DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva az előbb Kökény Mihály ügyrendi felszólalását, eszembe jutott, hogy ugyanezt a felszólalást több éven át én is elmondtam. Akkor be kellett látnom, hogy ennek a törvénynek az előterjesztője a Pénzügyminisztérium. Ezt csak szükségesnek tartom megjegyezni.
Engedjék meg, arról beszéljek, hogy jó néhány jó dolog, jó néhány öröm van ebben a társadalombiztosítási költségvetésben. A legfontosabb - és ez egyben kritika is -, a legnagyobb öröm az, hogy együtt tárgyaljuk az állam költségvetésével. Nyolc éve kívánsága ez a magyar parlamentnek, és ez most először teljesült. Ez azt is jelenti, akik olyan mélyreható módosító indítványokat kívánnak beterjeszteni, amelyek mind a két rendszert érintik, most egyben látják és egyben megtehetik. Ez, azt hiszem, a szakmai munka jelentős növelése.
De ha azt mondtam, hogy ez a legnagyobb jó - és ez egyben kritika is -, ez igaz, de természetesen más jó dolgok is vannak ebben a költségvetésben. Jó, hogy megindult a járulékok csökkentése. De emlékezzünk csak arra, hogy ezzel kapcsolatban két nagyon komoly kritika hangzott el. Az egyik arról szólt, ha a járulékcsökkentést a kormányzat meglépi, akkor padlóra küldi az alapokat, össze fog omlani a nyugdíjrendszer, összeomlik az egészségügy, vége a világnak. A másik pedig az, hogy ugyan már, hát ez nem járulékcsökkentés, ez csak játék a szavakkal, nem történt itt az ég világon semmi.
Ez a két kritika bizonyos értelemben kioltja egymást, de érdemes azért komolyan venni őket annyira, hogy nézzük csak meg, mi is történt a valóságban. Azt jól tudjuk, a 39 százaléknyi járulék 33 százalékra csökkent, és ezt senki nem nevezheti reálisan jelentéktelen csökkentésnek. Az is igaz, hogy bizonyos tételek megemelkedtek. Így például megemelkedett - 2100 forintról 3600 forintra - az az egészségügyi hozzájárulás, amelyről én kénytelen vagyok itt, a tisztelt Ház színe előtt bevallani, hogy nem igazán szeretem ezt a formát.
(8.50)
A realitásérzékem mégis arra kényszerít, hogy szembesüljek avval, mi is történt. Amikor bevezették, akkor elég magas összeggel akarták bevezetni - de a vita során ez az összeg elég jelentősen lecsökkent -, s az volt a véleményünk, hogy nem bírja már el a magyar gazdaság ezt a terhet, nem fogják befizetni. Ezek a jóslatok az első évben igaznak bizonyultak: sokkal kevesebb jött be ezen a címen, mint ami a költségvetésben szerepelt. A második évben - ami most van egyébként - kiderült, hogy a befizetések elmaradása nem nagyobb, mint bármi más befizetés elmaradása; úgy tűnik, a magyar gazdaság hozzászokott, elfogadta ezt a formát.
A költségvetés előterjesztése során én örültem volna, ha ez a 2100 forint nem változik. Végül a különféle tárgyalások és megfontolások amellett szóltak, hogy ezt az összeget mégis meg kell emelni - így vált lehetővé a 6 százalékos járulékcsökkentés. S akkor az a kritika fogalmazódott meg - bizonyos fokig kormánypárti szakértők és ellenzéki képviselőtársak, szakértők körében is -, hogy ez azokat a kisjövedelem-termelő és alacsony bérrel foglalkoztató vállalatokat fogja ellehetetleníteni, amelyeknek a fölvirágoztatása mindannyiunk közös érdeke.
