DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Országgyűlés! Egy pohár vízben lezajlott vihar csak akkor okozhat nyolc napon belül vagy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket, ha valaki a vihar mellé ráadásul még akarattal összeroppantja ezt az üvegpoharat, és utána szándékosan szétszórja az üvegcserepeket, hogy más is beletenyerelhessen. Az ítélőtáblák körüli vihar - elnézést a szentségtörő mondatért - valójában csupán egy pohár vizet kavar fel, viszont egyesek elszántan roppantgatják a poharat, és szórják szét az üvegcserepeket. Pedig a tényállás egyszerű, a kiváltó okok áttekinthetőek, és egy kissé színpadi jelleget öltenek a vihart kísérő mesterséges mennydörgések és villámlások.
A történet valójában a konszenzusos döntéshozatalra felépített alkotmány-előkészítő bizottságban kezdődött, ahol a szabályozási elvekbe nem sikerült beépíteni a vadhajtásai miatt az általános európai gyakorlattól és a magyar közjogi hagyományoktól jelentősen eltérő igazságügyi reform alkotmányba kívánkozó rendelkezéseit. A sikertelenség azonban csak növelte a harci elszántságot, és ami nem sikerült ott, azt a kétharmados többség birtokában erőből átverték az Országgyűlésen, hiszen akkor az erő fitogtatása még dicsőségnek számított, nem úgy, mint most, amikor egy kisebb arányú, többségi akarat érvényesítése is már hatalmi tébolynak minősül. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiból. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó!)
Tisztelt Országgyűlés! Most ne beszéljünk az igazságügyi reformról! Ebben a vitában erre nincs kereseti kérelem, most csupán az ítélőtáblák léte körül zajlik a csata, ami azért is érdekes, mert ez a reform olyan pontja, amelyben szinte teljes volt az egyetértés. Az ítélőtáblák létrehozásának szükségességét a jelenlegi kormánypártok sem vitatták - minden ellenkező híresztelés dacára, ehhez elég a jegyzőkönyveket megnézni -, mert ez megfelelt a magyar közjogi hagyományoknak, és áttekinthetővé, szellősebbé teszi a bírósági fórumrendszert. A vita kizárólag arra korlátozódott, hogy az ítélőtáblák mikor és hol kezdjék meg működésüket.
A vitában annak idején igyekeztünk felhívni a figyelmet arra, hogy okos ember nem épít a negyedik emeletre egy újabb emeletet, amikor a harmadik emeleten még beázik a tető, és az épület szigetelése is hiányos. Tényekkel igyekeztünk igazolni a gyors indulás személyi és tárgyi feltételeinek hiányát, és feltártuk egy meggondolatlan döntés várható, kedvezőtlen hatásait. Az igazságügyi reform lázálmának megkoronázására törekvő akkori elszánt kormánynál azonban az érvek süket fülekre találtak, és lazán átverték az Országgyűlésen az 1997. évi LXIX. törvényt is, amely szerint 1999. január 1-jén Budapesten, Szegeden és Pécsett, 2003. január 1-jén pedig Debrecenben és Győrben kezdi meg működését az ítélőtábla. (Dr. Hack Péter: Legkésőbb!) - Legkésőbb, így van.
Amitől féltünk, bekövetkezett, mert elmaradtak az igazságügyi reform ígért áldásai; sem a korábban megszületett eljárási törvények, sem az új szervezeti törvény nem eredményezett semmiféle érzékelhető javulást az igazságszolgáltatás működésében. A pertartam változatlan maradt, és az ügyhátralék növekedett. A jogkereső állampolgárok mindezért természetesen kit tennének felelőssé? A kormányt - hiszen egy normális állampolgárnak is bajos megmagyarázni, mert nem hajlandó elhinni, hogy a kormánynak semmi köze az igazságszolgáltatáshoz. Az előző kormány a bírói hatalmi ágat korlátlanná tette, a bíróságok igazgatásának központi feladatait a világon egyedülálló összetételű Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el, az OIT elnöke nem interpellálható, csupán évente tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről. Az Igazságügyi Minisztériumnak, tisztelt Országgyűlés, már önálló épülete sincs, társbérletbe kényszerült, és intézményi vonatkozásban legfeljebb a büntetés-végrehajtást felügyeli.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrejöttével tehát a bírói hatalom önigazgatási jellegűvé vált, viszont a kormány változatlanul felelős a törvények végrehajtásáért, és ha nincsenek is külső igazgatási jogosítványai a hatékony igazságszolgáltatás érvényesítésére, mégis felelős az igazságszolgáltatás működőképességének biztosításáért. A felelősség érvényesítésének két közvetett eszközével rendelkezik csupán: a jogalkotással és a költségvetési támogatással.
