DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nagyon nehéz egy több mint négyórás vitát röviden összefoglalni. Hadd utaljak arra, hogy az alkotmányügyi bizottságban is több mint négyórás vita zajlott le. Önmagában ez a tény bizonyítja számomra, tisztelt Országgyűlés, hogy bizony nagyon komoly érvek merülnek fel mindkét oldalon, és szikrázó szenvedéllyel csapnak össze ezek az érvek. Talán ez is, ez a sok-sok szikrázó szenvedély indokolja, hogy kapjunk egy fél évet arra, hogy nyugodtan górcső alá vegyük, megvizsgáljuk az összes lehetőséget, és kiválasszuk az optimális megoldást.
Most már a részletekre térve nagyon röviden azzal kezdeném, hogy az a bizonyos 30 kilogramm irat, amelyről Solt elnök úr beszélt, az Igazságügyi Minisztériumban is rendelkezésre áll. A baj az, hogy a 30 kiló kilónként eltérő álláspontokat tartalmaz, és van egy sor olyan adat és munka (Dr. Hack Péter a fejét ingatja.), tisztelt képviselő úr, amelyek érdekes módon nem kerültek felhasználásra és nem kerültek prezentálásra az igazságszolgáltatási reform országgyűlési vitája során. Ilyen az az adatsor, amelyet az expozéban bátor voltam idézni, és amelyet Hack Péter képviselő úr egy harmadéves kollokvista szerény és bukásra ítélt eszmefuttatásaként értékelt (Dr. Hack Péter: Olyat nem mondtam! Nem szoktam oktatni!) Hogy mondja, képviselő úr? (Dr. Hack Péter nemet int.)
(23.10)
Éppen azért, mert nem veszem magamra ezt a minősítést, konkrétan ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban elmondom, hogy ezt a minisztérium kebelében működő kutatásszervező és elemző főosztály vezetője készítette 1996-ban. Ez a tanulmány rendelkezésére állt az előző igazságügyi vezetésnek. Csak emlékeztetésül: ez a tanulmány azt mondja ki, hogy a büntetőeljárások az ítélőtáblák felállításával és az új büntetőeljárási törvény 2000. január 1-je utáni hatálybalépésével - amely témák persze szorosan és szervesen összefüggenek - átlagosan mintegy 40 százalékkal fognak hosszabb ideig tartani. Ezt a tanulmányt az a dr. Vavró István főosztályvezető úr készítette, akinek a tudományos predikátumait és címeit most az iránta való tiszteletből és megkövetésként, engedje meg, tisztelt képviselő úr, hogy felsoroljam.
Tehát dr. Vavró István az állam- és jogtudomány akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottságának alelnöke; a Magyar Tudományos Akadémia statisztikai bizottságának tagja; a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa szociológiai és demográfiai szakbizottságának tagja; a Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának tagja; a Magyar Statisztikai Társaság örökös tagja, két cikluson át volt alelnöke; a Központi Statisztikai Hivatal szakértői bírálóbizottságának tagja, továbbá az egyetemi oktatás keretében az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a JATE Állam- és Jogtudományi Karán speciálkollégiumokat tart és gyakorlatokat vezet. Tetszik érteni, nem egyetemista, hanem ő vizsgáztat, ő kollokváltat! (Derültség a kormánypártok soraiban. - Dr. Hack Péter: Ettől még tévedhet nagyon nagyot!) Szakértőként és hivatalos bírálóként részt vesz az OTKA társadalomtudományi szakkollégiumának a munkájában.
Elnézést kérek önöktől, hogy terheltem önöket ezzel a hosszú felsorolással, de úgy gondolom, Vavró professzor úr becsületének és szakmai tisztességének - a képviselő úr eléggé sajátos stílusú minősítése után - tartoztam ennyivel. Ez a fő gondolat... (Dr. Hack Péter: Én nem őt minősítettem, csak az álláspontját, és ezt fenntartom.) Igen, az álláspontot viszont ő tükröztette, de most nem szeretnék ebbe a továbbiakban beleveszni, mert az időnk nagyon-nagyon drága, és sok fontos dolgot kellene még elmondanom önöknek.
Tehát rengeteg ilyen adat van, és vannak másmilyen adatok is. Egy biztos, megnyugtató és átfogó hatástanulmány és elemzés nem készült a reform elfogadása előtt, ez az, amit most pótolni kell, és bízom abban, hogy ezt valóban sine ira et studio, minden harag és elfogultság nélkül a kedélyek lecsillapodtával talán akár közösen is eszközölhetjük. Én mindenesetre nyitott vagyok, képviselő úr, a közös konzultációra. (Dr. Hack Péter: Én is!)