Tisztelt Képviselőtársaim! Számoljunk egy kicsit, miről is van szó! 1500 forinttal emelkedik ez a hozzájárulás, ez 1500 forint többletteher. Vegyünk egy 20 ezer forintos bruttó bérrel foglalkoztatott embert, aki után 1200 forinttal kevesebb tb-járulékot kell fizetni, mint eddig; ebben az esetben tehát az a bizonyos teher, amely, úgymond, padlóra küldi a vállalkozást, mindössze havi 300 forint! Elképzelhető-e, hogy egy vállalkozás sikere egy 20 ezer forinton foglalkoztatott munkatárs havi 300 forintos többletterhén áll vagy bukik? Vajon, ha ez tényleg igaz, akkor nincs-e ezer más ok a gazdaságban, amely ezt a vállalkozást el fogja lehetetleníteni? Én azt gondolom, hogy van. Ráadásul nézzük meg ugyanezeket a számokat egy 30 ezer forintos, még mindig messze az átlagbér alatt kereső dolgozó esetén, és akkor azt látjuk, hogy már 300 forint többlet marad ebben a vállalkozásban ez után a dolgozó után a megindult járulékcsökkentési program keretén belül.
Kedves Képviselőtársaim! Én, miután ezeket a számításokat elvégeztem, a magam részéről azt gondolom, nincs arról szó, hogy a kisvállalkozások és rosszul kereső vállalkozások tönkretételének programjával állnánk itt szemben. Ráadásul a költségvetés működteti, sőt megemelt kerettel működteti azt a mechanizmust, amely bizonyos esetekben, bizonyos kör számára kompenzációs lehetőséget is biztosít.
Azt remélem, hogy a társadalombiztosítási költségvetés, illetve a mögötte lévő járulékbefizetési változások nem fogják egyetlen vállalkozásunkat sem tönkretenni. De az is következik mindebből, hogy mindazok a vállalatok, amelyek az átlagbér körül vagy afölött fizetik a munkatársaikat, amelyek tehát erősek, amelyek képesek arra, hogy új értéket termeljenek, azok olyan helyzetbe kerülnek, hogy jelentős megtakarításaik maradnak a megindult járulékcsökkentési program keretében. Ez az a hatás, amit nekem, ennek az egészségügyi hozzájárulásnak a korábbi kritikusának el kell ismernem, és ilyen formában támogatni lehet és szükséges ezt az elgondolást. Ha a sok százezer magyar vállalkozásnak csak a fele erősödik meg annyira, hogy egy, azaz vállalkozásonként egy új munkatársat tud fölvenni, ebben az esetben megszűnne a magyar munkanélküliség mint probléma, és Harrach Péter miniszter úr a portfóliójának a felét meg is szüntethetné. Én ezt nagyon kívánom neki; attól félek, a következő évben ez azért még nem fog megtörténni, de hogy jó irányban mozdultunk el ebben az ügyben, azt hiszem, ez egészen biztos.
Fölmerül akkor tehát a másik kritika: ha ilyen mennyiségű pénzt hagyunk ott a vállalatoknál, akkor hogyan lesz nyugdíj Magyarországon, hogyan fog működni az egészségügy?
Az egyik legnagyobb örömöm a köztársaság egész idei költségvetését illetően - most tehát beleértem a költségvetést és a társadalombiztosítási költségvetést is -, hogy ez a költségvetés nemcsak hat a társadalomra, hanem nagyjából sejti is, hogy ezek a hatások mit fognak eredményezni, és próbál számolni is velük, például egy járulékcsökkentés esetén adott esetben a befizetési morál bizonyos fokú növelésével. Én valóban a szürkegazdaság fehéredését várom ettől a lépéstől; érdekeltté is lehet tenni a törvényes gazdaságban az embereket.