A három ítélőtábla működésének legkésőbb 1999 januári megkezdéséből származható joghátrányok elhárítása érdekében a kormány lépéskényszerbe került, és még időben benyújtotta az ítélőtáblák működésének elhalasztását is tartalmazó törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot.
(20.40)
A benyújtott törvényjavaslattal és országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban valójában már az országgyűlési vita megkezdése előtt a sajtóban, a médiumokban elhangzott minden érv. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is megfogalmazta részletes véleményét, és most itt sok újat nem fogunk hallani, és töredelmesen bevallom itt, az Országgyűlés színe előtt, hogy én is ismétlésekre fogok kényszerülni.
Nézzük először a hatályon kívül helyezni kért törvény fenntartása mellett elhangzott és majd most is elhangzó és részben ma már elhangzott érveket!
Az első érv, hogy az ítélőtáblák működésével felgyorsul az ítélkezés, és csökken az ügyhátralék. Bátorkodtam leírni, hogy amióta Einstein megajándékozott minket a relativitás elméletével, azóta az ilyen állítással kapcsolatban okszerűen felmerül a kérdés, hogy vajon mihez képest gyorsítja fel. Ahhoz képest valóban igen, hogy a Legfelsőbb Bíróság azonnal - muszáj vagyok ezt a szót használni - lepasszolja a nála kitűzetlenül és letárgyalatlanul felgyűlt fellebbezési ügyeket az ítélőtábláknak, ahol azok termékeny talajra hullanak, hiszen még nincsenek, nem is lehetnek ügyeik, tehát a megkapott ügyeket azonnal tárgyalhatják. De vajon hová tudják lepasszolni az ügyhátralékokat a megyei bíróságok, a fővárosi bíróság vagy a helyi bíróságok? Holott az állampolgárokat az ügyek itteni elhúzódása érdekli, mert jogvitás ügyeik döntő többsége jogerős ítélettel a fővárosi, illetve a megyei bíróságon befejeződik másodfokon.
A helyzet érzékeltetésére csupán néhány adat, hiszen Solt elnök úrral ugyanabból az adattárból dolgozunk: kiadta az Igazságügyi Minisztérium Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, akkor nyilván hiteles kiadvány. 1997. év végén polgári perekben a helyi bíróságokon 195 957 érkezéssel és 195 837 befejezéssel szemben 111 998 volt a folyamatban maradt ügyek száma, és ebből 24 167 az egy éven túli pertartam. A gazdasági perekben sem jobb a helyzet, mert az év végére 16 118 ügy maradt folyamatban. Munkaügyi perekben 5183, míg büntetőügyekben 54 115 maradt befejezetlen. A megyei bíróságoknál sem rózsásabb a helyzet, mert a fellebbezett polgári pereknél 7634, míg elsőfokú ügyekben 1663 maradt befejezetlen.
A felsorolt adatokkal kapcsolatban azért szeretném megjegyezni, hogy a hátralékért igazságtalan dolog lenne a helyi és a megyei bíróságokat felelőssé tenni, hiszen az adatok igazolják, hogy az érkezési és a befejezési számok szinte azonosak. Tehát egyáltalán nem dolgoznak rosszul, csak az elmúlt esztendők rájuk nehezedő hátralékával nem tudnak mit kezdeni. A tárgyilagosság érdekében említsük meg azt is, hogy a jogviták elhúzódása nem speciálisan magyar, hanem európai jelenség. A pertartam tekintetében egy nemzetközi összehasonlításban sem állnánk rosszul. És ne higgyen senki abban, hogy egy jogszabályi rendelkezés önmagában felgyorsíthatja az igazságszolgáltatást! Az már csak a kérdést lezáró megjegyzés, hogy az ítélőtáblák működésének megkezdése egyáltalán nem érinti a helyi és megyei bíróságokon felhalmozott ügyhátralékot, tehát üres beszéd az ítélkezés felgyorsulására történő hivatkozás.
A másik érv, hogy a működés azonnali megkezdéséhez maradéktalanul biztosítottak a személyi és a tárgyi feltételek. A személyes feltételek kétségtelenül könnyen biztosíthatók az elnökök, elnökhelyettesek, kollégiumvezetők és a bírák kinevezésével. A baj csak az az itt már többször említett ok, hogy a bírák több mint 90 százalékát az ítélőtáblák, a fővárosi és a megyei bíróságoktól szívják el, és az ördögi kör azzal zárul, hogy ezek a bíróságok követik a jó példát, és ők a helyi bíróságoktól szívják el a jól képzett bírákat. Tehát éppen az állampolgárok ügyeivel közvetlenül foglalkozó bíróságok gyengülnek el és szenvednek el egy kivédhetetlennek tűnő vérveszteséget. A tárgyi feltételek vonatkozásában már szinte kacsalábon forgó kastélyokról szól a történet, a valóság azonban más képet mutat. A három ítélőtábla működésének 1999. január 1-jei kezdése mellett visszatérően elhangzó érvek tehát megalapozatlanok és könnyen cáfolhatóak.
