HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jogosan kérdezik, hogy miért ékeskedem idegen tollakkal, amikor ezt az expozét elmondom. Azért vállaltam, mert a törvényjavaslatban erős szociális szempont jelenik meg, és ezt szeretném hangsúlyozni. A tárgyalandó törvényjavaslat három területre terjed ki, melyből kettő kisebb érdeklődést váltott ki eddig is, ezen szeretnék röviden túllenni, majd rátérek a nyugdíjemelés 1999. évi szabályaira. (Zaj, moraj.)
Először egy mondatban hadd foglalkozzam azokkal, a gyakorlati végrehajtás során felmerült problémákkal, amelyek korrekciós módosításokat igényeltek. Ilyen például a nyugdíj átruházásának tilalma, a jogosultság kezdete (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), tehát olyan kérdések, amelyek, azt hiszem, mindannyiunk egyetértését élvezik.
Másodszor: szeretnék néhány szót szólni az Alkotmánybíróság döntése alapján az egyes özvegyinyugdíj-szabályok módosításáról. 1998. március 1-jén hozott az Alkotmánybíróság egy határozatot, amelyben az új özvegyi nyugdíjrendszer egyik elemét semmisítette meg, konkrétan az alkotmányellenességét mondta ki az özvegyi és szülői nyugdíj 50 százalékos mértékének 20 százalékra csökkentéséről azon özvegyek esetében, akik saját jogon nyugellátásra nem szereztek jogosultságot, és életkoruk miatt ez már nem is várható tőlük. Ennek megfelelően javasolt törvénymódosítást a kormány.
A harmadik terület - amely eddig is kifejezetten politikai ízű vitákat eredményezett - a nyugdíjemelés 1999. évi szabályai. A benyújtott törvényjavaslat a miniszterelnök úr által a vitanapon ismertetett nyugdíjemelési javaslatot tartalmazza. E javaslat szerint a nyugellátásokat 1999 január hónapban, a tervezett infláció mértékével megegyezően 11 százalékkal, de legalább havi 3500 forinttal kell emelni, de az emelés mértéke nem lehet 25,5 százaléknál több. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíj összegétől függően differenciált mértékű nyugdíjemelés történik.
Az öregségi nyugdíjminimum jelenleg 13 700 forint, és 3500 forintos, 25,5 százalékos nyugdíjemelést javasol a kormány. 25,5 százalékos értékű emelésben részesülnének azok is, akik az öregségi nyugdíjminimum szintje alatti ellátással, például résznyugdíjjal rendelkeznek. Az öregségi nyugdíjminimumnak megfelelő 13 700 forinttól 31 818 forintos nyugdíjig az emelés összege 3500 forint. Így a nyugdíjemelés mértéke 25,5 százalékról fokozatosan 11 százalékra változik ezeknél az ellátásoknál. A 31 818 forint feletti nyugellátások az 1999. évre tervezett inflációval azonos 11 százalékos mértékben emelkednek. Azoknak a személyeknek, akiknek egyidejűleg több társadalombiztosítási nyugdíj jár, a saját jogú nyugdíjuk kerül emelésre az ismertetett szabály szerint. Hozzátartozói ellátásuk külön 11 százalékkal emelkedik.
Összességében ez a javaslat azt eredményezi, hogy minden nyugdíj megőrzi reálértékét, és közel kétmillió nyugdíjasnál, vagyis az összes nyugdíjas közel 80 százalékánál nő az ellátás reálértéke. (Taps a kormánypártok soraiból.) Az öregségi nyugdíjminimum szintjén a reálérték növekedése 13 százalék, az átlagos nyugdíjszinten ez 27 ezer forint, a reálérték-növekedés 2 százalék. Így összességében a nyugdíjasok többsége az elmúlt években bekövetkezett reálértékvesztés részleges pótlására is jogosult lesz. Természetesen a reálérték-számításnál az eddigi gyakorlatnak megfelelően az átlagos fogyasztói árindexhez viszonyítunk. A jelenleg hatályos törvényben szereplő nyugdíjemelési szabályhoz képest a nyugdíjasok 13 százaléka, körülbelül 350 ezer fő kap magasabb emelést.
