DR. SOLT PÁL
DR. SOLT PÁL
DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez valóban szokatlan, hogy az Országgyűlés vitájában másodszor is szót kérjen a Legfelsőbb Bíróság elnöke. De ezt nézzék el nekem, mert amiről szó van, ez a bíróságok kérdése. Itt természetesen nem a bíró és a bíróság szólal fel, hanem az az igazgatási szisztéma, amely - eltérően most már Kukorelli István idézett soraitól - másképp fest.
Szeretném elmondani, hogy távollétemben is televízión végigkísértem minden felszólalást, tehát nem ismeretlenül reagálok. Szeretnék arra utalni: egy rövid utalást tett most Hack Péter képviselő úr, hogy teljesen új helyzet van. Ez a fél mondattal odavetett módosítás, amelyet Isépy képviselő úr jelzett, fundamentálisan megváltoztatja a határozati javaslat egész alapját és filozófiáját. Nem olvastam a módosítást, de úgy véltem ki ebből a kis fél mondatából, amelyet elrejtett az irodalmi és egyébként gyönyörű stílusban elmondott hozzászólásában, ebben az volt benne, mintha határozati javaslat nem is lenne már, mert a törvénybe kell betenni. Valaki mástól hallottam, hogy a határozati javaslat 2. pontja - hogy felkéri az OIT-ot, csináljon valamit a már kinevezettekkel - nem is érvényes. Egy új helyzet van.
Úgy gondolom, többen az előre készített felszólalásaikat nem igazíthatták ehhez a helyzethez, és megvédik azt a határozati javaslatot, amely lehet, hogy már nincs, vagy nem támadják azt az új módosítást, amely már van. Arra hívom fel a figyelmet, egy pozitívumot találok ebben a módosító javaslatban anélkül, hogy elemeztem volna, lehetséges, időben még nem. Azt, hogy mégiscsak megfogantak alkotmányossági aggályaim. Mert úgy tűnik, jobbnak tartja Isépy képviselő úr, hogy egy többször hangoztatott fél évre.... De mint tudjuk, ez csak játék, mert fél év arról szól, hogy majd fél év múlva mondom meg, hogy mikor lesz. Ezt tényleg bizonytalannak találja, és úgy gondolja, hogy meg kell mondani, 2003.
Ebben az új helyzetben nem állítom azt, hogy a 2003-as halasztás alkotmányos aggályokat felvet-e vagy nem, mert ezt Magyarországon csak egy szerv tudja elbírálni. De az mindenesetre kicsit ellentmond más képviselőtársainak olyan nyilatkozataival, amelyek a nem távoli jövőt jelölik, természetesen szó nincs erről. Én az alkotmányügyi bizottság mintegy négy és fél órás ülésén állandóan azt hallottam, milyen jeremiádákat teszek - ezt Horváth Balázs képviselő úr nyilatkozta, hogy én itt jeremiádákat mondtam el. Nem azt nem tudom, hogy mit jelent, csak nem tudom, hogy ő miért hitte azt. Én az érveimet próbáltam elmondani. Mindjárt visszatérek rá. De hát az ellen nem lehet érvelni, ami csak most van. Ez egy új javaslat. Azt hiszem, ennek az értékelését itt most nem tudom megtenni, de arra felhívom figyelmüket, hogy ez teljesen más, mint a kormány eredeti javaslata.
Szeretnék még néhány szót szólni. Majdnem a legvégén kezdem. Turi-Kovács képviselő úr azt mondta, miért nem arra válaszol valaki, hogy a személyi és tárgyi feltételek nincsenek meg - mert ezt mondja a határozat. Állandóan erre válaszolunk, és azt mondjuk, hogy megvannak. Erre azt mondja a kormány, hogy nincsenek meg. Még mit lehet mondani? Tényleg megvannak. Nem is ez a kérdés. Ez az összes felszólalásból kiderült.
Sokan foglalkoztak a Legfelsőbb Bírósággal. Hangzottak el ilyen nyilván színesítést célzó megjegyzések, hogy a Legfelsőbb Bíróság lepasszolja az ügyeket, amelyekhez hozzá sem nyúl. Kérem szépen, 10 300 ügyünk van most, ebből 760-at adtunk volna át január 1-jén a három ítélőtáblára. Tényleg igaz az, hogy nem nyúlunk hozzá ügyek tömegeihez? Ez a 760 ügy biztos előbb elintéződött volna a három ítélőtáblán, mert akkor azonnal kitűzhették volna a tárgyalást.
