NÉMETH IMRE
NÉMETH IMRE
NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomban elsősorban a költségvetés XII. fejezetével, az agráriummal és az ezzel összefüggő területekkel kívánok foglalkozni.
Örömmel hallottam a pénzügyminiszter úr expozéjában, hogy a jövő évi súlyponti területek között sorolta fel az ágazatot, amely prioritást élvez a támogatások terén is. Erre rá is szorul, hiszen az elmúlt évtizedben komoly megpróbáltatások érték. A termelési volumen 1990-94 között 37 százalékkal visszaesett, s ebből az elmúlt kormányzati ciklusban alig több mint 10 százalékot sikerült lefaragni.
Az 1991-ben megkezdett tulajdonosi reform a mai napig sem zárult le, jelentős bizonytalanságot okozva a termelők számára. Az agrárvállalkozók jövedelemszerzési lehetőségei közel egyenlők a nullával, az élelmiszer-alapanyagok felvásárlási árainak növekedése 1990 óta mintegy 50 százalékkal kisebb mértékben emelkedett a termeléshez szükséges energiahordozók és ipari termékek áránál. Ha ez utóbbi megállapítás következményeit átszámítjuk a mai termelési volumenre, ebből adódik az, hogy az agrárolló nyílása évente mintegy 100 milliárd forint jövedelemelmaradást jelent a termelők számára.
Közel hasonló eredményre jutunk, ha árarányainkat vagy inkább -aránytalanságainkat az Európai Unióéval hasonlítjuk össze. E válságos helyzetből való kilábalás céljából született meg az elmúlt év végén - társadalmi konszenzus alapján - az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény. A költségvetés milyenségét - a kialakult valóság szabta követelmények mellett - a törvényben rögzítettek érvényesülésével kell értékelni.
A törvényjavaslat áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a Torgyán miniszter úr által beharangozott 40 százalékos agrártámogatás-növekedésnek mára a fele sem igaz. Ha a célterületek és funkciók tárcák közötti átcsoportosítását báziskorrekcióval vesszük figyelambe, kiderül, hogy az agrártámogatás 118 százalékra nő. Ez az érték megfelelne az agrártörvényben rögzített előírásoknak, az infláció és a GDP-arányos nemzetgazdasági növekedés reálértékének, ha a számsorok között nem mélyülnénk el, és nem vennénk figyelembe az egyéb determinációkat, azt, hogy a kimutatott összegből 2,4 milliárd forint zárolásra kerül az általános előírások szerint, és ki tudja, mi lesz a sorsa; azt, hogy az áthúzódó beruházási kötelezettségvállalás mintegy 10,5 milliárd forint, s jelentősen meghaladja a korábbi évekét; azt, hogy a gabonapiaci intézkedések hatása, főleg a kukorica intervenciós terhe áthúzódik a jövő év elejére; azt, hogy a szolgáltatási díjak jelentős emelésével mintegy 1,3 milliárd forintra növekszik a gazdálkodók befizetése.
Mindezek figyelembevételével állítjuk, hogy a jövő évi ténylegesen felhasználható támogatás nem éri el az agrárfejlesztési törvényben rögzített szintet, reálértéken, az idei mértéken marad, tehát törvényt sértő.
Az agrárköltségvetés eddigi formálása engem egy lyukas zsákra emlékeztetett. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az 1999. évi pénzügyi szabályozórendszere tervében még tele zsákkal mutatkozott. A költségvetési törvényjavaslat kézhez vételénél már elfolyt belőle 20 százalék; a részletek megismerése után körülbelül ugyanennyi, tehát a tele zsákhoz képest 40 százalékos a hiány.
Azt hittem volna, hogy kisgazda képviselőtársaim nem hagynak ennyi lyukat vágni a tele zsákon!