A törvényjavaslat a jövő évben nyugdíjba vonulók számára meghatározza, hogy a nyugdíjak legkisebb összegei a szociális ellátásokkal azonosan, 12 százalékkal emelkedjenek.
(16.30)
A javasolt, differenciált nyugdíjemeléssel az ellátások átlagosan 14,3 százalékkal nőnek, ennek 126 milliárd forintos fedezetét a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről szóló törvényjavaslat tartalmazza. Ez a Nyugdíj-biztosítási Alapnál 113 milliárd forintos, az Egészségbiztosítási Alapnál 13 milliárd forintos kiadási többletet jelent.
A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a kormánynak arra, hogy a makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében az 1999. évi januári emelésen túlmenően, a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen. Szeretnénk, ha a gazdasági folyamatok a tervezettnél is kedvezőbben alakulnának, s az év végén újabb nyugdíjintézkedésre nyílna lehetőség. A kormány a saját eszközeivel mindent meg fog tenni ennek érdekében.
Ezzel a javaslattal a kormánynak az az ígérete, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét megőrzi, teljesül. Sőt, amint már említettem, a nyugdíjasok mintegy 80 százalékánál a vásárlóérték növekedése valósul meg. Az előbbi számokból az is egyértelmű, hogy minél kisebb a nyugdíj, a vásárlóértéke annál nagyobb mértében nő, s a vásárlóértéke egyetlen nyugellátásnak sem csökken. Ezzel - az előző évektől eltérően - kétségtelenül egy szociális szempontú nyugdíjemelés valósul meg, amit az indokol, hogy az elmúlt évek reálértékvesztése őket érintette leginkább. Nemcsak azáltal, hogy a kisebb nyugdíjakból kevésbé tudták kivédeni a magas inflációt, hanem amiatt is, mert az alacsonyabb jövedelmű családoknál az infláció mértéke is magasabb volt az átlagosnál. A mindennapi, alapvető termékek ára ugyanis erőteljesebben emelkedett, és az ő kiadásaik szinte csak erre szorítkoznak.
A nyugdíj összege persze többnyire nem azonos a család jövedelmével: magasabb jövedelmű családban is élhet kis összegű nyugdíjban részesülő és fordítva, de a különböző felmérések azt mutatják, hogy a nagyobb jövedelmű háztartásokban élőknél jellemzően a nyugdíj összege is magasabb. A jövő évi nyugdíjemelésekről szóló javaslat legfőbb jellegzetessége tehát az, hogy - a tisztán biztosítási elvtől eltérően - prioritást ad a szociális szempontoknak, ügyelve azonban arra, hogy a reálértékvesztés senkinél se következhessen be.
Szeretném leszögezni: a kormány tisztában van azzal, hogy az elmúlt években mind a bérek, mind pedig a nyugdíjak reálértéke erőteljesen csökkent. Jogosnak tartjuk tehát azt az igényt, hogy az elszenvedett veszteségekből a lehetőségekhez mérten a nyugdíjasok is kapjanak vissza valamennyit, de úgy gondoljuk, hogy '99-ben éppen a veszteségek tartalma és jellege miatt a szociális szempontnak kell elsősorban érvényesülnie.
Az eddigi, indulatoktól sem mentes és erősen politikai színezetű vitákban az ellenzéki képviselők csupán azt hangsúlyozták, hogy az új kormány elveszi a nyugdíjasoktól az előző parlament által '97 nyarán törvénybe iktatott nyugdíjemelés-mérték egyötödét.
