KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit megfogyatkoztunk ugyan, de ez a törvényjavaslat, amely a rövidsége ellenére nagyon fontos kérdést feszeget, mindenképpen megérdemli azt, hogy az általános vita folytatásában ezzel kapcsolatban még néhány gondolatot elmondjunk. Különösen akkor fontos elmondani néhány gondolatot erről a módosításról, ha az elmúlt hetek, hónapok eseményeire tekintünk. Miről is szól ez a módosítás, ha csak általánosságban tekintünk rá? Tulajdonképpen a kormányzat, az állam számára, az állami tulajdont képviselő kormányzat számára ad bizonyos többletjogosítványokat, azt is mondhatnánk, hogy bizonyos célszerű - legalábbis az előterjesztők szerint feltétlenül célszerű - jogosítványokat az állami tulajdont képviselő, ebben az esetben állam számára vagy állami szerv számára.
Ugyanakkor amiért én az általános vitában kértem szót, az a következő: pontosan e szándékkal kapcsolatban szeretnék néhány pontra rávilágítani; néhány pontban szeretném felhívni azok figyelmét, akik ezt a módosítást támogatják. Az elmúlt időszakban érzékelhető volt, hogy az állami tulajdonnal való felelős felügyelet nemcsak az előző kormányzati ciklusban, hanem a jelenlegi kormányzati ciklusban is fontos és nehéz feladata a kormányzatnak. Az új kormányzat - legalábbis a szabaddemokraták szerint - saját belügye volt, hogy az állami vagyon feletti felügyeletet - magyarul: az ÁPV Rt. fölötti felügyeletet - a Miniszterelnöki Hivatalhoz, a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter alá rendelte, tehát megváltoztatta azt a korábbi megoldást, amikor ennek a feladatnak önálló tárca nélküli minisztere volt. Ezzel - ha lehet mondani - még inkább központosította, még közelebb hozta közvetlenül a kormányhoz, a Miniszterelnöki Hivatalhoz és ilyen módon a miniszterelnökhöz e feladatkör felelősségét.
Én akkor is elmondtam Stumpf István miniszter úrnak, hogy valamennyi e tárgyban, e kérdéskörben hozott megoldás ad lehetőséget, és tartalmaz veszélyeket. Európa-szerte sem ismerünk olyan megoldást, amelyre egyértelműen azt mondhatnánk, hogy ez a jó megoldás, ez konfliktusmentes, ennek nincsenek veszélyei, és itt maga a kormányzat nem kerülhet nehéz helyzetbe. Bizony az a megoldás, amit a jelenlegi kormány választott - miszerint közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal alá, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyelete alá rendeli az állami tulajdonnal való gazdálkodást, és még ehhez kapcsolhatnám a kincstár iderendelését -, általánosságban megjegyezhetem, bár ez a törvényjavaslat, ez a módosítás csak a gazdasági társaságokról szóló törvények esetében beszél az állami tulajdonnal kapcsolatos kérdésről, de ehhez a képhez illik, hogy az állami tulajdon fölötti tulajdongyakorlást koncentráltan és kiemelten a Miniszterelnöki Hivatal, illetve ilyen módon és ilyen értelemben közvetlenül a miniszterelnök alá rendeli.
Ennek a megoldásnak az operativitás szempontjából van egy kedvező oldala: talán egy kézben, egy rálátással, egy irányítással határozottabb, célszerűbb, gyorsabb és összehangoltabb válaszokat lehet adni az állami tulajdonnal kapcsolatosan, a köztulajdonnal kapcsolatosan. Ugyanakkor megvan a veszélye is, mert minden egyes okkal vagy ok nélkül kritizálható döntés felelőssége is a miniszterelnöknél, illetve közvetlenül a kancelláriánál van.
Az elmúlt időszak azt tükrözi, hogy akármennyire is - akárcsak a mai napi napirend előtti vita - viccelődünk azon, hogy Torgyán miniszter úrnak melyik rokona milyen cégben kap kinevezést, azért miniszter úrnak azt a mondatát valóban nem söpörhetjük a szőnyeg alá, hogy ne felejtsük el, hogy nem ő a kinevező. Ne felejtsük el, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a felügyelője az állami tulajdon fölötti jogokat gyakorló cégnek, s így közvetlenül a miniszterelnök, illetve a legközelebbi munkatársa, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az, akinek a felelősségébe tartoznak ezek a kinevezések és e kinevezések célszerű, jogszerű, erkölcsös és etikus voltának a megítélése.
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ezzel a képviselői indítvánnyal egy újabb mozgásteret adunk egy újabb szeletében a gazdasági társaságoknak, ott, ahol még állami tulajdon van. Mi, szabaddemokraták, összességében úgy érezzük, hogy szemben ezekkel az irányokkal és törekvésekkel - amelyek mindenképpen a "jó tulajdonos az állam" és az állam jó tulajdonosi voltának az alapeszméjére építenek mint hátsó szándékra és szellemiségre, ezzel szemben - azt mondjuk, hogy az állam - nagyon régóta tudjuk, a kommunizmus és a szocializmus lebontása óta tudjuk - rossz tulajdonos, nem jó gazda. Amennyire csak lehetséges, az államtól mint gazdától el kell távolítani ezeket a jogosítványokat. Az egypárti rendszerben és diktatúrában láttuk a pazarlását, és a többpárti rendszerben pedig látjuk a politikával való átitatottságát.
Ezért kell és ezért is célszerű eltávolítani az állam közvetlen beavatkozási lehetőségét, távolítani a kormányzat operatív munkájától az állami tulajdon fölött való jog gyakorlását. Ezért nem tartjuk irányában jónak ezt a javaslatot. Úgy gondoljuk, a javaslattevőknek végig kell gondolniuk, hogy valóban ezt kívánják-e szolgálni, mert ezzel a politikai, morális és - hozzá kell tennem - gazdasági felelőssége és kockázata is nagyobb mind a miniszterelnöknek, mind a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, aki végül is a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv fölött felügyeletet gyakorolna.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
