BENEDEK MIHÁLY
BENEDEK MIHÁLY
BENEDEK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sümeghy képviselőtársam említette, hogy a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló javaslat során kisebbségi vélemény került megfogalmazásra. El kell viszont mondani, hogy a kisebbségi véleményt képviselők is egyetértenek az előterjesztésnek azzal a részével, amely az alkotmánybírósági döntést igyekszik teljesíteni, és azzal a részével is, amely az özvegyi nyugdíjakra vonatkozóan mielőbb pontot akar tenni a kötelezettségek teljesítésére. A bizottság ellenzéki tagjai ezt támogatni tudták volna.
Viszont furcsának találtuk azt a helyzetet, hogy egy nagyon tiszta és világos alkotmánybírósági döntésből következő részszabályozás keretében akarja megváltoztatni a kormány az 1997-ben konszenzussal elfogadott nyugdíjtörvényt, és ezzel visszaállítani az 1992 előtti helyzetet, hogy tudniillik majd a mindenkori kormány októberi, novemberi hangulata dönti el a következő évi nyugdíjemelések mértékét. A '97-ben elfogadott nyugdíjtörvény legnagyobb értékei között említették a bizottság ellenzéki tagjai, hogy a nyugdíjakat járulékfizetéssel és szolgálati viszonnyal megalapozott ellátásoknak tekintik, mértékét ettől a két tételtől teszi függővé ez a törvény, tehát megvalósítja a biztosítási elvet, amit ezzel a módosítással a kormány keresztül akar húzni. A 11 százalékos infláció melletti határozott kiállással szintén egyet tudunk érteni, a bizottság ellenzéki képviselői is.
Ha a KSH elmúlt kilenc évi számaiból egyértelműen megállapítható az, hogy a nyugdíjasháztartások fogyasztói kosara szerinti infláció 2-2,8 százalékponttal meghaladja az országos átlagot, akkor azt mondom, és megalapozott az a véleményünk, hogy a nyugdíjemelés azzal együtt, hogy elmarad a törvényben meghatározottól, a nyugdíjasok 50 százalékánál reálérték-csökkenést fog eredményezni.
A szociális érzékenységről elég nehéz volt a kormánypárti képviselőknek beszélni a bizottsági ülésen akkor, amikor egyhangúlag elzárkóztak a nyolc ellenzéki képviselő által benyújtott differenciált nyugdíj elől, illetve az alacsony nyugdíjak felzárkóztatását célzó javaslatát egyhangúlag leszavazták. Úgy gondolom, hogy amikor Magyarországot a pénzügyminiszter úr a parlamentben a legdinamikusabban fejlődő országként határozta meg, érthetetlen ez az egyöntetű elutasítás.
Szintén a pénzügyminiszter úr expozéjában hangzott el, hogy a prioritások, amelyekre kormányzati szándék van, beépítésre kerültek a költségvetésbe. A nyugdíjas-társadalom felé ez a módosítás azt az üzenetet hordozza, hogy a sorsuk ilyen irányú megoldása jelenleg nem tartozik a politikai prioritások közé. Ez világos beszéd, ezt mindenkinek illik megismerni. Ha a többség úgy dönt, ezt tudomásul fogjuk venni, de ezt őszintén és nyíltan meg kell mondani a nyugdíjas-társadalomnak. Filló képviselő úr fogalmazta meg azt, hogy elfogadhatatlan, hogy amikor csökkentek a reáljövedelmek, akkor csökkentek a nyugdíjak, és most pedig, amikor emelkednek a reáljövedelmek, politikai döntés születik arról, hogy a nyugdíjakat nem kell a bérekhez kötni, kvázi az legyen a kormány adománya.
A bizottság ellenzéki képviselői elfogadhatatlannak tartották azt a kormánypárti véleményt is, hogy a differenciált emelés megfelel a társadalom igényének, mert mi úgy látjuk, hogy ezzel a módosítással a kormány tovább kívánja folytatni a különböző társadalmi csoportok, jelen esetben a nyugdíjasok megosztására irányuló politikáját. Az a véleményünk, hogy nem kell feleslegesen idegesíteni a nyugdíjasokat, eléggé idegesek ők enélkül is. Egyébként pedig korrekten meg kell vizsgálni a helyzetüket, és egyből rá fog döbbenni az ember, hogy mennyire elégedetlenek a jelenlegi tervezettel.
E vélemények alapján mi heten ezt a javaslatot általános vitára alkalmatlannak tartottuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
