bíróság elsőfokú hatáskörét állapítjuk meg, ezzel tehermentesítve az elsőfokú bíróságokat a nagyobb bonyolultságú, nehezebben megítélhető, súlyosabb ügyektől, és ha nem is arányosan növeljük ezzel a megyei bíróságok munkaterhét, de mivel a bonyolultabb ügyek kerülnek fel, ezért a helyi bíróságokon könnyebb lesz a helyi bíróságokon eljáró bírók munkaterhe.
Emellett persze egy sor más intézkedést tenni kell és lehet is. Belekerült a büntetőeljárásba egy csomó olyan intézmény, ami a tárgyalások számát csökkenti, belekerült az általunk nem támogatottan most elfogadott illetéktörvénybe, hogy radikálisan megemelik az illetéket, ami a pereskedési kedvre korlátozó hatású lesz, és egy sor más olyan intézmény, amely növeli azoknak az ügyeknek a számát, ahol nem kell tárgyalást tartani, tárgyaláson kívül el lehet intézni, vagy belekerült az előző ciklusban a Pp.-be a jogorvoslat bizonyos értelmű korlátozása, ami megint csak a munkateher csökkentését és az ügyek felgyorsítását szolgálta.
Ezek a lépések együtt azonban azzal jártak volna, ha csak a három szinten belül emeljük fel a hatásköri szabályokat, tehát viszünk fel ügyeket a helyi bíróságoktól a megyei bíróságokhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság még inkább túl lesz terhelve. Az időközben beérkezett, megszületett felülvizsgálat intézményének a hatásai '93-ban nem voltak láthatók, ezek a Legfelsőbb Bíróságnál akasztották volna el az ügyeket véglegesen. Ezért született az az elképzelés, hogy a négy szint hozhat változást annak következtében, hogy a helyi bíróságok munkaterhének egy részét a megyei bíróságokhoz emeli, de a Legfelsőbb Bíróság munkaterhének egy részét pedig lehozza.
Tehát Isépy Tamásnak arra a kérdésére, hogy hova passzolja le a helyi bíróság az ügyeit, azt tudom válaszolni, hogy nem lepasszolja, hanem felpasszolja, és nem a helyi bíróság, hanem a hatásköri törvény, felviszi, ugyanúgy, ahogy egyébként az 1973-as Be.-ben benne volt, felviszi a súlyosabb büntetőügyeket, ahogy egyébként a tavaly elfogadott, 2000. január 1-jén hatályba lépő büntetőeljárási törvényben is benne van, hogy egy sor ügyben felemeli az elsőfokú bíróság hatáskörét a megyei bírósághoz. Ezzel megítélésünk szerint lényegesen lehet rövidíteni azt az időt, ami a kereset benyújtása, illetőleg a vádirat benyújtása és a tárgyalás kitűzése között eltelik; minden elemzés azt mutatja, hogy ez hosszú idő, és ezen lehet rövidíteni.
Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, akik azt mondják, hogy nekik nem lehet megmagyarázni, hogy a négy szint hogyan rövidíti le az ügyet: úgy rövidíti le, hogy hamarabb kerül sor a tárgyalás kitűzésére, ennek megfelelően a tárgyalás lefolytatására, ennek megfelelően az ítélet meghozatalára; és ha még van is két jogorvoslati fórum, mint ahogy egyébként az ügyek 80 százalékában másodfok sincsen, de azokban az ügyekben is, ahol még lesz is mind a két jogorvoslati fórum, a kereset benyújtásától a jogerős ítélet megszületéséig remélhetőleg és várhatólag a logika minden elemi szabálya szerint hamarabb fog megszületni az ítélet.
(22.00)
És ezt ki kellene próbálni, működésbe kellene hozni, mert erre nem jó az az érvelés, tisztelt államtitkár úr, hogy hozzáteszem az eddigi időkhöz a képzeletbeli leendő időt, mert össze nem illő dolgokat teszünk össze. Ez szakmailag nem állja meg a helyét, államtitkár úr! Azt kell mondanom, hogy egy harmadéves kollokviumi vizsgán komoly gondokat okoz egy hallgatónak, ha ezeket a tételeket így rakja egymás mellé, mert nem számol azzal, hogy mi az igazán szűk keresztmetszet az ítéleteknél, mi az igazán szűk keresztmetszet az igazságszolgáltatásnál.
A konkrét javaslatokkal kapcsolatban ezen túlmenő észrevétel, hogy minden felszólalásból az derül ki, hogy a kormány számára és néhány kormánypárti képviselő számára nem elfogadható az a helyzet, hogy a kormány nem tud beavatkozni az igazságszolgáltatás ügyeibe. Szeretném elmondani, hogy annak idején, amikor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felállítását javasoltuk - igaza van Isépy Tamásnak abban, hogy kevés nemzetközi példa van pontosan erre az összetételre, de több példa van, ahol működik ilyen tanács -, éppen az volt a szándék, hogy a mindenkori kormánynak, se a mi többségünkkel létrejött kormánynak, se mások többségével létrejövő kormánynak ne legyenek eszközei ahhoz, hogy kézi vezérléssel beavatkozzon a bíróságok belső ügyeibe. Mert a költségvetés ilyen megoldás.
Amikor költségvetési úton a számomra szimpatikus bíróságokat, megyei bíróságokat pluszjuttatásokhoz juttatom, a számomra nem szimpatikus megyei bíróságokat pedig nem juttatom elegendő juttatáshoz, nem teszem lehetővé számukra, hogy felújítsák a megyei bírósági épületet, nem teszem lehetővé számukra, hogy korszerűsítsék a megyében lévő helyi bíróságokat, akkor ez a mindenkori kormányzatoknak egy beavatkozási lehetőség. Minden korábbi megnyilatkozás, ami itt elhangzott, ezt sírja vissza. A magam részéről örülök, hogy megszavaztuk annak idején az OIT-t létrehozó alkotmánymódosítást, mert ez az eszköz ki van véve a mindenkori kormányzat kezéből. Azt gondolom, hogy ez a javaslat emiatti fájdalomból származó kicsinyes bosszú.