Én számokat, tényeket mondok. Mindent itt persze nem lehet elmondani. De bárki kérdezte volna vagy kérdezi, minden adat megvan. De én adatok nélkül nem szívesen hallok olyan képviselői vagy bármilyen megnyilvánulást, hogy... Mindenki, akihez szólok, az kimegy a teremből. Remélem, úgy mint én, a televízió elé. (Derültség.)
Horváth Balázs úr azt mondja, összefüggő érvrendszert nem hallott arról, hogy miért ellenezzük. Kérdezem, nem összefüggő érvrendszert kellett volna mondani, hogy miért változtatnak meg egy hatályos törvényt? Hát azon kell érvelni? Bocsánatot kérek, a dolgoknak az a logikája, hogy van egy törvény most. Ha azt mondanák, hogy nem kell emellett érvelni, ez ma a törvény Magyarországon, ezt hajtjuk végre. Nekem érvelnem kell, hogy miért nem kell ezt a törvényt hatályon kívül helyezni. Én nem akarom hatályon kívül helyezni. Tehát az összefüggő érvrendszert szerettem volna hallani vagy olvasni, különösen az előterjesztésben, de erről nincs szó.
Szeretném azokat a képviselőket felvilágosítani arról, akik nem tudják, hogy az OIT tagja az Országgyűlés részéről a költségvetési bizottságból Isépy Tamás. Meg kell mondanom erről a helyről, ha valaki az OIT tagja és természetesen nem ért egyet a döntésével, mert az OIT kisebbségben maradt részéhez tartozik, én mégsem tenném azt, hogy előhozom azokat a több éve hangoztatott fordított építkezést.... Ezt nagyon jól ismerem. Elfelejtette ön elmondani, amit már sokszor mondott annak idején, hogy az OIT mézesmadzag a bíróságok orra előtt. Én erre nagyon jól emlékszem. De ez létezik. Azt gondolom, ha ön ennek a testületnek a tagja, senki sem kényszerítette rá, akkor mégsem tennék olyan nyilatkozatot, amelyből az tűnik ki, hogy ön ezt feleslegesnek tartja, alap nélküli tetőnek, és egyéb építkezési hasonlatokkal élt már, unos-untalan elmondotta. Ezt nagy csalódással vettem tudomásul. Nem azért kértem, hogy értsen egyet, hanem mondja azt, hogy nem ért egyet, de az egészet megtámadni belülről, legalábbis nem volt szép. (Zaj.)
Hasonlóan azt kell mondanom..., Visszaérkezett Boda Ilona képviselő asszony, tehát el tudom mondani neki. Amit ő elmondott, az természetesen nagy csodálkozást vált ki bennem.
(23.00)
Ő mintegy fél év óta képviselő, és mintegy iksz évig - nem tudom megmondani és nem is szeretném megmondani, hogy mennyi ideig - bíró volt. Ehhez képest az olyan állításokat, hogy az ítélőtáblák létrehozása szűk csoportérdek, ne haragudjon, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani! Nem jelölte meg persze ezt a csoportot, hogy melyik az a szűk csoport, így tehát általánosságban maradt. Ha úgy gondolja, hogy ez a szűk csoport a Legfelsőbb Bíróság egésze, akkor azt kell mondanom, hogy bizonyos érdekünk fűződik hozzá. Ajánlom figyelmébe a kormány-előterjesztés elolvasását, amikor a költségekről és az adófizetők pénzéről beszél. Ugyanis a kormány-előterjesztés indoklása azt tartalmazza, hogy ez nem költségvetési kérdés. Természetesen nem, mert ha nem számolok rosszul, akkor egyharmad ezreléke a költségvetés főösszegének a táblákra kért pénz.
Holnap még el fogom mondani, tehát aki holnap is itt lesz, még egyszer meghallgathatja a költségvetési vitában, hogy ez az 1,1 milliárd, amit az ítélőtábla alól kihúztak, nem tiszta nyereség, mert 660 milliót áthúzódó költségekből sajnos állni kell. Tehát itt szó nincs, képviselő asszony kérem, költségvetési kérdésekről, amit ön elmondott!
