ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy görög közmondás szerint az ember utódaiban él tovább. A XVIII. századi angol konzervatív közírók ugyanezt úgy fogalmazták meg, hogy világunk természeti értékeivel, hagyományaival és szokásaival együtt olyan örökség, amit őseinktől kaptunk megőrzésre, és unokáinknak adunk át. A Fidesz képviselőcsoportjának legfiatalabb tagjai maguk is vallják, hogy világunk nem kizárólag a benne élő mai nemzedékeké. Örökségként kapjuk, és értékeit megőrizve, gazdagítva kell továbbadnunk. Ugyanakkor fiatalként hisszük: a változás és a változtatás igénye, az új iránti fogékonyság, a dinamizmus és a társadalmi mobilitás megőrzése és megteremtése nélkül nincs esélyünk a XXI. század modern társadalmainak sorába lépni.
Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottak jegyében akár azt is mondhatnám, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozását deklaráló része a jövő ügyének minisztériumát hozza létre. Ennek a minisztériumnak a felállításával a polgári koalíció kormánya eleget tesz a választók azon elvárásának, hogy a jövő ügyét súlyához méltó felelősséggel kezelje. Sportszemszögből már sokan dicsérték ezt a törvényjavaslatot, de az ifjúsági ügyek tekintetében is komoly előrelépést jelent az új minisztérium létrehozása.
1988 óta az ifjúság ügye valóságos kálváriát járt végig a kormányzati struktúra különféle zugaiban. Tartozott először az Állami Ifjúsági és Sporthivatalhoz, aztán a Miniszterelnöki Hivatal, majd rövid ideig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, végül ismét a Miniszterelnöki Hivatal feladata volt a gyermekek és fiatalok ügyének kormányzati kezelése. Az elmúlt években a tárcaközi koordinációs testületként létrehozott Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanács látszólag kellő súlyt adott az ifjúsági kérdések kezelésének, de a valóság korántsem bizonyult ilyen fényesnek. A fiatalokkal valójában egy címzetes államtitkár foglalkozott, és a kormányon belül személyében senki sem viselt számon kérhető felelősséget a nemzedéki problémák kezeléséért. Ha az elénk került törvényjavaslatot elfogadja a tisztelt Ház, akkor ennek az áldatlan állapotnak több mint tíz év után vége szakad.
Nem áll távol ez a megoldás az Európai Unió országainak gyakorlatától sem, hiszen 1968 óta Nyugat-Európában számtalan helyen intézményesült az a megoldás, amely az ifjúság és a sport ügyét együtt miniszteri rangra emelve kezeli a mindenkori kormányzati struktúrán belül. És mint azt hallhattuk ma is meg korábban is, először Csizmár, aztán Zuschlag képviselő úr szájából, mindez nem áll távol a Magyar Szocialista Párt szándékaitól és törekvéseitől sem, de ellentétben a Szocialista Párttal, amely négy évig mindössze törekedett arra, hogy létrehozza ezt a minisztériumot, a Fidesz-Magyar Polgári Párt élt a választók felhatalmazásával, és 1999-től útjára indítja ezt az új struktúrát.
Mindez persze önmagában még nem jelentene semmit, mert a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja azt is jól tudja, hogy a fiatalok gondjaira nem jelent megoldást a papíron velük foglalkozó, bürokratikus szervezetek számának gyarapítása. De az előttünk fekvő törvényjavaslat ebből a szempontból pont ellentétes tendenciát mutat: átláthatatlan és zegzugos struktúra helyett világos és egyértelmű felelőst jelöl meg. Ez nem más, mint a mindenkori miniszter, aki rendelkezik a joggal és felelősséggel, hogy a rendelkezésére bocsátott anyagi és adminisztratív eszközökkel a fiatalok érdekében hatékonyan éljen.
Ez már önmagában is választ jelent Zuschlag képviselő úr egyik felvetésére, hiszen a miniszter és a minisztérium az, amely a hozzárendelt költségvetési, fejezeti források felett rendelkezik, és legfeljebb a különféle létrehozott tanácsadó testületek azok - melyek a minisztertől kapott felelősséget vállalják át részben -, amelyek a pénzeszközök elosztásáról rendelkeznek, de nem a pénzeszközök felett rendelkeznek. Ez az eddigiekben is így volt, erre felhívnám képviselőtársam figyelmét, legfeljebb nem az ifjúsági és sportminiszter, nem a Ifjúsági és Sportminisztérium volt megjelölve rendelkezőként, hanem a Miniszterelnöki Hivatal, illetve annak címzetes államtitkára.
Tisztelt Országgyűlés! Szót kell ejtenünk még egy, az ifjúságpolitika szempontjából korántsem mellékes kérdésről: ez a fiatalok és a kormányzat között zajló párbeszéd kérdése. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt mindig is úgy gondolta, hogy számunkra az ifjúsági érdekek képviseletében nem az érdekegyeztetés intézményrendszere, hanem a fiatalok érdekeinek hiteles és hatékony képviselete a fontosabb.