Ami a kormány magatartását illeti az elmúlt fél évben, szeretném elmondani, hogy az új kormány rendkívül nyitottan és jóhiszeműen közelített ezekhez a kérdésekhez, mint minden más kérdéshez is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Most kellene...) Valójában az ősz folyamán keletkeztek olyan figyelmeztető jelek, amelyek arra indítottak minket, hogy még egyszer megfontoljuk ezeket a kérdéseket. Többször felmerült itt, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is említette, hogy mit foglalkozik a kormány azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság hány bírát fog vagy nem fog átadni az ítélőtáblákra. Egész pontosan úgy fogalmazott Solt elnök úr, ha szabad őt idéznem, hogy ez a bírák belügye. Itt tartom a kezemben a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, dr. Szabó Győző úrnak 1996. június 7-én az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára részére írott levelét, amely arról szól, hogy a Legfelsőbb Bíróság hatáskörének megváltozása folytán felszabaduló bírói létszám 50 főre becsülhető, így az ítélőtáblák új bírói létszámigénye 63 főben határozható meg.
Nyilván ezen legfelsőbb bírósági közlésen alapszik a dr. Vastagh Pál, akkori igazságügy-miniszter úr által '96. szeptember 23-án aláírt, a bírósági reform kormány-előterjesztését tartalmazó anyag, amely ezzel teljesen összhangban rögzíti, hogy 113 helyett csak 63 új táblabírói álláshely létesítésére van szükség, mivel az ítélőtáblák felállításából következő ügyforgalom-változás miatt 50 legfelsőbb bírósági bírói létszám az ítélőtáblákra fokozatosan átcsoportosítható. Azért mondom ezt el, mert úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság akkori álláspontja mintha mégis az lett volna, hogy a kormánynak igenis van köze ezekhez kérdésekhez, különben nem írt volna ilyen tartalmú levelet az Igazságügyi Minisztériumnak. (Dr. Hack Péter: Akkor még nem volt OIT!) Tehát nem hiszem, hogy belügynek minősíthető ez a kérdés így utólagosan. (Dr. Hack Péter: Más alkotmányos helyzet! Ez csúsztatás!) Természetesen igaz, hogy akkor még nem volt Országos Igazságszolgáltatási Tanács (Dr. Hack Péter: Lényeges különbség!), de az Országgyűlés 1997-ben bizonyos előfeltételek és bizonyos feltételezések alapján szavazta meg és fogadta el az ítélőtáblák felállítását.
Hogy ez a helyzet - mely szerint a Legfelsőbb Bíróság az előzetes, akkor minden fél által elfogadott feltevések ellenére nem ad le bírói létszámot, hanem alulról, a megyei bíróság irányából töltekezik és építkezik - milyen következményekkel jár vagy járhat, erre nézve nagyon sok érv elhangzott a mai vitában. Engedtessék meg nekem, hogy most a vitában szólt politikusok után egy bírót, egy megyei bírósági elnököt idézzek, jelesül dr. Laky Ferencet, a Vas Megyei Bíróság elnökét, aki a Vas Népe című napilap 1998. november 7-ei számában ebben a kérdésben a következőképpen nyilatkozott. Idézem: "A megyei bíróság elnöke emlékeztetett, az eredeti elképzelések arról szóltak, hogy a Legfelsőbb Bíróság 50 bírót átad a tábláknak. Ez azt jelentette volna, hogy kiválóan képzett szakemberek ítélkeznek a táblabíróságokon, s nem lesz létszámhiány az alsófokú bíróságokon. Csakhogy a Legfelsőbb Bíróság úgy vélte, náluk is szükség van a szakmai erőre. A Legfelsőbb Bíróságról így csupán 5 bíró került át a táblákhoz. Ezért a megyékről vették át a táblabírákat, az ő helyükre lépők miatt viszont a városi bíróságokon létszámhiány alakult ki. E hiányt azonnal pótolni nem lehet, mert a kötelező titkári időtartam egy év." Dr. Laki Ferenc elmondta, a kormányzat egyebek között azért halasztotta el a táblák felállítását, mert ma Magyarországon az első- és a másodfokú bíróságok munkáját kell segíteni. Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy külön kommentár nem kívánkozik a megyei bírósági elnök úr nyilatkozatához.