Tisztelt Országgyűlés! Most vegyük sorra a benyújtott javaslatokkal szemben alkotmányossági érvekkel fűszerezett és görögtűzzel kísért támadásokat! A leginkább hangsúlyozott alkotmányossági aggály, hogy a törvényjavaslat - szó szerint idézek -: "meghiúsítja az alkotmánynak és a bírósági szervezeti és igazgatási törvénynek megfelelő bírósági szervezet kialakítását, és ezáltal súlyosan sérti a jogállamiságot". Ezzel kapcsolatban hivatkozás történik az Alkotmánybíróság több, a jogállam értelmezésével és a jogbiztonsággal foglalkozó határozatára.
Tisztelt Országgyűlés! Egy intézmény kialakítása, valamint az intézmény működési helyének és kezdési időpontjának meghatározása azonban két különböző dolog. Ezt az álláspontot igazolja önmagában az a tény, hogy az ítélőtáblákat új bírósági szintként és alkotmányos intézményként a kétharmados többséget igénylő alkotmánymódosítás és az új bírósági szervezeti törvény hozta létre. Ugyanakkor a hol és mikor kérdésének eldöntését ennek a törvénynek a 22. §-a egy egyszerű többséget igénylő külön törvényre bízta, vagyis a két dolgot egyértelműen elválasztotta és elkülönítette egymástól. Ebből értelemszerűen következik, hogy a két dolog közül egyedül az ítélőtáblák létezése minősül alkotmányjogi kérdésnek, a hely és a működés megkezdésének időpontja azonban már nem alkotmányjogi, hanem pusztán technikai kérdés. Erre az utóbbi kérdésre nyilvánvalóan csak a feltételek körültekintő vizsgálata és a vizsgálat során szerzett adatok birtokában adható megnyugtató válasz.
A benyújtott törvényjavaslat egyáltalán nem érinti és nem kérdőjelezi meg az ítélőtáblák létezését, nem akarja, de nem is tudná megváltoztatni az alkotmányt és a bírósági szervezeti törvényt, csupán a helyekre és a kezdési időpontra vonatkozó egyszerű többségű törvényt kívánja hatályon kívül helyezni. Ugyanakkor az országgyűlési határozati javaslat szerint a kormány köteles elvégezni az ítélőtáblák felállításakor elmulasztott vizsgálatot, és a vizsgálat eredményeként 1999. június 30-áig benyújtani a törvényjavaslatot.
A kormány tehát a benyújtott törvényjavaslattal az ítélőtáblákat nem űzi ki az alkotmányból az örök vadászmezőkre, nem fejezi le őket, sőt ellenkezőleg, szűk, 6 hónapos határidőn belül csak azt kívánja tisztázni, hogy hol és mikor kezdhetik meg a törvényalkotási célnak megfelelő hatékony működéseket. Kérdezem, hogy akkor vajon hol van itt az alkotmánysértés. Vajon az esetleges alkotmányossági panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság feladata annak a technikai kérdésnek a tisztázása, hogy a létükben nem vitatott ítélőtáblák működéséhez megvannak vagy nincsenek meg a szükséges feltételek? Ez nem alkotmányossági kérdés!
Az alkotmányjogi vitához adalékul szolgál, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét az 1989-es alkotmánymódosítás hozta létre, és senki sem fordult az Alkotmánybírósághoz azért, mert az országgyűlési biztosok csak az évek múlva elfogadott 1993-as törvény alapján kezdték meg működésüket, mert a szükséges feltételek csak akkor álltak rendelkezésre.
(20.50)
A vitában nem lenne szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1999. január 1-jei kezdés esetén az ítélőtáblák egy éven keresztül csak bicegve, féloldalasan működhetnének, hiszen az új büntetőeljárási törvény 2000. január 1-jén lép hatályba, és büntetőügyekben csak ettől az időponttól kezdve ítélkezhetnének.
Végül arra a kérdésre is választ kellene adni, hogy nem jelent-e az ország második városa, Debrecen vagy Győr tekintetében alkotmányjogilag megengedhetetlen hátrányos megkülönböztetést a hatályon kívül helyezni kért törvénynek az a rendelkezése, hogy ebben a két városban csak 2003-ban kezdene működni az ítélőtábla. (Dr. Avarkeszi Dezső: 2003-ig! Legkésőbb! - Bauer Tamás: És Miskolccal mi lesz?) - Legkésőbb. Mindig elfelejtem a legkésőbbet, pedig a módosító javaslatomban is legkésőbb szerepel.