A másik tényező, amire szeretném felhívni az országgyűlési határozattal kapcsolatban a figyelmet anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkoznék: mindazokkal az észrevételekkel egyetértek, amelyek az egész ügy kezelését sérelmezték, és amelyek teljes mértékben érthetetlenné tették a naponta változó álláspontokat. Számomra aggályokat fogalmaz meg az az országgyűlési határozati javaslat, amely az Országos Igazságszolgáltatási Tanács számára fogalmaz meg feladatot. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács számára országgyűlési határozatban feladatot véleményem szerint aggályos megfogalmazni, mert az országgyűlési határozat az a jogalkotási forma, amely az Országgyűlés alá rendelt szervek tekintetében fogalmazhat meg bármilyen feladatot. (Dr. Balsai István: Beadtuk, hogy maradjon el!) Így megítélésem szerint az Országgyűlés sem az Alkotmánybíróságra, sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra nem határozhat meg feladatokat.
Közben MDF-es képviselőtársaim jelzik, hogy beadták a módosító javaslatot, hogy ez maradjon el. Ennek nagyon örülök, jobb később, mint soha, de azért ez is az egész javaslatnak megalapozottságát mutatja, hogy még meg sem száradt a tinta a javaslaton, már kormánypárti képviselők módosító indítványokat nyújtanak be. Még az egyhetes születésnapját sem érte el ez a javaslat, és már a Fidesz is és az MDF is módosító javaslatokat nyújt be ezzel kapcsolatban.
Még egy észrevétel: azt gondolom, hogy az a javaslat, amely az igazságszolgáltatás rendszerét úgy alakítja át, hogy létrehozza az ítélőtáblákat, nagyon erőteljesen vidékpárti javaslat. Engedjék meg, hogy egyetértően reagáljak Helmeczy képviselő úr felszólalására, akinek a szavait azért tartom megfontolandónak, mert egy dologban az elfogadott törvény kritikusainak igaza van: lesz néhány megye, amelyek átmenetileg rosszabb helyzetbe kerülnek, mint ha nem változna meg az ítélőtábla, és abban igaza van Helmeczy képviselő úrnak, hogy Szabolcs-Szatmár megye ilyen megye. Ezt az érvet én a magam részéről akceptálom. Igaza van abban... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Veszprém megye!) Veszprém megye nem! Szabolcs-Szatmár megye igen, Veszprém megye nem.
Szabolcs-Szatmár megye azért kerül rosszabb helyzetbe, mert egy átmeneti időre nem Budapestre kell utazni a másodfokú bíróságra, hanem Szegedre, és Nyíregyházáról Szeged megközelíthetősége sokkal nehezebb, mint Budapesté. Erre született az a javaslat, hogy Debrecenben is jöjjön létre az ítélőtábla. A magam részéről Kósa képviselő úrék indítványát - ha nem vonták volna vissza - támogattam volna, különös tekintettel arra, hogy az OIT jelezte, hogy ehhez pénzre sem lenne szükség. Debrecenben létre lehetett volna hozni úgy ítélőtáblát, hogy ez plusz költségvetési terhet nem jelentett volna. Bírói létszámváltozást sem jelentett volna, mert akkor a szegedi ítélőtáblára kevesebb bírót kellett volna kinevezni és azoknak egy részét a debreceni ítélőtáblákba áttenni.
Ha a kormány ezt a javaslatot hozta volna elő, mondván, hogy a Szabolcs-Szatmár megyeiek érdekeit szeretné képviselni, akkor én ezt tudtam volna támogatni. Vagy ha azt a javaslatot hozta volna elő, hogy mindennel együtt 2000-ben Debrecenben és Győrben is legyen már ítélőtábla, akkor ezt a javaslatot is tudtam volna támogatni, mert úgy gondolom, hogy ez is a probléma megoldását szolgálta volna. Vagy ha csak azt a javaslatot említette volna vagy hozta volna be a kormány, hogy a hatályba léptető rendelkezést hatályon kívül helyezi, akkor azt már nem tudtam volna támogatni, de a kormány jóhiszeműségéről meggyőzhető lettem volna. De azért, mert a teljes javaslatot - még a helyszínekre vonatkozót is - úgy nyújtja be, hogy e mögött valójában semmifajta komolyan vehető szakmai indok nincs, a kormány javaslatát nem tudom jóhiszeműnek tartani, sőt, ellenkezőleg.
Még egyszer mondom: egyfajta politikai bosszúnak látszik kívülről mind az előkészítés módja, mind a kivitelezés, mind a mellette való érvelés, ami csak arról szólt, hogy mivel 1997-ben nem tudtak valamit megakadályozni, és azt már visszacsinálni nem lehet, ezért most ezt tönkreteszik. Ha a kampányukban ezt zászlójukra tűzték volna, erre egyébként még akkor is azt mondom, hogy ez érthető, belefér a politikába, de hogy egészen október közepéig minden fórumon az ellenkező üzenetet küldték, és októberben után megváltozott egyik pillanatról a másikra, ez megint csak a jóhiszeműség és a korrektség erős megkérdőjelezését eredményezi. Nem hiszem, hogy igazán azt akarja a kormány, amiről beszél, hanem csak annyit akar, hogy a hatalmát ki akarja terjeszteni olyan területekre is, amihez az alkotmány értelmében nincs köze.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