Természetesen lehet, hogy lesznek olyan vállalkozások, amelyek részben a már említett dolgozónkénti néhány száz forintos, de sok dolgozó esetén azért mégis jelentős tehernövekedésre nem úgy reagálnak, ahogy azt várnánk tőlük, hogy a szürkegazdaságból a fehérbe mozdulnak el, hanem ellenzéki képviselőtársaim jóslatai alapján éppen a feketegazdaság felé fordulnak a szürkéből, ott próbálják megkeresni a maguk kitörési pontját. Ezt kizárni ez a törvényjavaslat természetesen nem tudja. Ehhez lehet a kényszer eszközeit, az ellenőrzést eszközeit alkalmazni, meg lehet figyelni a vállalatokat, amelyek alacsonyabb létszámmal kezdenek el működni, hogy ott valójában mi is történt, de nem hiszem, hogy ezen az úton érdemi eredményeket lehetne elérni. Az államnak ott kell legyen a szigorú keze és föllépése, de ezek a fajta kényszerek nem oldják meg a társadalmi problémákat.
Van azonban egy másik érdekeltség, és azt gondolom, ez mindannyiunknak, akik itt ülünk a Ház falai között és képviselők vagyunk - a patkó mindkét oldalára gondolok -, közös érdekünk és közös felelősségünk: hogy tudatosodjon a magyar dolgozókban, a magyar munkavállalókban - micsoda? Az, hogy nagyon rövid távú érdek az ő számukra a szürke- vagy a feketegazdaságban való részvétel. Az élet múlik, mindenki minden évben egy évet öregszik, és előbb-utóbb elérkeznek a nyugdíjasévek is. Fiatalabb emberek, de még a középkorúak számára is nagyon messzinek tűnik a húsz-huszonöt év múlva esedékes nyugdíj, és még nagyon ott él az emberekben az a tudat, hogy az utolsó három év számít a nyugdíj megállapításánál. Az előző ciklusban volt olyan képviselőtársam, aki azt javasolta, hogy legalább évente egy évvel hosszabbítsuk meg a nyugdíjbeszámítás időszakát; ez azt jelentette, hogy még képviselő is volt, aki nem tudta, hogy ez már hosszú évek óta így van: 1988-as fizetésénél fogva minden magyar állampolgárnak a most, ebben az évben tb-járulékkal fedezett jövedelme bele fog számítani a nyugdíjába, akkor is, ha erre csak két évtized múlva vagy még később kerül sor.
Nem szoktak az állampolgárok ennyire hosszan előregondolni, de éppen ez a politika kötelessége, hogy ne egymással való meddő vitatkozásokban merüljön ki a tevékenységünk, hanem juttassuk el az üzenetet azokhoz, akikre vonatkozik.
(9.00)
Tudja minden magyar állampolgár, hogy a saját anyagi jövőjét, öregségének biztonságát kockáztatja egy pillanatnyi előnyért! Tehát a dolgozó részéről is meg kell hogy jelenjen egy nyomás, amely a törvényesség helyreállítása irányába hat! A választókörzetemben elbeszélgettem néhány vállalkozóval, és ők érzik már ezt a nyomást. Sajnos még nem a nyugdíjoldalról, hanem egy másik oldalról - ami szintén nem a társadalombiztosítási költségvetés, de együtt tárgyaljuk a kettőt, legyen szabad egy ilyen irányú kitérőt is tennem -, a gyermekeknek adott személyi jövedelemadó-kedvezmény oldaláról jelenik meg az a nyomás, hogy: főnök, akkor most nem zsebbe, hanem rendesen a bérbe kérem a pénzt, mert akkor hozzájutok a gyermekeim utáni adókedvezményhez. Ez egy nagyon erős nyomás, hiszen jelentős pénzek juthatnak így a magánháztartásba. Azt remélem, hogy ezek azt a dilemmát, ami az érintett szürkevállalkozásoknak a fehér vagy a fekete, a törvényes vagy a törvénytelen irányba való mozdulását jelenti, egészében véve a törvényes irányba fogják elmozdítani. Természetesen az állam nem lehet vak, ezeket a hatásokat folyamatosan monitorozni kell, és a tapasztalatok fényében kell a következő lépéseket megterveznünk.
