DR. KOVÁCS ÁRPÁD
DR. KOVÁCS ÁRPÁD
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! A már-már megszokott rövid határidő szorításában az Állami Számvevőszék elkészítette a tb-alapok 1999. évi költségvetési tervezetének véleményezését. Nem kívánok most külön szólni arról, hogy reméljük, a jövő évben nem ilyen határidőkkel kell együtt dolgoznunk, hiszen a helyzet a vélemény megalapozottságában és egyáltalán a tervkészítők számára nehéz helyzetet teremt. Inkább az új körülmények között készült költségvetés előnyeiről és gondjairól szeretnék szólni véleményemben.
Az ÁSZ megítélése egyetért abban, hogy a kormány egy meglehetősen feszes költségvetés megvalósítására tesz javaslatot, s e helyen is hangsúlyozom - egyetértve államtitkár úrral -, jelentős eredmény hogy tíz év után végre először egy időben tárgyalhatja a tisztelt Országgyűlés a társadalombiztosítási költségvetést és a központi költségvetést. Ennek összefüggéseiről külön nem kívánok szólni.
(8.20)
Jelentős előrelépésnek tartjuk azt is, hogy az elképzeléseket az eddigieknél reálisabb alapokon fogalmazták meg. 1999-ben végre már nem jelenik meg a nullszaldós költségvetés illúziója, mint ezt az Állami Számvevőszék a korábbi években rendre kénytelen volt kifogásolni, s nem volt számára sikerélmény, hogy véleménye rendre ugyancsak megalapozottnak bizonyult.
Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartom megemlíteni, hogy a törvényjavaslat formailag csak az Egészségbiztosítási Alapnál számol hiánnyal, valójában tartalmilag az ellátások finanszírozásához egyik alapban sem képződik elégséges saját és főleg járulékból eredő bevétel; azokat jelentős részben egyéb forrásokból, a költségvetés különböző címen juttatott hozzájárulásaival, az egészségügyi hozzájárulás adóbevételeivel, a vagyonértékesítési bevételekkel és másokkal kell kiegészíteni.
1999-ben ezek a források előreláthatóan mintegy 20 százalékos részarányt képviselnek. Ez lényegileg azt jelenti, hogy a társadalombiztosításnál a források biztosításának mintegy egyötöde hiányzik. Az állam részvétele a társadalombiztosítási ellátások finanszírozásában tehát erősödik. Ebben nyilvánvalóan több tényező is közrejátszik, de az egyértelműen kitűnik, hogy az ország lakosságának természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatásokkal való teljes körű ellátását a lakosság 35-40 százalékához kapcsolódó járulékbefizetéssel arányosan, igazságosan és a biztosítási elveket is érvényesítve nem lehet tartósan finanszírozni. Ugyanakkor a magánpénztárakba átlépők miatt a kötelező nyugdíj-biztosítási rendszerből kieső járulékok összegét a korántsem csökkenő nyugdíjkiadások miatt mind jelentősebb mértékben pótolni kell.
Látható, hogy az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az ellátásoknak még a jelenlegi összetételben, még a jelenlegi színvonalon a finanszírozásokhoz nem képződik elég fedezet. Messzemenően egyet kell érteni azokkal - az államtitkár úrral -, akik a szükséges szakmai következtetések levonására tesznek javaslatot, és azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a lépések, megítélésünk szerint, szakmai szempontból nem halogathatók tovább.
Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, feszes költségvetési javaslatot terjesztett elő a kormányzat; ennek erényei mellett, az Állami Számvevőszék megítélése szerint, vannak kockázatai és bizonytalansági elemei is. Erről írásos véleményünkben részletesen szólunk, most csak néhányat emelnék ki közülük:
A társadalombiztosítás 1998. évi várható bevételeit kedvezőtlenebbül ítéljük meg, mint a tervezést végző Pénzügyminisztérium; elsősorban a munkáltatói járulékbevételek várható irányzatainak teljesülését tartjuk bizonytalannak. Megítélésünk szerint a járulékhátralékok behajtásával összefüggő bevételi előirányzatok teljesítése - az átállás évére is tekintettel - szintén bizonytalanságokat rejt magában.
A társadalombiztosításhoz tartozó vagyon értékesítésével - tekintve, hogy számottevő osztalékbevételre, mint bebizonyosodott, nem lehet ebből számítani, és inkább az elmúlt években a vagyonvesztés volt a jellemző - messzemenően egyet lehet érteni. Ugyanakkor a jövő évre várt, összességében 54 milliárd forint körüli bevétel realitása, megítélésem szerint, nagyon nehéz. Nehéz abból a szempontból, hogy a vagyon értékéről, a vagyonértékesítés koncepciójáról hiteles információk nem állnak rendelkezésre, és a jövő évre prognosztizálható, valószínűsíthető piaci folyamatok is növelik az árfolyamkockázatok mértékét. A kockázat mellett az is tény, hogy ebben az esetben is egyszeri bevételekről van szó, melyek folyó kiadások fedezetéül szolgálnak, és nem kell mondanom az Országgyűlésnek, hogy ennek milyen további kockázatai vannak.
A kiadási oldalon igazán markáns észrevételeket az Egészségbiztosítási Alap a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási előirányzataihoz fűzött az Állami Számvevőszék. Ellenőrzési tapasztalatai alapján határozottan aggályosnak érzi a feszített előirányzatok betarthatóságát, a kormány által javasolt szabályozás működtethetőségét, különösen abból a szempontból, hogy annak, hogy ezek a számok teljesíthetők legyenek, azonnali, teljes értékű működésbe lépését kellene figyelembe venni - ennek valószínűsíthetősége kicsi. Ezért a tervezettnél magasabb összegű hiány kialakulását 1999-re az Egészségbiztosítási Alap esetében az Állami Számvevőszék valószínűsíti - szeretném, ha nem így lenne.
Az államháztartási törvény módosított szabályozásával az alapok is bekerülnek a kincstári finanszírozási körbe. Ez a társadalombiztosítási ellátások finanszírozásában újszerű megoldást jelent.
Az előirányzat-gazdálkodás bevezetése, az egységesség, a gazdálkodás szigorítása és átláthatósága fokozásának irányába tett lépések mind olyanok, amelyeket az Állami Számvevőszék csak üdvözölni tud, és úgy gondolja, hogy ebben a korábbi években tett javaslatainak a hasznosulása is benne van. Ugyanakkor kénytelen felhívni arra is a figyelmet, hogy ugyancsak kockázati tényező, hogy az átállásnak itt is vannak időigényei, itt is vannak kockázatai, a felkészülési idő rövidségéből adódóan működési zavarok is felléphetnek. Mindezek természetesen a terv teljesítésének megvalósítására hatnak vissza.
Úgy gondolom, hogy a rendelkezésemre álló időkeretben ennyit tudtam önöknek mondani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