Tehát valójában ezzel a helyzettel a kormányzat az ősz folyamán találkozott. Itt hadd emlékeztessek arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azon ülésén, amelyen sor került az ítélőtáblák vezetőinek a megválasztására, a kormányzati oldalhoz tartozó Isépy Tamás képviselő úr javaslatot tett arra, hogy a döntést az OIT halassza el. Miután ezt az indítványát elutasították, a kormány képviseletében jelen lévő igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár, aki véletlenül személyemmel azonos, feltűnően és nyilvánosan nem vett részt a szavazásban. Erre az elnök úr külön rá is kérdezett. (Dr. Hack Péter nevet.) Tehát úgy gondolom, mi a magunk részéről korrektül jártunk el, és kormánydöntés nélkül ezen túlmenő nyilatkozatot nem tehettünk. De a mi magatartásunkat úgy megítélni, hogy mi asszisztáltunk és félrevezettük volna az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, úgy gondolom, nem helyénvaló, és nem felel meg a valóságnak. (Dr. Hack Péter: Pedig ez történt!)
Ami azt a felvetést illeti, hogy nem volt egyeztetés az ügyben: a jogalkotási törvény vélhetően alapos megfontolás után nem formalizálja az egyeztetés rendszerét, és nem határozza meg, hogy milyen határidőkkel, írásban vagy szóban, milyen módon kell adott esetben egyeztetni. Ehhez képest megállapítható az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr személyesen, szóban adott tájékoztatást november 3-án Héderváron az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, és írásban is átadásra került a kormány javaslata, amelyről november 4-én állást tudott foglalni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, majd a kormány ügydöntő, november 5-ei ülésén már figyelembe is tudta venni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleményét. (Zaj, közbeszólások.)
(23.20)
Úgy gondolom, ha nem is követendő ez a szoros határidejű egyeztetés, és higgyék el, a kormány nem tekinti követendő gyakorlatnak, jogellenesnek semmiképpen sem tekinthető.
Felmerült az, hogy az a 450 millió forint, amelyet a kormány az alsófokú helyi bíróságok megerősítésére szán, vajon sok vagy kevés. Hack képviselő úr arra utalt, hogy a bíróságonként átlagosan az ő számítása szerint jutó 4,5 millió forint semmire sem elég.
Tisztelt Képviselő Úr! Engem nem kímélt meg a jó vagy rossz sorsom attól, hogy életemnek, eddigi szakmai pályafutásomnak a nagyobbik részét vidéki és helyi bíróságokon töltsem, és pontosan tudom azt - ellentétben talán önnel -, hogy ez a 4,5 millió forint, mondjuk, a sárvári vagy a körmendi bíróság tárgyi feltételeinek a javítása szempontjából nagyon is sokat segít, és rengeteget fog jelenteni. (Dr. Hack Péter: Annak örülök, ha ez minden problémát megold!) Természetesen nem old meg minden problémát, de sokat jelent! (Dr. Balsai István: Nyomd meg a gombot, Péter! Kérjél szót! - Dr. Hack Péter: Te is!)
Ha már a számokról beszélünk, annyit azért meg kell jegyeznem: Solt Pál elnök úr utalt arra, hogy mindössze 760 ügyet tett félre a Legfelsőbb Bíróság az év folyamán, várva arra, hogy belépnek az ítélőtáblák. Ő itt 10 300 folyamatban levő ügyet említett. Ha szabad annyi szerény pontosítást a legnagyobb tisztelettel tennem, ezt a 760 ügyet nem a 10 300 folyamatban levő ügyhöz kell hasonlítani, mert ez nem tükrözi a tényleges helyzetet. Tudniillik a büntetőügyeket nyilvánvalóan figyelmen kívül kell hagyni ebből a szempontból, ha pedig csak a polgári gazdasági peres, nem peres, cég-, csőd- és felszámolási ügyeket veszem alapul, akkor 1997-ben 4178 ilyen ügye volt a Legfelsőbb Bíróságnak, a 760 ügy pedig ennek 18 százaléka. Én alig hiszem, hogy ez elhanyagolhatónak és jelentéktelennek tekinthető szám volna.
Szeretném még megjegyezni azt is, hogy az elnök urat meg kell nyugtatnom, az általános vita a Házszabály szerint a kormány javaslatáról folyik. Isépy képviselő úr módosító indítványát majd a részletes vita keretében fogja a Ház tárgyalni, e tekintetben tehát ne legyen kétely és aggály az elnök úrban.
Ha szabadna annyit megjegyeznem, örömmel töltött el, amikor hivatali elődöm, Avarkeszi Dezső képviselő úr a Bokros-csomag Alkotmánybíróság általi megsemmisítéséről igen lelkesen emlékezett meg. (Csurka István felnevet.) Osztozom az örömében, magam is szívesen gondolok arra a napra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