(19.20)
A párbeszéd eddig kialakult formái erre nem bizonyultak alkalmasnak. Ezt bizonyítja az is, hogy szervezettségüket és közéleti súlyukat tekintve is jelentős ifjúsági szervezetek, mint például a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a HÖOK vagy a Cserkész Szövetség képviselői az elmúlt hónapokban levélben keresték meg az ifjúsági és sportügyekért felelős államtitkárt, és a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács helyett a párbeszéd új formáinak kialakítását szorgalmazták. Ennek megfelelően a polgári koalíció kormánya a jövőben partnerként az ifjúsági szervezetek önként, kormánysegédlet nélkül alakult ernyőszervezeteinek, például az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentnek, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanácsnak vagy a hallgatói önkormányzatoknak kíván nagyobb súlyt adni.
A nagy érdekegyeztetés hagyományos struktúráját szolgai módon másoló Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács nem igazán létező harmadik oldala helyett pedig a törvényjavaslat mögött húzódó kormányzati szándék a fiatalokat és gyermekeket segítő szervezetek kiemelkedő személyiségeinek adna a döntések előkészítésében és meghozatalában komolyabb szerepet.
Tisztelt Országgyűlés! Semmilyen szervezettel folytatott párbeszéd nem alkalmas arra, hogy a fiatalok mindegyikének véleményét visszatükrözze. Ettől függetlenül a kormányzatnak törekednie kell a korosztály minden tagjának megszólítására. Három olyan terület is van, ahol erre törekszik az új kormányzat. Ilyen mindenekelőtt a gyermek- és ifjúsági alapprogramban található források decentralizált elosztása, ilyen a párbeszéd új formáinak keresése, és legvégül ezt a szándékot jelzi a minisztérium feladatainak meghatározása, valamint a gyermek- és ifjúsági alapprogram által támogatandó célok körének kijelölése.
Szóljunk először a gyermek- és ifjúsági alapprogramban található források decentralizált elosztásáról. Mind ez idáig ebben az alapban található pénzeszközöket ugyan pályázati úton osztották, de centralizált módon, Budapestről vezérelve, és kizárólag országos szervezetek juthattak ezekhez a forrásokhoz. Ezen a jövőben változtatni kívánunk, mivel az a véleményünk, hogy a fiatalok többsége helyben éli életét, és helyben van szüksége a saját elképzeléseinek a támogatásához ezekre a kormányzati pénzeszközökre. Ezt a célt szolgálja majd a gyermek- és ifjúsági alapprogramban található pénzeszközök decentralizált elosztása.
A párbeszéd új formáinak keresése azért fontos, mert a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanácsban mind ez idáig rendszeresen egymás mellett foglalt helyet a tárgyalódelegációban a legnagyobb, legkomolyabb szervezet és a kevésbé jelentős, súllyal nem igazán rendelkező ifjúsági szervezet. Ez nagyon sok problémát vetett fel, és ezeket a problémákat kívánjuk kezelni akkor, amikor egy olyan struktúra kialakítására törekszünk, amely Nyugat-Európában általános és honos. Ott ugyanis a mindenkori kormányzat a nemzeti gyermek- és ifjúsági tanácsokkal egyeztet. Ilyen Magyarországon nincsen, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy nem kellene törekednünk egy hasonló struktúra kialakítására vagy létrehozására.
Nyugat-Európában is van példa arra, ilyen például Hollandia, ahol nem sikerült létrehozni az egységes nemzeti gyermek- és ifjúsági tanácsot, ehelyett versengő szervezetek azok, amelyek együttesen képesek ellátni ezt a feladatot. Ott a kormányzat arra törekszik, hogy ezek mindegyikét bevonja az egyeztetésbe, de csak az ernyőszervezetekkel tárgyal, és nem aprózza el törekvéseit, és ezzel eléri azt a célt, hogy valóban a fiatalok számára fontos és kormányzati szinten kezelhető kérdésekkel foglalkozzon.
Legvégül beszéljünk egy keveset a minisztérium feladatairól. Úgy vélem, szimbolikus jelentőségű az, hogy az új minisztériumban az ifjúsági és sportügyek mellett a drogfogyasztás megelőzésének kérdésével és fogyatékos polgártársaink problémáival is foglalkozni fognak. Ennek megfelelően jeleníti meg a gyermek- és ifjúsági alapprogram feladatai között támogatandó célként a törvényjavaslat - a hátrányos helyzetben levő gyermekek és fiatalok felzárkóztatását segítő programok mellett - a kábítószer, az alkohol, a dohányzás és más egészségkárosító szerek fogyasztásának veszélyeivel kapcsolatos megelőző, figyelemfelhívó programokat.
Bízom benne, ha ezen célok a fiataloknál fogékony közegre találnak, akkor testileg és lelkileg is egészséges jövő nemzedéken keresztül tudunk élhetőbb Magyarországot teremteni utódaink számára. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