Az ítélőtáblák az igazságszolgáltatás vonatkozásában nem lehetnek édes- és mostohagyerekek, és ha öt ítélőtábláról szól a történet és a végleges döntés, akkor azoknak azonos időpontokban kell indulniuk. Ez némi magyarázatot ad, mert mindig ellenérvként történik hivatkozás, hogy két fideszes képviselő benyújtott egy módosító javaslatot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Három!) - Három. Megpróbáltam feloldani ezt a negatív diszkriminatív megkülönböztetést.
A másik megfogalmazott aggály, hogy a törvényjavaslat a közjogban is elkövethető, joggal való visszaélést valósít meg, mert a halasztást csak olyan megalapozott indokkal lehet alátámasztani, amely vitathatatlanná teszi az intézkedés szükségességét, azt, hogy arra a jogbiztonság érdekében és azzal arányos időtartamban kerül sor. Joggal való visszaélést azonban ténylegesen egy nem kellő körültekintéssel megalkotott és várhatóan hátrányos jogkövetkezményekkel járó jogszabályhoz történő merev ragaszkodás valósítana meg. A kormány nem visszaél, hanem felelőssége tudatában és a jogkereső állampolgárok érdekében él azzal a közvetett eszközként még megmaradt jogával, hogy tisztázza az ítélőtáblák működésének előfeltételeit, és az erre meghatározott hat hónapos határidő nem jelent aránytalanságot. A kormány ezen túlmenően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogosítványainak tiszteletben tartása mellett, az igazságszolgáltatás gyorsítása céljából messzemenően biztosítja a költségvetési keretet, viszont a szándéka a helyi bíróságok erősítésére irányulna.
Tisztelt Országgyűlés! Hangzatos érvként mindig elhangzik, hogy tíz év munkája dől most itt romokba. Tisztelettel rámutatnék arra, hogy az igazságszolgáltatási reform vadhajtásai egy 1991-ben 231 igen, 1 nem és 19 tartózkodás mellett - pedig az akkori kormánynak nem volt kétharmados többsége - elfogadott bírósági szervezeti törvényt döntöttek romokba akkor, amikor az építkezést felülről kezdte meg, és nem alulról, hanem mintegy vályogfalra óhajtott építeni egy betonépületet! Ez az, amit kifogásoltunk, és nem az ítélőtáblák későbbi szerves beépítését az igazságügyi reformba.
Tisztelt Országgyűlés! A háborgó kedélyek megnyugtatása érdekében már az általános vitában szeretném megemlíteni, hogy a kezdési időpont tekintetében emlegetett határozatlanság és lebegtetés aggályának eloszlatása érdekében a képviselőcsoport támogatásával úgy a törvényjavaslathoz, mint az országgyűlési határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtottam be, amely törvényi szintre emeli a törvényjavaslat benyújtási kötelezettségét, és behatárolja a legkésőbbi kezdési időpontot. Kedvezőtlen tapasztalataim ellenére is bízom abban, hogy az alkotmányos intézmény létét veszélyeztető ellenérv kioltását célzó módosító javaslat az önmagát konstruktívnak és felelősnek nevező ellenzék népes táborában is támogatásra talál.
A befejezéshez közeledve, a hitelesség és a belém idegződött tárgyilagosság érdekében egy mondat arról, amit a megalapozottság látszatával lehetne az előterjesztő szemére hányni, hogy ugyan még időben, de késedelemmel nyújtotta be a jogkereső állampolgárok érdekét szolgáló törvényjavaslatot.
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a késedelem menthető, hiszen a hivatalban lévő kormányra számtalan súlyos feladat hárult. Több száz milliárdos terhet örökölt, amint kiderült, többek között meg kellett akadályoznia a közpénzek elfolyását, rendeznie kellett a Postabank, a tb-önkormányzatok ügyét, és ez (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) még időben előterjesztett törvényjavaslatként maradt a feladatok között.
Tisztelt Országgyűlés! Jó lenne tudomásul venni már, hogy a háború értelmetlen, nincs kiváltó oka! Az ítélőtáblákat senki sem bántja, Páris almája elgurult, a háborúnak nincs tétje, és nincs szükség sebesültekre. A bíróságok iránti változatlan és őszinte nagyrabecsülésem jegyében szeretném remélni, hogy az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot és a határozati javaslatot, és az ekként rendelkezésre álló méltányos határidőben a szorgos munkások az épületen befejezik végre a szigetelést, megszüntetik a tetőbeázásokat, és a feltételek teljesítése után a lakók nyugodtan beköltözhetnek majd a szabaddá vált harmadik emeletre, és végre zavartalanul működhet majd az igazságszolgáltatás négyszintű szervezete.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
