DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, persze nem feleslegesek ezek a kétperces hozzászólások, mert valóban így vitatkozunk érdemben. S valóban fontos az, hogy a társadalombiztosítási alapok jövő évi költségvetésének peremfeltételeit nagyon sok oldalról sikerüljön megvilágítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Ez a javaslat, sajnos, súlyos feszültségekkel és konfliktusokkal terhelt okmány, amelyből kiolvasható az egyébként szükséges, de a kormánytöbbség által áterőltetett nagyságrendben túlméretezett 6 százalékos járulékcsökkentés következménye. Az Állami Számvevőszék véleménye is megerősíti, hogy mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosítási szolgáltatások szűkítésére lehet számítani.
Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselőtársam hozta itt először szóba, az előző fél óra kétperceseiben, azt gondolom, már eléggé sikerült megvitatni a nyugdíjemelés ügyét, de ehhez azért nem lehet elég sok adalékot hozzátenni.
Ez a tervezet már elfogadottnak feltételezi a nyugdíjemelést, a tavaly, tisztelt Surján képviselő úr, nem a választási kampányban, hanem egy valódi, hosszú érdekegyeztetés után, e Házban kialakított és törvénnyel szentesített rendjének a megváltoztatását. Hiszen azzal kalkulál, hogy 1999 januárjában a nyugdíjak átlagosan 14,4 százalékkal emelkednek. Erre biztosítana fedezetet a benyújtott költségvetés.
Azok az idős és rokkant emberek, akiknek a postás jövőre havonta 1600-1800 forinttal kevesebbet visz majd az általuk vártnál, tudni fogják, hogy részben ők fizetik meg az ambiciózus járulékcsökkentés árát. S javasolom tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy majd akkor is nézzék meg a közvéleménykutatási adatokat.
A kormány három paraméter mentén javasolja a nyugdíjak 1999. évi emelését. Ez a három paraméter lényegében azt a célt szolgálja, hogy egyik nyugdíjasréteg se járjon igazán jól, valamint arra, hogy a tervezet szerinti kombinációjuk szinte követhetetlen eredményt mutat az egyes kategóriákban. A három paraméter a következő: először az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelő 11 százalék - megjegyzem, ez a kormánynak még azt az ígéretét sem teljesíti, hogy egy minimális, 2-3 százalék reálérték-megőrzés eljut minden nyugdíjashoz -; másodszor: legalább 3500 forinttal kell emelni; harmadszor: arról van szó, hogy egyik esetben sem haladhatja meg az emelés mértéke a 25,5 százalékot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a három feltételnek az együttes alkalmazása inkább hasonlít az "Itt a piros, hol a piros?" című játékra, mint átlátható nyugdíjemelési módszertanra.
Az biztosnak látszik, hogy a 32 ezer forint feletti nyugdíjak csak 11 százalékkal nőhetnek, és ez csak akkor teljesíti a reálérték megtartását, ha 1999-ben a fogyasztói árnövekedés valóban csak 11 százalék lesz. A most beterjesztett nyugdíjemelési javaslat súlyosan lerontja a biztosítási elvet, és továbbviszi azt a folyamatot, amelynek eredményeként a nyugdíjpiramis lelapul.
Véleményem szerint ez súlyosan ellentmond a nyugdíjreformban a társadalombiztosítási nyugdíjjal szemben megfogalmazott követelményeknek. Az a körülmény, hogy a nyugdíjak nem a hatályos rendelkezések szerint emelkednek, vagyis 19-20 százalékkal, nem tekinthető egyszeri veszteségnek. Ugyanis a következő években a nyugdíjemeléseknél a nyugdíjbázis alacsony szintje többszörösen halmozódó veszteségeket fog eredményezni. Ezért is a szocialista párt elfogadhatatlannak, sőt a nyugdíjasokkal való szolidaritás felmondásának minősíti a hatályos rendelkezések megváltoztatását, és a tavaly előirányzott mérték megtartására nyújt be módosító indítványokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott már - csak ismétlem -, hogy látványos ugyan az Egészségbiztosítási Alapnál a gyógyítókasszában az 50 milliárd forintos növekmény. Ezt is érinti azonban - 7 milliárd erejéig - a zárolás. Kérdés, hogy a kórházakban az ügyeleti díjak, a 13. havi fizetések, a 70 százalékkal megemelt egészségügyi hozzájárulás kifizetése után valójában mennyi is marad béremelésre. Beváltható-e az elmúlt hónapok alatt 200-ról 2 százalékos növekedésre apadt ígéret? És hol vannak a garanciák? Ezekre a kérdésekre az érdekképviseletek nem kaptak választ, s attól tartok, hogy a helyi béralkukban sem fognak.