Ha a támogatási keret előirányzatát vizsgáljuk, jelentős arányeltolódásokat figyelhetünk meg. A piacra jutási támogatás 41 milliárdról 38,8 milliárdra csökken. Ennek a hátterében feltételezhetően az áll, hogy a kormány módosítani szándékozik az agrárrendtartásról szóló törvényt, eltörli a garantált áras felvásárlás intézményét, s a jövőben az irányárat tekinti a piacszabályozás fő eszközének. Ez nem is lenne baj; a tévedés ott van, hogy ez a módszer kevesebbe kerül az elődjénél. Az ár elfogadható szélességű lebegtetési sávban tartásának garanciája nélkül semmit sem ér az új rendszer. Nem tekinthető irreálisnak a gazdálkodók elvárása, hogy termelési költségeik az eladási árban térüljenek meg - erre nemcsak az energiaiparban kell garanciát nyújtani! Az intervenciós állami felvásárlásokra igenis forrást kell biztosítani, ha máshonnan nem, hitelből, mert fajlagosan ez a legolcsóbb módja a piac normalizálásának, a termelőket sújtó ciklikus veszteségek elkerülésének. Persze nem úgy, mint a búza esetében jelenleg történik!
A cél eléréséhez szükséges mennyiségben felvásárolt terményt, ha időlegesen is, de ki kell vonni a belföldi piacról, a kereslet-kínálat egyensúlyát ugyanis csak így lehet helyreállítani. Mi történik ma? A felhasználók többsége az állami készletekre spekulál, amit a garantált ár alatt is megszerezhet az ide vonatkozó rendelkezések szerint. Meg kell jegyeznem, hogy a rendeleteknek nem a darabszáma, hanem az eredményessége számít.
Teljesen irreális egyébként a piacra jutási rovaton megjelölt 11 milliárd forintos bevétel, amit az intervenciós termények eladásából remél a tárca. A gazdálkodóknak ugyanis több mint fele a 3 ezer forintos jövedelempótló támogatást választotta, lemondva a garantált áras kvótájáról. A felvásárlás nem kis hányada pedig hitelből történt, és ezt a hitelt vissza is kell fizetni.
Ugyancsak elégtelennek tartom az alaptevékenységi beruházásokra fordítható keretet, amely az előterjesztés szerint látszólag 14,5 százalékkal nő, az idei keretátcsoportosítás révén megnövelt támogatási összeget azonban nem éri el, még nominálértékben sem. Tekintsük úgy, hogy a kormány lemondott a gazdasági növekedésről az agrárágazatban? A kormányprogramban külön ki van emelve, hogy a mezőgazdaság részesedése a beruházásokból az 1980. évi 12,8 százalékról 2,2 százalékra zsugorodott, ami tényleg meghökkentő jövedelemhiányról árulkodik egy átalakulóban lévő ágazat esetében. De az is benne van, hogy a kormány tudatában van annak, nem késlekedhet a termelés pangásának megoldása érdekében. Itt lenne az alkalom, tisztelt képviselőtársaim!
Az agrárkutatási feladatok támogatási előirányzatát mindennél jobban minősíti az a tény, hogy a sportlétesítményekre és a Fradira több pénz jut, mint a gazdaságfejlesztés e fontos láncszemére. A vetőmagok leromlott minősége, s a kétes minősítési rendszerek óriási károkat okoznak a gazdáknak, így ez az összeg elfogadhatatlan. A termelési támogatások 50 százalékos növekedésének akkor tudnék maradéktalanul örülni, ha az szektorsemlegesen a legális piaci szereplők helyzetének javítását szolgálná azáltal, hogy a minőségi termelést ösztönzi, és nem diszkriminálja a hatékony nagyságrendet elérő termelőket és vállalkozásokat. A közel egymillió őstermelő nagyobbik hányada szociális kényszervállalkozó, akik különböző okok miatt esélytelenek arra, hogy a versenyszférában megkapaszkodjanak; tenni akarásukat, erőfeszítéseiket azonban méltányolni és segíteni kell.
Nagyon sajnáljuk, hogy kormánypárti képviselőtársaink nem támogatták a személyi jövedelemadó törvényhez benyújtott azon módosítási javaslatainkat, amelyek elősegíthették volna, hogy legális gazdasági szereplők maradhassanak azok is, akik a mai szabályok mellett kénytelenek visszaadni őstermelői igazolványukat, hogy munkanélküli-járadékhoz, jövedelempótló támogatáshoz, vagy éppen rokkantnyugdíjhoz jussanak. A tervezett jövő évi termelői regisztrációs rendszer bevezetése okán ez még inkább indokolt lett volna.
Tudomásul kell azonban venni: ha versenyképes mezőgazdaságot akarunk, amely egyenrangú szereplő lehet az európai uniós piacon, akkor jelentős termelői szelekciós fázis előtt állunk. A magyarnál nagyobb kapacitású dán mezőgazdaságban 85 ezer termelő talál megélhetést, de közülük 27 ezer a fővállalkozású farmer, akik a produktum közel 80 százalékát biztosítják.