Engedjenek meg még néhány gondolatot! Abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy évek óta nemcsak úgy készülnek el a költségvetések, hogy a tárgyévre szóló számok szerepelnek, hanem évek óta két-három évre előrevetítve is meg kell mondani, hogy mik az elképzelések a következő évre. Ez azt jelenti, hogy most rendelkezésünkre állnak azok a számok, amelyeket az előző kormány erre az évre tervezett be. Összevethetjük tehát, hogy a mostani javaslat hogyan viszonylik azokhoz a számokhoz, amelyeket egy évvel ezelőtt az előző kormány 1999-re prognosztizált.
A sokat vitatott nyugdíjkérdésre szeretnék visszatérni. Azt látjuk ugyanis, hogy az 1998-as javaslatban tervszámként 769,5 milliárd forint szerepelt a nyugellátásokra, és ugyanez a tavaly készített prognózis 876,6 milliárd forintot szánt erre az évre a nyugdíjakra. Nem kell nagy számítógép ahhoz, hogy kiszámoljuk, ez pontosan 14 százalékos emelkedést jelent. Innentől fogva eléggé meglepő állandóan a 20 százalékos nyugdíjemelésen lovagolni, ez a 14 százalék volt az, ami átment az érdekegyeztetésen, ami bekerült a törvénybe. Azzal pedig, hogy ez csak olyan hányaveti szám, nem kívánnám az előző kormányzatot blamálni. Ha megnézzük, hogy ehhez képest most a nyugdíjkiadások mit jelentenek, akkor látjuk, hogy az előbb említett számhoz képest 20 milliárd forinttal még többet is. A nyugdíjasok számára az emelkedés - megtárgyaltuk már, beszélünk még róla - sajnos nem lesz olyan, mint amilyet ők vártak, mégis a körülményekhez képest egyfajta realitás. Ugyanakkor a jövőre nyugdíjba menő emberek, állampolgárok számára azért örömmel mondhatjuk azt, hogy az induló nyugdíjak mértékében pozitív irányú elmozdulások lesznek.
Mi a helyzet az egészségügyben? A Magyar Orvosi Kamara azt a vágyát fogalmazta meg tisztújítás előtt az egyik elnökjelölt szájából, hogy egy 20 százalékos emelkedés lenne az, amit jónak tartana. Ehhez képest 17 százalék van a gyógyító-megelőző ellátásokban emelkedésképpen benn a tervben, ami valóban nem 20 százalék, de nem is esik olyan rettenetesen messze tőle. A pénzbeli ellátások 19 százalékkal emelkednek, ugyanakkor a háziorvosi rendszer 25 százalékos emelkedéssel számolhat. A gyógyszerkassza - amelyről a bizottsági vélemények során már szó esett, hogy látni kell még a részleteket, hogy mit is jelent a bekötése - azonban mégis egy 20 százalékos emeléssel számol a tavalyi tervekhez képest. S ami egy nagyon kemény pont volt az elmúlt időszakban: megnehezült a gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás kérdése, itt bizony 29 százalékos növekedéssel számolhatunk.
A járulékbevételnél már említettem bizonyos számokat, de még engedjék meg, hogy elmondjam, igen jelentős csökkenés következik be a baleseti járuléknál, amelynek a mértékét 10 százalékról 5 százalékra sikerült levinni. Ez azt jelenti, hogy azok a kiegészítő vállalkozások, amelyeknek társadalombiztosítási kötelezettségei más úton, ezen a balesetijárulék-úton voltak, igen komoly tehercsökkenésre számíthatnak. Maga a költségvetés pedig nem nagyon kalkulál - ez egy 1,5 milliárdos tétel volt -, most csak egy 0,5 milliárdos bevételre számít ebből a térségből.
Egészében véve, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy egy feszített költségvetéssel állunk szemben, amely teljesíthető költségvetés, és amely a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint olyan hatásokat gyakorol a társadalomra, a gazdaságra, amelyek további felemelkedésünk zálogát jelentik. Ennek a tudatában ajánlom nyugodt lelkiismerettel mindannyiunknak ennek a költségvetésnek a megszavazását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