Tisztelt Ház! Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyugdíjemelés mértékének eldöntése nem csupán kívánság, óhaj, hanem sajnos nagyon kemény objektív feltételei is vannak. Például az, hogy a nyugdíjemelést tényleges forrásokkal kell meglapozni. És itt van az igazi gond! Hiszen jól tudjuk, hogy az előző kormány a nyugdíjreform elfogadtatása fejében az utolsó pillanatban megkötött kompromisszummal ígérte be a nagyobb mértékű nyugdíjemelést, jól tudván akkor is, hogy ennek forrástöbblete nem biztosítható. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Tessék bizonyítani! Nem így van!)
Biztos vagyok abban, hogy Horn Gyula kormánya sem és egyetlen magyar kormány sem lett volna képes ezt az elhamarkodott, könnyelmű ígéretet teljesíteni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És 1992-ben?) Ennek a törvénybe foglalt kompromisszumnak a történetét, hátterét legjobban épp az MSZP-s képviselők, az ÉT-tagok ismerhették. Mert vajon az akkori kormány hosszú hónapokon át fenntartott nyugdíjemelési javaslata miért volt alig 13 százalékos?
Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az előző kormány is tisztában volt a realitásokkal, a gazdasági, finanszírozási folyamatok várható alakulásával, csakhogy ezt akkor nem vállalta fel. Kormányunk nyíltan felvállalja a tényekkel megalapozott, bár tudjuk, sok esetben, sokak előtt népszerűtlen döntést.
Nézzük a tényeket! A Nyugdíj-biztosítási Alap '97-ben készített prognózisa a nyugdíjreform elindításának a magánpénztárak miatti hiányát '98-ban 20 milliárd forintra, '99-ben 40 milliárd forintra kalkulálta, és ezen kívül a Nyugdíj-biztosítási Alapban további hiánnyal alig számoltak. Ezzel szemben '98-ban a Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya nem 20 milliárd, hanem 50 milliárd forint lesz, '99-ben pedig meghaladja - nem a 40 milliárdot, hanem - a 150 milliárd forintot!
A hiány döntő részét a központi költségvetés állja, még akkor is, ha jövőre 40 milliárd forintnyi tb-vagyon értékesítésével számolva tehermentesítendő a központi költségvetés. Mi az infláció csökkentését nemcsak deklaráljuk, hanem hatékony intézkedéseket is teszünk megvalósítása érdekében; többek között a társadalmi összkiadások összbevételekhez igazításával, az elkerülhetetlen államháztartási hiánynak a GDP 4 százaléka alatti tartásával. Ennek keretében a nyugdíjak is a reális lehetőségek keretei között emelkednek.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy ennek a kormánynak is - mint minden kormánynak - szüksége van az ellenzék kritikájára. Ennek a kritikának viszont van egy határa: ez a politikai tisztesség és a jó ízlés. Ennek túllépése nemcsak a parlament tekintélyét járatja le, de hosszú távon árt magának az ellenzéki pártnak a népszerűségének is. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Itt az ideje, hogy baráti segítséget nyújtsunk az ellenzéknek (Derültség az MSZP padsoraiban.), és felhívjuk a figyelmét: elérték ezt a határt. Ne menjenek tovább! (Keller László: Köszönjük. - Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)
A nyugdíjasoknak pedig azt üzenjük: ne hagyják magukat provokálni, és ne hagyják magukat manipulálni! Legyenek bölcsek, fogadják el, hogy évek óta először nő a nyugdíjuk reálértéke (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiban.), és - az előbb az ellenzék jó ízléséről beszéltem, nem akarom még egyszer említeni - évente folytatódni fog tisztességes megélhetésük biztosítása. (Keller László: Nem kellene így hazudni! - Dr. Nagy Sándor közbeszól.) Örüljenek annak, hogy az országnak olyan kormánya van, amely tudja, hogy mit akar, és azt határozottan végre is hajtja; amely kormány minden polgár sorsára odafigyel, az övékére is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az ő rovásukra!)