(14.20)
Ez is alátámasztja, hogy a vidékfejlesztésnek milyen óriási feladatai lennének hazánkban. Annak én őszintén örülök, hogy a mezőgazdaság- és a vidékfejlesztés összhangjának megteremtése érdekében jelentős szervezeti előrelépés történt, azonban egy világos és megalapozott vidékfejlesztési stratégiának még a nyomait sem tudtam kiolvasni az előterjesztésből, de a mezőgazdasági bizottság elé terjesztett középtávú fejlesztési koncepcióban sem volt meg. Mindössze annyi történt, hogy a három területfejlesztési alapból a területfejlesztési célelőirányzatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetébe sorolták, a másik kettő pedig a Belügyminisztériumhoz került. Teljesen homályos azonban a támogatás formája és célrendszere, így a levegőben lógó témáról nem lehet érdemi véleményt mondani.
A költségvetési törvényjavaslatban benyújtott törvénymódosítások okán meg kell állapítani, hogy az intézményrendszer fejlesztését jelentős ellentmondások és pazarlások kísérik. Konkrétan a 114. § h) pontjára gondolok, a gazdasági önkormányzatok visszafejlesztése, a gazdasági kamarákról szóló módosításai koncepcionális kérdéseket vetnek fel és döntenek el. Ez azért is furcsa, mert a Ház előtt van egy országgyűlési határozattervezet, amely a kérdéskör átfogó felülvizsgálatát ígéri. Túlzásnak tartom, hogy a kamarai törvényből olyan rendelkezések hatályon kívül helyezését indítványozzák, amelyekből egyébként is a mindenkori kormány mérlegelése alapján adható át közigazgatási feladat a kamaráknak. Arra pedig európai - nyugat-európai - országban nincs példa, hogy a termelők szaktanácsadási rendszerét államilag vezérlik.
A gazdajegyzők állami irányítás alá vonását is meglepőnek tartom. Az 533 gazdajegyző eddig döntő részben szolgáltatásokat és információkat nyújtott a termelőknek. A gazdasági önkormányzat testületein keresztül a gazdálkodók felügyelete és irányítása alatt álltak ezek a munkavállalók. Megjegyzem, hogy kiválasztásukban a települési mezőgazdasági bizottságoknak volt döntő szava. Úgy gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy állami hivatalnokhoz szívesebben fordulnak a gazdák segítségért, aki ráadásul szolgáltat és revizorkodik is egyúttal? Az Európai Unió követelményeivel ez teljesen ellentétes szervezetet jelent. Ha van a kormánynak plusz 700 millió forintja e célra, akkor azzal a megyei földművelésügyi hivatalok adminisztratív és ellenőrző bázisát kellene kiépíteni, illetve megerősíteni, mert a várható feladatok ezt követelnék meg. A tervbe vett lépések ellentétesek a piacgazdaság intézményrendszerének hosszú távú követelményeivel. A termelők és gazdasági önkormányzataik iránti bizalmatlanságot mutatják, a hatalomkoncentráció egyértelmű szándékát bizonyítják e területen is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jóllehet, objektív körülmények is jelentős szerepet játszanak az agrártermelésben a mai áldatlan helyzet kialakulásában - az időjárásra, a gabona világpiaci árára, az orosz válság hatására gondolok elsősorban -, de ez nem vigasztalja azokat a termelőket, akik forráshiány miatt megkéstek az őszi munkákkal, akiknek már esélyük sincs elvetni őszi búzájukat, betakarítatlan a kukoricájuk, a cukorrépájuk, és nem tudják, hogy jövőre miből lesz jövedelmük, miből fizetik vissza hiteleiket. Az ilyen helyzetre készülnie kell a kormánynak a mostani költségvetésben is, nem úgy, hogy eltörli a Katasztrófa Alapot, a biztosításidíj-támogatást, a mezőőri szolgálat támogatását, a foglalkoztatási támogatást, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a perspektíva, ami az agrártermelők számára a költségvetési törvényjavaslatból kiolvasható, a válságban való bentragadást vetíti elénk. Ez pedig a szocialista frakció és agrárszövetséges elvbarátaim számára elfogadhatatlan.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