Én nagyon jóhiszemű felszólalásnak tartottam a Bodnár képviselő úr által elmondott aggályokat. Ő egyrészt az északi megyék jogkereső közönségének utazásáról szólt, másrészt arról, hogy nincs baj, mert az 53 bíró, aki majd lesz, még nincs. El kell mondanom, hogy ezek valóban jogos aggályok, de nem felelnek meg a mai tényeknek, ugyanis az északi megyék Budapesthez tartoznak. Ő azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha Budapesthez tartoznának. Ez így van, Budapesthez tartoznak, és egyelőre, míg az 5 fel nem áll, Budapesthez sokkal több, 12 megye tartozik.
A másik pedig az 53 további bíró. Azt kell mondanom, hogy ők a pályázatukat benyújtották, és elfogadták a pályázatukat. Annyit tettünk, hogy elhalasztottuk az áthelyezésüket. Ők elfogadott pályázattal bíró várományosai ennek a helynek. Tehát ez elég sok embert érint, de én szándékosan nem ezt az emberi tényezőt veszem, mert nagyon kis szerepet kaphatna itt ez a pár tucat ember, de ez nem 53-at igényel.
Arra azonban végül vissza szeretnék térni, hogy nagyon sokan azt mondják, milyen szörnyűség az, hogy az ítélőtáblára kerülnek a megyei bírók, a megyére kerülnek a helyi bírók, és akkor azok lesznek a helyi bírók, akik a bírói kinevezésre várnak. Azt gondolom, hogy ezen, a világon nehéz változtatni. Haladó bíró csak kezdő bíróból lehet! (Derültség az ellenzék padsoraiból.) Olyan bíró, akit a helyi bíróságra nem az ott sorba álló bírósági titkárok közül neveznek ki, nemigen létezik. Tehát én azt gondolom, hogy az persze természetesen valóban igaz, hogy egy ma belépő bíró nem tud úgy ítélkezni. De mindig van ma belépő bíró! Ez a 62 bíró egykettede az évi normális változásoknak. Tehát nem olyan nagy szám ez. Én nagyon megbántódtam volna 1964. augusztus 1-jén, ha azt mondják, hogy minek jöttem, én egy teljesen kezdő vagyok. Nagyon okosnak tartottam magam, és érettnek a bíráskodásra, mint ahogy minden pályakezdő, aki vár a kapuk előtt. Ott vagyunk a kapuk előtt. Vannak elegen.
Budapesten a Fővárosi Bíróság elnöke kiírt egy pályázatot fogalmazói helyre, a 18 helyre 167-en jelentkeztek. Önök pontosan olyan jól tudják, mint én, hogy itt néhány éven belül olyan jogásztermelési eredmények lesznek, hogy dúskálunk a válogatáskor. Hát persze, hogy el lehet kezdeni, persze, hogy lehet kezdő bírókra bízni! Ezek a kezdő bírók nagy gyakorlattal rendelkeznek már időben a bíróságokon, ezek letették a szakvizsgát! Minden szakmát valahol el kell kezdeni. Én ezt találom inkább jeremiádának, úgy sírni a helyi bíróságokért, hogy nem figyelembe venni a tényeket, és szembe állítani a helyi bíróságokat a Legfelsőbb Bírósággal tényleg könnyű, de nem célszerű és nem is nagyon felelős.
Én azért úgy gondolom, hogy Isépy Tamás úr módosító indítványát újra gondolják meg, mert alapvetően változtat a helyzeten. Minden olyan ígéret, hogy hamarosan lesz ítélőtábla, azonnal 2003-ra tolódik el legkorábban. Azért pedig már, úgy gondolom, a most javaslatot benyújtó kormány már nem lesz felelős. Gondolom, hogy egy teljes ciklust kihagyni szintén eléggé kétséges. Persze, ha a javaslat nem így szól, hanem úgy szól, hogy "legkésőbb", amit Isépy úr mindig ki szokott felejteni, szándékosan el szokta felejteni - most nem tudom, benne van-e, hogy legkésőbb 2003-ig -, azt köszönettel veszem.
Köszönöm a meghallgatást, ebben a témakörben már bizonyosan nem fogok felszólalni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