Tisztelt Országgyűlés! Az igazán nagy baj - s a továbbiakban erről szólnék egy kicsit részletesebben - a gyógyszer-támogatási kiadások befagyasztása, pontosabban a kasszának a bezárása. Az természetesen üdvözlendő, hogy a gyógyszertámogatási előirányzat betarthatóságát garantáló rendszerbeli változtatásokat terveznek. Fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy demokratikus jogállamokban az igazságszolgáltatás is úgy működik, hogy a perekben a bizonyítási eljárást, a perbeszédeket követi az ítélet.
A gyógyszer-támogatási kassza bezárásánál fordított logikát érzékelek. Hiszen a verdikt elhangzott, túllépés nem engedélyezett, csupán a döntést megalapozó szakmai szabályozások és az ellátás szereplőivel lefolytatott egyeztetések hiányoznak. Ezeket, képviselőtársaim, nem pótolja a gyógyszer-nagykereskedőknek címzett fenyegetés, hogy az egészségügyi miniszter majd hatalmi szóval csökkenti a Hungarofarmánál az árrést. Amellett, hogy ez az intézkedés megítélésem szerint jogszerűtlen, még csődbe is viheti a céget. Ugyanis a gyártók közvetlen kiszállításai kedvezőbbek. Kétlem, hogy lehet így spórolni.
Tisztelt Országgyűlés! A fő kérdés az, mi történik akkor, ha elfogy a gyógyszertámogatás előirányzata. Az amúgy is billegő gyógyszerkasszából vesznek majd el? S tegyük fel, sikerül megegyezni a termelőkkel az önmérsékletben, a 11 százalék alatti árnövekedésben, ami persze önmagában nem garancia a fogyasztásnövekedés megakadályozására, hiszen például egy lehetséges árvolumen-megállapodás modellezése sem kezdődött el. Hogyan lesz mód új, esetleg hatékonyabb, de nagyobb kutatási hányadot tükröző áru, tehát drágább készítmény társadalombiztosítási támogatására? Vagy ezen a területen is bővítjük a várólistát?
(11.50)
Az már csak hab a tortán, hogy Gógl miniszter úr nem is olyan régen még arról beszélt, hogy a gyermekek és várandós édesanyák majd térítésmentesen kapják meg alapvető gyógyszereiket. Ez az ígéret is szertefoszlott tehát...
Érdemes lett volna elemezni az elmúlt öt év hazai gyógyszerfogyasztásának adatait, azt, hogy milyen tényezők idézik elő a gyógyszerfelhasználás növekedését. Ha az előterjesztők ezt megtették volna, akkor látnák, hogy a lakosság egyre növekvő százaléka idős ember, akiknek a gyógyszerszükséglete meghaladja az átlagot. És látnák azt is, hogy számos, korábban csak kórházban gyógyított, idült betegség megbízható kezelésére nyílik lehetőség a járóbeteg-ellátásban. Látnák azt is, hogy az új, hatékony terápia alkalmazásában sokszor elkerülhető a gyógyszertámogatásnál lényegesen költségesebb kórházi beutalás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy a gyógyszerkiadások növekedésének visszafogása évről évre feloldhatatlan dilemmák elé állítja az egészségpolitikát, s nem csak nálunk - világszerte; hogy a pénzügyi szigor és a méltányosság, a szolidaritás összeegyeztetése rendkívül nehéz, olykor lehetetlen. S ezért nem is a tökéletes megoldást kérem számon a kormányon, csupán azt, hogy a gyógyszerellátás szereplőinek közreműködésével az elmúlt hónapokban kiérlelt javaslatok nem öltöttek testet konkrét intézkedésekben, és nem ezek alapozzák meg a társadalombiztosítási költségvetés gyógyszerellátási előirányzatát - csupán egyetlen, szűkre szabott, alig érthető mondat a részletes indokolásban.
Hiányolom, hogy a jelenlegi árréstömeg mellett nem tesznek kísérletet igazságosabb elosztásra a nagy- és kiskereskedelem között. Hiányolom, hogy nem léptek tovább a fix összeg szerinti támogatás alkalmazásában. Hiányolom, hogy bár erre elkészültek javaslatok, nem kezdődik el a közgyógyellátás olyan átalakítása, amelynek eredményeként a rászorulók a saját betegségeik gyógyításához szükséges gyógyszereket egy meghatározott keret mértékéig kapnák térítésmentesen. Hiányolom, hogy nem módosítják a szabályokat a generikus helyettesíthetőség kiterjesztésére. Hosszú a hiánylista, tisztelt képviselőtársaim - itt abbahagyom.
Összegzésül: azt gondolom a gyógyszertámogatással kapcsolatban, hogy a támogatás problematikájához az előterjesztő sajnos nem sebészkéssel, hanem hentesbárddal nyúlt. Ez a hozzáállás viszont nem kínálja a támogatási rendszer gyógyulásának esélyeit, inkább annak összeomlását idézheti elő. Ezért nem tudom az ebben foglalt javaslatot támogatni és elfogadni.
Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
